Kolozsvár, 1890. január-június (4. évfolyam, 1-146. szám)
1890-04-08 / 79. szám
IV-ik évfolyam. 1890. Szerkesztő-iroda: FŐTÉR 7 SZ SZENTKERESZTI HÁZ A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. .VÁLSÁG.“ 8. Kolozsvár, ápril ték Az ellenzéki lapok már megelégela Szapáry-kabinet kormányzását. Néhány nap előtt hítét keltették, hogy a kormány tagjai közt nézeteltérés merült fel, mégpedig a tervezett reformok költségei miatt. Specialiter: a királyi táblák decentralisatiójára nézve tett volna néhány miniszter pénzügyi szempontból kifogásokat, sőt már azt is állították, hogy Wekerle Sándor lemondással fenyegetőzött, ha a költségeket a minisztertanács megszavazza. E híresztelések, önként érthetőleg, megcáfoltattak. A kormány kifejtett programmjának végrehajtása közben véleményeltérések egyátalán nem támadtak, a királyi táblák megosztásának tárgyalása teljes egyetértéssel folyt le s teljes egyetértéssel hozta létre a megállapodásokat. Pénzügyi tekintetben pedig annál kevésbbé adhatott volna a decentralzatív összeütközésre okot, mert az igazságügyminiszter által előterjesztett javaslatok szerint a kiadások jóval alul maradnak az e czélra eredetileg előirányzott összegen. Tehát, béke van a kormány tagjai között és az ellenzéki újságok a legújabb „válság“-pletykát olyan indokra alapították, mely nem is létezhetik. Nem baj. Azért a hír nemsokára fel fog újulni ismét. És akárhányszor czáfolják meg, a dementik nem fogják akadályozni, hogy az oppositio mindegyre fölfedezgesse a kormányban a válság 8ymptomait. Mert szörnyű bajos megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy Tisza Kálmán a nélkül mondott le, hogy visszavonulásával a többségnek kárt, a kisebbségnek pedig hasznot hozott volna. Szörnyű bajos beletörődni abba hogy a politikai helyzet mit se változott és hogy a szabadelvű párt s a kebeléből alakult kormány, teljes erejének és solidaritásának fentartásával ment keresztül egy krízisen, melynél ez erőnek, solidaritásnak megbontására számítottak. Az ellenzéki hírlapok, e reájuk nézve fájdalmas körülménynyel szemben, — annak a felfogásnak igyekeznek hangulatot teremteni, hogy ez az egész dolog nem természetes; hogy a megoldásnak muszáj kellemetlen következményekkel jírnia; akár a kormány, hogy akár a párt előbb-utóbb — de mindenesetre rövid időn —kell hogy mutassa a dissolutio jeleit, amelyek közelebb hoznák az ellenzéki miniszter-aspiránsokat a bársony-székekhez. És mi könnyebb annál, mint folyton-folyvást, következetesen állítani, hogy „a kormány inog?“ és fentartani a puszta állítást, ha megczáfolják is? Mindig akadnak jámbor hívők, akik készek acceptálni, hogy: nem zörög a haraszt, ha szél nem fújja. Es ilykép egyelőre némileg eltakartatik a vereség, melyet az ellenzék az által szenvedett, hogy Tisza „bukása“ ból a legcsekélyebb főnyt se nyerte. Ám takargassák a „győzelem“ sebeit, úgy, a mint tudják! A szabadelvűpártnak és a kabinetnek nem lesz abból semmi hátránya, ha akármilyen buzgóan terjesztik is a válsághíreket. És a közvélemény csakhamar be fogja látni, hogy az egész csupán taktikai manőver, arra szánva, hogy a nemzet ne lássa mindjárt az erőtlenséget és tehetetlenséget, melyben az oppositio lista Kálmán „diadalmas megbuktatása“ után is változatlanul megmaradt. Ilyen központból kell megítélni az ellenzéki lapok híreit, melyek a többség bomlásáról, miniszterek mesélnek. conflictusairól (Kolozsvár, ápril. 8-án) Románia erődítményei. A román hadügyminisztérium sürgősen dolgozik az ország erődítményeinek befejezésén. Most 15 millió frank hitelt kért a román főváros erődítményi munkáira s egyúttal felhatalmazást arra, hogy a négy évre megszavavazott 60 milliónyi hitelt egy évben használhassa fel, ha annak szükségét fogja látni. A román sajtó nyilatkozása szerint mindezen hitelek egyhangúlag fognak megadatni. Az a körülmény, hogy a román hadügy a főváros erődítményi munkálatait 4 év helyett 1 éven belül akarja befejezni, arra mutat, hogy a békés állapotok tartósság tekintetében kifogás alá esnek s hogy különösen a szerb-bolgár kofliktusból olyan dolgok fejlődhetnek ki, amelyek Románia közreműködését is igénybe vehetik. A román főváros erődítményeinek gyors befejezése ennélfogva szükségessé vált. (Budapest, ápr. 7.) A miniszterelnök Bécsben. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök tegnap este néhány napra Bécsbe utazott, hogy ma, mint az aranygyapjas-rend lovagja, a Toisonünnepélyen jelen legyen és a közös kormány tagjaival és osztrák miniszterekkel különböző közösügyi kérdésekről tanácskozzék. A „Neue Freie Presse“ ugyane tárgyban a következőkről értesül : Habár Szapáry Gyula gróf bécsi tartózkodása semmi külön politikai czélzattal nem bír, a miniszterelnök az alkalmat fel fogja használni, hogy a parlamenti munkaprogrammot, tekintettel a delegátiókra, meg lehessen állapítani. Még mindig számolnak azzal a lehetőséggel, hogy a cseh tartományi gyűlés a reála várakozó feladatot három hét alatt megoldja, úgy, hogy a delegácziót akkor már junius kezdetére lehetne egybehívni. Apr. utolsó hetén Szapáry Gyula gróf Fejérváry báró és Wekerle miniszterekkel Bécsbe érkezik és az 1891. közös költségvetés megállapítása végett tartandó minisztertanácskozáson vesznek részt. A hadügyi költségvetés megállapítása még csak az előzetes tanácskozás stádiumában van, de már bizonyos, hogy a kormány, szemben az 1890- ei költségvetéssel, többet fog kérni, tekintettel a füst nélküli lőpor beszerzésére és egyes újabb katonai szervezetek felállítására. (Budapest, ápr. 8.) A megtámadott mandátumok bírálata A kérvényekkel megtámadott képviselőválasztások bírálatáról szóló rutin javaslat már elkészült s az igazságügyminiszer közelebb fog vele foglalkozni. 79. szám: sajnálja egy magyar ember sem ettől filérét, a kegyelet e szent műve meg érdemli sőt megköveteli azt ! HEGEDŰS SÁNDOR Kálvinista ügyek. T. Kolozsvár, ápril. 8. „Erdély közéletében nem ok nélkül keltett élénk érdeklődést azon küzdelem, mely mult év őszén az ev. ref. status kebelében és azon kivül, az igazgató-tanácsban, a szak- és politikai lapokban s végre az egyházkerület közgyűlésén megvitatott.“ Ezek a szavak képezik bevezetését annak a czikknek, melyben „Kálvinista ügyek“ czim alatt az „Ellenzék“ 77-ik számában kezdődőleg B. M. ur — kétségkívül tiszta és öntudatos kálvinista voltából eredő buzgósága folytán — újra elsiratja a ref. egyház „vélekedési bátorság“-át, ’„az őszinte szó szabadsága“^ „alkotmányosságát“, melynek Kolozsvárt, kedd, április 8. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. előfizetési dijak Egész évre ....... 16 frt. Fél évre . . . . 8 frt. Negyedévre........................4 frt. hor*........................................ frt 50 kr. Egy szám ára 6 hr. HIRDETÉSI DIJAK: n"/iöiCrn' .^r ^Ia’ Ciceró betűből, 4 kr. Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek, helyegyletek minden hirdetés után 30 kr. Nyilttér sora 25 kr. Mátyás király halála napján. Budapest, ápril. 6. A „Nemzet“ húsvéti száma a következő érdekes czikket közli Hegedűs Sándor tollából. Négyszáz éve annak, hogy a nagy király váratlanul, fényes életpályájának csaknem delén meghalt. Ha csak még egy-két évtizedig él vala, hogy birodalmát és trónját megszilárdítsa , milyen más lett volna Magyarország története az utána következő századokban és milyen más lehetne mostani nemzetközi helyzete és jelentősége! A korlátolt emlékezet összehordja hiányos adatait és a korlátlan képzelet az egyéni képesség és hajlam, tanulmány és irány szerint alkot azokból magának képet és terveket, politikát és történetet, cultural fejlődést és geographiát. Hanem mindez csak a lélek nemes felhevülését és emlékezetben, valamint tervekben való elmerülését idézi elő, amiből nemesedve, erősbülve kerülhet ugyan elő, hiszen ez a történelem tanulmányozásának egyik czélja, de sem a nagy király halálának koraiságán, sem végzetes következményein nem változtathat. Legfeljebb a megpróbáltatások nehéz, hosszú idejét küzdi át az elfáradt, szárnyaszegett lélek, azzal a megnyugvással, azzal az öntudattal, hogy nemzetünk ősereje, hivatása olyan ellenálló képességet tanúsított a legválságosabb időkben, hogy azon csekély és mindig hiányos anyagi és erkölcsi erők és tényezők segítségével is, melyekért sokszor még a jogos tulajdon czimén is küzdeni kell, és igy még azokat is ritkán fordíthatta zavartalanul és teljes erejükben feladataira, — mégis biztosítani tudás nemzeti létét, kifejlesztő egyéniségét, betölté európai hivatását, szolgálatában állott híven a humanismusnak, felvilágosodásnak, haladásnak és szabadságnak és most is azon helyen teljesíti ezen feladatokat, a haladó kor tisztultabb eszméivel és tökéletesebb eszközeivel, de egyúttal sokkal nagyobb veszélyeivel és terheivel is, hová ősei vezették, hol Mátyás király egy nagy magyar birodalmat teremteni akart és ha életideje megengedi vala, hogy annak nemcsak alkatrészeit rakja össze, határait biztosítsa, belellenségeit verje le, régi bajaitól szabadítsa meg ; — de egyszersmind belszervezetével és trónjával való kapcsolatában is megszilárdítsa állandóvá, egyéni közreműködése és nagy tehetségének varázshatása nélkül is megélhetővé, fentarthatóvá, fejlődésképessé tegye, akkor bizonyára nemzetünk sok belviszálytól, sok geographiai és történelmi megrövidítéstől, sok politikai és kultúrai visszaeséstől meg lett volna kímélve, és államiságának kifejtésében oly századokban végzi vala a nemzeti egybeolvadás és társadalmi consolidatio munkáját, melyekben elvégezték ezt más kulturállamok is és így nem lett volna szükség, hogy e feladatok egy részét sokkal később, úgyszólván alulról felfelé vívja ki a nemzet; egy részét pedig most teljesítse, mikor már a nagy nemzetek nagy közgazdasági és katonai versenyében még nagyobb nehézségekkel és a kis nemzetiségek emésztő izgalmaival küzd. Ebből is látszik, hogy bármennyire is iparkodjék a modern történelmi philosophia egy része, a viszonyok és erők fejlődésében az egyének befolyását ignorálni, vagy legalábbis kis jelentőségűnek tüntetni fel: a nagy emberek működése és befolyása elvitázhatatlan, nem csak akkor, mikor feladataikat megoldva lépnek le a cselekvés színteréről, de akkor is, mikor működésük közepében, úgyszólván terveik alapvonásainak kirajzolása közben ragadta őket el a váratlan halál. Ez Mátyás király történetében kétségtelenül be van bizonyítva, úgy, hogy nekünk, a késő, törpe nemzedéknek, vele szemben, a hálás emlékezet kegyeletén kívül, csak az feladatunk, hogy jellemének nagyságának tényezőit, politikájának, működésének alapjait tanulmányozva, azokból a maradandó és állandóan szükséges tanokat, tanulságokat és tényezőket a mennyiben korunk feladataiba beillenek és erőnk megengedi azok alkalmazását, megértsük és alkalmazzuk. Mert kétségtelen az, hogy a nagy király és erős, haladó magyar királyság, mely eszményképe volt, csak formában, de nem lényegben, igényeltek és illetőleg alkalmaztak más tényezőket az egyéni és nemzeti jellem, illetőleg szervezet fejlesztésében, mint amik most is alaptényezőit képezik az egyéni jellem és nemzeti erő nagyságának. Mert legyünk bármily kis emberek és legyünk bármennyire korlátozva — térben és erőben — mint nemzet, az állandóság és nagyság tényezőit lehetőleg megszereznünk és teljes erőnkből alkalmaznunk, fejlesztenünk kell. Minden egyes, egyén és nemzet fokozott erkölcsi tehetségeivel és szorgalmával kell, hogy megoldja, kitöltse azt az űrt, mellyel a történeti veszteségek és számbeli hiány elválasztják azoktól, kik nagyok mint egyének és nemzetek. És Mátyás királynak minden tettében, minden szervezetében és egész működésében feltaláljuk a tanulságokat és szükséges tényezőket, melyek azon czélt kizárólag biztosíthatják. Láttuk , hogy mily vasmarokkal állító helyre nem csak az ország integritását és határainak biztonságát, de az államhatalom tekintélyét, a közigazgatás és igazságszolgáltatás — korának fogalmai szerint — szükséges egyöntetűségét, biztonságát és érvényesülését, az ország belbékéjét; láttuk, hogy az ország anyagi segélyforrásainak és az állam pénzügyeinek állandó tényezőit mint iparkodott megteremteni; láthattuk, hogy az állandó hadsereg magvát és ennek keretét kitöltő nemesi csapatokat mint szervezte. Igaz, hogy egész állandó hadereje 10—35,000-nél többre nem ment és ezt 148,000 embernél többre, háború esetén sem volt képes emelni, tehát honvédségünk mai béke- és hadi létszáma is meghaladja azt; de épen az bizonyítja a feladatok és terhek méreteinek nagy változását, hogy míg amaz erővel Mátyás hódított, most hazánk ezzel, elszigetelve, megállani sem lenne képes. Láttuk végül, mekkora gondot fordított a nyugati cultura meghonosítására és e tekintetben a századok, sem a feladatok, sem a források szükségén nem változtatnak semmit , csak ezek óriási szaporodása és a cultúra fokozottabb igényei teszik még szükségesebbé azok szorgalmasabb, bőségesebb, közvetlenebb felhasználását. Ha e feladatokra és azok tényezőire szorgos gondot fordítunk, a nagy király czéljainak — korunk és helyzetünk méretei szerint — felelünk meg és így emelünk, nemzetünk egészséges fejlődésében, biztonságában állandó, élő emléket — emlékezetének .... A lelkes kolozsváriak azonban nem feledkeztek meg arról sem, hogy Mátyás királylyá választása alkalmával hozzájuk intézte Vitéz János püspök a következő sorokat: Ti fenséges Mátyás urat a ti körötökben születni, házi isteneitek között nevelkedni, és felserdülniláttátok, igy tehát inkább, mint mások, örömujjongva magatokénak nevezhetitek„ — és emléket akarnak neki, közadakozásból emelni. Ne m cukorgyár magatartása. A répaczukor-termelők figyelmébe. Kolozsvár, ápril 7. Tisztelt szerkesztő úr! Alább közlendő tapasztalataimat, mások okulása végett, köztudomásra hozni szükségesnek vélvén, kérem közölje alábbi soraimat lapjában. Kötelességemnek tartom, hogy a nagyenyedi utolsó czukorrépatermelők értekezletének megállapodásai alapján a czukorrépát tovább is termelni akaró birtokos társaimat figyelmeztessem arra, hogy a czukorgyár-társulat régi szerződésünk 11-ik pontjából folyó jogainkat miként értelmezi. Én, bizonytalanra, 60 hold termelésbe belemenni nem akarván, előzetesen törekedtem, kötelező nyilatkozat követelése útján, tisztázni leendő állásomat a gyárvállalattal szemben. És a gyárvállalat képviselősége válaszai alapján egész határozottan állíthatom, hogy megtagadtatok tőlem kereken a barczasági termelőknek a czukorrépa 105 bruttó klogrammjáért megadott 90 kr. átlagár, azon ürügy alatt, hogy ezen árat csak oly termelők kapják, kik répájukat egyenesen a gyárba szállítják be. Megtagadták tőlem még a 80 kr. átlagárat is, meg a 40 ° C répaszeletet, meg a répaszelet és gyáriszapnak 10,000 kilogrammonként 4 forintért a vasúti állomásaimhoz való szállítását, meg végre a kft. holdankénti 45 frt. kamat nélküli előlegét, ha régi szerződésem részletes feltételeihez ragaszkodom és a második szerződés feltételeit egytől-egyig mind el nem fogadom. Miután az első szerződés répaárait, kivéve azon helyeket, ahol 14 ° C czukrot vagy annál többet tartalmaz a répa, illő mennyiség termése mellett kielégítőknek nem tartom. Miután nem csak a mérsékelt 90 kr. átlagárat nem adták meg, de a 80 kr. átlagárat és ahoz csatolt kedvezményeket sem , miután ezek megadását csak a tapasztalatlanok, vagy könnyelműek által elfogadható második szerződés részletes feltételeinek egytől-egyig való elfogadásához köti a gyárvállalat. Kényszerítve voltam, mivel egyfelől ily botor kötelezettségeket elvállalni nem vagyok hajlandó, mésfelől 60 hold termelésemet a per bizonytalan esélyeinek kitenni nem akarom és végre, mivel kötelezettségem, Enyeden gyár nem épülése folytán, megszűnt , jogomat használni és összes szándékolt termelésemmel felhagyni. Ezen elhatározásomról a gyár vállalatot értesítettem is. Az enyedi répatermelők értekezletén mi termelők arra törekedtünk, hogy eszméinkhez, indítványaink szavaihoz való görcsös kapaszkodás helyett, a gyárvállalat enyedi gyárépítési kötelezettségének egyelőre teljesíthetlen voltát is méltányolva, közegyetértéssel oly utat nyissunk , mely a czukorrépa árak mérsékelt, méltányos emelése mellett megadja lehetőségét a közeljövőben annak, hogy tömeges termelési vállalkozásra lelkiismeretesen lehessen serkenteni birtokostársainkat, és így két gyárat is foglalkoztatni képes termelési terület megszerzése lehetővé tétessék. De a gyárvállalat fentebbiekben tapasztalt merev magatartása mellett, félek, ezen törekvésünk meghiúsul. Hogy ily viszonyok közt kit terhelend a cukoripar fejlődésének megakadásáért a felelőség, az elfogulatlanok ítéletére bízom. Id. ZEYK JÓZSEF. már csak „nehézkes formái mutatkoznak“ az anyaszentegyházban. Közelebbről nézve e harczot, szélmalomharcz az, kicsinyített kiadásban. Az első hang tiszta és igaz. Igaz, hogy az a küzdelem nem sok nélkül keltett élénk érdeklődést Erdély közéletében. Mert e hazarész ref. egyházi életének vezérei, a helyzetet, a fejlődő kor és szintén fejlődő anyaszentegyház érdekeit tisztán és bölcsen felfogó képességgel s a jövőbe tekintő jós lélekkel megáldott, egyénei belátták azt, hogy annak a szent munkának, mely azért emészti minden tisztességes magyar embernek erejét, hogy hazatészünk megtartassák a magyar nemzetnek,hogy Magyarország jobb keze elszáradástól megmentessék, — mondom, ennek a munkának teljessé, áldásossá tétele végett égető szükség, hogy e jobb kéz legerősebb ujja, az erdélyi ref. anyaszentegyház ezutánra, a fokozottabb igényekkel s mind nehezebbé váló küzdelmekkel szemben is életképessé, munkabíróvá, edzetté és domináló faktorrá erősittessék, papjainak és tanárainak korszerű és az eddiginél tökéletesebb képezése által is. Nem ok nélkül keltett élénk érdeklődést, mert e szent munkában fáradozók minden magyar felekezet értelmes és elfogulatlan tagjai részéről helybenhagyó helyesléssel, sőt rokonszenvvel találkoztak, minthogy az ily elfogulatlanok az erdélyrészi ref. magyarság ez újabb megerősödésében nem valamelyik másik felekezetre czélzó támadást, hanem elsősorban magyar nemzeti érdeket, magyar nemzeti kultúrás vívmányt láttak és látnak. És e nem ok nélkül fölébredt érdeklődés meg is találta méltó feleletét az őszi közgyűlési határozatban, amely szerint 29 szótöbbséggel kimondatott, hogy a tervezett intézet a tervezett szervezettel és viszonylatokkal „a lehető rövid idő alatt fölállittatik és az ig. tanács utasittatik, hogy a fölállítandó intézet szükségleteinek fedezetét, illetőleg ennek „különböző lehető forrásait fölkutassa, hogy igy a theologiai akadémia Kolozsvárit való fölállítását, valamint a ref. pedagogium létrehozatalát, egyházunk tekintélyes és buzgó férfiainak segélyét is kikérve és igénybe véve, akként készítse elő, hogy a most részletesen meg nem jelölt fedezeti forrásokra nézve is javaslatot terjeszthessen, lehetőleg már a jövő közgyűlés elé. . . .“ stb. íme, ezek a közgyűlési határozat szavai. Ez világosan szól s B. M. úr vagy akkor nem hallotta, vagy ha hallotta, elfeledte e határozatot, vagy ignorálja saját egyháza közgyűlésének azon határozatát, melynek létrejöttére, így vagy úgy, de ő is befolyt. Elég az hozzá, hogy az igazgató tanácsnak a fennebbi közgyűlési határozatból kifolyólag köteles intézkedésére, hogy a fedezet forrásait fölkutassa, hogy az egyház tekintélyes és buzgó férfiainak segélyét is kikérje. B. M. ur fölszisszen s vészkürtöt fuj a miatt, hogy az igazgató tanács a két. közgyűlés minden tagját (s így őt is) az egyház tekintélyes és buzgó tagjának tartva, ívvel kereste meg. B. M. urnak jogában állott volna egyszerűen, indokolással, vagy indokolás nélkül, visszaküldeni az alapitólevél-ürlapot és ezért még sokak előtt megmaradt volna az egyház tekintélyes és buzgó tagjának; de az nem áll jogában, hogy ország-világ hallatára egy napvilágosságu ténynyel ellenzőt hirleljen, hogy t. i. a főkérdés (az intézetnek Kolozsvártt föl vagy föl nem állítása) örökre eltemettetett ama 75 voks által, mivelhogy úgy sem való életre való, hanem beteg és nyomorék. Úgy hiszem, hogy akik e fontos kérdéssel eleitől fogva foglalkoztak, vagy azt jóakaratú érdeklődéssel kísérték, azok előtt fölösleges itt fejtegetni, hogy mi itt a főkérdés; illetőleg, hogy nem az a főkérdés, hogy minő kölségvetéssel s honnan vett fedezettel az enyedi collegiumtól ide csatolt 8500 fttal, vagy ne azzal állíttassék-e föl az intézet, hanem először az, hogy egyáltalán fölállíttassék-e, vagy ne? Ha egyszer ez el van döntve, akkor jönnek a másod, harmad, tizedrangú, vagy ha úgy tetszik, mellékkérdések. S minthogy az el is van döntve, mert a közgyűlés a főkérdés fölött, 104 szavazattal, 75 ellenében, bölcsen határozott, épen ez mutatja, hogy se nem beteg, se nem nyomorék amaz eszme, hanem életrevaló.