Kolozsvár, 1894. július-december (8. évfolyam, 149-298. szám)

1894-12-31 / 298. szám

Kolozsvár, 1894. 4 atyánkfiái nem szavaznak olyan nagyon­­ vissza. A kolozsvári földészek eszejárásán ^pben nehéz eligazodni; legtöbbnyire azt a mi nem válik hasznukra s ott ^„k és látják az ellenséget, a hol nincs. No hát éppen az efféle furcsaságaikról hiresek. ^ ra szavaztak olyan szavazó­lapokkal, a­me­­csak földész volt kandidálva , a kapuk , jókat kihúzták. Pedig hát első sorban mégis , ezek a kapuzósok küzdöttek és küzdenek is a jogaikért és szabadságukért s a tudás serkörei által elért eredményeket ők is élvezik. a választást S­z­é­k­y Miklós választási főnök vezette s csak az ebéd órája alatt he­lyettesítette Bak Lajos. Bizalmi férfiak voltak Kias János és Akeszmann Albert. Dél­után 4 óráig leszavazott 337 választó. Mandátuma lejárt e kerületben a követ­kező hétnek: Hajós János (mint virilista nem reflektált most a választásra,) Kidelyi Szabó István, P­o­r­c­z Rezső, Bak Lajos, id. F­i­l­i­p­p­i gyula, Benedek József, Bogyó István. Időközben meghalt S­t­r­a­u­c­z András é­s igy nyolczat kellett választani. Legtöbb szavazatot nyertek és igy meg­­áksiztak a következő nyolczan : B­a­k Lajos iparos 272, Nagy Lajos tanár 255, Melits­kő Frigyes vasúti mérnök 213, Haas János festő 204, P­á­l János földész 185, Herczegh­ajos vasúti mérnök 168, Bénes Ferencz ügy­véd 161 és S­m­­­e­­ Dávid iparos, orthodox izraelita hitközségi elnök 161 szavazattal. Ezek után legtöbb szavazatot nyertek: Pál György 146, Akeszmann Albert 141,­­ id. Filippi Gyula 107 Hindy Árpád 103, Benedek József 96, Ko­vács János tanár 86 szavazatot. A megválasztottak közül Bak Lajos, Nagy lajos, Melitskó Frigyes, Haas János és Herczegh Lajos jelölve volt a szabadelvű párt listáján is. Az 1894. év halottai. Kolozsvár, decz. 31. Január. Gö­ndö­c­s Benedek pusztaszeri apát volt képviselő Gyulán. — C­s­i­k­y Gyula­­­vásárhelyi földbirtokos. — Báró Borne­missza Károlyné sz. Mikes Etelka grófné Szolnok-Doboka megye főispánjának felesége, Nagy-Debrecen. — Özv. Nagy Józsefné Sz.­­Usvárt. — S­e­b­e­s­i Jób költő M.-Vásárhelyt. Id. Petrán Józsefné Kolozsvárt. — Pus­kás Józsefné Kolozsvárt. — Bányai Antal 48-as honvédhadnagy Kézdi-Mártonfalván. — Mi­l­el Jenő nyug­­adófelügyelő helyettes Sepsi-Szentgyörgyön. — Tisza Ilonka (Tisza Kármén unokája) 5 éves korában Kocsárdon.— Özi Veszprémi Elekné Kolozsvárt. — Özv. H­a­n­k­ó Dánielné sz. Geréb Karolina Kézdi- Vásárhelyen. — Herczeg Esterházy Mik­lós 76 éves korában Bécsben.— Id. g. Zichy Edmund 83 éves korában Bécsben. — Dr. Schenthau­er Gusztáv budapesti egyetemi tanár 62 éves korában. Február. Dr. Billroth Tivadar bécsi egyetemi tanár Abbáziában 65 éves korában.— Tompa Sándor Brassó megye alispánja 54 éves korában. — Kovásznai Bán István 74 éves korában Kolozsvárt. — Özv. Székely Józsefné, szül. Molnár Rozália 74 éves korában genyeden. — Szilágyi Béláné, szül. Mariska 19 éves korában Kolozsvárt.— B­i­­­o­w János hires zenész Kairóban 64 éves korában. — Makowska Mátyás nyug. pénzügyig. Nagyenyeden. Lö­n­hár­t Frigyes kir. erdőtitkár 54 éves korában Kolozsvárt. MarcziUS. Bakházi Ács Károly iró 70 éves korában Budapesten. — Botházy S­z­a­r­­v­a­s­y Karolina Kolozsvártt. P­a­u­l­a­y Ede, a budapesti nemzeti szinház igazgatója Bpesten 58 éves korában. — Medgyes Lajos ref. pap, költő élte 77 ik évében — Fémet Kor­nél 48-as honvédőrnagy 76 éves korában Váczon. Kossuth Lajo­s márcz. 20. T­u­­rin. 92 év­e­s korában. Pausinger József m. kir. erdőrendező 65 éves korában Görgényszentimrén. — Gr. Csáky Tivadar 59 éves korában Bpesten. Április. Dr. Szabó József egyetemi ta­nár, ásványtani tudós Bpesten 72 éves korában. — Házmán Ferencz Buda városának egy­kori polgármestere 84 éves korában Bpesten. — Gr. Z­i­c­h­y Gézáné szül. Karácsonyi Me­lanie grófnő 39 éves korában Bpesten. — Za­kariás József 55 éves korában Székelyud­­varhelyen. — Fekete Györgyné szül. Bartal Etel Szőkefalván. — Dr Szilágyi Etele egyetemi tanár 16-án Kolozsvártt. — H­ege­vi­s János theologiai tanár Nagyenyeden 73 éves korában. — B­a­r­a Özséb lelkész 48 éves korában M.-Vásárhelyt. — Id. S­z­ö 1­­­ő­s­y­stván nyug. képezdei tanár 65 éves korában Kolozsvártt. — Ridley István tanár Szé­­kelyudvarhelyen. — Soóváry Ferencz pénz­­ügyigazgató Kolozsvártt. — Széki gr. Teleki Domokosné szül. gr. Teleki Klementin Ko­­­■ozavártt. — Özv. D­á­j­b­u k­á­t Miklósné sz Guha Katalin u. itt. Május. Id Miklós Gyula orsz. bará­­s ttti kormánybiztos Bpesten 6­2-ik évében. — Özv. B­o­é­r Ferenczné szül. Juhász Józefin Nagy Enyeden. — Amália bajor kir. herczeg­­nő Münchenben 46 éves korában. — Fel­méri írónké, Felméri Lajos kolozsvári egye­temi tanár kis leánya Kolozsvárt. — Br. V­a­y Miklós 92 éves korában Bpesten. — C­z­a­­nyuga József a nemzeti muzeum nyugalm. pénztárnoka, régi iró 78 éves korában Bpesten. — Nagygalambfalvi Fábián Dániel prot. egy­házi iró szilágy-csehi reform, lelkész 84 éves korában. — Berczelly Jenőné, szül. Zol­tán Etelka 31 évében Kolozsvárt. — Fel­méri Lajos a kolozsvári egyetem pedagógiai tanára, iró 54 éves korában Kolozsvárt (22-én.) — Csetneki R­e­m­é­n­y­i­k Zsigmond földbirto­kos Dorvándon (10,000 frtot hagyott az Em­­kének. Junius. Roscher Vilmos hires nemzet­gazdasági iró Lipcsében, 77 éves korában. — Ragályi Miklós Tordamegye volt főispánja 1848—49 kormánybiztos 83 éves korában Alsó- Nyáregyházán. — Dezső Béláné, szül Or­bán Ilona Marosvásárhelyen 31 éves korában. — Nicotera Giovanni Olaszország jeles ál­­lamférfiúja Vico Enquensben 66 éves korában. — Polgár Károly színész Bpesten. — Ko­­mócsi József költő 19-én Bpesten 58 éves korában. — C­z­e­t­z Péter temetkezési válla­lat tulajdonos Kolozsvárt. — Boncza Mik­lósné, szül. Török Berta Csúcsán. — Szabó Jánosné, szül. Sándor Anna 72 éves korában M.-Vásárhelyen. — L a d­i Carnot a franczia köztársaság elnöke 56 éves korában meggyil-­­­koltatott Lyonban. Julius Petőfi István 1848/49 honvédőr­mester 67 e. k. Tordán. —Kóczán Ferencz, pestmegyei birtokos Bpesten. (irodalom pártoló, K-dit alapitója). — Bart­hos István tanító Sepsiszentgyörgy 33 é. k. — Kovács Bálintné sz. Sas­s Julianna S­ Sztgyörgy. — Dr. Hyrtl József hires anatómus Perchtlsdorfban 84 éves korában (17-én). — Lecomte de Lisle a francziák nevezetes költője 18-án 76 éves ko­rában. — Dr. Györffy Elemér Kolozsvárit. — D­a­p­p­­­e­r Ilka Bécsben 34 éves korában (hires operaénekesnő) — H­e­t­y­e­i Gábor a dévai ál­lami tanítóképző igazgatója Bpesten. — Ba­log József 53 é. k. Marosvásárhelyen. — Mé­csei Józsefné szül. Lázár Gizella 34 é. k. Naflpel­­den. — I­m­re Lajosné szül. Nagy Anna 30 é. k. Csik Szépvizen. Vilmos főher­­czeg a tüzérség főfelügyelője 29-én Badenben 61 éves korában. — Dr. Szász Károlyné szül. Vajda Ilona 29-én Kolozsvárit 32 éves korában. Dr. Cseh Lajos orvos, közegészségi felügyelő 30 éves korában Kézdivásárhelyen Augusztus. Papp Ferencz birtokos 84 e. k. Csapó-Radnóthon. Felméri Mózes tanár Székely-Keresztur — Özv. Zejkefalvi Zeyk Károlyné sz. br. Kemény Judith Nagy Enyeden. R­a­f­f­a­y Károly Székelykeresztur. Puhafa Adolf főmérnök Beles Szeptember. Helmholtz Lajos F. ki­tűnő természettudós 73 éves k. Charlottenburg­­ban. — Gyulai D. Kálmánné sz. Sárkány Teréz 26 é. k. Marosvásárhelytt. — S­z­a­l­a­y István nyug. belügyi tanácsos Bpest 74 é. k. — Gyöngyösi István unit. esperes 86 é. k. Var­­gyason. — Támorszky Lajos (Muradbej) Maros­vásárhely mértékhitelesítő hivatalának fő­nöke 64 é. k. — Dr. Szécsenyi Széles Dénes egyetemi tanársegéd Kolozsvárt 23 é. k. — Október. Kasvári Kovács József színész 64 é. k. — Nagy-Surány Tömöri Anasztáz régiiró 72 é. k. Bpest. — J­u­s­t­h Zsigmond író 31 é. k. Cannesban. — Bálint Károly ka- Donok Gy.-Fehérvárt. — Szakács Mózes tanár Székelyudvarhelytt 66 é. k.— Beöthy Andor Biharmegye alispánja 67 é. k. Nagyvárad. — Fronde János angol történetiró London. 76 é. k. — Horváth Árpád egyetemi tanár tu­dós Bpest 74 é. k. — Pázmándy Dénesné sz. Domonkos Lidia az 1848-iki képviselőház elnökének neje 78 é. k. Bpesten. — Imecs Ferencz volt alkirálybiró 82 é. k. Hoszufaluban. November. III. Sándor orosz czár. nov. 1. 49 é. k. Livádiában. — Hídvégi Nemes Sán­dor gr. 59 é. k. Puszta Szenttamáson. — Né­meth László birtokos 30 é. k. Déván. — Özv. Csiky Ferenczné sz. Korbuly Ilka 37 é. k. Kolozsvárt. — Rubinstein Antal hírneves zeneszerző nov. 20. 66 é. k. Peterhofban. — Bálint Gyula nyug. tábori pap veterániró 70 é. k. Kolozsvárt. — Toldalaghy Zsigmond gr. 48 é. k. Kolozsvárt. — Bismark Vilmos her­­czegné Vaszinban 72 é. k. — Dury Viktor franczia hires történetíró 83 é. k. Párizsban. — M­e­­­á­s Henrik az erdélyi szászok kiváló embere Petőfi fordítója 66 é. k. Segesvártt. — Csákány Adeodát aranymisés pap 76 é. k. Szamosujvárt. Deczember. Br. Simonyi Lajos volt közmunka és keres. miniszter 70 éves korá­ban Bpesten. Veress Ferencz 1848—49. hon­véd tüzérőrmester 65 é. k. Középfalván. X­á­n­­­t­u­s János tudós és iró 69 é k. Bpesten. — Pusztai Béla a kolozsvári nemzeti színház kedvelt komikusa (7-én) 32 é. k. Kolozsvárt. — Bardeau a franczia képviselőház elnöke 43 é. k. Parisban. — Szádecsnei Szádecz­­k­i Sámuel ev. ref. lelkész, 1848—49. tüzér­­hadnagy 70 é. k. Pusztafalun. — Ruca­ka KOLOZSVÁR Károly ügyvéd 65 é. k. Kolozsvárt. — Csiky Teréz jótékonyságáról ismert urhölgy Kolozs­­lozsvárt — Bán­ff­y Miklós főpohárnok mester 93 é. k. Bpesten, 1894., 1895. A névnapok meg születésnapok az alkalmi ’ költészet napjai ; az ó-esztendő utolsó perczeit az­­ alkalmi filozófusok foglalták le maguk részére. A filozófia pedig — állítólag — igen unal­mas dolog ; az alkalmi bölcselkedés meg épen kétségbeejtően unalmas. „A hanyatló század ismét egy évvel köze­lebb jutott sírjához.“ vagy „Az idő kereke for­duló­ponthoz érkezett.“ Így és hasonlatos képen fog szólni ma a lapok hasábjain rakás ó-évi el­mélkedés. „Vetkezzük le az ó-embert és oltsuk fel az új­ embert,“ hangzik ma mindenfelé a kenetteljes szilveszteri vecsernyéken. Ha a képes lapok újévi számában egy vén­séges vén embert, ölében rózsás arczú gyerekkel lát megrajzolva a nyájas olvasó, ne fárassza ma­gát az aláírás elolvasásával, mi eleve eláruljuk, hogy ez a naiv rajz az ó- és új-évet jelképezi. És nincsen semmi új a nap alatt. Szilveszter­ estét szűk családi körben ártat­lan élvezetek között töltötték nagyapáink is és semmi ok sincsen azt hinnünk, hogy dédunokáink majd másképen cselekszenek. Gondterhes arc­ú férfiak komoly lépésekkel járkálnak ma az utczákon fel s alá. Meg-megáll­­nak, aztán összeránczolva homlokukat maguk elé bámulnak. Kis gyerekek, kik az életet csak a katé­­kizmusból ismerik, tisztelettel néznek föl a szigorú bácsikra, a­kik most — ártatlan fejükkel azt hiszik — számadást csinálnak lelkükben a múlt esztendőről, készülnek levetni a bűnös ó­ embert, felölteni a jó új­ embert. Ha tudnák min törik ma komoly fejüket a vének? Azon, hogy el ne felejtsenek valakinek „B. u. é. k“-os névjegyet küldeni. És ez a gond keserűvé teszi a Szilveszter éjjelét is. A diós metélt torkokon akad, mert eszükbe jut, hogy a tanácsos úrnak elfelejtettek kártyát küldeni; éjjeli álmukból fölriasztja a gondolat, hogy a nagybácsinak szánt névjegy borí­tékát tévedésből leragasztották, s a bácsi most dühös lesz a 9­ kros büntetés-porta miatt, a­mit fizetnie kell. Pedig de jó volna átaludni a holnapi napot. Nem hozna a posta „B. u. é. k“-kat és­­ számlákat. (én.) Felhívás előfizetésre. Az újév alkalmából ismét bizalom­mal fordulunk a közönséghez kérve az előfizetések megújítását. T. olvasó közönségünk ismeri már törekvéseinket, s így alig kell program­­mot adnunk, vagy programmot ismétel­nünk. A mi programmunk e múló évben is az igaz szabadelvűséghez való törhet­­len ragaszkodás volt. Egy évvel ez­előtt éppen ez időtájt volt alkalmunk megírni, hogy a nagy fontosságú egyház­­politikai javaslatok a képviselőház előtt fekszenek, s előre megmondtuk, hogy valósulni csak nagy küzdelem árán fog­nak. E küzdelem java része lefolyt, s dicsőségére válik a szabadelvűek amaz erős táborának, melyhez a párton kívül, melyhez mi tartozunk, számosan szegőd­tek az ellenzékről is, hogy diadalra segítsék az ország közvéleményének óriás többsé­ge által sürgetett reformokat. Mi hisszük, hogy ez a diadal rövid időn teljes lesz. Ellenállhatatlan erővel fogja leküzdeni a szabadelvűség az elébe gördített aka­dályokat, s ha pillanatnyira fenyegethet is a sötétség, vissza fogjuk azt kergetni odújába. Lapunk egyes rovataira továbbra is kiváló gondot fordítunk, s tárczánk­­ban közelebbről új regény közlését kezd­jük meg. Értesüléseink megbízhatóságá­ról pedig nap-nap után volt alkalma kö­zönségünknek meggyőződni. A „Kolozsvár“előfizetési árai: Egész évre . . . .................16 frt. Félévre .... .................8 frt. Negyedévre . . . . . . . 4 frt. Egy hóra . . . .................. 1 frt HÍREK. Kolozsvár, decz. 31. Boldog újévet kívánunk lapunk t. olvasóinak Lapunk jövő száma a közbeeső szent ünnep miatt szerdán délután jelenik meg. A kolozsvári kir. pénzügyigaz­gatóság 1894 évi történetéből különös kie­melést két kiváló jelenetőségű momentum igényel. Első, az igazgató személyében történt változás, a­mely az év április havában Hege­dűs Ferecznek miniszteri oszt. tanácsossá tör­tént kineveztetésével vette kezdetét és október hóban Stockheil Gyula, volt m.­vásárhelyi püigazgató áthelyezésével nyert megoldást. Idő­közben,­­ Hegedűs után mintegy 3—4 napig Fe­k­e­t­e Benő, püigazgatói helyettes vezette e hatóság ügyeit, kinek ő Felsége a király köze­lebbről pl. tanácsosi czimet és jelleget adomá­nyozott. A másik nagyfontosságú momentum, amely a püigazgatás gyorsaságát jóságát olcsósága előmozdítani van hivatva az 1889: XXVIII. t. c. 11. §. nak életbeléptetése. E szerint a füigaz­­gatóság kiköldöttei jan. 1-től kezdődőleg az eddiginél sokkal tágabb és önálló működési körrel ruháztattak fel úgy, hogy az egyes köz­ségekbe kiszállva, a felek jogos panaszait föl­veszik s egy részét ott azonnal elintézik, más részét pedig a kellő adatokkal felszerelve, vé­­leményes jelentéssel a püigazgatósághoz terjesz­tik be elintézés végett, ami az adózó közönségre­­ nézve nagy könnyebbséget és időmegtakarítást­­ jelent s emellett a sok levélváltásnak, kiegészí­tésnek, rész informationak stb. elejét véve, a munkahalmazt is csökkenteni fogja. Lényeges momentum, hogy az igazgatóság ügyforgalma, mint minden évben, a most záródó 1894 évben is emelkedett­, amenyiben az iktató 1893 évben 52170 számmal záródott, s ma, (decz. 27-én) már 53572 számnál van. A pénzügyigazgatóság működése ez évben is megfelelt minden jogos kívánalomnak és sikerrel haladott kitűzött czélja, a pénzügyi adminisztráczió tökéletesí­tése felé. Villamos este a jégpályán Az este a sétatéri jégpályán villamos világítás mellett nagy közönség korcsolyázott. A katonazenekar öttől két óráig játszott. „Egy csepp a Lethe vizéből“ czíme a regénynek, melyet újévtől la­punk tárczájában közlünk. Az érdek­­feszítő regényt R o y T e 11 e t jónevű angol elbeszélő írta. Lapunk számára angol eredetiből Vastagh Josephine k. a., Vastagh György festőművészünk nagy műveltségű lánya fordította. Eljegyzés: Szabó Jenő, jász-apáti kir. aljárásbiró, tegnapelőtt tartotta eljegyzését özv. Bokros Ádámné szép leányával, Gizel­lával. A kolozsvári önkéntes mentő­egyesület a lefolyt 1894-iki évben is tovább haladt azon az úton, mely az emberbaráti egye­sület czéljához és feladatához vezet. A szükség, mely a folyton emelkedő balesetekben nyilvánul, naponként nélkülözhetetlenebbé teszik az egye­sület működését. A balesetek száma ugyanis a lefolyt évben 834 volt és így a megelőző évek eredményét is jóval túlhaladta. Az egyesület élet és működési képességét egyebek közt si­kerrel próbálta ki a lefolyt év június havá­ban felmerült vasúti katasztrófa, mely alkalommal az egyesület valóban szép sikerrel állotta meg helyét. Az lefolyt évben az egyesület új, egé­sze alkalmas és czélszerű helyiségbe költözött, mely ha kissé nagyobb teherrel is jár de az egye­sület nélkülözhetlen fejlődését és czélszerű műkö­dését nagy mértékbenn előmozdítja. Ugyancsak a lefolyt évben tétettek meg a szükséges lépé­sek a nélkülözhetlen felszerelések beszerzésére, de csak is a kezdetleges lépések, mivel az egye­sület szerény anyagi körülményei ezt, csak mérsékelt arányban engedték meg, a­minek oka abban keresendő, hogy az egyesület anyagi tá­mogatását — daczára, hogy a városi hatóság a jövő évtől kezdve az eddigi 500 frt dotatiót 1000 írtra emelte föl — nagyrészben még mindig a közönség jótékonyságában kell ke­resnie. Hegedűs Sándor levele Három­­székvármegye törvényhatósági bizott­ságához. Háromszék vármegye abból az alka­lomból, hogy Hegedűs Sándor a magyar delegáczióban felszólalt a székelyföldi katona­­iskola érdekében, köszönő iratot intézett hozzá. A törvényhatóság üdvözlő iratára Hegedűs a következő levéllel válaszolt: „Háromszékvármegye Nagyságos alispán­jának, Sepsi-Szentgyörgy. Mély hálával fogadtam Háromszékvármegye köztörvényhatósági képvi­selő bizottságának kegyes határozatát és kitüntető köszönetét, melyet hozzám, a székelyföldi ka­tonai iskola ügyében, a magyar delegáczióban történt, igénytelen felszólalásom jutalmául, hoz­­hozzám intézni méltóztatott. Legyenek meggyő­ződve, hogy mint tiszta vérű székely és mint hazafi, sehol és soha megfeledkezni, a székely­­ség igaz érdekeiről nem fogok és a hova gyenge szavam elhat, ott mindig és mindenütt hang­zani fog azok védelmére és fejlesztésére. Ezzel a fogadalommal maradok a tek. vármegye alázatos szolgája: Hegedűs Sándor.“ GYÁSZROVAT. Tinkovai Matskási Rozália tegnap este Kolozsvárt meghalt. A gyászesetről, mely széles körben kelt őszinte részvétet, az alábbi családi jelentést kaptuk: Idősb Tinkovai Matskási Ferencz, a maga és neje gróf Grundemann Julia és gyermekeik : Tinkovai Matskási István és neje Máriaffy Gab­riella, ifj. Tinkovai Matskási Ferencz, császári és királyi huszár-százados, Tinkovai Matskási Julia, Tinkovai Matskási András , özvegy Fogarasi Lészay Gyuláné, Matskási Karolina és leánya; Tinkovai Matskási Pál, Kolozsvármegye árvaszéki ülnöke; Magyargyerőmonostori báró Kemény László és számos rokonok nevében szomorúan jelenti, mélyen szeretett testvé­re, az illetők nagynénje tinkovai Mats­kási Rozália 1894. deczember hó 30-án este 11 órakor, élete 81 -ik évében, vég­­elgyengülésben, a halotti szentség fölvétele után történt elhunytát. Földi részei 1895. ja­nuár hó 1 én délután 3 órakor Beltorda-utczai házánál a r. k. egyház szertartása szerint beszen­teltetvén, a helybeli köztemetőben fognak örök nyugalomra elhelyeztetni. Halhatatlan lelkéért pedig az engesztelő szentmise-áldozat 1895. január 2-én délelőtt 10 órakor fog a Kegyes­ Deczember 31. rendiek templomában a mindenek Urának be­­mutattatni. Áldás emlékének, béke porában! Koloszvárt, 1894. deczember hó 31. k .­­ H KÖZGAZDASÁG, 1894. Búcsúztassuk el itt is a halottat. Nehéz szívvel teszszük, mert nemcsak a halottak iránt való szokásból, hanem az igazságból ki­folyólag is több jót todhatunk róla, mint roszat. „A hat forintos búza!“ — fogják mon­dani ellenségei. Igaz, hogy a gabonatermés, mely a tavaszi és nyári gyönge időjárás, jég, zivatar, árvíz, rozsda és hesszeni légy mellett is elég jól ütött ki, rész­értékesítési viszonyok közé jutott. De erről a meghalt év nem tehet. A világpiaci viszonyai, s egy kissé gazdáink egyoldalúsága kormányozzák a gabonaárakat. A­­mit igazol a földmivelési tárc­a rendkívül hosszú tárgyalása is, hol ez év spec­ialitása az agrárizm­us már a parlament színe előtt is megjelent, de bőbeszédűsége csak oda ment ki, hogy az eddigi földmivelési politikán kívül, kevés új eszméje van a gazdák részére. A Romániával és Oroszországgal ez év folyamán kötött kereskedelmi szerződés mező­­gazdasági hátrányait is a halott rovására írják de a már jelzett tárgyalás alatt ez a vád sokat vesztett éléből, mert a bírák az éremnek mindkét oldalát megnézik, mielőtt ítélnének, itt pedig a közvélemény a bíró. Ez dönt a le­folyt év azon nagy szellemáramlásában is, mely agrarismus contra kapitalizmus czím alatt gaz­dáinkat és iparosainkat csaknem összeveszítette, de ezeknek józan belátása kifogott az önző egyoldalúságon. Ezek mellett rámutathatunk oly alkotá­sokra, melyek a letűnő évet közgazdasági tekin­tetben „kövér esztendőink“ gyér sorába igtat­­ják. A valuta­rendezés jóformán be van fejezve. A szükséges arányunk megvan, s csak Ausztria késlekedése képezi az akadályt. Ezzel kapcso­latban megmozgattatott a bankkérdés, melyben a kormány igen fontos elvi kijelentéseket tett az önálló magyar bank tekintetében. Megkez­dettek az előmunkálatok az adóreform és a szeszmonopólium ügyében, s a szövetkezeti tör­vény, valamint az agrár­bank létesítése szintén láttávolba hozatott, úgy szintén a tőzsdei visz­­szaélések megakadályozása, mi­által az árvi­szonyokban a természetellenes alakulások, s a tapasztalatlanok körében a becsapások korlá­­toztatnának. Ott van a telepítési és a mezőgazdasági törvény, utóbbi hosszú évek várakozását elé­gítve ki, s megszüntetve az öröklött rendetlen­ségeket. Ebben vannak lerakva a gazdák ön­­kormányzatának alapjai is, melyeken az életre­valóság igen sokat produkálhat. A magyar Dunagőzhajózás megteremtése, a déli vasút üzemének államosítása érdekében tett kezde­ményezések szintén jelentős helyet töltenek be a gazdag sorozatban. Hát a­ Erdély ? Ez országrésznek is kiju­tott az örökségből. A dézmaváltság és a szé­kely vasutak első­sorban a mi gazdáink és iparosaink érdekeit mozdítják elő s jól föl­­véve, a romániai vámszerződés is az erdélyi ipar előbbi pozicziójának visszafoglalására vezet. Végül nem maradt ki az év jótéteményei­ből Kolozsvár sem Most vette kezdetét a ha­tár tagosítása, mely a belterjes gazdálkodás­nak s élelmi piaczunk föllendülésének kiindu­lási pontja. És most nyert végleges és alapos rendezést pénzpiaczunk, mely a helyi és vidéki hitelviszonyok szempontjából megmérhetlen je­lentőségű. Visszatérve még egy pillanatra az általá­nos jellegű tényekre, föl kell említenünk a mun­kások baleset elleni biztosításáról és az iparfe­lügyelői intézményről szóló­­törvényt,­­mely a munkás- és az iparviszonyok javítása és fej­lesztése körül nevezetes lépést képez. Keleti kereskedelmünk szempontjából pedig figyelem­reméltó intézkedés az, hogy a kereskedelmi mú­zeum előnyös átalakuláson ment keresztül az­ál­tal, hogy a kereskedelmi részvénytársaság ke­zelése alá adatott, s a korábbi képviselőségek száma a Balkánon tizenegygyel megszaporít­­tatott. Ha mindezekhez vesszük a kedvező ex­­p­pozét, s az államhitel páratlan megszilárdulá­sát, a közgazdasági év képének megfestéséhez­­ túlnyomóan derűs színeket nyerünk. De, ha meggondoljuk, hogy az évvel együtt az a kor­mány is távozik, mely eddigi működésével anynyi szép reményre jogosított, csak aggódó szemekkel nézhetünk a bizonytalan jövő elé. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: HINDY ÁRPÁD. i i kiadó : AJTAI K. ALBERT. * ■ i í IRODALOM és MŰVÉSZET. A színház köréből. Holnap Korbuly­­né Gerő Lina először lép föl két havi szabad­sága után, Csiky Gergely „Ö­rö­k tö­rv­ény“ czím­ű társadalmi drámájában. Szerdán a „F­a- Ustocska‘ czímű Operette­p­a­r­ó­d­i­a, csütör­tökön a „Tiszturak a z­ár­d­á­b­a­n “kerülnek színre.

Next