Kolozsvár, 1890. január-június (4. évfolyam, 1-146. szám)

1890-04-08 / 79. szám

IV-ik évfolyam. 1890. Szerkesztő-iroda: FŐTÉR 7 SZ SZENTKERESZTI HÁZ A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivéte­lével. Névtelenül beküldött közlemények te­kintetbe nem vétetnek. .VÁLSÁG.“ 8. Kolozsvár, ápril ték Az ellenzéki lapok már megelégel­a Szapáry-kabinet kormányzását. Néhány nap előtt hítét keltették, hogy a kormány tagjai közt nézeteltérés me­rült fel,­ még­pedig a tervezett refor­mok költségei miatt. Specialiter: a ki­rályi táblák decentralisatiójára nézve tett volna néhány miniszter pénzügyi szem­pontból kifogásokat, sőt már azt is ál­lították, hogy Wekerle Sándor lemon­dással fenyegetőzött, ha a költségeket a minisztertanács megszavazza. E híresztelések, önként érthetőleg, megc­áfoltattak. A kormány kifejtett programmjának végrehajtása közben vé­leményeltérések egyátalán nem támad­tak, a királyi táblák megosztásának tár­gyalása teljes egyetértéssel folyt le s teljes egyetértéssel hozta létre a meg­állapodásokat. Pénzügyi tekintetben pe­dig annál kevésbbé adhatott volna a decentralzatív összeütközésre okot, mert az igazságügyminiszter által előterjesz­tett javaslatok szerint a kiadások jóval alul maradnak az e czélra eredetileg előirányzott összegen. Tehát,­­ béke van a kormány tag­­jai között és az ellenzéki újságok a leg­újabb „válság“-pletykát olyan indokra alapították, mely nem is létezhetik. Nem baj. Azért a hír nemsokára fel fog újulni ismét. És akárhányszor czáfolják meg,­­ a dementik nem fog­ják akadályozni, hogy az oppositio mind­egyre fölfedezgesse a kormányban a vál­ság 8ymptomait. Mert szörnyű bajos megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy Tisza Kál­mán a nélkül mondott le, hogy vissza­­­­vonulásával a többségnek kárt, a kisebb­ségnek pedig hasznot hozott volna. Szörnyű bajos beletörődni abba hogy a politikai helyzet mit se változott és hogy a­­ szabadelvű párt s a kebeléből alakult kormány, teljes erejének és solidaritá­­sának fentartásával ment keresztül egy krízisen, melynél ez erőnek, solidaritás­­nak megbontására számítottak. Az ellenzéki hírlapok, e reájuk nézve fájdalmas körülménynyel szemben, — annak a felfogásnak igyekeznek hangu­latot teremteni, hogy ez az egész dolog nem természetes; hogy a megoldásnak muszáj kellemetlen következmények­kel jírnia; akár a kormány, hogy akár a párt előbb-utóbb — de mindenesetre rövid időn —kell hogy mutassa a dis­­solutio jeleit, amelyek közelebb hoznák az ellenzéki miniszter-aspiránsokat a bár­sony-székekhez. És mi könnyebb annál, mint foly­­ton-folyvást, következetesen állítani, hogy „a kormány inog?“ és fentartani a puszta állítást, ha megczáfolják is? Mindig akadnak jámbor hívők, a­kik készek acceptálni, hogy: nem zörög a haraszt, ha szél nem fújja. Es ilykép egyelőre némileg eltakartatik a vereség, me­lyet az ellenzék az által szenvedett, hogy Tisza „bukása“ ból a legcsekélyebb főnyt se nyerte. Ám takargassák a „győz­elem“ se­beit, úgy, a mint tudják! A szabadelvű­­pártnak és a kabinetnek nem lesz ab­ból semmi hátránya, ha akármilyen buz­­góan terjesztik is a válsághíreket. És a közvélemény csakhamar be fogja látni, hogy az egész csupán taktikai manőver, arra szánva, hogy a nemzet ne lássa mindjárt az erőtlenséget és tehetet­lenséget, melyben az oppositio lista Kál­mán „diadalmas megbuktatása“ után is változatlanul megmaradt. Ilyen központból kell megítélni az ellenzéki lapok híreit, melyek a többség bomlásáról, miniszterek mesélnek. conflictusairól (Kolozsvár, ápril. 8-án) Románia erődít­ményei. A román hadügyminisztérium sürgősen dolgozik az ország erődítményeinek befejezésén. Most 15 millió frank hitelt kért a román fő­város erődítményi munkáira s egyúttal felha­talmazást arra, hogy a négy évre megszava­­vazott 60 milliónyi hitelt egy évben hasz­nálhassa fel, ha annak szükségét fogja látni. A román sajtó nyilatkozása szerint mind­ezen hitelek egyhangúlag fognak megadatni. Az a körülmény, hogy a román hadügy a fővá­ros erődítményi munkálatait 4 év helyett 1 éven be­lül akarja befejezni, arra mutat, hogy a békés álla­potok tartósság tekintetében kifogás alá esnek s hogy különösen a szerb-bolgár kofliktusból olyan dolgok fejlődhetnek ki, a­melyek Románia közreműködését is igénybe vehetik. A román főváros erődítményeinek gyors befejezése ennél­fogva szükségessé vált. (Budapest, ápr. 7.) A miniszterelnök Bécs­ben. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök teg­nap este néhány napra Bécsbe utazott, hogy ma, mint az aranygyapjas-rend lovagja, a Toison­­ünnepélyen jelen legyen és a közös kormány tagjaival és osztrák miniszterekkel különböző közösügyi kérdésekről tanácskozzék. A „Neue Freie Presse“ ugyane tárgyban a következők­ről értesül : Habár Szapáry Gyula gróf bécsi tartózkodása semmi külön politikai czélzattal nem bír, a miniszterelnök az alkalmat fel fogja használni, hogy a parlamenti munkaprogram­­mot, tekintettel a delegátiókra, meg le­hessen állapítani. Még mindig számolnak azzal a lehetőséggel, hogy a cseh tartományi gyűlés a reála várakozó feladatot három hét alatt meg­oldja, úgy, hogy a delegácziót akkor m­á­r j­u­­nius kezdetére lehetne egybehívni. Apr. utolsó hetén Szapáry Gyula gróf Fejér­­v­áry báró és W­e­k­er­le miniszterekkel Bécs­­be érkezik és az 1891. közös költség­­vetés megállapítása végett tartandó minisz­tertanácskozáson vesznek részt. A h­a­d­ü­g­y­i költségvetés megállapítása még csak az előzetes tanácskozás stádiumában van, de már bizonyos, hogy a kormány, szemben az 1890- ei költségvetéssel, többet fog kérni, te­kintettel a füst nélküli lőpor beszerzésére és egyes újabb katonai szervezetek felállítására. (Budapest, ápr. 8.) A megtámadott man­­dátumok bírálata A kérvényekkel megtámadott képviselőválasztások bírálatáról szóló rut­in javaslat már elkészült s az igazságügyminisz­er közelebb fog vele foglalkozni. 79. szám: sajnálja egy magyar ember sem ettől filérét, a kegyelet e szent műve meg érdemli sőt meg­követeli azt ! HEGEDŰS SÁNDOR Kálvinista ügyek. T. Kolozsvár, ápril. 8. „Erdély közéletében nem ok nélkül kel­tett élénk érdeklődést azon küzdelem, mely mult év őszén az ev. ref. status kebelében és azon kivül, az igazgató-tanácsban, a szak- és politikai lapokban s végre az egyházkerület közgyűlésén megvitatott.“ Ezek a szavak ké­pezik bevezetését annak a czikknek, melyben „Kálvinista ügyek“ czim alatt az „Ellenzék“ 77-ik számában kezdődőleg B. M. ur — két­ségkívül tiszta és öntudatos kálvinista voltából eredő buzgósága folytán — újra elsiratja a ref. egyház „vélekedési bátorság“-át, ’„az őszinte szó szabadsága“­^ „alkotmányosságát“, melynek Kolozsvárt, kedd, április 8. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. előfizetési dijak Egész évre ....... 16 frt. Fél évre . . . . 8 frt. Negyedévre........................4 frt. hor*........................................ frt 50 kr. Egy szám ára 6 hr. HIRDETÉSI DIJAK: n"/iöiCrn' .^r ^Ia’ Ciceró betűből, 4 kr. Petitből 8 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek, helyegyletek minden hirdetés után 30 kr. Nyilttér sora 25 kr. Mátyás király halála napján. Budapest, ápril. 6. A „Nemzet“ húsvéti száma a következő érdekes czikket közli Hegedűs Sándor tollából. Négyszáz éve annak, hogy a nagy király váratlanul, fényes életpályájának csaknem de­lén meghalt. Ha csak még egy-két évtizedig él vala, hogy birodalmát és trónját megszilárdítsa , milyen más lett volna Magyarország törté­nete az utána következő századokban és mi­lyen más lehetne mostani nemzetközi helyzete és jelentősége! A korlátolt emlékezet összehordja hiá­nyos adatait és a korlátlan képzelet az egyéni képesség és hajlam, tanulmány és irány szerint alkot azokból magának képet és terveket, po­litikát és történetet, cultural fejlődést és geog­­raphiát. Hanem mindez csak a lélek nemes felhevülését és emlékezetben, valamint tervek­ben való elmerülését idézi elő, a­miből neme­sedve, erősbülve kerülhet ugyan elő, hiszen ez a történelem tanulmányozásának egyik czélja, de sem a nagy király halálának koraiságán, sem végzetes következményein nem változtathat. Legfeljebb a megpróbáltatások nehéz, hosszú idejét küzdi át az elfáradt, szárnyaszegett lé­lek, azzal a megnyugvással, azzal az öntudat­tal, hogy nemzetünk ősereje, hivatása olyan ellenálló képességet tanúsított a leg­válságosabb időkben, hogy azon csekély és mindig hiányos anyagi és erkölcsi erők és tényezők segítségével is, melyekért sokszor még a jogos tulajdon czi­­mén is küzdeni kell, és igy még azokat is ritkán fordíthatta zavartalanul és teljes erejükben fel­adataira, — mégis biztosítani tudá­s nemzeti létét, kifejlesztő egyéniségét, betölté európai hivatását, szolgálatában állott híven a huma­­nismusnak, felvilágosodásnak, haladásnak és szabadságnak és most is azon helyen teljesíti ezen feladatokat, a haladó kor tisztultabb esz­méivel és tökéletesebb eszközeivel, de egyúttal sokkal nagyobb veszélyeivel és terheivel is, ho­vá ősei vezették, hol Mátyás király egy nagy magyar birodalmat teremteni akart és ha élet­ideje megengedi vala, hogy annak nemcsak al­katrészeit rakja össze, határait biztosítsa, bel­­ellenségeit verje le, régi bajaitól szabadítsa meg ; — de egyszersmind belszervezetével és trónjával való kapcsolatában is megszilárdítsa állandó­vá, egyéni közreműködése és nagy tehetségé­nek varázshatása nélkül is megélhetővé, fen­­tarthatóvá, fejlődésképessé tegye, akkor bizo­nyára nemzetünk sok belviszálytól, sok geo­graphiai és történelmi megrövidítéstől, sok po­litikai és kultúrai visszaeséstől meg lett volna kímélve, és államiságának kifejtésében oly szá­zadokban végzi vala a nemzeti egybeolvadás és társadalmi consolidatio munkáját, melyekben elvégezték ezt más kulturállamok is és így nem lett volna szükség, hogy e feladatok egy részét sokkal később, úgyszólván alulról felfelé vívja ki a nemzet; egy részét pedig most teljesítse, mikor már a n­a­g­y nemzetek nagy közgazda­­sági és katonai versenyében még nagyobb ne­hézségekkel és a kis nemzetiségek emésztő izgalmaival küzd. Ebből is látszik, hogy bármennyire is iparkodjék a modern történelmi­ philosophia egy része, a viszonyok és erők fejlődésében az egy­é­­n­e­k befolyását ignorálni, vagy legalább­is kis jelentőségűnek tüntetni fel: a nagy emberek működése és befolyása elvitázhatatlan, nem csak akkor, mikor feladataikat megoldva lépnek le a cselekvés színteréről, de akkor is, mikor mű­ködésük közepében, úgy­szólván terveik alap­vonásainak kirajzolása közben ragadta őket el a váratlan halál. Ez Mátyás király történeté­ben kétségtelenül be van bizonyítva, úgy, hogy nekünk, a késő, törpe nem­zedéknek, vele szemben, a hálás emlékezet ke­gyeletén kívül, csak az feladatunk, hogy jelle­mének nagyságának tényezőit, politikájának, működésének alapjait tanulmányozva, azokból a maradandó és állandóan szükséges tanokat, tanulságokat és tényezőket a mennyiben korunk feladataiba beillenek és erőnk megengedi azok alkalmazását, megértsük és alkalmazzuk. Mert kétségtelen az, hogy a nagy király és erős, haladó magyar királyság, mely eszményképe volt, csak formában, de nem lényegben, igé­nyeltek és illetőleg alkalmaztak más tényező­ket az egyéni és nemzeti jellem, illetőleg szer­vezet fejlesztésében, mint a­mik most is alap­tényezőit képezik az egyéni jellem és nemzeti erő nagyságának. Mert legyünk bármily kis emberek és legyünk bármennyire korlátozva — térben és erőben — mint nemzet, az állandó­ság és nagyság tényezőit lehetőleg megszerez­nünk és teljes erőnkből alkalmaznunk, fejlesz­tenünk kell. Minden egyes, egyén és nemzet fokozott erkölcsi tehetségeivel és szorgalmával kell, hogy megoldja, kitöltse azt az űrt, mel­­­lyel a történeti veszteségek és számbeli hiány elválasztják azoktól, kik nagyok mint egyének és nemzetek. És Mátyás királynak minden tettében, minden szervezetében és egész működésében feltaláljuk a tanulságokat és szükséges ténye­zőket, melyek azon czélt kizárólag biztosít­hatják. Láttuk , hogy mily vasmarokkal állító helyre nem csak az ország integritását és hatá­rainak biztonságát, de az államhatalom tekin­télyét, a közigazgatás és igazságszolgáltatás — korának fogalmai szerint — szükséges egyön­tetűségét, biztonságát és érvényesülését, az or­szág belbékéjét; láttuk, hogy az ország­­ anyagi segélyforrásainak és az állam pénzügyeinek ál­landó tényezőit mint iparkodott megteremteni; láthattuk, hogy az állandó hadsereg magvát és ennek keretét kitöltő nemesi csapatokat mint szervezte. Igaz, hogy egész állandó hadereje 10—35,000-nél többre nem ment és ezt 148,000 embernél többre, háború esetén sem­­ volt képes emelni, tehát honvédségünk mai béke- és hadi létszáma is meghaladja azt; de épen az bizo­nyítja a feladatok és terhek méreteinek nagy változását, hogy míg amaz erővel Mátyás hódí­tott, most hazánk ezzel, elszigetelve, megállani sem lenne képes. Láttuk végül, mekkora gondot fordított a nyugati cultura meghonosítására és e tekintetben a századok, sem a feladatok, sem a források szükségén nem változtatnak semmit , csak ezek óriási szaporodása és a cultúra fo­kozottabb igényei teszik még szükségesebbé azok szorgalmasabb, bőségesebb, közvetlenebb felhasználását. Ha e feladatokra és azok tényezőire szor­gos gondot fordítunk, a nagy király czéljainak — korunk és helyzetünk méretei szerint — fe­lelünk meg és így emelünk, nemzetünk egész­séges fejlődésében, biztonságában állandó, élő emléket — emlékezetének .... A lelkes kolozsváriak azonban nem fe­ledkeztek meg arról sem, hogy Mátyás király­­lyá választása alkalmával hozzájuk intézte Vi­téz János püspök a következő sorokat: Ti fen­séges Mátyás urat a ti körötökben születni, házi isteneitek között nevelkedni, és felserdülni­­láttátok, igy tehát inkább, mint mások, öröm­ujjongva magatokénak nevezhetitek„ — és em­léket akarnak neki, közadakozásból emelni. Ne­ m­­ cukorgyár magatartása. A répaczukor-termelők figyelmébe. Kolozsvár, ápril 7. Tisztelt szerkesztő úr! Alább közlendő tapasztalataimat, mások okulása végett, köztu­­domásra hozni szükségesnek vélvén, kérem kö­zölje alábbi soraimat lapjában. Kötelességemnek tartom, hogy a nagy­­enyedi utolsó czukorrépatermelők­ értekezleté­­nek megállapodásai alapján a czukorrépát to­vább is termelni akaró birtokos társaimat fi­gyelmeztessem arra, hogy a czukorgyár-társulat régi szerződésünk 11-ik pontjából folyó jogain­kat miként értelmezi. Én, bizonytalanra, 60 hold termelésbe bele­menni nem akarván, előzetesen törekedtem, kö­telező nyilatkozat követelése útján, tisztázni leendő állásomat a gyárvállalattal szemben. És a gyárvállalat képviselősége válaszai alapján egész határozottan állíthatom, hogy megtagadtatok tőlem kereken a barczasági ter­melőknek a czukorrépa 105 bruttó­ klogramm­­jáért megadott 90 kr. átlagár, azon ürügy alatt, hogy ezen árat csak oly termelők kapják, kik répájukat egyenesen a gyárba szállítják be. Megtagadták tőlem még a 80 kr. átlag­árat is, meg a 40 °­ C répaszeletet, meg a ré­paszelet és gyáriszapnak 10,000 kilogrammon­ként 4 forintért a vasúti állomásaimhoz való szállítását, meg végre a kft. holdankénti 45 frt. kamat nélküli előlegét, ha régi szerződésem részletes feltételeihez ragaszkodom és a máso­dik szerződés feltételeit egytől-egyig mind el nem fogadom. Miután az első szerződés répaárait, ki­véve azon helyeket, a­hol 14 °­ C czukrot vagy annál többet tartalmaz a répa, illő mennyiség termése mellett kielégítőknek nem tartom. Miután nem csak a mérsékelt 90 kr. át­lagárat nem adták meg, de a 80 kr. átlagárat és ahoz csatolt kedvezményeket sem , miután ezek megadását csak a tapasztalatlanok, vagy könnyelműek által elfogadható második szer­ződés részletes feltételeinek egytől-egyig való elfogadásához köti a gyárvállalat. Kényszerítve voltam, mivel egyfelől ily botor kötelezettségeket elvállalni nem vagyok hajlandó, mésfelől 60 hold termelésemet a per bizonytalan esélyeinek ki­tenni nem akarom és végre, mivel kötelezettségem, Enyeden gyár nem épülése folytán, megszűnt , jogomat hasz­nálni és összes szándékolt termelé­semmel felhagyni. Ezen elhatározásomról a gyár­ vállalatot értesítettem is. Az enyedi répatermelők értekezletén mi termelők arra törekedtünk, hogy eszméinkhez, indítványaink szavaihoz való görcsös kapasz­kodás helyett, a gyárvállalat enyedi gyárépítési kötelezettségének egyelőre teljesíthetlen voltát is méltányolva, közegyetértéssel oly utat nyis­sunk , mely a czukorrépa árak mérsékelt, méltányos emelése mellett megadja lehetőségét a közel­jövőben annak, hogy tömeges termelési vállalkozásra lelkiismeretesen lehessen serken­teni birtokostársainkat, és így két gyárat is foglalkoztatni képes termelési terület megszer­zése lehetővé tétessék. De a gyárvállalat fentebbiekben tapasz­talt merev magatartása mellett, félek, ezen tö­rekvésünk meghiúsul. Hogy ily viszonyok közt kit terhelend a c­ukoripar fejlődésének megakadásáért a fele­lőség, az elfogulatlanok ítéletére bízom. Id. ZEYK JÓZSEF. már csak „nehézkes formái mutatkoznak“ az anyaszentegyházban. Közelebbről nézve e harczot, szélmalom­­harcz az, kicsinyített kiadásban. Az első hang tiszta és igaz. Igaz, hogy az a küzdelem nem sok nélkül keltett élénk ér­deklődést Erdély közéletében. Mert e hazarész ref. egyházi életének vezérei, a helyzetet, a fej­lődő kor és szintén fejlődő anyaszentegyház ér­dekeit tisztán és bölcsen felfogó képességgel s a jövőbe tekintő jós lélekkel megáldott, egyé­nei belátták azt, hogy annak a szent munká­nak, mely azért emészti minden tisztességes magyar embernek erejét, hogy hazatészünk meg­tartassák a magyar nemzetnek,hogy Magyar­­ország jobb keze elszáradástól megmen­tessék, — mondom, ennek­­ a munkának teljessé, áldásossá tétele végett égető szükség, hogy e jobb kéz legerősebb ujja, az erdélyi ref. anya­szentegyház ezutánra, a fokozottabb igények­kel s mind nehezebbé váló küzdelmekkel szem­ben is életképessé, munkabíróvá, edzetté és domináló faktorrá erősittessék, papjainak és ta­nárainak korszerű és az eddiginél tökéletesebb képezése által is. Nem ok nélkül keltett élénk érdeklődést, mert e szent munkában fáradozók minden ma­gyar felekezet értelmes és elfogulatlan tagjai részéről helybenhagyó helyesléssel, sőt rokon­­szenvvel találkoztak, minthogy az ily elfogu­latlanok az erdélyrészi ref. magyarság ez újabb megerősödésében nem valamelyik másik fele­­kezetre czélzó támadást, hanem első­sorban ma­gyar nemzeti érdeket, magyar nemzeti kultúrás vívmányt láttak és látnak. És e nem ok nélkül fölébredt érdeklődés meg is találta méltó feleletét az őszi közgyű­lési határozatban, a­mely szerint 29 szótöbb­séggel kimondatott, hogy a tervezett intézet a tervezett szervezettel és viszonylatokkal „a lehető rövid idő alatt fölál­­littatik és az ig. tanács utasittatik, hogy a fölállítandó intézet szükségleteinek fedezetét, illetőleg ennek „különböző lehető for­rásait fölkutassa, hogy igy a theologiai akadémia Kolozsvárit való fölállí­tását, valamint a ref. pedagogium létrehozatalát, egyházunk tekin­télyes és buzgó férfiainak segélyét is kikérve és igénybe véve, akként készítse elő, hogy a most részlete­sen meg nem jelölt fedezeti forrá­sokra nézve is javaslatot terjeszt­­hessen, lehetőleg már a jövő köz­gyűlés elé. . . .“ stb. íme, ezek a közgyűlési határozat szavai. Ez világosan szól s B. M. úr vagy akkor nem hallotta, vagy ha hallotta, elfeledte e határo­zatot, vagy ignorálja saját egyháza közgyűlésé­nek azon határozatát, melynek létrejöttére, így vagy úgy, de ő is befolyt. Elég az hozzá, hogy az igazgató tanácsnak a fennebbi közgyűlési ha­tározatból kifolyólag köteles intézkedésére, hogy a fedezet forrásait fölkutassa, hogy az egyház tekintélyes és buzgó férfiainak segélyét is ki­kérje. B. M. ur fölszisszen s vészkürtöt fuj a miatt, hogy az igazgató tanács a két. közgyű­lés minden tagját (s így őt is) az egyház te­kintélyes és buzgó tagjának tartva, ívvel ke­reste meg. B. M. urnak jogában állott volna egysze­rűen, indokolással, vagy indokolás nélkül, vis­­­szaküldeni az alapitólevél-ürlapot és ezért még sokak előtt megmaradt volna az egyház tekintélyes és buzgó tagjának; de az nem áll jogában, hogy ország-világ hallatára egy nap­­világosságu ténynyel ellenzőt hirleljen, hogy t. i. a főkérdés (az intézetnek Kolozsvártt föl vagy föl nem állítása) örökre eltemettetett ama 75 voks által, mivelhogy úgy sem való életre való, hanem beteg és nyomorék. Úgy hiszem, hogy a­kik e fontos kérdéssel eleitől fogva foglal­koztak, vagy azt jóakaratú érdeklődéssel kísér­ték, azok előtt­­ fölösleges itt fejtegetni, hogy mi itt a főkérdés; illetőleg, hogy nem az a főkérdés, hogy minő kölségvetéssel s honnan vett fedezettel az enyedi collegiumtól ide csa­tolt 8500 ftt­­al, vagy ne azzal állíttassék-e föl az intézet, hanem először az, hogy egyál­talán fölállíttassék-e, vagy ne? Ha egyszer ez el van döntve, akkor jönnek a má­sod, harmad, tizedrangú, vagy ha úgy tetszik, mellékkérdések. S minthogy az el is van dönt­ve, mert a közgyűlés a főkérdés fölött, 104 szavazattal, 75 ellenében, bölcsen határozott, épen ez mutatja, hogy se nem beteg, se nem nyomorék amaz eszme, hanem életrevaló.

Next