Magyar Polgár, 1884. október-december (18. évfolyam, 226-300. szám)
1884-10-01 / 226. szám
1884. okt. 1. MAGYAR POLGÁR, 226. sz.) A képviselőház ülése szept 29 én Korelnök: Boér Antal. Körjegyzők: Münnich Aurél, Földváry Miklós, Lónyay Sándor, Török Zoltán, Győrffy Gyula és Rácz Géza. A korpány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gróf, Pauler Tivadar, Bedekovics Kálmán, Széchenyi Pál gr., Trefort Ágost, Kemény Gábor báró. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Tisza Kálmán miniszterelnök bemutatja a kir. trónbeszédet, melylyel ő felsége az 1884/7-iki országgyűlést megnyitotta. Török Zoltán körjegyző olvassa a trónbeszédet, mely hódolatteljes tisztelettel tudomásul vétetett. Korelnök tudatja, hogy a legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor lesz, a midőn a megbízó levelek be fognak adatni, s az osztályok kisorsolása ejtetik meg. A trónbeszéd kinyomatik, szétosztatik, s most a főrendekhez kihirdetés végett átküldetik, s az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat átvitelével Töldváry Miklós körjegyzőt bízza meg a korelnök. Ezzel az ülés véget ért. 3 országgyűlés küszöbén kérni vagyok bátor : kérni a bizalom, a szíves elnézés, a kegyes és bölcs támogatásnak azon megbecsülhetetlen kincsét, amelyben a főrendek saját méltóságuk és magasztos küldetésüknek érzetében , a főrendiháznak elnökségét minden időben és minden viszonyok közt részesítették és amelyben minket, a nagy elődök gyönge és szerény epigonjait a mult országgyűlés végszakában oly gazdag mértékben boldogítani méltóztattak. Erre a jelen országgyűlés alatt annál nagyobb szükség lesz, minél inkább érzem egyrészről, hogy messzi előhaladt koromban gyenge tehetségeimnek hanyatlása mellett főként csak a legjobb akarat, tiszta szándék, élénk kötellsségérzet az, amit én a méltóságos főrendeknek rendelkezésére bocsáthatok és minél inkább tudjuk és hallottuk imént a trón magaslatairól, hogy ezen országgyűlés úgy általában közállapotaink rendezése és szilárdítása, mint különösen ezen háznak szabatos, komoly, független és hatásos tanácskozásainak biztosítása érdekében történelmi, törvényes alapon kívánatos átalakítása és rendezése tekintetében nagy fontosságú kérdéseknek megoldásával és nagy horderejű törvények létrehozásával foglalkozni leend hivatva. Azonban ezen háznak évkönyveiből, de saját tapasztalásból is tudván, miként a méltóságos főrendeknek bölcsesége, a vezetésnek nehézségét egyengetni tudja és szereti, én magam részéről pártérdeket nem ismerve, s csupán ezen ház tanácskozásainak méltósága, a szólás szabadsága, a vélemények kölcsönös tiszteletben tartása feletti részrehajlatlan őrködést tartván kötelességemnek, meg vagyok győződve, hogy ezen ősrégi, nagytekintetű testületnek tanácskozásait ezen országgyűlésen is a dicső ősöktől öröklött azon bölcseség, azon fenkölt hazafias szellem és a királyi trón iránti tántoríthatatlan hűség fogja vezérelni, mely ezen házat, mint alkotmányosságunk, államiságunk és nemzetiségünk elutasíthatlan követelményeinek bű őrjét és szívós fentartóját, de egyszersmind, mint ősi intézményeink szükséges és észszerű fejlesztésének mindig áldozatkész, önzetlen támogatóját és a tespedés, türelmetlenség vagy épen visszaesésnek határozott ellenzőjét, minden időben az ország, osztatlan köztiszteletének tárgyává tették. (Éljenzés) és hogy így a méltóságos főrendek a honpolgárok bizalmából alakult testvérház nemes buzgalmával vetekedve, nagyérdemű kormányunkat a kezdeményezés nehéz munkájában szokott elfogulatlanságukkal támogatva, az ország szellemi jólétét valláserkölcsi alapon emelő, anyagi felvirágzását és megszilárdítását pedig az erők kímélésével és lehető emelésével biztosító üdvös törvények létrehozatalában közreműködni szerencsések leendőnek. Amihez a Mindenható szent áldását kívánva, magamat elnöktársaimmal együtt a méltóságos, főrendek kegyes támogatásába ajánlom. (Élénk éljenzés.) Schlauch Lőrincz : Nagyméltóságu elnök ur! A méltóságos főrendek, alattvalói hódolattal és őszinte örömmel fogadták a legkegyelmesebb királyi leiratot. Nagyméltóságod ezen idényre ismét a ház elnökévé lett legkegyelmesebben kinevezve. Örömmel üdvözöljük ezen kinevezést, mert itt ő felségének legmagasabb kegyelme a ház bizalmával és szeretetével találkozik. De más tekintetben valamint fontos magában véve, úgy kihatásában is megnyugtatására szolgál a főrendiháznak ezen legkegyelmesebb kinevezés. Ugyanis be fog következni azon időpont, melyben ezen ház, mint a conservativ érdekeknek mindenkor buzgó támogatója, változáson fog átmenni és ha valaha, most bölcs vezetésre leend szüksége. Elnökünk ő nagyméltósága, kinek múltja hazánk politikai életével oly szorosan öszsze van szőve, a ki a haladásnak, fejlődésnek mindenkor buzgó tényezője volt, bizonyára össze fogja tudni egyeztetni ezen felső háznak átalakítási munkálatában is a jelent a múlttal, a kor követelményeit a múltnak traditióival, hogy a múlt el ne vesszen, a jövő pedig biztosítsa az észszerű fejlődést. És midőn mi ezen irányt szem előtt tartva, elnökünk ő nagyméltóságát üdvözöljük, egyszersmind biztosíthatjuk, hogy e magas ház részéről mi sem fog történni, a mi állását, működését bármi tekintetben nehézzé tehetné. (Helyeslés.) sőt inkább meg vagyunk győződve, hogy ő nagyméltósága, a magas ház múltjához híven, azt mindenkor méltóságának és hagyományának tekintetbe vételével, de másrészt buzgó, a nemzet emelésére és dicsőségére irányzott őszinte törekvéseink méltánylásával fogja vezetni. (Éljenzés.) Elnök: A képviselőház körjegyzője kíván egy üzenetet átadni. (Halljuk!) Földváry Miklós képviselőházi körjegyző, áthozza a trónbeszédet, a a képviselőháznak erre vonatkozó kivonatát. Teleki József körjegyző fölolvassa a trónbeszédet, melyet a ház állva hallgatott meg. Elnök: A felolvassott trónbeszéd ki fog nyomatni és szétosztatni, minthogy pedig a házszabályok 72. § a értelmében a királyi trónbeszédre válaszfelirat készítendő, a ház megalakulása után tisztelettel fel fogom kérni a méltóságos főrendeket, hogy ezen válaszfelirat készítése iránt határozni méltóztassanak. Következik a ház megalakulása. Méltóztassanak beadni a szavazatokat a háznagyra és a jegyzőkre. Radvanczky Béla báró körjegyző fölolvassa a névsort. A szavazatok beadása alatt az ülés fölfüggesztetik A szünet, után. Elnök: Van szerencsém a választás eredményét kihirdetni. Szavazott összesen 93 főrendi tag.Háznagygyá egyhangúlag Szapáry István gróf választatott meg. (Éljenzés.) Jegyzőkül megválasztattak: Cziráky Béla gróf 93, Sándor Béla 91, Batthnány Lajos gróf 90, Nyáry János báró 89, Pongrácz Emil báró 80, Rudnyánszky József báró 81, Bánffy Dezső báró 70, Tereky József gróf 70 szavazattal. Ezenkívül Dessewffy Aurél gr. 54, ifj. Esterházy László 15, Pongrátz Vincze báró 5, Ráday Pál gróf 3, Majláth György 1 szavazatot nyertek. E szerint a főrendiházat ezennel megalakultnak nyilvánítom s a méltóságos főrendek bizonyosan helyeselni fogják, hogy a közjegyzőknek eddigi fáradságukért köszönet szavaztassák. (Helyeslés.) Az újonnan megválasztott jegyző urakat kérem, hogy helyeiket foglalják el. (Megtörténik). A mai ülés jegyzőkönyvének vitelére Rudnyánszky József báró urat kérem fel. Az első teendő, hogy a királyi trónbeszédre, a házszabályok 72. § a értelmében szerkesztendő válaszfelirat iránti eljárást illetőleg méltóztassanak határozni. E tekintetben vagy egy előző általános tanácskozás tartathatnék, vagy amint 20 év óta majdnem mindig az eljárás követtetett, egy bizottság választathatnék meg a válaszfelirat szerkesztésére. Méltóztatnak az utóbbiba beleegyezni. — E szerint tehát egy 21 tagú bizottság fog holnap megválasztatni, melyben egy hely üregen hagyandó a horvát-szlavén országok képviselője részére. Ugyancsak holnap fog még a többi bizottság is megválasztatni. Ezután gróf Szapáry István megköszönte megválasztatását. Holnap déli 12 órakor nyilvános ülés lesz s ezt megelőzőleg 11 órakor értekezlet. Az ülés 3 órakor ért véget. Brassó városi gazdálkodás. Mult hetekben egy közel vidéki magyar lap hasábjain hosszú czikksorozat jelent meg „a brassói magyarság ügyéhez” czím alatt, melyben — többek között — a Brassó városi gazdálkodás erősen meg lett támadva. Miután czikkíró csak általánosságban foglalkozott a kérdéssel, nem hivatkozva számokra és adatokra, könnyen válaszolhatott a Brassóban megjelenő szász nemzetiségű napilap, melynek újdonsült szerkesztője 10 vezérczikket eresztett meg cáfolatul. Az új szerkesztő, Filtsch József, volt szamosújvári aljárásbíró, kapóra vette a magyar lap czikkeit és első debüt-kép bemutatni igyekezett magát valóságos magyarfaló képében az olvasóközönségnek. Ámde a szász szerkesztő úr még emlékezett biró idejéből az ügyvédek force-ára és nem tett egyebet, mint azzal kezdő cáfolatait: „ tagadom, határozottan tagadom, valótlanság, ferdítés, Chauvinismus stb. stb.“ Persze, a szerkesztő még nem régen van Brassón és nem ismeri a városi viszonyokat. Ám bátor leszek én is a tárgyhoz szólani, hadd ismerje meg a Magyar Polgár t. olvasó-közönsége a mi viszonyainkat. A Brassó város tanácsa által előterjesztett 1884. évi költségelőirányzat szerint e város következő mérleget állított fel: A rendes bevételek tesznek 332220 frt 72 krt. A rendkívüli bevételek tesznek 40756 frt 33 krt. Összesen 372977 frt 5 krt. A rendes kiadások 344177 frt 60 krt. A rendkívüli kiadások 28799 frt 45 krt. Összesen 372977 frt 5 kr. Jegyzet: Az össz-szükséglet teszen 372977 frt 5 krt. Erre van fedezet 339970 frt 72 kr, és szükségeltetik még 33006 frt 33 kr . és,igy fedezve lesz a fönti 372977 frt 5 krajczár. Ezen csekély 33,006 frt 33 krnyi hiány 18 százalék községi adópótlék által fog fedezetet nyerni. A fenti mérlegről írja a „Kr. Ztg.“ tisztelt szerkesztője, hogy páratlan szorgalommal van összeállítva és vetélkedhetik bármely magyar város mérlegével, mert a Kr. Ztg. szerint Brassó még mindig szász város. Egyben igaza van a nevezett szász orgánumnak, hogy t. i. javul a város sorsa, mert 1883-ban a deficit 40,482 frt 88 krt tett és 20 százalék községi pótadót fizettünk. 1882 és 1881-ben szintén 20 százalékot fizettünk. De hogy a jövő évben 25—30 százalékot fogunk fizetni, azzal már tisztában vagyunk. Hogy milyen tehát nálunk a gazdálkodás, azt kommentárral ellátni nem kell, mert ha 372,977 frt 5 krnyi évi bevétel nem elegendő e város vagyonának kezelésére, hanem még körülbelül 40,000 frtra van évenként szüksége, akkor mi lesz ennek a Volkswirtschaftnak vájjon a vége? Nem más, mint egy krach! Unalmas volna az egyes tételekkel külön-külön foglalkozni, de miután a Kr. Ztg. czikkezője épen az erdőgazdaságot említette, bátor leszek én is e tételnél megállani. 1881-ben az erdők 26,125 frt 48 krt jövedelmeztek, 1882-ben 48,310 frt 98 krt, 1883- ban 23,054 frt 51 krt és 1884-ben 19,146 frt 1 krt, és ez így fog menni évenként lefelé. Persze ezen tételek csak a papíron vannak, mert a valóságnak nem felelnek meg, mert a kiadások B. tételében, a szolgaszemélyzet ruházatára kiadásba helyezett összegek egy része szintén a kiadásba volna számítandó. Továbbá a kiadások 16, 17—20 tétele alatt felszámított drágasági pótlék, remuneratio, lak- és irodabér, hivatal- és irodaszükségletek, utazási és élelmezési költségek nagy része, a kiadások 31 tétele alatti előfogatok, végül a híres 52. tétel alatti „előre nem látott kiadások“ egy része szintén be volna számítandó az erdészi számadásba, de ezen utóbbi kiadások külön tétel alatt fordulnak elő, hogy a jövedelem többet mutasson, persze, direct szemfényvesztést czélozva. De lássunk még egy tételt: a zaisoni fürdőt. Ezt a város „Humanitätszwecken“ tétel alatt említi és fizet évenkint 4 600 frt deficitet. A többi bevételek és kiadásokról nem is akarok említést tenni, a 20 és 18 százalékos községi adópótlékok fennen hirdetik a jó gazdászatot. Ámde el nem hallgathatom megemlíteni, hogy mennyit fizet e város azon kedves apparátusnak, mely a 18 százalékos községi adót oly ügyesen kiszámítani tudja. A városi tisztviselőknek — kivéve az erdészeti személyzetet, mely évenként 16—17,000 frtba kerül — évi fizetése 1884-ben 64,770 frtra megy. Azonkívül a városi zenekar kap évenkint 5175 frtot, a vágóhíd szolgája 640 frtot, kapnak tehát a tisztviselők és szolgák évenként 70 ezer 585 frtot. A fentieken kívül fizet a város évenként nyugdíjakban 9861 frt 75 krt és kegyelmi adomány fejében 2600 frt 53 krt. De miután a szászok között is sok a szegény hivatalnok, újabban nyugdíjba helyeztetett a főkapitány évi 1500 frt, egy rendőrbiztos évi 550 frt, egy városi mérnök évi 600 frttal. Azonkívül elhatároztatott a hivatalnokok fizetése átlag 9000 frttal felemeltetni, a jövő évben tehát a kiadások már legkevésbé szaporodnak 12—15.000 frttal. Ez utóbbi tételek, ha netalán még ez idén megszavaztatnának, a híres 52 tételből fedeztetnek. Ezen 52-ik tétel ugyanis a rendkívüli kiadások fedezésére van teremtve. Ez egy nagy zsák, mely alól is lyukas. Ha nyugdíj kell, onnan fizetik. Elveszít a város egy pert és fizetni kénytelen, megnyílik az 52. tétel bő szája. És ez igy megy az infinitum. A városi sintők háza, (Siechen-Halle) 60 évben 9186 forint 40 krba került, mig a bevétel 1258 forint 9 krra van téve. Hogy kire fordittatik a be nem jövő 8000 forint, azt legjobban tudja a „Verwalter“ úr, ki évenkint gazdagodik és a mellett iszonyatosan hízik Perköltségekre a város évenként 1500 forintot tesz a mérlegbe, de fizet 3000 forintnál többet, mert minden perét el szokta veszíteni. E mellett a városi ügyésznek fizet évenként 1400 forintot, sőt az utóbbi években még ezen kívül egy alügyésznek 1000 forintot. Szóval e város, mely 20—18°0 évi községi pótadót hajt be rajtunk, következő díszes számokkal dicsekedhetik: Hivatalnokok és szolgák fizetése, nyugdijakkal együtt évenként 85,100 forint 38 kr, a kezelési költség 134,172 forint 64 kr, jótékony — persze a legnagyobb rész szász — czélokra 46,390 forint 58 kr fordittatik, egyéb más kiadásokra (Verschiedene andre Auslagen), 78,714 forintot, és rendkivüli kiadásokra 28,799 forint 45 krt. Ilyen a szász Wirthschaft, melyre oly büszke a Kr. Ztg. R. A trónörökös-pár útja. Marosvásárhely, szept. 29. Rezső trónörökös és Stefánia trónörökösné a magyar államvasutak díszes udvari kocsijában ma reggel 6 óra 45 percskor Kocsárdról ide érkeztek, a külön udvari vonat 15 perccel előzte meg a személyvonatot. Az udvari vonatot Tolnay vezérigazgató vezette és kisérték: Berényi főfelügyelő, Virányi és Szentgyörgyi felügyelők, és Petrovics osztálymérnök, a kormány részéről Balogh Gyula felügyelő. A pályaudvarban Bánffy b. főispán és Sándor alispán fényes díszmagyarban, továbbá Borosnyay polgármester, Lázár rendőrfőkapitány, Kovács apátplébános, Janky ezredes, honvéd-állomásparancsnok és Gorschmied alezredes, sorezredi állomásparancsnok várták ő fenségeiket. Teleki Samu gr. a hivatalos személyektől jobbra, az udvari váróterem bejárója előtt honvédhuszárőrnagyi egyenruhában várakozott ő fenségeikre, kik a vasúti kocsiból kiszállva, egyenesen a grófhoz közeledtek. Először a trónörökös fogott kezet teleki gróffal, azután a trónörökösné, kinek a gróf kezet csókolt. Erre a trónörökös Bánffy b. főispánhoz lépett, Maros Tordamegye és Marosvásárhely város nevében kifejezett hódulatát fogadva és sorra kérdéseket intézett, a már említett, hivatalos tisztelgőkhöz s a jelentéseket fogadta. Stefánia trónörökösné szintén mindenkihez intézett kérdéseket, magyarul és németül felváltva. A hódolattétel után Bombelles gróf főudvarmester átadta a fenségeknek Ferencz főherczeg táviratát, melyben tudatja, hogy a déli vonattal megérkezik. Teleki gróf azonnal intézkedett a főherczeg fogadása iránt. Erre Tolnay vezérigazgató a vasúti kocsikig vivő szőnyegen az udvari váróterembe kalauzolta a fenségeket, kiket a kíséret is követett. A pályaudvaron összegyűlt nagyszámú közönség úgy az érkezéskor, mint a bevonuláskor harsányan megéljenezte a fenségeket. A pályaudvar nemzeti, osztrák és belga jelvényekkel, koszorúkkal és virágokkal volt díszítve. A rendezést Barschi 11 állomásfőnök Gyulai Lajos díszítővel végezte. Rezső trónörökös altábornagy egyenruhát viselt, Stefánia trónörökösné testhez álló szürke úti ruhát, kétoldalt lehajló úti kalappal. A kényelmesen berendezett udvari váróteremben, mely élővirágokkal volt díszítve, hét teríték várakozott a fenségekre. A villásreggeli menüje: kávé, tra, borjúszelet, spenóttal és rizskörzettel; fehér és piros borok. A kiséret számára a mellékteremben terítettek. A terítékek száma itt kilencz volt. A pályaudvaron Teleki gr. három négyes fogata, Bánffy dr. négyes fogata és több úri fogat várakozott, ő fenségeikre és a kíséretre. A rend mindenütt példás. Az indóháztól a városig sűrü csoportokban hullámzik a közönség, a főtéren is néptömegek állanak. Az ablakok szintén tele díszis közönséggel. A házak fel vannak lobogózva, s szőnyegekkel és virágokkal diszitve. Naseraui Vilmos herczeg ezredes már előbb megérkezett és Görgénybe hajtatott. A személyvonattal is többen érkeznek az udvari vendégek közül. — Harmincz podgyászszekér már a mult napokban, tizenkettő pedig ma szállította az udvari szükségeteket Görgénybe, hol minden előkészület megtétetett a fenségek fogadására. * A trónörökös pár reggeli után kíséretével fogatokra szállt. A fenségeik nyitott kocsin hajtattak a városon keresztül. Utjokban a nép mindenütt lelkesen üdvözölte, mit a fenségek fejhajtással köszöntek meg. A második kocsiban Pálffy grófné és Bombelles gr. udvarmester, utána Teleki gróf és a kíséret tagjai mentek. Bánffy báró főispán és Sándor alispán szintén elkísérték a trónörökös-párt. Borosnyai polgármester és Lázár rendőr-főkapitány a város határáig előre mentek. A rendre Esztegár alkapitány ügyelt. • Szász-Régen, szept. 29. A trónörökös-pár útközben mindenütt lelkesen fogadtatott. Szent-Györgyön a Máriássy-kastélyon nemzeti lobogó van kitűzve. NI.-Ernye, Sáromberke, Gernyeszeg, Körtvélyfája, Petele és Radnótfája községeknél nagy közönség lelkes tüntetések közt üdvözölte az udvari menetet. Radnótfájától Kőrösy szolgabiró kisérte Görgénybe a trónörökös-párt, hol villásreggeli készül az udvar számára. Szászrégen tanácsa, egyenes utasításra.