Magyar Polgár, 1884. október-december (18. évfolyam, 226-300. szám)

1884-10-01 / 226. szám

1884. okt. 1. MAGYAR POLGÁR, 226. sz.) A képviselőház ülése szept 29 én Korelnök: Boér Antal. Körjegyzők: Mü­nnich Aurél, Föld­váry Mik­lós, Lónyay Sándor, Török Zoltán, Győrffy Gyula és Rácz Géza. A kor­pány részéről jelen vannak : Ti­sza Kálmán, Szapáry Gyula gróf, Pauler Ti­vadar, Bedekovics Kálmán, Széchenyi Pál gr., Trefort Ágost­, Kemény Gábor báró. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastat­ván, hitelesíttetik. Tisza Kálmán miniszterelnök bemutat­ja a kir. trónbeszédet, melylyel ő felsége az 1884/7-ik­i országgyűlést megnyitotta. Török Zoltán körjegyző olvassa a trón­­beszédet, mely hódolatteljes tisztelettel tudo­másul vétetett. Korelnök tudatja, hogy a legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor lesz, a midőn a megbízó levelek be fognak adatni, s az osz­tályok kisorsolása ejtetik meg. A trónbeszéd kinyomatik, szétosztatik, s most a főrendekhez kihirdetés végett átkül­detik, s az erre vonatkozó jegyzőkönyvi ki­vonat átvitelével Töldváry Miklós körjegy­zőt bízza meg a korelnök. Ezzel az ülés véget ért. 3 országgyűlés küszöbén kérni vagyok bátor : kérni a bizalom, a szíves elnézés, a kegyes és bölcs támogatásnak azon megbecsülhetet­len kincsét, amelyben a főrendek saját mél­tóságuk és magasztos küldetésüknek érzeté­ben , a főrendiháznak elnökségét minden időben és minden viszonyok közt részesítet­ték és amelyben minket, a nagy elődök gyönge és szerény epigonjait a mult ország­­gyűlés végszakában oly gazdag mértékben bol­dogítani méltóztattak. Erre a jelen országgyűlés alatt annál nagyobb szükség lesz, minél inkább érzem egyrészről, hogy messzi előhaladt koromban gyenge tehetségeimnek hanyatlása mellett fő­ként csak a legjobb akarat, tiszta szándék, élénk kötellsségérzet az, a­mit én a méltó­ságos főrendeknek rendelkezésére bocsáthatok és minél inkább tudjuk és hallottuk imént a trón magaslatairól, hogy ezen országgyűlés úgy általában közállapotaink rendezése és szilárdítása, mint különösen ezen háznak sza­batos, komoly, független és hatásos tanács­kozásainak biztosítása érdekében történelmi, törvényes alapon kívánatos átalakítása és rendezése tekintetében nagy fontosságú kérdé­seknek megoldásával és nagy horderejű tör­vények létrehozásával foglalkozni leend hi­vatva. Azonban ezen háznak évkönyveiből, de saját tapasztalásból is tudván, miként a mél­tóságos főrendeknek bölcsesége, a vezetésnek nehézségét egyengetni tudja és szereti, én magam részéről pártérdeket nem ismerve, s csupán ezen ház tanácskozásainak méltósága, a szólás szabadsága, a vélemények kölcsönös tiszteletben tartása feletti részrehajlatlan őr­ködést tartván kötelességemnek, meg vagyok győződve, hogy ezen ősrégi, nagytekintetű testületnek tanácskozásait ezen országgyűlé­sen is a dicső ősöktől öröklött azon bölcse­­ség, azon fenkölt hazafias szellem és a kirá­lyi trón iránti tántoríthatatlan hűség fogja vezérelni, mely ezen házat, mint alkotmányos­ságunk, államiságunk és nemzetiségünk el­­utasíthatlan követelményeinek bű őrjét és szívós fentartóját, de egyszersmind, mint ősi intézményeink szükséges és észszerű fejlesz­tésének mindig áldozatkész, önzetlen támoga­tóját és a tespedés, türelmetlenség vagy épen visszaesésnek határozott ellenzőjét, minden időben az ország, osztatlan köztiszteletének tárgyává tették. (Éljenzés) és hogy így a mél­tóságos főrendek a honpolgárok bizalmából alakult testvérház nemes buzgalmával vete­kedve, nagyérdemű kormányunkat a kezde­ményezés nehéz munkájában szokott elfogu­latlanságukkal támogatva, az ország szellemi jólétét valláserkölcsi alapon emelő, anyagi fel­virágzását és megszilárdítását pedig az erők kímélésével és lehető emelésével biztosító üd­vös törvények létrehozatalában közreműködni szerencsések leendőnek. A­mihez a Mindenható szent áldását kívánva, magamat elnöktársaimmal együtt a méltóságos, főrendek kegyes támogatásába ajánlom. (Élénk éljenzés.) Schlauch Lőrincz : Nagyméltóságu elnök ur! A méltóságos főrendek, alattvalói hódo­lattal és őszinte örömmel fogadták a legke­gyelmesebb királyi leiratot. Nagyméltóságod ezen idényre ismét a ház elnökévé lett leg­kegyelmesebben kinevezve. Örömmel üdvözöljük ezen kinevezést, mert itt ő felségének legmagasabb kegyelme a ház bizalmával és szeretetével találkozik. De más tekintetben valamint fontos magában véve, úgy kihatásában is megnyugtatására szolgál a főrendiháznak ezen legkegyelmesebb kinevezés. Ugyanis be fog következni azon időpont, melyben ezen ház, mint a conservativ érde­keknek mindenkor buzgó támogatója, válto­záson fog átmenni és ha valaha, most bölcs vezetésre leend szüksége. Elnökünk ő nagyméltósága, kinek múlt­ja hazánk politikai életével oly szorosan ösz­­sze van szőve, a ki a haladásnak, fejlődésnek mindenkor buzgó tényezője volt, bizonyára össze fogja tudni egyeztetni ezen felső ház­nak átalakítási munkálatában is a jelent a múlttal, a kor követelményeit a múltnak tra­­ditióival, hogy a múlt el ne vesszen, a jövő pedig biztosítsa az észszerű fejlődést. És midőn mi ezen irányt szem előtt tartva, elnökünk ő nagyméltóságát üdvözöljük, egyszersmind biztosíthatjuk, hogy e magas ház részéről mi sem fog történni, a mi állá­sát, működését bármi tekintetben nehézzé te­hetné. (Helyeslés.) sőt inkább meg vagyunk győződve, hogy ő nagyméltósága, a magas ház múltjához híven, azt mindenkor méltóságának és hagyományának tekintetbe vételével, de más­részt buzgó, a nemzet emelésére és dicsősé­gére irányzott őszinte törekvéseink méltány­lásával fogja vezetni. (Éljenzés.) Elnök: A képviselőház körjegyzője kí­ván egy üzenetet átadni. (Halljuk!) Földváry Miklós képviselőházi körjegy­ző, áthozza a trónbeszédet, a a képviselőház­nak erre vonatkozó kivonatát. Teleki József körjegyző fölolvassa a trónbeszédet, melyet a ház állva hallgatott meg. Elnök: A felolvassott trónbeszéd ki fog nyomatni és szétosztatni, minthogy pedig a házszabályok 72. § a értelmében a királyi trónbeszédre válaszfelirat készítendő, a ház megalakulása után tisztelettel fel fogom kér­ni a méltóságos főrendeket, hogy ezen válasz­felirat készítése iránt határozni méltóztassa­­nak. Következik a ház megalakulása. Méltóz­­tassanak beadni a szavazatokat a háznagyra és a jegyzőkre. Radvanczky Béla báró körjegyző fölol­vassa a névsort. A szavazatok beadása alatt az ülés föl­függesztetik A szünet, után. Elnök: Van szerencsém a választás eredményét kihirdetni. Szavazott összesen 93 főrendi tag.Háznagygyá egyhangúlag Sza­páry István gróf választatott meg. (Éljenzés.) Jegyzőkül megválasztattak: Cziráky Béla gróf 93, Sándor Béla 91, B­a­tt­h­n­á­n­y La­jos gróf 90, N­y­á­r­y János báró 89, P­o­n­g­­rácz Emil báró 80, Rudnyánszky Jó­zsef báró 81, Bánffy Dezső báró 70, T­er­­­e­k­y József gróf 70 szavazattal. Ezenkívül Dessewffy Aurél gr. 54, ifj. Esterházy László 15, Pongrátz Vincze báró 5, Ráday Pál gróf 3, Majláth György 1 szava­zatot nyertek. E szerint a főrendiházat ezennel meg­alakultnak nyilvánítom s a méltóságos főren­dek bizonyosan helyeselni fogják, hogy a köz­jegyzőknek eddigi fáradságukért köszönet sza­vaztassák. (Helyeslés.) Az újonnan megválasz­tott jegyző urakat kérem, hogy helyeiket fog­lalják el. (Megtörténik). A mai ülés jegyző­könyvének vitelére Rudnyánszky József báró urat kérem fel. Az első teendő, hogy a királyi trónbe­­szédre, a házszabályok 72. § a értelmében szerkesztendő válaszfelirat iránti eljárást ille­tőleg méltóztassanak határozni. E tekintet­ben vagy egy előző általános tanácskozás tar­tathatnék, vagy a­mint 20 év óta majdnem mindig az eljárás követtetett, egy bizottság választathatnék meg a válaszfelirat szerkesz­tésére. Méltóztatnak az utóbbiba beleegyezni. — E szerint tehát egy 21 tagú bizotts­ág fog holnap megválasztatni, melyben egy hely üre­gen hagyandó a horvát-szlavén országok kép­viselője részére. Ugyancsak holnap fog még a többi bizottság is megválasztatni. Ezután gróf Szapáry István megköszönte megválasztatását. Holnap déli 12 órakor nyilvános ülés lesz s ezt megelőzőleg 11 órakor értekezlet. Az ülés 3 órakor ért véget. Brassó városi gazdálkodás. Mult hetekben egy közel vidéki magyar lap hasábjain hosszú czikksorozat jelent meg „a brassói magyarság ügyéhez” czím alatt, melyben — többek között — a Bras­só városi gazdálkodás erősen meg lett támad­va. Miután czikkíró csak általánosságban fog­lalkozott a kérdéssel, nem hivatkozva szá­mokra és adatokra, könnyen válaszolhatott a Brassóban megjelenő szász nemzetiségű napi­lap, melynek újdonsült szerkesztője 10 vezér­­czikket eresztett meg c­áfolatul. Az új szer­kesztő, Filtsch József, volt szamosújvári al­­járásbíró, kapóra vette a magyar lap czikkeit és első debüt-kép bemutatni igyekezett ma­gát valóságos magyarfaló képében az olvasó­­közönségnek. Ámde a szász szerkesztő úr még emlékezett biró idejéből az ügyvédek force-ára és nem tett egyebet, mint azzal kezdő c­áfolatait: „ tagadom, határozottan ta­gadom, valótlanság, ferdítés, Chauvinismus stb. stb.“ Persze, a szerkesztő még nem ré­gen van Brassón és nem ismeri a városi vi­szonyokat. Ám bátor leszek én is a tárgyhoz szólani, hadd ismerje meg a Magyar Polgár t. olvasó-közönsége a mi viszonyainkat. A Brassó város tanácsa által előterjesztett 1884. évi költségelőirányzat szerint e város követ­kező mérleget állított fel: A rendes bevételek tesznek 332220 frt 72 krt. A rendkívüli bevételek tesznek 40756 frt 33 krt. Összesen 372977 frt 5 krt. A rendes kiadások 344177 frt 60 krt. A rendkívüli kiadások 28799 frt 45 krt. Összesen 372977 frt 5 kr. Jegyzet: Az össz-szükséglet teszen 372977 frt 5 krt. Erre van fedezet 339970 frt 72 kr, és szükségeltetik még 33006 frt 33 kr . és,igy fedezve lesz a fönti 372977 frt 5 krajczár. Ezen csekély 33,006 frt 33 krnyi hiány 18 százalék községi adópótlék által fog fe­dezetet nyerni. A fenti mérlegről írja a „Kr. Ztg.“ tisztelt szerkesztője, hogy páratlan szor­galommal van összeállítva és vetélkedhetik bármely magyar város mérlegével,­­ mert a Kr. Ztg. szerint Brassó még mindig szász vá­ros. Egyben igaza van a nevezett szász or­gánumnak, hogy t. i. javul a város sorsa, mert 1883-ban a deficit 40,482 frt 88 krt tett és 20 százalék községi pótadót fizettünk. 1882­ és 1881-ben szintén 20 százalékot fi­zettünk. De hogy a jövő évben 25—30 szá­zalékot fogunk fizetni, azzal már tisztában vagyunk. Hogy milyen tehát nálunk a gaz­dálkodás, azt kommentárral ellátni nem kell, mert ha 372,977 frt 5 krnyi évi bevétel nem elegendő e város vagyonának kezelésére, ha­nem még körülbelül 40,000 frtra van éven­ként szüksége, akkor mi lesz ennek a Volks­­wirtschaftnak vájjon a vége? Nem más, mint egy krach! Unalmas volna az egyes tételek­kel külön-külön foglalkozni, de miután a Kr. Ztg. czikkezője épen az erdőgazdaságot emlí­tette, bátor leszek én is e tételnél megállani. 1881-ben az erdők 26,125 frt 48 krt jöve­delmeztek, 1882-ben 48,310 frt 98 krt, 1883- ban 23,054 frt 51 krt és 1884-ben 19,146 frt 1 krt, és ez így fog menni évenként le­felé. Persze ezen tételek csak a papíron van­nak, mert a valóságnak nem felelnek meg, mert a kiadások B. tételében, a szolgasze­mélyzet ruházatára kiadásba helyezett össze­gek egy része szintén a kiadásba volna szá­mítandó. Továbbá a kiadások 16, 17—20 tétele alatt felszámított drágasági pótlék, remune­ratio, lak- és irodabér, hivatal- és irodaszük­ségletek, utazási és élelmezési költségek nagy része, a kiadások 31 tétele alatti előfogatok, végül a híres 52. tétel alatti „előre nem lá­tott kiadások“ egy része szintén be volna szá­mítandó az erdészi számadásba, de ezen utób­bi kiadások külön tétel alatt fordulnak elő, hogy a jövedelem többet mutasson, persze, direct szemfényvesztést czélozva. De lássunk még egy tételt: a zaisoni fürdőt. Ezt a város „Humanitätszwecken“ tétel alatt említi és fi­zet évenkint 4­ 600 frt deficitet. A többi be­vételek és kiadásokról nem is akarok emlí­tést tenni, a 20 és 18 százalékos községi adó­pótlékok fennen hirdetik a jó gazdászatot. Ámde el nem hallgathatom megemlíteni, hogy mennyit fizet e város azon kedves ap­parátusnak, mely a 18 százalékos községi adót oly ügyesen kiszámítani tudja. A városi tiszt­viselőknek — kivéve az erdészeti személyze­tet, mely évenként 16—17,000 frtba kerül — évi fizetése 1884-ben 64,770 frtra megy. Azon­kívül a városi zenekar kap évenkint 5175 frtot, a vágóhíd szolgája 640 frtot, kapnak tehát a tisztviselők és szolgák évenként 70 ezer 585 frtot. A fentieken kívül fizet a vá­ros évenként nyugdíjakban 9861 frt 75 krt és kegyelmi adomány fejében 2600 frt 53 krt. De miután a szászok között is sok a sze­gény hivatalnok, újabban nyugdíjba helyezte­tett a főkapitány évi 1500 frt, egy rendőrbiz­tos évi 550 frt, egy városi mérnök évi 600 frttal. Azonkívül elhatároztatott a hivatalno­kok fizetése átlag 9000 frttal felemeltetni, a jövő évben tehát a kiadások már legkevésbé szaporodnak 12—15.000 frttal. Ez utóbbi tételek, ha netalán még ez idén megszavaztatnának, a híres 52 tételből fedeztetnek. Ezen 52-ik tétel ugyanis a rend­kívüli kiadások fedezésére van teremtve. Ez egy nagy zsák, mely alól is lyukas. Ha nyug­díj kell, onnan fizetik. Elveszít a város egy pert és fizetni­ kénytelen, megnyílik az 52. té­tel bő szája. És ez igy megy az infinitum. A városi sintők háza, (Siechen-Halle) 60 év­ben 9186 forint 40 krba került, mig a be­vétel 1258 forint 9 krra van téve. Hogy ki­re fordittatik a be nem jövő 8000 forint, azt legjobban tudja a „Verwalter“ úr, ki éven­­kint gazdagodik és a mellett iszonyatosan hí­zik Perköltségekre a város évenként 1500 forintot tesz a mérlegbe, de fizet 3000 forint­nál többet, mert minden perét el szokta ve­szíteni. E mellett a városi ügyésznek fizet éven­ként 1400 forintot, sőt az utóbbi években még ezen kívül egy alügyésznek 1000 forin­tot. Szóval e város, mely 20—18°­0 évi köz­ségi pótadót hajt be rajtunk, következő dí­szes számokkal dicsekedhetik: Hivatalnokok­­ és szolgák fizetése, nyugdijakkal együtt éven­ként 85,100 forint 38 kr, a kezelési költség 134,172 forint 64 kr, jótékony — persze a legnagyobb rész szász — czélokra 46,390 forint 58 kr fordittatik, egyéb más kiadások­ra (Verschiedene andre Auslagen), 78,714 fo­rintot, és rendkivüli kiadásokra 28,799 forint 45 krt. Ilyen a szász Wirthschaft, melyre oly büszke a Kr. Ztg. R. A trónörökös-pár útja. Marosvásárhely, szept. 29. Rezső trónörökös és Stefánia trón­örökösné a magyar államvasutak díszes udva­ri kocsijában ma reggel 6 óra 45 percskor Kocsárdról ide érkeztek, a külön udvari vo­nat 15 perc­c­el előzte meg a személyvona­tot. Az udvari vonatot Tolnay vezérigazgató vezette és kisérték: Berényi főfelügyelő, Vi­rányi és Szentgyörgyi felügyelők, és Petrovics osztálymérnök, a kormány részéről Balogh Gyula felügyelő. A pályaudvarban Bánffy b. főispán és Sándor alispán fényes díszmagyar­­ban, továbbá Borosnyay polgármester, Lázár rendőrfőkapitány, Kovács apátplébános, Janky ezredes, honvéd-állomásparancsnok és Gor­­schmied alezredes, sorezredi állomásparancs­nok várták ő fenségeiket. Teleki Samu gr. a hivatalos személyek­től jobbra, az udvari váróterem bejárója előtt hon­védhuszárőrnagyi egyenruhában várakozott ő fenségeikre, kik a vasúti kocsiból kiszállva, egyenesen a grófhoz közeledtek. Először a trónörökös fogott kezet teleki gróffal, azután a trónörökösné, kinek a gróf kezet csókolt. Erre a trónörökös Bánffy b. főispánhoz lépett, Maros Tordamegye és Marosvásárhely város nevében kifejezett hódulatát fogadva és sorra kérdéseket intézett, a már említett, hivatalos tisztelgőkhöz s a jelentéseket fogadta. Stefá­nia trónörökösné szintén mindenkihez inté­zett kérdéseket, magyarul és németül felváltva. A hódolattétel után Bombelles gróf fő­udvarmester átadta a fenségeknek Ferencz főherczeg táviratát, melyben tudatja, hogy a déli vonattal megérkezik. Teleki gróf azonnal intézkedett a főherczeg fogadása iránt. Erre Tolnay vezérigazgató a vasúti ko­csikig vivő szőnyegen az udvari váróterembe kalauzolta a fenségeket, kiket a kíséret is kö­vetett. A pályaudvaron összegyűlt nagyszámú közönség úgy az érkezéskor, mint a bevonu­láskor harsányan megéljenezte a fenségeket. A pályaudvar nemzeti, osztrák és belga jelvé­nyekkel, koszorúkkal és virágokkal volt dí­szítve. A rendezést Barschi 11 állomásfőnök Gyu­lai Lajos díszítővel végezte. Rezső trónörökös altábornagy­ egyen­ruhát viselt, Stefánia trónörökösné testhez álló szürke úti ruhát, kétoldalt lehajló úti ka­lappal. A kényelmesen berendezett udvari váró­teremben, mely élővirágokkal volt díszítve, hét teríték várakozott a fenségekre. A villás­reggeli menüje: kávé, t­ra, borjúszelet, spe­nóttal és rizskörzettel; fehér és piros borok. A kiséret számára a mellékteremben terítet­tek. A terítékek száma itt kilencz volt. A pályaudvaron Teleki gr. három négyes fogata, Bánffy dr. négyes fogata és több úri fogat várakozott, ő fenségeikre és a kíséretre. A rend mindenütt példás. Az indóház­­tól a városig sűrü csoportokban hullámzik a közönség, a főtéren is néptömegek állanak. Az ablakok szintén tele díszi­s közönséggel. A házak fel vannak lobogózva, s szőnyegek­kel és virágokkal diszitve. Naseraui Vilmos herczeg ezredes már előbb megérkezett és Görgénybe hajtatott. A személyvonattal is többen érkeznek az udva­ri vendégek közül. — Harmincz podgyász­­szekér már a mult napokban, tizenkettő pe­dig ma szállította az udvari szükségeteket Görgénybe, hol minden előkészület megtéte­tett a fenségek fogadására. * A trónörökös­ pár reggeli után kíséreté­vel fogatokra szállt. A fenségeik nyitott ko­csin hajtattak a városon keresztül. Utjokban a nép mindenütt lelkesen üdvözölte, mit a fenségek fejhajtással köszöntek meg. A má­sodik kocsiban Pálffy grófné és Bombelles gr. udvarmester, utána Teleki gróf és a kíséret tagjai mentek. Bánffy báró főispán és Sándor alispán szintén elkísérték a trónörökös-párt. Borosnyai polgármester és Lázár rendőr-fő­kapitány a város határáig előre mentek. A rendre Esztegár alkapitány ügyelt. • Szász-Régen, szept. 29. A trónörökös-pár útközben mindenütt lelkesen fogadtatott. Szent-Györgyön a Máriássy-kastélyon nem­zeti lobogó van kitűzve. NI.-Ernye, Sáromberke, Gernyeszeg, Kört­­vélyfája, Petele és Radnótfája községeknél nagy közönség lelkes tüntetések közt üdvözölte az udvari menetet. Radnótfájától K­ő­r­ö­s­y szolgabiró kisér­te Görgénybe a trónörökös-párt, hol villásreg­geli készül az udvar számára. Szászrégen tanácsa, egyenes utasításra.

Next