Magyar Polgár, 1901. április-június (24. évfolyam, 75-145. szám)
1901-04-01 / 75. szám
1901. április 1. MAGYAR POLGÁR eső sugarai végső búcsúzóul még egy békés tengeri idill nyájas képet világítják meg. Valami 3—4 mérföldnyiről kis vitorlás hajó tart felénk. Fehér vászna villog a holdfényben, fekete gerincze élesen rajzolódik az ezüstös vízre. Megfeszülő duzzadt vitorlákkal közeledik nyugodtan mintha valami láthatatlan kéz tolná előre. Már ki lehet venni büszkén égnek meredő három árboczát, majd a kötélzetét, aztán a kormánykereket. Gyermekkorunk óta száz meg száz képből ismerjük mindezeket a vonalakat és formákat. De milyen más a papirosra, vagy vászonra festett kép és ez az eredeti itt előttem. Most ebben az ábrándos egyedülvalósságban szinte szeretném, hogy ennek is vérvörös legyen a vitorlája, az elején ott álljon az a merev sápadt arcza, fekete szakállú ember és bánatos üdvözléssel haladjon el mellettünk a bolygó hollandi. — Az az öt kalandor mi modern nagy gőzösünkhöz nem szokott közeledni. Nem szereti a kőszén szagat, a fekete füstöt, talán sért tűjét az élején sikoltó gőzsip. Hanem az az öreg kormányos, ki mozdulatlanul áll kereke mellett a régi kis vitorlás fedélzetén, bizonyára látta már öt kint a viharos, fekete éjszakában. Hajónk parancsnok hídjának oldalára függesztett lámpa fényében egész közel mellettünk himbálózik már a vitorlás kis alkotmány. — Csak pár ember van a fedélzeten, látom amint mozdulatlan őrállásban néznék át hozzánk. Alig néhány pillanat és a mi »Kleopatratk« 10 mérföldnyi sebességével elhagyta a szerény járóművet, melyet most hajónyomunk hullámai jobban hintáznak. Még néhány perczes eltűnt a sötétségben szegény, de elégült embereivel, kik nem kérnek a jó istentől egyebet, csak csendes, szép időt. Szombaton este tíz óra tájt állva a profán (a hajó elejét hívják így tengerésznyelven) állva kérdem egy őrködő matróztól, mit kémlel oly nagy figyelemmel a sötétben. — Hát nem látja a »Szemirámiszt« ? és előre mutat a kezével. — Legjobb akaratom mellett sem láttam semmit. Csak úgy 10 percz múlva vettem észre egy kis fényt, mely most egyre élesebb és láthatóbb lett. A testvér hajónk volt, mely délután 4 órakor indult el Alexaperiából. Gyorsan közeledett felénk, intensíven világok díszes éttermének villamos fénye, a kék és vörös lámpák a vitorlarúdon. Öblös kürtőjéből nehéz lélekzés képen gomolygott elő a fekete füst. Ahogy szembe ért velünk vörös és zöld golyós rakétát eresztett fel az égnek szives üdvözlésül, mire Kleopátránk hasonlókép köszöntötte Első és harmadosztályú utasok összekeveredve bámulták a fényes látványt. — Bizonyosan csak gazdag emberek utaznak ilyen szép hajón ! — suttogott mellettem a lengyel zsidó félre nem ismerhető dialektusában valaki. — No de miért utaznának ? — felelt neki egy hosszú kaftános ifju, ki ott hevert mellette a köteleken. Én is azon jöttem Trieszt felé. Épen olyan hajó az, mint a mienk. Érdekelt az a pár zsidó. Szakasztott olyanok voltak, mint a minőket Galicziában láttam zsírt árulni a piszkos falusi korcsmákban, vagy a nyáron Budapesten, mikor ott keresztül vándoroltak Romániából, vagy akár Szicziliában, akik szüret után szerte járnak a bortermelést összeszedni. 01. egyforma mindegyiknek a tipusa, mint a kaftánjuknak a szabása. — Hová való maga? kérdeztem az öregtől, ki fajtájának szokása szerint ugyancsak egy másik kérdéssel felelt: — Mire való azt az urnák tudni ? — Tudja tán, hol van Koztow ? — Hogyne, — nincs messze Horodenkától. Az öreg csak elbámult és láthatóan nagy örömére szolgált, hogy az Ő hazáját is ismeri valaki itten. — Egyptomba megy ? — kérdeztem tovább. — Nem á, uram — válaszolt, most már sokkal bizalmasabb közlekenységgel — Cseruselembe megyünk. (Tudtam, hogy ez Jeruzsálemet jelenti.) Dolgoztam eleget és nagy fáradsággal egész életemen át. A ham évek előtt lement a szent országba, ott meg is halt. Ez Itt az unokám. Eljött értem és levisz engem is oda, hogy én is a szent helyen haljak meg. Másnap reggel szokatlan érzésre ébredek. Az ágyam már nem rezeg alattam, a masina zakatolása is elhallgatott. Meglepetten szaladok fel. A reggeli szürkületben száz meg száz karcsú minaret áll előttem a hajó körül tarka barka embertömeg sihog. A matrózok most kötik a hajót Afrika partjához Alexandriában vagyunk. 3 — Előbb a miniszter mondja meg, kitől hallotta először a rágalmat? Én a miniszter indiszkrécziója következtében kerültem a dologba és morális presszió alatt állottam. (Ellentmondás jobbról, zaj balról.) Hogy én minő diszkrét voltam egy miniszterrel szemben, azt bebizonyíthatnám. Erre jobbról ismét kitört a zúgás és zaj. — Már megint gyanúsít!? Ugrón biztatta Rakovszkyt. — Ne beszelj! Hallgass ! Erre Rakovszky tehetetlen dühében leült. A mérgezett nyilak Gajári Ödön erre elmondotta, hogy távol lévén, csak ma értesült arról, hogy az egész inczidensnek tulajdonképen ő az oka Mert Rakovszky bosszul akart állani a Nemzet egy czikkéért. Miután a Nemzetért felelős volt és Rakovszky azt állítja, hogy ő hozta a közéletbe a mérgezett fegyvereket, felolvassa az idézett czikket. Buzáth közbeszól: — Nem patika ez?!— vágta vissza harsogó kaczagás között Zeyk Gábor. Ujják pedig nagy csendben olvasta fel az 1896. nov. 21-án megjelent Beksics-féle czikket, amely mindvégig politikai mederben folyik. A néppártiak gyakran közbekiáltanak: — Ez a testvéri szeretet ? — Köszönjük a megtiszteltetést! stb. — Mi a politikában a mérgezett fegyver? — kérdezte végül Gajari nagy tetszés között. Az, ha az egyén becsületében, családi szentélyében gázolunk Van e tehát itt mérgezett fegyver ? (— Nincs!) Rakovszky azt hiszi, — folytatta Gajári — hogy lehet mindent állítani bizonyítás nélkül. (Igaz! Úgy van !) Egy dologban azonban szakember Rakovszky: a toldásban! A mérgezett fegyvert nap nap után használja, az iránt már nincs érzéke. (Tetszés.) Útjaink már rég elváltak egymástól, mert Rakovszky mindig a bosszú érzetére hivatkozik, így tett Szalavszkyval. (Nagy tetszés.) Csak arról feledkezett meg Rakovszky, hogy úrilag kell gondoskodni és cselekedni. Rakovszky tegnap az igazsággal ellenkezőt mondott. Én csak egyet mondok, hogy Rakovszky úr, az ön tegnapi beszéde nem volt úri dolog ! (Zajos, hosszas tetszés jobbról.) Hegedűs Sándor beszéde Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter: T. Ha.! Oly hirtelen szólították fel Gaják képviselő urat, hogy én azt a szerény megjegyzést, amit most teendő vagyok az előbbi kérdésre, nem tehettem meg. Engedje meg a t. Ház, hogy megtegyem most és ezzel ezt a dolgot, reám nézve legalább, befejezzem. Midőn én Bessennyei képviselő úr felszólalásához csatlakozva, Rakovszky István képviselő urat kértem, hogy csak annyit mondjon az ő kérdésére, hogy őt értette-e azon közlő vagy nem tudom (Felkiáltások balról : Besúgó alatt!) szóval, aki vele beszélt, akkor én nem csak egyén szempontból akartam bizonyságot szerezni e tekintetben és alkalmat nyújtani a tényállásnak végleges megállapítására, de azt hiszem, az egész Ház, a képviseőház iránti tiszteletnek hódoltam (Helyeslés jobbfelöl.) és egyúttal annak a kötelességnek is, amelyet magam érzek, aki egy vádat emeltem. Igaz ugyan, hogy a vádat akkor sem általánosságban emeltem a szabadelvű párt ellen, mert akkor is csak azt mondtam, ha vannak ilyenek, azokra illik ez a megvetés és pellengérre állítás. Ez tény. Azonban, miután nem bizonyosodott be, hogy ki volt, vagy kik voltak azok, ezt kitudni volt czélunk és kötelességünk. Ugron Gábor : Ki érzi találva magát abanda kifejezés által ? Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Ennek következtében a vád és a gyanú általános nem maradhat, amit végtelenül sajnáltam volna, amit úgy magamra nézve, mint a pártra nézve nagyon kínosnak tartok, sőt azt hiszem, ezen a véleményen van pártkülönbség nélkül a képviselőház minden tagja, mert ez nem politika, ez nem pártkérdés (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk jobbról, ez tisztán a tisztesség kérdése és ennek következtében minél előbb tisztázandó ; ahhoz tehát mindnyájunknak kötelességszerűen hozzá kell járulnunk. Ez volt célom. Rakovszky István képviselő úr azonban a mai napon ebben a czélomban megakadályozott. Legalább ebben a részben. Miután oly könnyű és egyszerű alkalma volt nehézség nélkül ehhez hozzájárulni, én természetesen kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ebben az ügyben való további magatartására semmi súlyt nem fektetek. (Helyeslés és tetszés jobbról.) A képviselő úr azonban valamivel megtoldotta fölszólalását, hogy ugyanis én múltkori felszólalásom által, amelyben ezzel a kérdéssel foglalkoztam, tulajdonképen az argumentumok súlya alól akartam menekülni. A képviselő úr nyomban nem így jellemezte beszédemet, mert nyomban azt mondotta volt, hogy szivéből beszéltem. Rakovszky István : Igen, az a benyomásom is volt akkori Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter : Ha tehát szivéből beszéltem akkor, még szerinte sem ért vád. Rakovszky István: Csalatkoztam a miniszter úrban! Hegedűs Sándor: Én pedig csalatkoztam Rakovszky képviselő úr fölfogásában. Azonban most nem Rakovszky képviselő úr szivéből, hanem a magam szivéből akarok beszélni, mert kötelességemnek érzem (Mozgás balról. Élénk felkiáltások jobbról: Halljuk! Halljuk !) azzal a párttal szemben, amelynek lojalitását és ragaszkodását mindig tiszteltem (Felkiáltások balról: Ahá! Halljuk ! Halljuk jobbról ) és amelynek lojalitására és ragaszkodására mindig nagy súlyt fektettem, mondom, kötelességemnek érzem, hogy ezennel tisztelettel kijelentsem, hogy őszintén sajnálom. (Élénk mozgás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk.! Halljuk a jobb- és baloldalon. Elnöke ismételten csenget, hogy részben magam is hozzájárultam e kínos helyzet előidézéséhez. (Élénk mozgás és zaj balról.) Lévay Lajos: Lojális kijelentés! Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Ennek egyetlen magyarázata, hogy becsületbeli dologban tréfát egyáltalán nem ismerek. (Élénk helyeslés jobbról.) Mikor e fölött sajnálatomnak kifejezést adtam, ezzel én a Ház előtt az ügyet befejezettnek tekintem. (Helyeslés jobbról.) Újabb gyanúsítás. Rakovszky még mindig okvetetlenkedett. — Én ebben is csatlakozom a miniszter úrhoz — felelte tanyaiul. — Gajárinak csak azt leletem, hogy vájjon mn eljárás volt-e a miniszter úr föllépése ? Óriási zaj tört ki erre jobbról és balról. Ugrón és a néppárt kiáltozott. Rakovszky üldözött embernek akartak feltüntetni és most Polonyi Rakovszky védelmére kelt: — Nem engedhetem, hogy hajszát csináljanak. — Polónyi beszél hajszáról! — kiáltotta oda Szős Pali És ekkor IFlassics miniszter szólalt föl: