Kolozsvár, 1886. december - 1887. június (1. évfolyam, 1-151. szám)
1886-12-24 / 1. szám
1 M / m KIADÓI SZÓ. Miután a „Magyar Polgár“ szerkesztésétől a legközelebbi napokban viszszalépek és átveszem a szabadelvűpárti két lap egyesüléséből támadó „Kolozsvár“ kiadását — azon helyzetben leszek, hogy időmet, munkásságomat az eddiginél nagyobb mértékben szentelhetem a kiadói teendőknek. Amit e téren sok évi tapasztalatok által támogatott munkásságai megtehetek, azt az új vállalat és közönsége érdekében lelkiismeretesen meg fogom tenni. A Kolozsvárt ugyanazon alakban, mint a megszűnendő két lap s ugyanazon”előfizetési föltételek mellett - a vasár- és ünnepnapok kivételével — naponként fog megjelenni. Gondunk lesz arra, hogy a szü.seg szerint, és gyakrabban mint eddig, mellékleteket runk az alaphoz. Kérve a magam részéről is a közönség szives támogatáóit, de hogy a kiadói teendőkre nézve a „Kolozsvár“ t. esze illenben pontosan kielégíteni törekszem. Ajtai K. Albert, a „Kolozsvár“ kiadója. A KOLOZSVÁR“ előfizetési árai : |ft/‘reéVr6...................... ‘I írt ! Egykori" '• • * »rí 50 Kr "gyes lappéldányok ára 5 kr. kel Károly, Hutter, Péter József és Taub Nathan kere,Kene háznál, úgyszintén a kiadóhivatalban és a remesi kiadóhivatalt érdeklő Az előfizetési penzek, pir.Mesz ak ^ levéle czimen küldendők: A .Kolozsvár kinyomvai belközép utcza 4 szám. Kolozsvár, 1886. Szerkesztő-iroda: FŐTÉR 7 SZ SZENTKERESZTI-HÁZ A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem létetnek. Kiadóhivat BELKÖZÉP-UTCZA ELŐFIZETÉSI DJ Egész évre ................... Fél évre .................. Negyedévre ...... Egy hóra Egy szám ára 6 HIRDETÉSI Díj Egy Q centiméternyi tér 4rosok, kereskedők és ipares ményben részesülnek. Bélyejben hirdetés után 3 Nyilttér sora 25 km. * hJ előfizetési felhívás a „KOLOZSVÁR első évfolyamára. Két régi, sok érdemet szerzett újság aért, hogy a „Kolozsvár“, mely mint a közönség érdeklődését kérik e sorok — megszülessék. Mind a kettő tényező volt az erdélyi közéletben, a közállapotok minden ágának javításában buzgó, figyelmes s jelentékeny hatású szószóló. A küzdelemben 20 évet látott az egyik M 16 ot a másik. S ezek az évek igazán megérdemlik, hogy mint a háborúban töltöttek, kettősen számíttassanak. Mert szakadatlan harczban teltek elszemben a sivár reménytelenséggel, az elhaladást gátló maradisággal, majd a mi szükségleteink iránt való rövidlátással, s mindezeken felül legújabban az ellenséges álomlátókkal. . . A két lap a „Magyar Polgár“ és a „Kolozsvári Közlöny“ most átadják a tért nekünk. Gazdag örökségünk az az erő, melyet az ő múltjukból, tiszteletreméltó harczaiban nyert diadalaikból merítünk. Élénken érezzük azonban a felelősséget is e hagyomány átvételével. Elfogadására csak az bátorít, hogy becsületes buzgalmunk ez országrész érdekeinek védelmében nem kisebb, mint az övék volt. A fegyverek egyike, melyet átveszünk, hogy tiszta kézzel s minden erőnkkel forgassuk az erdélyi részek javára: az igaz liberalismus. Ez az ige százados hagyománya az erdélyi részek magyarságának. Vérével irt lapokat a történelembe e jelszó alatt. Egyet jelentett az igazi szabadság szeretetével. Liberalismus másoknak a jogai iránt, féltékeny óvása a magunk jogainak. Az a nagy párt, mely ma a parlamentben Magyarország sorsát tartja kezében, azon az alapon bírja az erdélyrészi magyarság javarészének bizalmát, mert a mi régi, a mi vérünkbe átöröklött jelmondatunk alatt végzi egy ország szebb jövőjének érdekében a munkáját. Őszinte meggyőződéssel a követett irány helyessége iránt, hittel a sikerben, valljuk a szabadelvű párt programmját. Nem zárkózunk el a hiányok elismerésétől. Az anyaországnak oka van a gyors tempóban történt befektetések terhe miatt panaszolni. A terhek súlyosan nyomnak minket is, de ugyanaz a tempó nem volt elég gyors a mi rosszabb viszonyaink javítására. Az erdélyrészi magyarság — egy része beékelve a nemzetiségek közé, másik a Székelyföldön különzárkózva — melegebb, jobb istápolást kíván, hogy lépésben haladhasson az anyaországgal. Kisebb földbirtokosaink különösebb segítséget. Iparra utalt, sűrűbb népességű vidékeink erőteljesebb gyámolítást. Sürgetni fogjuk a javításra várók orvoslását. Helyet adunk minden jogos panasznak. Gondos ügyelettel, szabadon, egyetlen érdekünk ez országrész érdeke lévén, beszéljük meg a szükségleteket, tárjuk fel a hiányokat. Valljuk, hogy az az út vezet egyedül a fokozatos, a biztos javulásra, melyen a szabadelvű párt halad. És jó e jelszó nekünk a nemzetiségekkel szemben. Liberalizmus nyelvük, szokásaik, nemzetiségük iránt. Tartalék nélkül óhajtjuk velük a jó egyetértést. Őszinte jóakarattal vagyunk fejlődésük iránt, respektáljuk jogaikat. De éberen őrködünk aspiráczióikra, útjában állunk minden lépésüknek, mely a magyar állameszme ellen irányul, s követeljük a mi jogaink respektálását. A „Kolozsvár“ az Erdélyrészek érdekeinek egyik szószólója lesz. Szolgája a liberalismus eszméjének, a magyar kultúrának, s a nemzetiségekkel szemben azon nagy czéloknak, melyeket az E. M. K. E. irt zászlójára. Ezentúl független minden irányban, ítéletét el fogja mondani, valahányszor szükségét látja, tekintet nélkül. Szívesen vitatja meg a maga álláspontjának jóságát, szemben azokkal, kik más utat látnak helyesnek ez országrész érdekeinek megsegítésében. De minthogy semmi kérdés sem lesz tisztább, ha azok, kik tárgyalják, valamivel piszkosabbak lesznek, igyekezni fog vitatkozásaiban megtartani a helyes mértéket. Mindnyájunknak úgy is csak egy a czélunk. Az erdélyrészi magyarság ügyének emelkedése. A „Kolozsvár“ politikai czikkeit az erdélyi részek szabadelvű pártjának legkiválóbb erői fogják írni. Mindazon nevekkel találkozik az erdélyrészi olvasó a melyeket oka van tisztelni. Az erdélyi részek minden vidékéről van tudósítónk. Külön rovat alatt adjuk mindazon jelentősebb társadalmi és politikai híreket, melyek foglalkoztatják szerte ez országrészben az embereket, Budapestről, legkivált a parlamenti ülésekről, távirati értesítéseket közlünk, megelőzve vele a fővárosból hozzánk érkező lapok tudósításait. A nemzetiségek lapjait nagy figyelemmel kísérjük, Romániából külön tudósításunk lesz állandóan , a fontosabb eseményekről hírt innen is táviratokban veszünk. Tárczarovatunk irodalmi színvonalára, élénkítésére gondunk lesz. Igyekezünk a kötelességnek, melyet elvállaltunk lelkiismeretes teljesítésére. Az ígéretek helyett tenni fogunk. Erőnk a közönség pártolásában van. Kérjük a támogatását. Petelei István, a »Kolozsvár“ szerkesztője. « 1. szám. Péntek, deczemb ERDÉLY ÉS A PÁRTKÜZDELMEK Budapest, deczember. — Ki nem akarja Erdély javát? Akarja mindenki. Aki nem akarná, az nem akarná egyszersmind javát a hazának. Nem akarná az életerős Magyarországot. Sőt nem akarná biztosítani nemzetünk jövőjét. Erdély javát, Erdély megerősítését tehát akarnia kell minden magyarnak. Akarja a társadalom, melynek tevékenysége, az erdélyrészi magyar közművelődési egylet által mindig hatalmasabban bontakozik ki. Akarják Magyarország és Erdély fiai, akik szóval, tollal, tettel hatnak a magyar nemzet nagy keleti várának megerősítésére. Akarják Erdély aszszonyai, akik mindenkor megosztották a férfiakkal a haza kultuszát, s a nemzeti munkát. Azért ragyog Erdély története annyi hős, vagy egyébként magas lelkű nő tetteitől. • Erdély javát akarja a sajtó — a királyságontúli és úgy, mint az inneni — mely a legutóbbi két év alatt nem csak hatalmasan felkeltette és ébren tartotta az Erdély iránt való közérdeklődést, hanem egész irodalmat hozott létre az erdélyi teendőkről. z Erdély javát akarja a kormány és — nem kétkedünk — minden párt. Úgy a pártok, mint a kormány át vannak hatva a tudattól, hogy a magyar állami és nemzeti érdekek oszlopait meg kell szilárdítani Erdélyben. Ami különösen a kormányt illeti, máris sok hasznosat műveit. Fontolgatja a jövő teendőit. Fontolgatja főleg a teendők sorozatát, mert az állam szomorú pénzügyi helyzete lehetetlenné teszi, hogy egyszerre, egész nagyszerűségében kibontakozzék a Királyhágón túl a nemzeti munka. Hogy egyszerre betömessék Erdélyben a magyar érdek minden része. De már nagy dolog az is, amit elértünk. Nagy dolog, hogy a magyar nemzet szeme Erdélyen van. Nagy dolog, hogy a magyar állam és a magyar társadalom teljes és tiszta tudatával bír a királyhágón túli teendőknek. Amit állam és társadalom, vagyis az összes nemzet párt és nézetkülönbség nélkül akar, az okvetlenül teljesedik. Amihez elsőrangú nemzeti érdek fűződik minden magyar szív izomszálai által, az többé el nem bukhatik, az csak diadalmaskodhatik. A veszély tudata tehát többé nem az aggodalomra az aggodalomra az ok, hanem a tettre. Nem a fatalizmusra és lemondásra, hanem a férfias erőfeszítésre. A magyar érdek Erdélyben ki fogja vívni diadalát. De csak egy feltétel alatt. Ha közösen összetartunk. Ha a nemzeti munkát egyetértésben végezzük. Ha erőnket e munkára fordítjuk és nem — egymás ellen. A pártküzdelmek természetesen Erdélyben is jogosultak. Párttét nélkül nélkül nincs alkotmányosság, nincs parlamentarizmus. A nemzet alkotmányos életében tehát részt kell vennie Erdélynek is. A Királyhágón túl azonban a pártküzdelmek felett egy magas szempontnak kell uralkodnia. Magas, nagy érdeknek, mely sugalja a lelkeket s hatalmába keríti a sziveket. Az Erdélyben végzendő nemzeti munka szempontjának. Az Erdélyben elhelyezett magyar érdeknek. E szempont és ez érdek kell, hogy kizárja a pártéletből a pártgyűlöletet. A magyar nemzetre nemcsak a Királyhágón túl, hanem általában, oly számos és nagy teendő vár, hogy a gyűlölködést, a szenvedélyek felkorbácsolását az egész haza területén tiltja a hazafiság A mikor a magyar állam teljes ki-s építéséről és megerősítéséről van szó, hogy a készülő nagy világesemények, ethnographiai földforradalmak egy teljesen kész magyar nemzetet, s egy teljesen kiépített, vár gyanánt körülbástyázott magyar államot találjanak, akkor a nemzetnek az összetartásra, s nem a széthúzásra, a kölcsönös támogatásra és nem gyűlölködésre van szüksége. De ha a gyűlölködés, a nemzet erőinek a pártszenvedély által való lekötése bűn a Királyhágón innét: végzetes átok volna a Királyhágón túl. Az erdélyi magyarság amúgy is aránylag kicsiny tömbjeinek szétbomlása, dekomponálása megállítaná a nemzeti munkát, kitágítaná a magyar érdek réseit, megrendítené ez érdek épülő oszlopait. Ha a pártgyűlölködés Magyarországon káros, Erdélyben veszedelmes. Ha a pártszenvedély üszke Magyarországon gyuladást idézhet elő, Erdélyben tűzvészt támaszthat. Ismételjük: nem a pártélet az, amit Erdélyből ki kell zárni, hanem a gyűlölködés szellemét. Azt a sötét szellemet, mely fekete szárnyával ahol lecsap, hanyatlást, visszaesést idéz fel még a nagy, bevégzett nemzeteknél is, melyek nem az alakulás nehézségeivel küzdenek Ez a szellem az, melyet száműzni kell Magyarországból, de különösen Erdélyből. Ez a szellem az, melynek nem szabad széttépnie a nemzeti munka szervezetének már-már összekapcsolódó szálait. És melynek nem szabad szembeállítania e munka embereit. Egyik kezeinkben a kard, a másikban a véső, kalapács, úgy kellend Európának tán közeli válsága közepett építenünk a magyar érdek királyhágón túli várát. De a kardot nem szabad egymás ellen fordítanunk. A vésőt és kalapácsot nem a rombolásra, hanem az építésre kell használnunk. Küzdhetünk, küzdenünk is kell egymással a kérdés miatt: melyikünk — pártokat és nem egyéneket értek — akarja jobban a haza javát. De az ki van zárva, hogy valamelyikünk a haza javát nem akarja. Részemről felteszem, hogy még az is akarja a haza javát, aki meggyújtja a pártgyűlölet vörös fáklyáját. De aki ezt teszi Erdélyben, az, bár akaratlanul, üszköt vet a nemzeti érdek épületére. Bár szándék nélkül, de letiporja a magyar érdek zászlóját a sárba. Pártállást elfoglalhatunk, el is kell foglalnunk a nemzetet mozgató politikai kérdésekben. De aki az erdélyi magyar érdek lobogójához nyúl, az kezét a haza érdeke ellen emeli fel. Ettől, remélem, vissza fog riadi minden magyar ember. BEKSICS GUSZTÁV. (Kolozsvár, decz. 24.) „Kolozsvár.“ Indokoljuk, hogy miért választottuk ezt lapunk czíméül. A „Kolozsvár“ — programmjából is kitetszik — nem csupán helyi közlöny. Nem csupán egy városnak és vidékének érdekeit szolgálja. A »Kolozsvár“ bevonja működésének körébe az erdélyi országrész összes közkérdéseit és minden alkalommal és minden ügyben szolgálni kívánja az erdélyrészi magyarságot azon harczban, melyet Magyarország jobbkezének megőrzéséért, izmosításáért folytat. Azt a zászlót, melyre e nemes harcz jelszavai írva vannak, Kolozsvárt tűzték ki. Azon békés fegyvereket, melyekkel küzdeni fogunk, e városban kovácsolta és vette kezébe Erdély magyarsága. Innen küldték szét a hadüzenetet a sötétség, a tévelygés, a csüggedtség és a gyűlölet ellen. Itt szövetkeztek, itt szervezkedtek, innen indultak ki a nemzeti kultúra hadseregének első csapatai. Azóta e név: Kolozsvár — jelszó lett. A háztömegben, melyet e név földrajzilag meghatároz, egy nagy eszme laksoik, amely melegít, lelkesít mindenfelé, ahol a kebleket szív dobog. E név: Kolozsvár — programmos jelentőségű programm, mely nem a vitasabb érdekeinek, legnemesebb tenek foglalatja. És mivel magyar lap vagyunk, a erdélyrészi magyar lap vagyunk — ez a szabadelvű párt módja szerint teljes elmkkel, igaz meggyőződéssel kívánunk közreműködni a nemzeti fejlődés biztosításának, előbbvitelének művében, — ezért czime az lapunknak, hogy: „Kolozsvár.“ (Kolozsvár, decz. 24.) Vannak nekünk idehaza nagy érdekeink, melyek a sajtótól várnak támogatást. Akkora érdekek, hogy felette állanak minden személyes kérdésnek. Minden erőnkkel akarjuk az érdekeket szolgálni. Ha nem zsibbasztja igyekezetünket kicsinyeskedés,a gyanusítás, annak az ügy, mindnyájunk közös ügye érdekében örvendünk. Szívesen veszünk itt tudomást arról a czikkről, melyet a kolozsvári „Ellenzékiben a szerkesztő írt lapunk felhivó szavára, ígéretnek tekintjük s fogadkozásnak. Mi mondtuk el az első szót, s utolsók leszünk a kik megszegik. A czikk végszavai igy szólanak : „A kolozsvári lapok eddig nem vitatkoztak, csak torzsalkodtak ; eddig nem tárgyaltak, csak gyanakodtak; eddig nem magyaráztak, csak nyugtalankodtak. A komoly kötelesség az lett volna, hogy eszmecseréink által bevilágítsunk bérczeink ködébe és völgyeink homályába. De mi foszfort gyújtottunk meg, mely amott meghagyta a homályt, minket pedig megmérgezett. Van a Petelei István úr előfizetési felhívásában egy passzus, melyet örömmel idézek Ha előbb jelent volna meg, s ha én elébb olvashattam volna, az Ellenzék más hurt penget vala a „Kolozsvár“ megindításáról. E passzus így hangzik: „Semmi kérdés sem lesz tisztább, ha azok, kik tárgyalják, valamivel piszkosabbak lesznek.“ Örvendek az igazság ezen fölismerésének. Ha e kijelentés, kézgyújtás : itt a kezem; ha figyelmeztetés: állok elébe; ha programm: követem; ha csak szóvirág, akkor is elég szép arra, hogy ne én szakítsam le. S miután én nem szakítom le, óhajtom, hogy ne hervadjon el épen abban a kézben, amely ültette. Román dolgok. Nemzetiségi szélcsendben indulunk. Egyfelől a háborúra való várakozás, mely e pillanatban egész Európát elfoglalta, másfelől szerencsés külügyi politikánk, mely nemzetiségeinket idehaza a külső izgatástól isolálja, eltérítik a figyelmet az agitáczióról s nyughatatlan elemeinket is szintén várakozásra kényszerítik. Szerte az országban nincs számbavehető mozgolódás s az összes nemzetiségi sajtó kelettől nyugatig csak csendesen eszi, lármával keresett kenyerét. A német szövetség minden vonalon termi gyümölcseit. Jó ideje és legelőször hallgattak el a sulferainos szászok, nem kapván kellő táplálékot a másfelé angazsált nagynémet sajtótól. Aztán a horvátokat és szerbeket kényszeríti némaságra az Umbertóval és Milánnal való viszony, az okkupárt boszniai háttér. A tótsággal felhagyott Oroszország, mióta ágenseire Bulgáriában van szükség. Kiválóan előnyösen érzi országrészünk a berlini politika egy másik következményének, a Romániával létesített barátságos viszonynak hatását. Ami a dacoromanismus lázálmaiból 9 pillanatban nyilatkozni képes, alig számbavehető. . .• Nem merjük ugyan állítani, hogy Románia jelen kormánya képes lesz-e az európai harcz kitörésekor, pozícióját megőrizve, az oroszbarát ellenzéki áramot a hatalomra jutástól viszszatartani, azt azonban tapasztaljuk, hogy mióta területén az orosz befolyást erélyesen lenyomta, mióta bukaresti követünk fellépésére erdélyi irredentistáiokat földjéről kiűzte, s mióta őszinte barátságának egyébként is tartós jeleit adja, azóta románjaink csendesebben vannak idehaza, lapjaik mérsékeltebbek. Apró kis csúfolódások jellemzik talán leginkább most az agitáló lapokat. Némely megszorult kétértelműségek s nagy adag comicum a haragban. A „Gazeta“ mai száma például, megemlékezvén a „Kolozsvár“ megindulásáról, a következőket mondja: „Tehát az uj lap a magyarosítás mellett fog küzdeni, meg fogja támadni a nemzetiségek jogait, s úgy itt, mint Romániában hivatalával fog bírni a spiookodásnak és aenuncziácziónak.“ A „Luminatoriul“ egy anekdotával mulat, mint esik kétségbe s megy tönkre bizonyos A