Szalai Anna (szerk.): Magyar elbeszélők 19. század 1. - Magyar Remekírók (Budapest, 1976)
Bérczy Károly
BÉRCZY KÁROLY (1821-1867) EGYSZERŰ TÖRTÉNET Egy történetet mondok el, azon események sorából, melyek míg újak, fővárosi közönséget mulattatnak, hogy aztán örökre feledtessenek, egy történetet, melynek végjelenete az ikerváros ajkán forgott; s bár sokan beszélték, részleteiben csak kevesen ismerék. Beszélyem egyszerű, mert a színhely nem termelt szőnyege; igénytelen, mert hőse nem divat - orszlán vagy korhely zseni, hanem egy gránátos, kiről általában mi azt hisszük, hogy nem ismer nagyob élvet, mintha fekete kenyere mellé hústápot s ital bort nyer, nem nagyobb fájdalmat, mintha kurtavasra záratik, vagy vesszőt kell futnia. Pedig a szívnek, ha romlatlan, pórkebelben is vannak magasak igényei, miket ha a sors megtör, a rideg élet becsét veszti. De szóljon történetem. 1840 telén országszerte újoncállítás volt, s a kötéllel hurcolás helyett, szelídebb törvény értelmében, sorshúzás határozott. Hány anya remegett ekkor fiáért, hány leány testvére vagy kedveséért! Vadkerten a sorshúzásnak én is tanúja valék. A megyei küldöttség a helységházában ült össze, hova az egész népség, mindenki saját érdeklettjéért remegve, sereglett. A küldöttség előtti asztalon mély edény állott, mely a húzandó számokat foglalá magában. Vadkertre öt katona volt kivetve, s így, kik az 1, 2, 3, 4, 5 számokat húzták, rövid időn egyenruhába húzattak. Az összeírottak neveik egyenként felolvastatván, ezek az edényhez léptek, s ha remegő kezük