Kolozsvár, 1890. január-június (4. évfolyam, 1-146. szám)
1890-01-02 / 1. szám
m IV-ik évfolyam. 1890. Szerkesztő-iroda : FŐTÉR 7. Sz. SZENTKERESZTI-HÁZ. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK flESH ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. Mos,j Előfizetési árak: 1 : '-re................ 16 frt. Féév TM................... 8 frt. ávre ..... 4 frt. fra ........... 1 frt 60 kr. A kiadó hivatal. y ' ■ ik \ 89| \7 ÚJÉVI BESZED. \ ? ' ...taxa Kálmán nyilatkozata. — Budapest, jan. 1. országgyűlési szabadelvü párt ma délkelgett Tisza Kámán minisztereiújév alkalmából. Tisza a miniszterkora dísztermében fogadta a tisztek párti seregét, kikhez a főrendibászá Sija és több főispán csatlakozott, a szár Károly báró nagyhatású üdvdaru, melyet holnap közlünk, a r.iniszterelnök következőleg válaszolt : öl barátaim! Mindenekelőtt főleg őszintébb szikből jövő kö 1. szám. IV. w Kolozsvárit, csütörtök, január 2. 8ELKÖZTI»UTCZA 4. SZÁM. ELŐFEssTÉsi.díjak : Sel» évre.............................16 frt. Fél évre....................................8 frt. Negyedévre...............................4 frt. Egy hóra..............................1 frt SO kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm. tér ára, Ciceró betűből, 4 kr Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 80 kr. Nyiittér «era 25 kr. A közönséghez. Minden téren haladtunk és minden téren van dolgozni valónk. Az Erdélyi Részekben nemzetiségi, culturális és gazdasági tekintetben sok történt az utolsó évek alatt és soknak kell történnie a következőkben. Amint egy-egy seb gyógyításához fogunk, akkor látszik, hogy milyen mély. A magyar állameszme megerősítésén fordul meg ez országrész jövendője s mikor érvényesíteni akarjuk, akkor tűnik ki, hogy mennyit kell lerontanunk, hogy építhessünk. Anyagi viszonyaink javításához kezdünk és akkor jövünk rá, milyen szegények vagyunk ehez intelligencziában és eszközökben is. Az idő pedig unszol a munkára. A segítés tempójának gyorsítására. A hazafias összetartásra. Körültekintve, érdekeket védve és érzékenységeket kimérve, liberálisan az eszközökben, rendületlenül a hazafias czélzatban, mindnyájunknak vannak megtenni való kötelességeink. A nemesi udvarházak gazdáinak, a társadalmi szövetkezeteknek, az államnak úgy, mint az egyeseknek, a városoknak és a falvaknak. És nem szabad megengednünk magunknak, sem a politikai dekferencziák élesebb vitatásának luxusát, sem olyan fajbeli súrlódásokat, ami azok összetartásának gátjául szolgálhatja, kik magyaroknak vallják magukat. Vállvetve, mindnyájunknak sürgősen dolgoznunk kell, hogy a magyar állameszmét ez őrs ágrészben kétségbevonhatatlan, mindenek felett való jogaiba helyezzük, hogy megerősítsük magunkat az anyagiakban s a szellemiekben. Amióta e lapban leírtuk az első betűt, erre a czélra irányul igyekezetünk. Különösen erdélyi lap akartunk lenni. Ismertettük a viszonyokat, sürgettük a kezdeményezéseket, számot adtunk az eredményekről. A felfogásunk az volt, hogy bajaink orvoslásának leglényegesebb akadályát hárítjuk el, ha hűen, igazán világosítjuk meg helyzetünket. És minden irányban szabadon teljesítettük is. szabadelvű párt, melynek nyelve vagyunk ez országrészben; a kormány, mely e párt nevében a békés, egészséges fejlődés érdekében munkál, nem támogatást és védelmet igényel tőlünk,a mi Erdélyben, hol a választó közönség megnyilatkozása szerint 74 szabadelvű párti képviselővel szemben csak 8 ellenzéki áll, csakugyan felesleges), hanem haz igaz felvilágosításokat a viszonyokról, a segítésre váró bajokról. Ezt adtuk meg eddig is s ezt foguk megadni ezután is. Az ország minden részéből nem egyszer velünk ellentétes politikai állású férfiak mondták el hasábjainkon véleményüket a viszonyokról. Nem zártuk el a tért a komoly, tárgyias felvilágosítások elől , és nem zárjuk ezután sem. Az országrész minden vidékéről vannak tudósítóink, akik bebizonyították, hogy hívek az igazsághoz. Politikai czikkeinkben nem kerestük az izgalmast, hanem tanácskoztunk hazafi kötelességek felett. Ez a programmunk jövőre is. A közönség érdeklődését tisztelettel kérjük. A szerkesztőség. szönetemet azért, hogy úgy, mint annyi éven keresztül, most is eljöttetek, hogy úgy nekem, mint velem együtt, mint máskor, úgy most is, itt levő kollegáimnak jó kivánataitokat, baráti érzelmeitekét kifejezzétek. (Éljenzés.) Tisztelt szónokotok fájdalmas húrokat pendített meg beszédje elején. Erre nézve nem lehet egyébre hivatkozni, mint a vallásos hitre, mely megnyugvásra tanít és nem lehet egyebet tennünk, mint azt, hogy kövessük példáját mindannyian annak, kit — bármennyire is részt vettünk fájdalmában — mégis közelebb érintett ez a fájdalom, amely példa abban áll, hogy a legnagyobb csapások, minden viszonyok közt híven kell teljesíteni a kötelességeket. (Élénk éljenzés. Éljen a király !) Annak, amit tisztelt barátom a hármas szövetség szolidságáról, a békekilátásokról mondott, azt hiszem, mindnyájan csak örülni tudunk és nekem örömömre szolgál, hogy saját meggyőződésem szerint is megerősíthetem mindazt, amit ez irányban elmondott. (Élénk helyeslés.) Adja az Isten, hogy a béke áldásai fentarthatók legyenek, szüksége van erre a világ összes népeinek, de különösen szükségünk van nekünk, kikre a békének nagy, fontos mannája vár. (Igaz! ügy van!) Ami azon körülményt illeti, amire hivatkozott t. barátunk, hogy a múlt évben az egyensúly helyreállíttatott, ezt illetőleg szabad legyen megjegyeznem azt, hogy ő igazságos volt egy részben, amennyiben kimondta, hogy a nemzetet, annak buzgó és a hazáért mindig áldozni kész fiait illeti az elismerés ; de nem volt igazságos egészen, mert meg kellett volna mondania azt is, hogy ha mi a kormányon teljesítettük is azt a kötelességet, amely a mienk volt, hogy rámutattunk a helyes utakra, amelyeken járni kell, hogy ezen czélt elértük, ebben az érdem azoké, kik nem gondolva azzal, hogy sokszor nem éppen kellemes dolgot kellett a nemzetre nézve cselekedniük, azon utak követését lehetővé tették. Természetesen értem itt mindazokat, kik az illető intézkedések létesítését buzgó támogatásukkal lehetővé tették s kik között elsősorban ti álltak. Azt a felelősséget, melyről t. barátunk beszélt, hogy gondoskodni kell a kormánynak és vigyázni arra, hogy az ezentúl hála Istennek, gyorsabban létesíthető reformok kedvéért az egyensúly meg ne zavartassák, biztosíthatjuk, hogy érezzük, de ezen a téren is kétségtelenül nagy és nem kellemes feladat vár reátok. Mert a kellő mértéket megtartani bármely kormánynak csak akkor lehet, ha támogatást lel azon irányban is, a midőn sokszor halasztani kell egy és más oly reformot, melyet maga is óhajt, de a melyet ma az államháztartás rendezésének megzavarása nélkül létesíteni nem lehet. (ügy van!) Haladni, létesíteni reformokat, azonban kellő mértéket tartani: ez a feladat; ebben megállani nem egyszer talán még kellemetlenebb, mint egyes terheket megszavazni; de hiszen tudom, hogy e támogatást bármely kormány, tehát az a kormány is megnyeri tőletek. (ügy van!) Épen ezért e tekintetben nyugodtan nézek a jövő elé. (Helyeslés.) T. barátunk beszélt a 15 évi időszak eredményeiről; beszélt a parlamentben a múlt évben történtekről. Felemlítette azokat, a gyanúsításokat és támadásokat amelyekkel saját személyemet illetik s felemlítette a szabadelvű pártnak magartását a múltban s magatartása iránti szándékát a jövőt illetőleg. Ami a 15 éven át történteket illeti: nekem még kevésbé volna helyes ma azokról szólanom s csakis azt kívánom megjegyezni, hogy mi mindannyian, kik azon évek alatt Magyarország életére befolyást gyakoroltunk, azon irányban, melyben az érvényesült, nyugodtan várhatjuk az elfogulatlan ítéletet, mert az elfogulatlanul ítélő tekintetbe fogja venni, mi volt az ország helyzete szellemileg és anyagilag 15. év előtt (ügy van!) tekintetbe fogja venni, mi volt a magyar államnak, mint ilyennek tekintélye benn az országban, a magyar-osztrák monarchiában és a külföldön 15 év előtt (ügy van!); tekintetbe fogja venni azon nem tőlünk függő nehéz körülményeket, amelyek ezen idő alatt felmerültek, és ezeket fogja összehasonlítani azzal, ami ma létezik, és így az ítélet, ha fog is felfedezni, mert emberi műről van szó, s ilyen hiba nélkül sehol sincsen, hibát és mulasztást, nem lehet nyugtalanító és kedvezőtlen azokra, akik ezen 15 év alatt hazánk sorsának intézésére befolyást gyakoroltak. (Igaz! ügy van!) Amik a parlamentben történtek, itt azokról szólni nem akarok. Adja Isten, hogy a t. barátunk által jelzett remény teljesüljön. Ami pedig az ellenem intézett gyanúsításokat és támadásokat illeti, bátran hivatkozom rá, hogy ha nem is oly mérvben, — ha nem úgy, az eszközökben nem válogatva, mint ma — de voltam azoknak kitéve, nem csak a mióta a kormányon vagyok, de már azelőtt is, politikai pályám kezdetén, amidőn nem egyet azok közül, kik most is támadnak, vádolnak és gyanúsítanak, már akkor is vádolóim táborában tiszteltem. (Derültség.) De utoljára is, nem ő rajtuk múllott, de nem is az én érdemem, hogy ily hosszú idő alatt ennek sikere nem volt. Jele ez annak a sokszor bebizonyult józan észnek, politikai becsületérzésnek és igazságszeretetnek, mely a magyar nemzetet eltölti. Nem kellemes ugyan arra nézve, aki e dologban az alany szerepét játszó —akaratlanul ugyan, — de nem érdektelen figyelemmel kisérni, vájjon a mostani eljárás mellett is meddig fogja e józan és igazságérzet visszautasítani azt, mi visszautasítandó: az eszközökben nem válogató rágalmazás! éa gyanúsító eljárást ? (Igaz ! úgy van !) Ami a szabadelvű pártnak a múlt évben követett magatartását s támogatásokat, melyben részesítettetek, illeti: azért fogadjátok nem csak a magam, de társaim nevében is köszönetünket. Ami pedig a jövőt illeti: meg vagyok róla győződve, hogy teljesíteni fogjátok mindig a haza iránti kötelességet. Én, higyjétek el, sokkal csekélyebb súlyt fektetek önmagamra s sokkal jobban szeretlek és tisztellek benneteket, semhogy — ha úgy állana igazán a dolog, hogy csakugyan egyedül az én személyem oka annak, hogy ily küzdelembe kell belemennetek, rég ne tettem volna s ma is szívesen ne tenném, hogy félre álljak. (Felkiáltások: Nem lehet!) De meggyőződésem, hogy nem erről van szó a legelső sorban is, amint ezt t. barátunk is mondotta , hanem szó van a parlamentarismusról, ami pedig Magyarország szabadságának és fejlődésének alapja, legszükségesebb eszköze az ő meghamisítatlan voltában. (ügy van !) Mert mi történhetik, ha egyszer egy eszközeiben nem válogató, erőszakoskodó s szenvedélyeskedő kisebbség változást idézhet elő?(Halljuk! Halljuk!) Kettő közül egy történhetik. Vagy igazuk volt abban, hogy csak azon egy személytől függ minden s ez eltávolíttatván, az történik az országban, amit ők akarnak; vagy nem volt igazuk s ez győződve, nem esetben, meg vagyok róla volna igazuk — ekkor nagyon közel érné őket a csalódás, mert úgy kormánytársaim, mint köztetek vannak elegen, kik a helyes és igazi szabadelvűség nyugodt irányát követni s azt érvényesíteni tudnátok. (Igaz! ügy van!) Következnék tehát, hogy az egyszer sikeresnek bizonyult módszer alkalmaztatnék ismét, (ügy van !) s mindaddig, mig a parlament uralmának vége vettetnék s helyét a kisebbség zsarnoksága foglalná el. (Igaz ! ügy van !) De ha igazuk lenne is, vajjon mit érnének el? Vajjon azt hiszik-e azok az urak, hogy nem ugyan közülünk mert mi jobban tiszteljük a parlament alapelveit és a haza érdekeit, nem képződnék-e ellenök is egy oly kisebbség, mely ellenök ugyanezen fegyvert alkalmazná? s hogy nem következnék-e igy az egyik kisebbségi zsarnokság (a másik után, a szabadság és a haza érdekei ellenére)? (ügy van! Igaz!) De, t. barátaim, újabban arról is van meggyőződésem szerint szó : megvédeni az ország számára az alkotmányos szabadság ölében a békét, nyugalmat és fejlődhetést ; megvédeni a hitet benn az országban, a monarchiában és a világon Magyarország viszonyainak consolidati voltában,ügy van! Vajjon nem ez támadtatik-e meg, mikor némelyek egy oly férfi nevével igyekeznek mozgalmat előidézni, ki iránt, a sajtószabadságnak, a jobbágyság eltörlésének, a jogegyenlőségnek s más hasonló nagy eszméknek a 48-iki törvényekbe való beigtatása körül szerzett érdemeiért kegyelettel viseltetik mindenki, de nem a legnagyobban azok, kik nevét a párttusákba saját czéljaikra beviszik (Igaz! ügy van!); aki azonban nem csinál belőle titkot, hogy nem ismeri el azt, amit a törvényhozás 22 év óta alkotott; nem ismeri el azt, akit a nemzet megkoronázott (ügy van !), aki iránt nem csak kötelességszerű hűséggel, de a tények által bőven igazolt lelkesültséggel is viseltetünk. (Igaz ! ügy van !) Meggondolhatnák azok az urak azt is, hogy vajon — eltekintve minden egyébtől — megegyezik e a nemzet méltóságával azt kívánni, hogy midőn egy férfiú — bármennyire legyen is az a kegyelet tárgya — mindazt, amit a nemzet képviselete alkotott és még a korona jogosultságát is megtagadja, annak érdekében mégis azon egészen semmibe sem vett törvényhozási testület törvényt alkosson és azt az általa megtagadott korona szentesítse. ? (Elénk hosszas helyeslés.) Így fogván fel a helyzetet, még csak azt jegyzem meg, hogy valóban csodálkozom, hogy utóbbi, t. barátom által is érintett nyilatkozatom félremagyaráztatott részakaróim által s hogy — és nem tagadom, ez rosszul is esett — félreértetett még olyanok által is, kik irántam jó akarattal viseltetnek. Azért, mert ez történt, tartottam kötelességemnek most is teljes nyíltsággal szólam. (Élénk helyeslés.) Tudom, hogy azokért, miket mondottam, újra erős megtámadásoknak leszek kitéve. Tudom, hogy el fogják mondani azt is, hogy könnyű volt itt beszélni, hol nem volt ki ellent mondjon, de megnyugtatom előre is azokat az urakat, hogy fogok én beszélni, ha szükségessé teszik, másutt is sokkal részletesebben és sokkal erősebben, mint itt. (Elénk, hosszas helyeslés), mert a nemzetet akár öntudatosan, akár pedig — amint ezt sokról felteszem — öntudatlanul félrevezetni nem szabad. (Elénk helyeslés.) A helyzetet úgy, amint áll, kell elébe állítani s ekkor határozzon a nemzet. (Elénk helyeslés.) És mert így fogom fel a helyzetet, reflectálva arra a felszólításra is, amit t. barátom hozzám intézett, itt is csak ismétlem, amit már hónapokkal ezelőtt, ha jól emlékszem, a képviselőházban mondottam, hogy addig, míg — ha nem is mondom e nehéz, de sok irányban kellemetlen helyztben a törvényhozás két factora: a korona s a többség, amely egyedül illetékes e tekintetben dönteni, azt mondja, hogy kötelességem, hogy helyt álljak , helyt fogok állani, ha Isten erőt s készséget ad hozzá. (Hosszas, élénk helyeslés és éljenzés.) De ha ennek ellenkezője s az állam be, mit mindennap olvasok, de a minek jelét még eddig nem látom,hogy a helyzet másképen van , akkor ezen helyhez bizonynyal nem fogok ragaszkodni. — Azonban akkor is ragaszkodni fogok ahhoz és ezt előre is ígérem azoknak, kik erre törekesznek, hogy ekkor még szabadabban, még erősebben, még hevesebben szembeszálljak azokkal a tendentiákkal, amelyek szerintem a hazára nézve veszélyesek. (Élénk helyeslés.) És most, ti barátaim, fogadjátok köszönetemet arról, amit valóban életem főboldogságának tekintek: családi életemről való megemlékezéstekért. (Éljenzés.) Fogadjátok magam és társaim nevében legforróbb köszönetünket szives megemlékezétekért, s azon kivánatunkat, hogy titeket az Ur Isten mindabban, a mi legjobban szigetekhez van nőve: a haza jólétének érdekében épp úgy, mint családi életetekben, a legjobb áldásával lásson el. (Hosszas, szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) Erre a miniszterelnök, valamint a többi miniszterek a jelen voltak közé gyűlve, mindenkivel szívélyesen kezet szorítva, egymásnak boldog újévet kívántak. Ezután a párt tagjai Tisza miniszterelnökkel és a többi miniszterekkel együtt a képviselőház elnökéhez hajtattak. * Ezután a szabadelvű párt Péchy Tamás házelnöknél tisztelgett. Itt Fáik Miksa mondott üdvözlő beszédet. LETÖRÖLT KÉRDŐJELEK. Koloxavr&r, jan. 2. A kevésbé szerény és „jobban értesült“ ellenzéki újságok már nem is kérdés-képen traktálták a miniszterelnök lemondását, hanem egész határozottan állították, hogy Tisza közelebbről addikálni fog. Kijelentették, hogy ez „bevégzett tény“, sőt az utódokat is emlegették, úgy, hogy egyszerre négy öt kormányelnök-jelöltet kapott fel a hír szárnya. Már bizonyos sorrend volt megállapítva, amely szerint az új férfiú néhány hónap alatt a belügyőrségen keresztül az elnökségig jut. De akadt olyan jelölt is, ki minden átmenet nélkül,rögtön belép a Tisza Kálmán helyébe. Erre nézve nem egy részletes értesülését olvashattunk az utóbbi időben. A szerényebb hirlelők nem mentek ilyen messzire. De erősen megkérdőjelezték a Tisza pozíczióját. Jelezték annak nagy valószínűségét, hogy a miniszterelnök megy. Felhalmoztak egy csomó jelenséget, melyek bizonyítják, hogy a többségben egyre mélyebbé lesz a kedvetlenség s hogy a vezér és a kormány többi tagjai közt éles differencziák vannak. Legutóbb azt is hallottuk, hogy a honossági ügyben adott válasz miatt — maga a Felség is neheztel Tiszára. Mindezek csodálatosan hangzó informácziók voltak, melyeket senki se tudott hiteles forrásokra visszavezetni. Hanem azért keményen tartották magukat a hírek, s a közvélemény egy része végre is acceptálta az indokolás nélkül odavetett föltevést és kíváncsisággal várta az újévi beszédet, mely — úgy mondották — érthető czélzást fog tartalmazni a lemondás tárgyában. Nos, ez a beszéd tegnap világosan és félreérthetlenül adta meg a választ azon kérdésre, hogy megy-e Tisza? A válasz úgy szól, hogy : nem megy! — Amint ez másként nem is szólhatott. De nem csupán e tekintetben hozott alapos felvilágosításokat az újévi üdvözlés. Mert eclatánsul tanúsította azt is, hogy a kormányelnök és pártja közt a legszorosabb kapcsolat változatlanul fennáll, és hogy az egész kabinet és az egész párt a legteljesebb összhangban vannak úgy kölcsönös érzelmeikre, mint a közeljövő feladataira nézve. A tegnapi ünnepélyesség letörölte mindazon kérdőjeleket, melyeket ellenzéki „biztos tudás“ aggatott a Tisza állásához, a többi miniszterek és a szabadelvű párt hangulataihoz. Egyebet nem is várhattunk. És az lett volna indokolatlan és merőben meglepő, ha valamely tekintetben ennek az ellenkezője történik. A lefolyt esztendő zivatarai nem hagy mány megrontották volna a Tisza-korpozíczióját, de épen e zivatarok közepett ment végbe a benkabinet a belső megszilárdulás egy hatalmas processusa. És — a szakadatlan ostrom daczára — az ostromlottaknak idejük, erejük volt ahoz, hogy a kormányzásban igen nevezetes eredményeket mutassanak fel és egytől-egyig kiváló fontosságú munkája