Kolozsvár, 1889. január-június (3. évfolyam, 1-148. szám)
1889-02-23 / 47. szám
Kolozsvár, 1889. mi miniszter nem érti a közjogi dolgokat s ezt mostani felszólalása is bizonyítja, mert a ki érti a dolgot, az nem gorombáskodik. A jog kiforgatásában a szólónak nem volt alkalma kimutatni, hogy mennyire ért hozzá, de a miniszternek volt alkalma és élt is vele. Az ügyvédekre sok rész viccz kering az utczákon,de az tény, hogy az ügyvédek sokszor harczoltak a nemzet jogaiért s a soldateszka mindig lábbal tapodta azt. Igaz ugyan, hogy miniszter kevesebb van, mint ügyvéd, de selejtes is több van a miniszterek között, mint az ügyvédek között. (Zajos helyeslés balról.) Amint ebből látszik, Eötvös elég érdesen és kíméletlenül válaszolt a miniszternek s igy legalább is nincs ok arra, hogy e szóváltásból fegyver kovácsoltassék Fejérváry báró ellen. KOLOZSVÁR Február 23 HÁRMAT EGY CSAPÁSSAL. Kolozsvár, febr. 23. Táviratok szerint Bratián Jón kormánya, 104 szavazattal 41-nek ellenében vád alá helyeztetett. Hármat egy csapással. E határozat legsúlyosabban érinti a királyt, aki pár héttel ezelőtt Bratián Jont, nevenapja alkalmából, üdvözölvén, a királynéval egyetemben, azt írta neki: „Az ön hazafias érdemei minden kétségen felül állanak, az állam önnek adósa s szolgálataiért hálás lesz örökre.“ Íme, a király által kilátásba tett hála. De ezzel bukik a tényleges kormány is, hisz Carp és Maiorescu miniszterek határozottan kijelentették, hogy egy perczig sem tartják meg helyüket, ha a vádindítvány, melyet a boszu művének tartanak, a kamara által elfogadtatik. És a kamara e fenyegetést sem vette figyelembe; a királyon, a kormányon tört keresztül Lascar Catargiu, hogy a harmadik csapást éreztethesse, Bratián Jón vád alá helyeztetését, hogy megalázhassa a férfiút, kit lelkéből gyűlöl, ki iránt kiengesztelhetetlen lesz, amíg csak lélegzetni tud. Romániában a politikai pártállás családi és magán ügyek szerint igazodik. A politikai pártszenvedélyt a magánszemélyi ügyek izgatják és tartják fenn. Egyik vagy másik párton lenni, annyi, mint egyik vagy másik párt vezérférfiát gyűlölni. Természetes, hogy a hatalomra jutás aztán a boszunak ad helyet.— Vae vietis! Jaj lesz a legyőzötteknek! Lascar Catargiunak van oka gyűlölni a Bration-pártot. 1864-ben Barb Catargiu, Lascarnak rokona, miniszterelnök volt s a gyülölség vele szemben odáig ment, hogy mikor a kamarából kilépett, pisztolyt sütöttek reá s földre terítették. Ez a bratiánisták müve volt. A gyilkost nem üldözték; a Bratián-kormány alatt a liberális párt kiváló férfia lett s Bratiánnak bizalmasa. Ilyen és ezekhez hasonló tényekre vezethető vissza az a gyülölség, mely egyik államférfiunál a másik ellen irányul. Majd Lascar Catargiu veszi át a kormány gyeplőit. A liberálisok gyülölete ellene fordul s 1876-ban megbuktatják minisztériumát. Ekkor is a boszu műve vette kezdetét. Ugyanaz a Blazemberg Miklós, aki ma Bratián ellen lépett fel Lascar Catargiu érdekében, ugyanaz a férfiú tette meg vádindítványát Catargiu ellen Bratián pártjából. Hanem Bratián kegyelmes volt. A kamara a megbuktatott minisztériumot vád alá helyezte, de Bratián később az egész vádat elejtette s az ügy elfelejtődött. Lascar Catargiu nem lesz kegyelmes. Ő irgalmat nem ismer. Ő nem nézi embernek ellenségét, nem gondolkozik keresztényiesen: brutális és zsarnok. Hármat akar tönkre tenni Catargius Romániában: a királyt, a tényleges kormányt és Bratiánt, de leginkább ezt, mert ha ezzel végezni tud, a többiek maguktól elesnek, már a vihar szelétől is, melyet ellenük csak akkor támasztani képes. Mert, Catargiu hatalmas bojár, összeköttetései nagyok és sokan függnek az ő egyetlen szavától. Az orosz párt, mely Lascar Catargiuban oly hatalmas oszlopot bir, rendkívül nagy örömet érezhet most, látván, hogy egyetlen csapástól mind a három ellensége szédül. Hanem bizonyára korán örül még. A Bratián elbocsátása, többsége daczára, most hozza gyümölcseit. Felbátoritotta azt az elemet, amely csak rombolásban örül, csakhogy boszútálhasason politikai ellenfelein s szolgálatot tehessen az oroszoknak. Rájőnek arra Romániában, hogy az orosz pártot s annak fejét, Lascar Catargiut, politikailag lehetetlenné kell tenni, mert semmiféle hazafias párttal nem talál s nem tud ölelkezni. Ő csak önmagát szereti, minden elemet kilök magából, mely czéljait nem támogatja s minden elemet felfogad, mely arra vállalkozik. Ezt be fogják látni Romániában s azért tönkretételéről gondoskodnak. E pártot, mely oly törpe minoritásban s nevetség tárgya volt az utóbbi időben, a zsunimisták hozták forgalomba, kiket szintén megcsalt. A kamarákat feloszlatják,uj választásra fog hivatkozni a kormány s akkor a harczot csak Lascar Catargiu ellen folytatják. Egészséges pártszövetséggel az orosz pártot ismét tönkre tehetik, de ez csak Bratián társaságában lehetséges. Azért örvend korán az oroszok pártja, mert ez alkalom egészséges pártalakulást idézhet elő, mely tönkretételüket jelenti. A naszód-vidéki ügyek rendezése. A II-ik román határőr ezrednek 1851-ik évben történt feloszlatáa alkalmával a volt 45 határőri községnek bizonyos kötelezettségek mellett átengedett területek, épületek és hasznot hajtó jogok végleges rendezése iránt intézkedések nem tétettek. 1872. márcz. 12 ikén létrejött ugyan egy egyezség, egyrészről a magyar kincstár, másrészről a naszód-vidéki határőr községek és a központi iskola és ösztöndíj-alapok meghatalmazottjai közt, mely szerint a kincstár, százezer forint vételárért, továbbá a radnai bányatelepnek mérsékelt bérfizetés mellett a kincstár birtokában való hagyása, az egyház kegyúri és madai terhei viselésenek kOsebb estge és a gróf és báró Kemény családoknak megítélt, revimlicált havasok iránt a nevezett családok által folytatott perek összes következményeinek viselése mellett, — örökre átengedte a Naszódvidék területén fekvő és saját czéljaira nem szükségelt katonai épületeket, belsőségeket, puszta telkeset és tartozmányaikat, valamint a kincstár, mint volt földesur által gyakorolt korcsma-, malom- és barmi néven nevezendő kisebb kir. haszonvételeket a nazzód-vidéki központi iskolai alapnak; a dosulpojeui rotundi nevű havasrészt pedig és a radnai bánya műterületet a Naszód vidéki ösztöndijalapnck. Végre minden jogát azon kaszálló, erdő, legelő és havasbirtokokhoz, melyek azon vidék területén feküsznek és az 1864—1866. években működött, úgynevezett birtokrendező-bizottság által a kincstár, mint volt földesur, részére megitéltettek, azon községeknek, melyek ezen birtokoknak tettleges birtokában és használatában vannak. Ezen egyezség az 1873 ik évi államköltségvetés tárgyalása alkalmával a képviselőházban tárgya as alá vetetve, a ház a nagyfontosságu és bonyolult ügy vizsgálása és jelentéstétel mibenlétének megvétett bizottságot küldött ki, mely terjedelmes jelentéset a haz elébe terjesztvén, ez 1875. évi május hó 22- dikén hozott határozatával akkép intézkedett, hogy az összes iratokat a minisztériumnak, a jövő országgyűlésnek teendő jelentéstétel végett kiadatni rendelte. A minisztérium, az ügy tanulmányozására és annak folytán javaslattételre, az igazság-, pénz-, bel- és vallásügyi minisztérumok küldötteiből vegyes bizottságot nevezett, mely több rendbeli hosszabb tanácskozások után, 1883. jan. 19 kijelentése kíséretében, két rendbeli törvényjavaslatot mutatott be a miniszteriumnak: egyet az emlitett 1872. márcz. 12- iki szerződés beczikkelyezése, a másikat a volt naszód-vidéki községek birtokviszonyainak rendezése tárgyában. Minthogy azonban ezen törvényjavaslatok, más teendők miatt országgyűlési tárgyalás alá a minisztérium által be nem mutattattak s azon időtől fogva máig az ügy lényeges fordulatot vett, részint a kincstár által a volt határőri községek ellen a telekkönyvi bejegyzések kiigazítása iránt folytatott perekben hozott bírósági ítéletek, részint a Kemény Család áltel a nekik megítélt, revindicált havasok birtokba bocsátása és az usus fructus regitélése iránt folyamatba tet per, részint ennek következtében a kincstár által a községek és alapok ellen kezdett szavatossági perekben hozott ítéletek miatt, annálfogva szükségessé vált az említett törvényjavaslatoknak a változott viszonyokhoz mért átalakítása. Ez okból Szentgyörgyi Imre curiai tanácselnök elnöksége alatt, az igazságügyi minisztérium részéről "kinevezett Zádor Gyula miniszteri tanácsos; a belügyminisztérium részéről: Torkos László miniszteri tanácsos; a vallásügyi minisztérium részéről: Boncz Ferencz miniszterianácsos, közalapítványi királyi ügyigazgató és Apt Kamill osztálytanácsos; a pénzügyminisztérium részéről: Fehér Miklós miniszteri tanácsos és Angyal József osztálytanácsos, a földmivelés , ipar- és kereskedelmi miniszterium részéről: Bedő Albert orsz. főerdőmester; a kincstári jogügyi igazgatóság részéről: Csávássi Gyula jogügyi tanácsos, végis Bánffy Dezső br. Szolnok-Doboka vármegye főispánja és az ottani kir. biztos és Dőry Gusztáv miniszteri fogalmazó mint jegyzőkönyvvezetőből álló vegyes bizottság f. hó 20. és 21 én az igazságügyi minisztérium helyiségeiben ülést tartott, mely alkalommal az elnök és a főispán tüzetesen ismertetvén az ügyállást, beható eszmecsere után megállapodás jött létre az irányelvekre nézve, melyek a többször említett szerződés beczikkelyezésére vonatkozólag, továbbá a volt határőrvidék polgárosítása folytán kibocsátott legfelsőbb rendeletek s a létrejött szerződés következtében a volt határőrvidéki községek tulajdonába átment erdőségek, havasok, legelők, irtások, épületek telekkönyvi tulajdonjogának mikénti rendezése, a Keménycsalád igényeinek a határőr községek irányában miként leendő biztosítása, az erdők kezelésének módja és a befolyó jövedelmekben részesülési arányra nézve a szerkesztendő törvényjavaslati tervezetekben kifejezést nyerendenek. A törvényjavaslatnak a megállapodásokhoz képest leendő szerkesztését a Bizottság elnöke vállalván el, ennek elkészültével a bizottság a jövő hóban összeül s a szövegezés végleges megalapítása után a törvényjavaslatokat a minisztérumnak beterjesztendő IRODALOM és MŰVÉSZET. Solti Teréz kisasszonynak, színházunk tehetséges tagjának jutalomjátéka kedden lesz. Solti Teréz nemes ambíciójáról nyújt tanubizonyságot, midőn Schiller „Stuart Mariá“ját választotta jutalomjátékául. A darabban Solti K. a. Erzsébet szerepét játsza: „Az Ingyenelek.“ Az „Ingyenélok“, Vidor Fái uj népszínműve tegnapelőtt este került színre a budapesti népszínházban és nagyon tetszett. A közönség minden felvonás után zajosan és többször hívta ki a szerzőt, ki eleinte szinesztarsdival, később azonban egymaga is megjelent a lámpák előtt. Van a darabnak egy főcseiekvénye, mely drámai színezetű s egy mellékcselekvénye, mely nem is cselekvény, ha nem csak jóízű mókák lánczolata. Már most a főszereplők a mellékcselekvényben vannak, a főcselekvényt pedig mellékalakok bonyolítják és oldják meg. Ez a különös beosztás arra jó, hogy a főszereplőkkel lejátszódó mellékcselekvény elvonja a figyelmet a főcselekvényről, mely roppantul gyönge, e így a közönség a mellékcselekvény által fölidézett csalóka hangulatban megfeledkezzék a főcselekvényről. Hogy világosabban kitűnjék ennek igazsága, néhány szóban összegezzük a darab tárgyát. Gangos Eszter parasztleány a fővárosba került és varróleány lett. Úgy látszik, hogy intimebb viszonya volt egy Balogh István nevű diurnista svihákkal, a ki neki házasságot is ígért. De mindez még a darab előtt történt s mikor mi kisérő tanui leszünk a varróleány sorsának, svihák gavallérja már egy felgazdagodott korcsmáros francziáskodó leányát készül eljegyezni. Az eljegyzés alkalmával a mulatók lármáján keresztül szvit az elhagyott leányoknak — ezúttal Eszter ajkáról hangzó —sztereotip mondása: „Nyomorult, megcsaltál!“ — és ez az expozíczió. — Aztán a meggazdagodott korcsmáros nyomára jön, hogy leányának vőlegénye egy közönséges (szinte túlságosam közönséges) svindler s norbáccsal kergeti el, de előbb még az elhagyott varróleány rálő a svihakra , ezért törvény elé kerül. Ez a bonyodalom. Aztán a varróleány haza megy a falujába s neje lesz egy becsületes koristáblernek. Ez a megoldás. Persze egy kissé ócska, de semmit sem tesz, mert a köteles három órából alig foglal le egy felet. A többi harmadfalel a mellékcsetek vény, a móka foglalja el, mialatt két mellékszereplő : Sári és Jani (a „Vörös sapka”-ban még Juczinak és Matyinak hívták a kis hamisakat) mindenféle mulatságos ötlettel és ennivaló naivitással tartja jól a publikumot. A világért sem cselekednének semmit, ellenben Blaháné (Sárika) elnótázik, mint egy szabad madár, énekel olyan nótát, mely a Betyákendő híres Pipi-kendőjével vetekszik, elcsattogja a boldogtalan királyfi kedvencz dótáját („Édes anyám is volt nékem“ . . .), aztán a színpadon lakmározik, egy levélgyüjtő-szekrénnyel szóba áll és szépen megkéri, hogy vinné el az ő levelét Gólyalakra, szerelmeskedik és duzzog, egy kicsit ő is úgy naivoskodik, mint Susanne az „Unatkozó világiban, csókolódzik és megfut a kedvese elet méz mindenkivel szemben és kiduruzsolja magát, ha a szive szerint való legény kerül elébe é ben folyton nótázik, szépen, egyre szar Vicor (Jam) mindenben kontrázik neki “• repek vannak benne: a korcsmáros a Weiner s még egynéhány, s Németh c 8*e Báránd, Gyöngyi és Hunyadi ki 18 ak^0“'’ Az országos magyar színész eovtim közgyűlése tegnapelőtti ülésén a nyomralékokra vonatkozólag kimondotta, hogy azok, a kik hátralékaikat 1889! deciL<^' 31 ikáig be nem fizetik, az egy^i^® 1^ zártnak tekintetnek. Bártfai azt a jav, i *' tette, hogy az egész magyar vidéki centralisaítassék, akkép, hogy úgy az est, mint az anyagi vezetést egy központi^’ gatás vegye kezébe. A javaslat megbírál!^' kiküldött 7 tagból álló bizottság a java!.,8ai'a 5 szavazattal 2 ellenében elejtendőnek* .“i'’' ! ményezte 8 azt javasolta, hogy ne j8 vét I tárgyalás alá. A közgyűlés tagjai közülTl'I ben szóltak a tárgyhoz. Breznai, Kovács Imoe a javaslat tárgyalását kívánják. Dit * Mór azt indítványozza, hogy Bártfai a r °* latot dolgozza ki egész a részletekig VaT" terjessze elő a jövő évi közgyűlésen, aki tüzetesen foglalkozzék vele e határokon előtte Miklóssy Gyula csatlakozik Ditróinditványához. Molnár László, a debreczeni szin tnsulat képviselője, a Bártfai féle javaslatéig J lőtt. A tárgyalást délután folytattak s ekkor ht[rozatot is hoztak a Bártfai (Paczona) Antalllal tett indítványra nézve. E határozat a következő: Bizaasék meg Bártfai egyesületi kar, hogy az egyes vidéki városokkal a milyekkel telve kivitelének érdekében szükségnek tartja, személyesen, a bizalmi férfiak e vidéki tanácstagok közbejöttével érintkezzék" A költséget az egyesület fedezi s a mennyiben szükségesnek fog mutatkozni, a távol levő ti. i.az helyébe ideiglenes személyzetet szerzeteinek. A mennyiben a beszerzett adatok nyomán szükségesnek fog látszani, legkésőbb az év, deczember hó elejére rendkívüli közgyűlési), vetik egybe, amelynek első tárgya a reform javaslat részletes tárgyalása lesz. — Az új tagok felvételére vonatkozólag határozatba men, hogy ezentúl az igazgatók, a közp. igazgatótanács engedélye nélkül, gyakorlata sem nehetnek fel senkit. A délutáni előadások ügyét a közgyűlés az igazgatók s a tagok közötti szabad egyezkedés tárgyául hagyta; e szerint a status quo felmartatik a legközelebbi virág, vasárnapig, amikor a mostani szerződések lejárnak. A néma személyek mulasztásaira vonatkozólag elfogadta a közgyűlés Ditrói Wer amaz indítványát, hogy a mulasztó statiszta,ha ugyan az előadáskor nélkülözhetlen volt, a gázsijának is a részére legyen büntethető. Nemzeti Színház. Bérlet 181-ik siló. Kolozsvárt, 1899. febr. 24-én. Kezdete d. u. 4 órakor. Don Juan Veres jutalomjátékául: pokolbamenetele és a kő- Huszárcsiny szobor vendég. Bohózatos vigyák 3 felv. Népszínmű 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. HíREK. Erdélyi részek. Kolozsvár, február 22. — Népgyülés Kolozsvárit A véderő-javaslat 25. § ának intézkedései tárgyában, holnap (vasárnap) délután Kolozsvári Népgyűlés fog tartatni. Tegnap délután 6 órakor, a teendők megbeszélése czéljából, a Nemzeti szálloda 25 ik számú termében előértekezlet volt, melyen a polgárság és az ifjúság köréből számosan vettek részt. Az értekezletet Benei Ferenci ügyvéd nyitotta meg, röviden előadván a gyűlés czélját, a jelen értekezlet elnökéül Bartha Miklós orsz. képviselőt ajánlván. Bartha Miklós ezután elfoglalta az elnöki széket, beszédében bírálva a 25. § rendelkezéseit s kifejtve, hogy miért tartja arra igazgatói pályáját, sokat kellett beruháznia, s így a gage pontos fizetéséről egyelőre szó sem lehetett. Jött ismét a tavasz és az igazgató nagy lépésre szánta el magát. Elvitte kitünően szervezett társulatát Brassóba, azt vélvén, hogy e népes városban, kivált a jó operával, jövedelmező idénye lesz. De bizony alig akadt kenyérre való, úgy, hogy időközben Brassóból kirándulásokat kellett tenni Élőpatakra és Sepsi-Szentgyörgyre, mely utóbbi város, vendégszeretetével és pártolásával, némileg helyre pótolta a brassói veszteséget. Az operai tagok zongora mellett adták a nagy dalműveket is, Brassót kivéve, hol a városi zenekar működött az opera-előadásoknál.* Jellemzi a társulat anyagi zavarait egy előpataki ebéd története. Pénz nem volt. Ez gyakran megtörtént. Egyszer délfelé a színészek az igazgató köré gyűltek, s tanakodtak azon fogas kérdés fölött: vajjon mikép lehetne a mai napon ebédelni? Az igazgatónak nem volt többje egy forintnál. — Húzzatok sorsot, fiuk! monda. Akinek a véletlen kedvez, az ebédeljen. E javaslat nem fogadtatott el. Hát a többi csak nézze? — No, ha ez nem tetszik, folytatta az igazgató, úgy bízzuk a sorsra, hogy vagy mindnyájan ebédelünk, vagy senki. Feltesszük a forintot a birblisre. Ebben megegyeztek. Az igazgató a játékasztalhoz lép és a 13-as számra ráteszi az utolsó forintot. Conticuere ornnes, in'enliqu ora tens bant . . . A tulajdonos perdit egyet a gépen, a színészek pedig, képzelhető kínos drukkban, festék kanyargását a golyónak, mely végre a — 13-as számon állott meg. Volt öröm. A nyereség harminczhárom forintot tett ki. Mind ebédelhettek. ♦ Kápolnai teljes négy évig (1864—68) volt tagja a kolozsvári színháznak. Ez idő alatt tehetsége sokat fejlődött, de végre az alárendelt helyzetet is megunta. Kóristaságában ugyan 60 forint havi fizetésig vitte föl, ami akkor mg önálló színésznek is tekintélyes gage volt, mindazonáltal elérkezettnek látta az időt, hogy komolyan foglalkozzék jövőjével, s képességei számára megfelelőbb tért keressen. 1868 tavaszén, erős elhatározással, kiszakította magát a már megszokott körből. Ugyanez év nyarán Balatonfürtben, ősszel pedig Aradon működött, mindkét helyen jelentékeny állást foglalván el és érezvén melegét nem egy sikernek, melyek reménykeltően, biztatóan hatottak reá. Hanem még mindig csak buffókat, komikusokat , leginkább apa-szerepeket játszhatott. Vágya és czélja, hogy kizárólag tenorénekes lehessen, még ekkor se teljesült. Füreden is, Aradon is volt már tenorista és Kápolnai csak véletlenül juthatott egy-egy ilyen szerephez. Mikor azonban a szükség kívánta, őt vették elő. így történt, hogy nagy tenorparthiókat a főpróbán vállalt el, sőt több ízben előfordult az is, hogy próba nélkül, korából énekelt jelentékeny szerepeket. Egy alkalommal nem működhetett a „Könnyű lovasság“ polgármesterének a személyesítője Kápolnai vállalkozott a szerepre, melyet nem tudott, s úgy énekelte el, hogy este az előadáson egy törvényszolga tartotta a polgármester ur előtt a kótát. Máskor hasonló körülmények közt adta „Tulipatan szigetében a királyt; ekkor egy apród forgatta őfelségének a hangjegyeket. Ez mindenesetre legnehezebb fajtája a színpadi rögtönzésnek. Sokoldalú és — amint látszik — nagyon használható tag volt Kápolnai. Nem csoda tehát, hogy 1869 tavaszán FoIíciusz (ki akkor aradi igazgató volt) nem akarta őt elbocsátani, és 80 forint havi fizetést ígért, csak maradjon. Hanem Kápolnai nem késlelkedett tovább. Lemondott a nagyobb fizetésről, előkelőbb színházról és elment Hubay Gusztáv színtársulatához, 40 forin fizetésre, de — tenoristának. Most minden ngy szerepet énekelt. Ez időtől fogva Hubayval majd Mosonyival és később Miklósyval bejárta Zombort, Szabadkát, Eszéket, Máramarosszigetet, Szegedet, Pécset, Nagykanizsát, Kecskemétet és néhány jelentéktelenebb várost. 1872-ben Miklósy társulatával Budára ment. Fényes sikerű sakon után megnyílt a Miklósy-szinház, mely azonban 1873 nyarán, a részgazdálkodás folytán, megbukott. Ekkor szerződött Kápolnai ismét, a kolozsvári nemzeti színházhoz, melynek ez időben már intendánsa volt: br. Huszár Sándor. A régebbi kardalnok és segédszinész mint teljesen kiképzett és nagy repertoirral rendelkező opera- és operette-tenor tért vissza hozzánk. Igen értékes sikereket aratott s kiválóan szép, érczes, jól iskolázott hangját igen hatásosan tudta érvényesíteni. A közönség, mely gyorsan megszerette Kápolnait, általánosan sajnálta, midőn a jeles énekes — szerződési differentiák miatt — 1874. tavaszán megint megvált színházunktól. És amitől akkor tartottunk, tényleg bekövetkezett: olyan hangú és képzettségű tenoristát egyátalán nem tudtunk kapni. Hiábavaló volt minden kísérlet, mert helyét csak fogyatékosan lehetett betölteni. Kápolnai az 1874 iki nyári hónapokban a budai színkörben működött, Bokody Antal igazgatása alatt. A következő telet Székesfehérváron töltötte. 1875. nyarán Kápolnai, szívbaj miatt, kénytelen volt ideiglenesen visszavonulni a színpadtól. Ugyanez évi okt. 16 án a népszínházhoz szerződött.* Csak most szakadt vége a vándorlásnak, a hányattatásnak, mely kerek tizenöt esztendeig tartott. Úgyszólván még gyermekkorban képzett énekes volt, szép hanggal, s egyébként is intelligens műveltséggel. És mennyi küzdelembe, mennyi törődésbe és nélkülözésbe került, amíg tehetségének érvényt szerezhetett és kényelmes, megélhető helyzetbe juthatott. Ilyen a régibb magyar színész életrajza. Hála kulturális előmenetelünknek , az újabbaké már könnyebb sikerű, derültebb és gondtalanabb De bizonyára, nem kevés tisztelettel kell tekintenünk azon derék férfiakra, kiket sem testben, sem lélekben, sem pályájuk szeretetében nem tudott megrontani a töméntelen akadály, mely ujjakba gördült, mentek előre, csüggedetlenül, 8 kiküzdött?!' számunkra és az uj szinész-nemzedéknek a mai magyar színművészet virágzó helyzetét. ♦ Kápolnai János kilencz évig volt a színház első tenorja. 1884. október havában újból visszajött — most már harmadszor — Kolozsvárra 8 azóta itt van, szeretve és nagyrabecsülve a közönségtől , pályatársaitól pi_t aránt. . Jelenleg csak operettében aratja síerr 1 , miután operánk nincsen. Erőteljes pompa tenorja minden alkalommal zajos tapsokra ragadja hallgatóit. Föllépésében férfias, 03,0 -ig meglátszik rajta az operai bör tenor,lajdonképeni szakmája. De friss kedélye, mészetes humora élvezetessé teszi játékát operetteben is. ... Kitünőbb dalmű-szerepei közül föléljük Manricót, Ernanit, Eleazárt, Huny* ^ Faustot, Arnoldot stb. A mi opera csatékrenden lehetett a kolozsvári SZ'D a ^ majd mindenikben, lyrai dalművedben >8, ^ ? kelte a tenor part hier, mindig Ízléssel 4 ' tásosan. Operetteikereinek száma 1 fal flopI S" rolható. Megemlítjük ezek közül csupa» . mannt, Pygroaliont, Ba inkáit, J ° aD cheux ! , I törekeded A milyen lelkes buzgalomma céljához, épen oly biztosan, a”"Pag. sad .»Imi tisztességben áll most pápa 0agaslatán. Velünk együtt, bi.o»yo«>- « ^ közönség melegen óhajtja, hogy ® még nagyon sokáig, fiatalos kedély yenek mai frsseségében. j^riUS- —