Magyar Rendőr, 1965. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-21 / 4. szám
A modern kriminalisztika műszerei AZ OLVADÁSPONTMÉRT Ismeretlen tettes éjjel a szatymazi földművesszövetkezet vasműszaki boltjának kirakatüvegét bezúzta, majd behatolt az üzletbe, ahonnan eltulajdonított egy tranzisztoros táskarádiót, egy automata önfelhúzós karórát és több más apró tárgyat. A helyszíni szemle alkalmával a betört kirakat belső részén, a keretben maradt üvegdarabon, barna színű, kb. 0,5 mm2 nagyságú, öszszesodródott szélű, alaktalan, vékony, hártyaszerű anyagmaradványt találtak. A nyomozás során Ny. K. gyanúsított lakásában házkutatást végeztek. Így került lefoglalásra egy barna színű műbőr kabát, amelynek hátrészén és ujjain frissnek látszó szakadási és horzsolódási nyomok voltak. A szakértő megállapította, hogy a bünjeldarabka műbőrből készült, amelynek színe, szemcsenagysága és kopási foka azonos a lefoglalt műbőrkabát ujjából vett minták tulajdonságaival. Azonban a vizsgálatot a teljesség kedvéért ki kellett egészíteni még egy fontos eljárással. Jelen esetben lényeges követelmény volt annak megállapítása is, hogy a műbőr részecske miként viselkedik a hő hatására. Ezt olvadáspontmérő segítségével vizsgálják. Az olvadáspont az a hőmérséklet, amelyen valamely anyag szilárd halmazállapotból folyékonyba megy át. Ez az illető anyagra jellemző érték. Az olvadáspontmérő olyan mikroszkóp, melynek tárgyasztala fűthető, és meghatározott hőfokra beállítható. Rendkívül jellemző különböző anyagok viselkedése a hőmérséklet emelkedésével. A helyszínről származó piciny műbőrdarab esetében például az olvadáspontmérőben 140 C°-on már megindult a sejtek között lassú mozgás, 230 C° körül a minta cseppszerűen megolvadt, amellett a széle sötétedett, az anyag zsugorodott, 250 C°-on további sötétedés mutatkozott, 280 C°-nál a cseppszerűen megolvadt minta lemezesen széttört. A megvizsgált hasonló műbőrdarabkák közül csupán a gyanúsítottól lefoglalt kabát ujjából származó minták viselkedtek így. Ennek alapján a szakértő szerint a betörésnél talált műbőrdarabka a kabát anyagával azonos típusú műbőrből készült, és tulajdonságai a kabát ujjából származó mintákéval egyezik meg. Hogy milyen különböző ügyekben segítheti a szakértői munkát az olvadáspontmérő, azt a következő eset is bizonyítja: Kemenespálfalva és Celldömölk között egy személygépkocsi az úttest jobboldalán levő akácfának ütközött. Az autóban ülő két személy közül az egyik súlyos, a másik pedig könnyebb sérülést szenvedett. Ezúttal azt kellett megállapítani, hogy közülük melyik ült a baleset pillanatában a kormánykeréknél. A gépkocsi véres ülésén a helyszíni szemle során 5 db, átlag 500 mm hoszszú, ciklámenpiros színű fonaldarabkát találtak. Vizsgálatra megküldték a súlyosan sérült személy kötöttkabátját is, azzal a kérdéssel, hogy vajon az autó műbőrülésére tapadt elemi szálak származhatnak-e a kötöttkabátból? A mikro olvadáspont-meghatározó készülékben az elemi szálak lágyulást nem mutattak, hanem 300 C° feletti felmelegítéskor elsötétedtek és elszenesedtek. Ez, valamint egy sor más vizsgálati módszer együtt lehetővé tette, hogy a szakértő határozott következtetést vonjon le: a kötöttkabát „Orion 42” néven ismert szintetikus anyagból készült és ugyanilyen színű, szálvastagságú és minőségű „Orion 42” anyag maradványait biztosították a baleset után a gépkocsi vérrel szennyezett műbőrülésén. A laboratóriumunkban használt NDK gyártmányú műszer sok tekintetben jobb teljesítményt nyújt, mint a hasonló, nyugati készülékek. Használata is kényelmesebb. Amíg ugyanis a nyugatiakon a tárgyasztal hőmérsékletét külön kell leolvasni, az NDK-ban gyártott mikro olvadáspontmérőn egy látómezőben megfigyelhető a hőmérő higanyszála és a vizsgált anyag viselkedése. Dr. Kertész Imre r. alett. Fotó: Bartal Ferenc 3//V/t ágobletem elence községben néhány alkoholista rendszeresen garázdálkodott és riadalmat keltett családja és szomszédsága körében. Egyik-másik, ha leittasodott, kiskorú gyermekeit és feleségét éjnek idején kiűzte a házból. Keller József r. term. körzeti megbízott felkérte a helyi párt és államigazgatási, valamint társadalmi szervek (Nőtanács, KISZ) vezetőit és a község orvosát, hogy magyarázzák meg ezeknek az izgága személyeknek, hogy magatartásukon sürgősen változtatniuk kell. Egy meghatározott időben valamennyi alkoholistát berendelték a tanácshoz és ott felhívták figyelmüket káros viselkedésük erkölcsi következményeire, amelynek rendőri eljárás lehet a vége. Az intézkedés eredményesnek bizonyult, többen leküzdötték veszélyes szenvedélyüket, felszámolták durvaságukat. Ezek esetében éppen ezért nem került sor kényszerintézkedések (alkohol elvonókezelés, ref. stb.) alkalmazására. Nem egyedüli az ilyen intézkedés. A körzetvédelmi állomány — különösen a körzeti megbízottak — számos ifjúságvédelmi feladatot oldanak meg szolgálati tevékenységük sorsán. Sok esetben nyújtanak védelmet a veszélyeztetett gyermekeknek és fiatalkorúaknak. Sajátos módon küzdenek a szülők alkoholizmusa ellen, megelőzik a kiskorúak jogsértéseit és jelentősen kiveszik részüket a még helyenként szerveződő és működő „galerik” bomlasztásából. Félre a sablonnal! A velencei eset is bizonyítja, hogy célszerű, ha a megelőzés módját a helyi körülmények figyelembevételével alkalmazzák a körzeti megbízottak. A hatályos utasítások nem írhatják elő minden egyes esetre, hogy milyen módszer a legmegfelelőbb egyik vagy másik jogsértés megelőzésére, vagy megszakítására. Néhol a rendőrőrsök és a körzeti megbízottak csak formálisan végzik ifjúságvédelmi teendőiket. Ennek következtében vajmi csekély az eredmény. Az ercsi őrs területén például a garázda magatartású fiatalkorúak egyre vakmerőbbek. Mégis ritkán ellenőrzik őket és nem intézkednek hatásosan annak érdekében, hogy a jogsértések megszűnjenek. Ha figyelmeztetéssel nem sikerül reájuk hatni, akkor javasolni kell az 1960. évi 14. sz. tvr. alapján a szabálysértési eljárás indítását ellenük. Helyenként az ellenőrzésnek nem a legjobb módszereit alkalmazzák. Az utógondozott, próbára bocsátott vagy más egyéb ok miatt ellenőrzésre szoruló fiatalkorúakat — mint a megrögzött bűnözőket — a lakásukon és a munkahelyükön is ellenőrzik. Így történt B. J. tatabányai lakos esetében is. Vajon ezzel elősegítjük-e, hogy a megtévedt ifjú visszatérjen a becsületes emberek közösségébe? Aligha Ezáltal ugyanis megszégyenítjük, megalázzuk lakó- és munkatársai előtt. Idejében lépjünk közbe. A fiatalkorú ellenőrzését az önkéntes rendőrök és más személyi kapcsolatok bevonásával szakadatlan megfigyeléssel a leghelyesebb megoldani. Ennek eredményeképpen meg lehet állapítani, hogy jellemében történt-e változás vagy sem. Azt észleltük, hogy több körzeti megbízott indokolatlanul leszűkíti az ifjúságvédelmet a fiatalkori bűnözéstől való viszszatartásra, mit sem törődve a bűnözés és más jogsértés mélyebb okaival. Pl. a gyermekek vagy fiatalkorúak helytelen vagy tudatosan rossz irányú nevelését, a bűnöző környezetet, az alkoholizmust stb. A védelmet elsősorban fenti okok megszüntetésével kell kezdeni. Segítsék elő, hogy a szülők hagyjanak fel züllött életmódjukkal, ami forrása gyermekeik rossz útra térésének is. A körzeti megbízottak evégett vegyék igénybe az ifjúságvédelmi bizottságok, a KISZ, Nőtanács, stb. segítségét, azokkal közösen oldják meg feladataikat. A körzeti megbízottak többsége él is ezzel a lehetőséggel. A tiszaszöllősi körzeti megbízott kezdeményezte a tanács ifjúságvédelmi bizottságánál, hogy állami gondozásba vétel útján vonják ki a káros környezetből T. Károly kiskorú gyermekeit, mert az apa képtelen helyes irányban nevelni őket. Sajnos, számos helyen nem jól működnek a tanácsok ifjúságvédelmi bizottságai, ritkán üléseznek, az értekezletek alkalmával csak általános ifjúságvédelmi problémákról vitatkoznak ahelyett, hogy számba vennék konkrétan a megelőzés módját és ennek megfelelően intézkednének. Ilyen körülmények között a körzeti megbízottra hárul az a feladat, hogy a bizottság kezdeményezője, motorja legyen. A fejlődés megköveteli, hogy az eddiginél alaposabban vegyékki részüket a gyermek- és ifjúságvédelemből. Szilágyi Sándor r. szds. az