Magyar Polgár, 1884. október-december (18. évfolyam, 226-300. szám)
1884-10-18 / 241. szám
Tizennyolczadik évfolyam 241. szám. Kolozsvár, 1884. szombat, október 18. ^ ——■ Gröfszoteal díj: Egész évre 1b fi Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 60 kr HIRDETÉSI DU: Egy négyszög centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték: minden hirdetés ma 30 kr. — Nyilttár: sora 26 kr. Szerkesztőség ésKiadóhivatal Magyar Polgári könyvnyomdája (BorkóKop-utolsó 4 os.) Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelévé Ha az mdldatlan kéziratok nem adatnak utaaza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR, OKTÓBER 17. Tisza beszéde. A felirati vita javában foly. Az ellenzéki támadások magvat a „választási visszaélések“ emlegetése képezi, melyekről mindenik ellenzéki szónok tud valamit mondani, hol simább, hol nyersebb tónusban. A consequentia természetesen az, hogy visszaélések és hivatalos pressió nélkül, a lefolyt képviselő-választás a jelenlegi többséget nagyon megtépászta volna. A függetlenségi párt egyik kitűnő mathematicusa, Orbán Balázs, pláne azt mondta tegnapi beszédében, hogy ha nem nyúltak volna a megfélemlítések minden eszközéhez, a kormánynak most — a horvátokon kívül — nem lenne 50 párthíve a házban. Ez a podictice odavetett numerus bizonyít legalább is annyit, hogy az ellenzékiek alaposan s komoly megfontolással szoktak érvelni és állítani. Tisza miniszterelnök tegnapi beszédében nyilatkozott e tárgyban is. A maga részéről a megvesztegetések irányában minden rokonszenvet, de csak elnézést is határozottan visszautasít. Elítéli e visszaéléseket ma ép úgy, mint bármikor. Hanem elítéli akkor is, ha ellenzéki oldalról jönnek. Megengedi, hogy történtek erőszakoskodások, de hogy ilyenek csak egyik részről fordultak volna elő, azt állítani nem lehet. Azt pedig legkevésbbé, hogy egyes tisztviselők, egyes pártemberek túlkapásai kapcsolatba hozassanak a kormány direct felelősségével, miután a kormány úgy általánosságban, mint speciális esetekben mindig szigorúan teljesítette kötelességét a választói szabadság megvédésére és a visszaélések meggátlására nézve. A miniszterelnök felhozott továbbá néhány esetet az ellenzéki terrorizálások megvilágítására. Keveset említett a sok közül, s nem is a legjellemzőbbeket. Ha már parlamenti rendszeres támadás tárgyává teszik a választási visszaélések dolgát, sőt — amint látszik — egy nagyszabású vitának jóformán magjává, mindenesetre helyesen cselekeszik a szabadelvű párt, ha az ellene e tárgyban szótt vádakat nem csupán egyszerűen visszautasítja, hanem tükröt tart a méltatlankodó ítélőmesterek elé, hadd lássák a saját ábrázatjukat is, amint a miniszterelnök adataiból láthatták. Az a türelmesség, melyet a szabadelvűpárt e tekintetben állandóan tanúsít, a laikus közvélemény egy részében kételyeket támaszthat. Az ellenzék nagy zajjal, pusztíthatlan következetességgel támad, s semmi cáfolat, semmi tiltakozás nem engedi attól eltéríttetni, hogy állításaihoz szívósan ragaszkodjék. Ez a makacs megrögzöttség úgy ellensúlyozható leghatékonyabban, ha a szabadelvű párt szónokai nem viseltetnek elnéző kímélettel az ellenzéki erőszakoskodásokkal szemben. A miniszterelnök által említett concret esetekhez még annyit sorozhatnak, hogy végül a legincarnatusabb szélsőbab is kénytelen lesz concedálni legalább is azt, hogy legjobb, ha ki-ki előbb a maga háza előtt seper. A miniszterelnök nyilatkozott a mandátum meghosszabbításának kérdésében is. Elénk hatást keltett beszéde e részében az arra való utalás, hogy midőn pár év előtt ő maga nem akarta szőnyegre hozni a meghosszabbítás ügyét, egy ellenzéki vezérközlöny következőleg írt: természetes, hogy Tisza Kálmán, aki mindenáron miniszre azonban a vonat fütyölt, s mi tavarobogánk München felé. München már sokkal ismeretesebb a magyar közönség előtt, hogysem sok időt kéne tölteni leírásával. Nagyobbszerű épületei, valamint nevezetesebb gyűjteményei is I. Lajos korából származnak, az egész azon benyomást tévő reám, mintha a nép még máig sem értette volna át ez uralkodó nemes intenzióit. Tény, hogy a város maga nagyon vidékies színezetű, lakosai inkább vonzódnak Gambinushoz, mint a Musákhoz. Művészi akadémiája azonban máig is virágzik, mi szintén azon nagy mesterek érdeme, kiket I. Lajos maga köré vonzott. Egy Kaulbach, Schnorr, Piloty stb. neve varázserővel birt a modern festészetben, s a nagy számmal oda sereglett tanítványok egy egészen uj irány tovább festői és terjesztői levének, mely a műtörténelemben a müncheni iskola néven ismeretes. Természetesen, hogy a művészet minden ága ma már nem virágzik úgy benne, mint akkor, midőn az építészek és szobrászok közül egy Klenze, Schwanthaler; a festők közül pedig már az említettek mellett Schwind és Cornelius működtek falai között. De hát ennek is Berlin, a nagy mágnes az oka, amely magához csábít és megfizet mindent, ami csak kiváló akad német földön. Piloty azonban még Münchenben van, s úgy a város máig is megtartó vezérszerepét a festészet terén. Magyar festőink nagy tér akar maradni, nem fogadja el az öt évi cyclust, mert elég belátása van arra, hogy tudja, miszerint 5 év alatt sokkal könnyebben fejlődhetnek a parlament kebelében oly viszonyok, melyek a választásnál többségre jutott kormányt megbuktatják, mint három év alatt. Most, mikor a tapasztalatok arra bírták, hogy ne ellenezze többé a meghosszabbítást, persze épen az ellenkező tónusból szól az ellenzéki síp. Apponyinak azt az ötletét, hogy a választási szabadság garantiáját a tisztviselők kinevezésében kell keresni — a miniszterelnök néhány szóval teljesen leszerelte. A kinevezett tisztviselő nemcsak fegyelmileg függ a kormánytól jobban, hanem e mellett minden előmeneteli előnyét is ettől várja. A kinevezés érdekében lehet tehát többé-kevésbbé argumentálni mással, de ezzel ugyan nem. Tisza beszédének legfontosabb része kétségkívül az volt, melyben — Irányi múltkori interpellátiójára is válaszolva — a külügyi politikáról nyilatkozott. Ez enunciatio bizonyára Európaszerte nagy érdeklődéssel fog fogadtatni. A miniszterelnök mindenekelőtt határozottan ellene mond annak a felfogásnak, hogy a válaszfelirati javaslat egy passusának éle Oroszország ellen volna irányozva. Kijelenti, hogy az osztrák-magyar monarchia és Németország közti szövetséget az első perctől fogva örömmel üdvözölte, miután ennek feladata volt a békét Európa számára minden lehető módon biztosítani. És midőn most Oroszország a maga részéről is azt mondja, hogy az említett hatalmakkal kezet akar fogni a béke fenrésze itt tanul, s Németországon hasonlóul ez iskola örvend a legnagyobb tekintélynek. Én nem vagyok festő, műértőnek sem akarom feltenni magam, — tehát egyedül csak az Ízlés mondatja ki velem, hogy nem rokonszenvezem ez iránynyal és iskolával. A tér nem lévén alkalmas indokaim bővebb kifejezésére, ezúttal hát legyen elég csak pár futólagos megjegyzést kockáztatni e tárgyban. Legszembetűnőbb, hogy a müncheni iskola túlnyomó számú híve oly thémát választ magának, hol inkább a külsőségek játszák a főszerepet. Ezért nagyon vonzódik az ú. n. históriai festészethez, melyben kiváló alkalom nyílik a fényes csoportosításra: fegyverek, ruhák és jelmezek festésével előjövő szinporapára, stb. Más szóval: a képtárak arról győztek meg, hogy a müncheni iskola irtódzik a psychologiai momentumoktól, 8 hapld. e két théma közül kéne választania: „Szt. Istán megnyitja az országgyűlést“, vagy: „Szt. István meghallja Imre herczeg halálát“ — bizonyosan az elsőt választaná, mivel abban csak stereotyp alakokra, ruhákra és csoportosításra van szükség; mig az utóbbiban azt a lélekállapotot kell visszatükröztetnie az arczon, a melyben egy atya, s azon felül még egy király van, midőn nemcsak fiát, hanem trónjának örökösét is elveszte. Persze az ilyen thémánál nagyon közönyös, hogy a ruha, vagy a szobában levő bútorok milyenek, s hogy a fal mi módon van kidiszitve, stb. tartásában, ennek csak örülni lehet s ily hatalom irányában kilűró, sértő nyilatkozatokat tenni, vagy ilyeneket Magyarországnak imputálni, képtelenség. A monarchiánk és Németország közt fennálló szerződés lényege az, hogy e két állam külveszélyekkel szemben szövetkezik. De kizárólagos feladata a béke fentartása. Ennek következtében a többi szomszédállamokkal s elsősorban Oroszországgal jó viszony létrehozására kellett törekedni. E törekvés az orosz birodalom által a legnagyobb előzékenységgel fogadtatott. Skierniewiczében írásbeli megállapodások nem történtek, miután ilyesmire nem is volt szükség. A találkozás egyszerűen a már fennállott egyetértés egy barátságos nyilvánulása volt. A miniszterelnök azzal a komoly figyelmeztetéssel végző beszédét, hogy nem jó barátja az Magyarországnak és a magyar nemzetnek, aki azt híreszteli, hogy Magyarország, vagy a magyar nemzet gyűlölettel viseltetik bármely nemzet irányában, s oly nyilatkozatokra, vagy ténykedésekre hagyhatná magát vezettetni, melyek a saját érdekünkben is annyira szükséges békének megzavarását okozhatnák, vagy arra ürügyül szolgálhatnának. E figyelmeztetés elsősorban természetesen azoknak szól, kik a válaszfelirati javaslat kérdéses passusát itthon félremagyarázták, s ez által alkalmat adtak téves fejtegetésekre a külföldi sajtóban is. A miniszterelnök nyilatkozata azonban kétségkívül el fog oszlatni minden kételyt, melyet Magyarország s ez által a közös monarchia békeszeretetének őszintesége iránt támasztottak. TARCZA._____ Vándor-emlékek. Dr Csernátoni Gyulától IX. Délnémetországban 1884. szeptember hava. (Vége.) Nem messze innen, egy meredek hegyoldalon fekszik Németország egyik legrégibb püspöki székhelye: Eichstätt. Még 740-ben alapítá St. Bonifacius egyik társa, St. Willibald, s azóta a mult század végéig folytonosan püspökök uralkodtak benne. Óriási palotájuk messze kilátszik a városból, s a jelen században egy darabig a leuchtenbergi herczegség székhelyéül is szolgált. Ingolstadnál pillantom meg legelőször a Dunát. Minek titkolnám, hogy kellemes érzés fogott el, s úgy tetszik, mintha egy régi jó ismerőssel találkoztam volna?.. Megjegyezni magunknak egy-egy hullámot, s kisérni a szemmel, amig csak látjuk, azt képzelvén, hogy majd hirt visz felőlünk a mesx■zi szép hazába : gyermekdolog, melyet gyermek-ésszel bizonnyára sokan megtettünk. S mégis, midőn elgondolom, hogy ez alattam fecsegő habok rövid idő múlva hazám partjait fogják áztatni, gyermekes vágy fogott el ismét szóba eredni a hullámokkal, s még egyszer rájuk bízni üzenetemet. .. Szerencséje van a müncheni iskolának egy nagy előnye, amely úgy látszik, hogy népszerűségének is egyik fő fő oka. Ez pedig abban áll, hogy a középszerű tehetségek is kitűnően boldogulhatnak benne. Rég túltévén ugyanis magukat azon avult állásponton, hogy— amint egy Münchenben élő művész hazánkfia kifejező — „a festményeken vagy szobrokon eszmét, vagy psychológiát keressenek“, egész erejüket a részletek kidolgozására fordítják. Egy-egy szőnyeg, lószerszám, vagy ruha megfestése alkalmával egész múzeumokat kutatnak össze, hogy mentol „korhűbb“ képet állítsanak elő. Természetes, hogy az ilyenhez csak routin és türelem szükségeltetvén , a legközépszerűbb tehetség is ragyogó festményben tudja előállítani az ilyen jeleneteket, mint: „XIV. Lajos fogadja e velenczei követséget“, „Lajos király munkát ad a művészeknek“, Maximilián választó fejedelem bevégezteti (?) a fejedelmi palotát“ stb. stb. Hogy azonban e képen levő alakok merev, kifejezésnélküli bábok, kiken csak az iszonyú pepecsléssel kidolgozott ruha ér valamit , nem jön kérdésbe. De mindezekre mondhatná valaki, hogy a müncheni iskolából kerültek ki világhírű festők is, kik legkevésbbé sem szenvednek a fent említett hibákban. Nem tagadom, s csak annyit jegyzek meg reá, hogy a valódi tehetséget soha sem köti az iskola, mert -ahelyt a dolgok technikai részét eltanulja, azonnal