Magyar Rendőr, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-11 / 2. szám
CSHVtiSZtS —HoMfien •46 őrsön fogták el, Nagynén Még frissen élt az érintő lakásán a jó meleg ágy- tett rendőrökben ennek a hőt szedték ki a BRFK története, amikor újabb körözési alosztályának szökésről érkezett jelennyomozói ütés. A hiszékenység örök átok A sikkasztó Feuer Györgyöt is letartóztatták. Szájfertőzés miatt rendszeres orvosi kezelésre szorult — a Május 1 úti rendelőben kezelték. A kerületi kapitányságról rendszeresen egy rendőr kíséretében sétált át a rendelőbe. Legutóbb — az ügyeletes tiszt utasítására — „K” szolgálatos őrmester volt a kísérője. A szájsebészeten 3—4 perc alatt lekezelték. A rendőr kint várt a folyosón, aztán indultak vissza. A kijáratnál eszébe jutott Feuernek, hogy nem kérdezte meg, mikor jöjjön újra. — Majd a portás megmondja — mondta az őrmester. De az nem tudta. — Hadd szaladjak fel, őrmester úr. — Jó, de siessen. A rendőr türelmesen várt. Aztán kettesével szedte a lépcsőt a második emeletig. A kezelőorvos nem látta Feuert. Az őrmester kétségbeesetten szaladgált az épületben — de hiába. Telefonon jelentette az esetet a kapitányságnak. Nyomozókutyával hárman indultak a helyszínre. A bűnözőnek azonban nyoma veszett. Feuernek persze eszében sem volt visszamenni a kezelőorvoshoz. A hátsó kijáraton az udvarra jutott, átmászott a kerítésen a szomszédos ház udvarába, s onnan pedig kijutott a Május útra. Felkereste ismerőseit, akiktől pénzt és egy fürdőnadrágot kért kölcsön. Aztán elment a Rudasba fürödni. Egyik barátjával üzent a feleségének, hogy este találkozzanak a Köröndön. Felesége helyett azonban a BRFK körözési alosztályának nyomozói jelentek meg a randevún — elfogták. C íme, két valóságos krimit sajnos, nem egyedülállóak, mert rendőreink nem okulnak a mások kárán, illetve nem tartják be az őrzésre és kísérésre vonatkozó legelemibb szabályokat sem. Bizony a jó szív sokszor okozott már kellemetlenséget egyes rendőröknek. Soha ne felejtsük el, hogy a bűnöző az bűnöző és velük szemben semmilyen lazaság nem tűrhető el. Különben a rendőr és a közbiztonság viseli a következményeket. Szilvási Ferenc — Tizenötödszörre nem sikerült A vizsgálat tovább folyt. A házépítés kb. 2—3 évvel ezelőtt kezdődött — sok pénzbe került. Hiába, azt meg kell hagyni, hogy az ötszoba-összkomfort azért mégse akármi. Kozmáné elhatározta, hogy utazni fog, s az építési költségeket részben fedezi. 1965 áprilisában terepszemlét tartott Lengyelországban, majd nagyméretű üzleti tevékenységbe kezdett. Férje „csak” öt alkalommal tartott vele. Az evés közben megjött étvágya közben eredeti ötletet szült. — Akartok világot látni? Én biztosítom ! Minden költséget fedezek, szép napidíjat is fizetek — így verbuvált „napidíjas” csempésztársakat. S mit kívánt cserébe Kozmáné? Jóformán semmit. Csak utazni kellett, no meg a devizahatóság engedélye nélkül Lengyelországba vinni némi árut. A többi már gyerekjáték volt. A „cuccot” értékesítették, majd a tömött bőröndök tartalmát a vámhatóság megkerülésével becsempészték az országba — pontosabban, a „házikóba”, amely egyre nagyobb és hivalkodóbb lett! S ha Kozmáné hitt volna az előjelekben, úgy a tizenötödik út kezdetén történt malőr láttán jobb lett volna visszafordulnia. A karavánvezető és a tagok — Baranyai Anna kivételével, aki a legkésőbbi vonattal zárta volna be a sort — szerencsésen megérkeztek a „házikóba”. Nem a póruljárt Annácska tehetett arról, hogy a vámőr kíváncsi volt. A vámhatóság és a rendőrség mégiscsak jobban kooperált, mint a jól szervezett csempésztársaság. Kólly A „bátyó” 3000 forintot adott becsének, hogy ha már Pestre megy, fizesse vissza sógorának a kölcsönt. Szelezsán Mózes fel is jött Vecsésről, de a rokont nem találta. A baj ekkor kezdődött! A közeli talponállóban ugyanis jócskán megöntötte torkát, s miután alkalmi ivócimboraságot is kötött, a dáridó a Zengő Étteremben folytatódott. Elkongatták az éjfélt is, amikor végre kiimbolyogtak a fehér „palástot” öltött utcára. Már várták őket! Három „árny” lépett elő — s az egyikük ökle a cimbora állán csattant. Ekkor váratlanul közbevetette magát egy soványnak tűnő férfi, akinek az volt a „bűne”, hogy békíteni próbált. Vesztére — mert őt is leütötték, s estében úgy fejberúgták, hogy az árokba repült. Szelezsán megpróbált „rugalmasan” elszakadni, de amazok lassan közeledtek feléje. Menekülni szeretett volna, de az alkohol fogva tartotta. Kiáltani akart, de csak felhördülni volt ideje. Körülvették, karok lendültek, s érezte, hogy arcáról csurog a vér. Könyörgésre fogta a dolgot: — Ne üssetek, inkább odaadom a pénzt! Egyikük rögtön tartotta a markát, s a 3000 forint gazdát cserélt. — Aztán ne próbálj a rendőrségre szaladni — hangzott a „jóindulatú” figyelmeztetés, és a három „lovagot” elnyelte a homály. Közben a cimbora kezdett feleszmélni, amikor újra szembetalálta magát a három fenegyerekkel. S azok nem voltak restek. Leütötték, majd a kissé távolabb sötétlő trafiképület mögé dobták, hogy ne legyen szem előtt! A legfiatalabbnak látszó haramia könnyed mozdulattal csatolta le a magával tehetetlen férfi karóráját. Nyomok az éjszakában A félig agyonvert és kifosztott Szelezsán Mózes nem fogadta meg Az elszámoltatásnál már nem voltak olyan nagyregények (Foto: Ilmács Gyula és Beke Béla) a „jótanácsot", s bár hosszasan bolyongott, végül is célhoz ért. A XVIII. kerületi rendőrkapitányság ügyeletes tisztje a 07-et tárcsázta — pár perccel később fékicsikordulás hallatszott. A központi ügyeletről kiszáguldó szemlebizottság nagy szakértelemmel végezte munkáját: alaposan „kivallatták” a helyszínt, amely sokat elárult a szakavatott szemeknek. Szaporán villant a technikus lámpája, és a rendőrkutya is jelesre vizsgázott. Meg sem állt a trafikig, ahol egy véres arcú férfi hunyorgott. Körülötte több helyen is piros volt a hó! Bákai Mihályt a mentő szállította el. De előkerült az is, aki az árokban feküdt — Háncs Istvánnak hívták. A naptár december 18-át mutatott ... A rablási csoportnál dr. Széles Sándor r. őrnagy gondterheltnek látszott, amikor az eligazítást befejezte. Réti József r. századosnak és a két hangyaszorgalmú fiatal nyomozónak, Bognár Tibor r. főtörzsőrmesternek és Papp Ferenc r. őrmesternek bizony nehéz feladatot kell megoldaniuk. Három nyomozó bravúrja Gyors és alapos szemle a Zengőben, majd a tárgykörözés elrendelése. Váratlan nehézség támad — a felszolgáló és a fizetőpincér emlékezete csődöt mondott. A nyomozók azonban nemcsüggednek! Olyan tanút kellett felkutatniuk, aki december 17-én este a Zengőben volt, s talán többet tud, mint a személyzet. Ját és halkan ismétli a számlapon levő márkát: — ALMAZ, ALMAZ ... Jó minőségű szovjet karóra — pontosan ilyet csatoltak le Bákai Mihály karjáról! Egy-két „keresztkérdés” és a házkutatás befejeztével 470 forint is az óra mellé kerül. Eredetéről nem soká vitázik az egyesszámú és már megismert rabló. Az elszámoltatás a kerületi kapitányságon folytatódik. Hamarosan kiderül, hogy ki a másik kettő. Forgács Béla 21 óra tájban érkezik haza fütyörészve, de hamarosan elmegy a jókedve. — Szeretnék mindent elmondani — kérleli a nyomozókat, akik hozzájárulnak a kérés teljesítéséhez. Éjfél közeleg, amikor fülöncsípik a harmadikat. Ő is — csakúgy, mint az első — még innen van a felnőttkoron. Megpróbál renitenskedni, de Bognár főtörzsőrmester udvariasan megszólal: — Én már tagja voltam a magyar ökölvívó válogatottnak. H. J. egyszeriben megszelídül, és folyékonyan beszélni kezd ... Forgácstól 600, H. J.-től pedig 400 forint került elő. — Nem volt nehéz észrevenni — mondják szemlesütve —, hogy a két asztaltárs egyike tele van pénzzel. Elhatároztuk, hogy megverjük és kiraboljuk őket. S reggel lett mire a három nyomozó — három nap után — végre ágyba kerülhetett. Bravúros volt a teljesítményük — a haramiák lakat alá kerültek. (martinkó) Lassanként összeállt a törzsvendégek névsora, felmerült egy Bütyök gúnynévre hallgató fiatalember, aki a kérdéses estén egy barátjával ivott a Zengőben. A barát többet ivott a kelleténél... Bütyök még taxit is hívott. — Ki lehet e viccesnek tűnő név mögött? Hamarosan megállapították — P. R. nyíltan nézett a nyomozók szemébe. — Igen, ott voltam, de már fél kilenckor elmentünk, mivel a haverom taccs lett... Hogy láttam-e három fiatalt? Nem, nem láttam ... illetve, igen... volt ott két szivar is, akik a cigánnyal húzatták, és — homlokára csap — ... megvan! Egy tag volt a közelükben, akit látásból ismerek. A repülőtér közelében lakik ... Mozgósították az utca- és tömbmegbízottakat, azután eljutottak a Versec utca 36. számú házig. Az apának két fia van, a fiatalabbikra ráillett a személyleírás — őt várták a nyomozók. 20-án délután találkoztak. Elszámoltatták, de az eredmény nem töltötte el örömmel — az ekkor már közel 3 napja talpaló — a nyomozók szívét. A „beszélő" óra — Kislánnyal voltam aznap este — mondja, s közben elővillan a karórája. Réti százados „hanyagul” odaveti : — Hány órakor váltak el? Amaz karórájára tekint, miközben a kérdező egyre nagyobb érdeklődést mutat. — Szép órája van ... Megnézhetném közelebbről? A fiatalember elsápad, amikor a százados finoman megfogja kar- 1 j u JJJ *.« _---------------.--------------------------------------- Itt történt a térkép előtt a nyomozók, akik három nap alatt elfogták a rablókat A „rejtekhely”, ahová a kirabolt Bákai Mihályt elvonszolták támadói