Magyar Rendőr, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-09 / 1. szám
hal Szilveszter főtörzsőrmester és Farkas István őrvezető december 3-án Kisteleken felfedezték a keresett járművet. A KT 78—95-ös rendszámú, szürke Danuvia csak egy nap múlva került volna sorra, de egy másik motor tulajdonosához igyekezve, a kerítésen átpillantva, egy udvari fa mellett meglátták a törött lámpájú, kifordult kormányú gépet. — Könnyen lehet, hogy ez az igazi! — vélték az éber rendőrök. Alaposan szemügyre vették a motorkerékpárt, kikérdezték a háziakat, s a szomszédokat. Adataikra építve, még aznap délelőtt előállították munkahelyéről, a megyei építőipari vállalattól Bárkányi Péter, húszéves segédmunkást. Egy ideig tagadta ugyan, hogy gázolt és cserbenhagyta áldozatát, de rövidesen megtört, s bevallotta tettét Sándor Antal főtörzsőrmesternek. Elmondta, hogy a kérdéses napon kora délutántól éjfélig több üveg és korsó sört ivott, Szász Istvánnal, régi ismerősével is találkozott az egyik vendéglőben. Egy ipari tanuló barátját vitte haza motorján a kisteleki bálból, amikor az idősebb férfit elütötték. — Megijedtem... Azt hittem, meghalt... Ittas is voltam, s nagyon féltem a felelősségre vonástól. . Ez azonban nem marad el... A Csongrád megyeiek a helyes feltételezés és a kitartó rendőri munka eredményeként két és fél nap alatt elfogták a cserbenhagyó! (csongrádi) Itt feküdt az áldozat. Testhelyzete, személyi tárgyai eredeti állapotukban (Fotó Kovács Mihály és Kristóf László) Horzsolásnyomok és vérfoltok a Danuvia kormányán — később döntő bizonyítékai szolgáltak Szolgálati Szabályzat A célszerű eljárás GYÖMBÉR PÉTER ITTAS ÁLLAPOTBAN VEREKEDÉSBE KEVEREDETT, majd megütötte a verekedés megszüntetése végett intézkedő rendőrt, ezután szökni próbált a helyszínről. A rendőr üldözte és utol is érte. Ekkor Gyömbér ismét szembeszegült a rendőrrel , ütésekkel és rúgásokkal igyekezett szabadulni. Ebben segítségére volt az öccse is, aki ugyancsak a rendőrre támadt. Tóth László rendőr tizedes gumibot segítségével hárította a támadást. Közben a helyszínre érkezett még két rendőr, akik közül az egyik — a viaskodást látva — Tóth tizedes segítségére sietett. Gyömbér Pétert fejbeütötte, majd a botrány más részvevőinek üldözésére indultak. Gyömbér rövid ideig kábult volt az elszenvedett gumibotütéstől, majd ismét dühöngeni kezdett, ezért a vele maradt rendőr egy kapu alá vezette be. A tettes azonban ott is ellenszegült, szitkozódott, fenyegetőzött, majd amikor a másik két rendőr visszatért, őket meglátta, újra meg újra támadóan lépett fel. Támadásait sorozatos gumibothasználattal törték meg, s hosszas viaskodás után végre sikerült megbilincselni. AZ ESET TANÚI SOROZATOSAN ÍGY NYILATKOZTAK: „Habár valóban tűrhetetlen, hogy a szolgálatban levő intézkedő rendőrt megüssék, de talán még az ilyen embert sem kellene ennyire összeverni.” Gyömbér Péternek ugyanis a gumibotütésektől a fejbőrén három repesztett sérülés keletkezett, amelyek erősen véreztek, környezete, ruházata, sőt az intézkedő rendőrök ruhája is erősen véressé vált. A gumibot használata nem volt jogtalan! Amint azonban erre már korábban igyekeztünk a figyelmet felhívni, az a körülmény, hogy az elkövető támad, nem indokolja kizárólag a gumibot használatát. Az adott esetben a verekedésnek több szemlélője volt a helyszínen, köztük katonák is. A tanúként szereplő férfiak arra a kérdésre, hogy miért nem segítettek az intézkedő rendőrnek, azt válaszolták, hogy a rendőr nem hívta őket. KÉTSÉGTELEN, HOGY KELLŐ IDŐBEN alkalmazott bilincseléssel a szökési kísérlet is elkerülhető lett volna, nem beszélve a későbbi, huzamos és csúnya verekedésről, amelynek eredményeként a rendőri intézkedésbe vetett bizalom feltétlenül csorbát szenvedett. Az tény, hogy Tóth tizedes egyedül, s az adott körülmények között nem tudta volna megbilincselni a feldühödött Gyömbér Pétert. Azon sem lehet viszont vitatkozni, hogy egy, de még inkább két rendőr — 2—3 személy segítségével — ezt könnyedén megtehette volna, különösen akkor, amikor Gyömbér az elszenvedett gumibotütéstől kábult volt. A bilincselésre vitathatatlanul volt jogalap, hiszen Gyömbér Péter rátámadt a rendőrre (Szolgálati Szabályzat 401. pont, HL tétel); szökést kísérelt meg (401. pont, IV. tétel) és az elfogás indokolt (Szolgálati Szabályzat 387. pont, g. alpont és 402. pont). Mindezekre tekintettel tehát az lett volna a célszerű eljárás, ha az intézkedő rendőrök a nézők közül segítségnyújtásra felkérnek egy-két személyt, s közreműködésükkel Gyömbér Pétert lefogják és megbilincselik. GYAKORI PANASZ, HOGY A KÖZÖNSÉG PASSZÍV, s nem segít az intézkedő rendőrnek. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a közönség rokonszenve általában a jogszerűen intézkedő rendőr mellett nyilvánul meg és az emberek hajlandók segíteni, amennyiben a felkérés megfelelő formában történik. Több év tapasztalata az, hogy a kíváncsiskodó tömeghez intézett, általánosságban mozgó felhívás — pl. :Jöjjenek segíteni !”, „Segítsenek!” — általában eredménytelen marad, mivel senki sem vonatkoztatja magára, senki nem akar elsőként a rendőr segítségére menni, vagy egyáltalában elsőként cselekedni. Mindenki arra vár, hogy valaki más mozduljon, s azután másodiknak már menne ő is. Ellenben hatásosak azok a felszólítások, amelyeknél senkinek nincs kétsége az iránt, hogy ki a címzett: — pl.: „Felkérem önt, hogy legyen a segítségemre!” stb. Ennek az a magyarázata, hogy ilyen esetben a segítségnyújtásra felszólított személy a rendőri felhívás teljesítéséért felelősséget érez. Úgy érzi ugyanis, hogy a rendőr különös bizalommal viseltetik iránta. Másrészt tudja azt, hogy a körülötte levők is gyávának tartanák, ha nem tenne eleget a felhívásnak, hiszen hallották, látták, amint a rendőr őt hívta segítségül. Tehát már azért is eleget tesz a felszólításnak, hogy ne maradjon szégyenben. AZ ISMERTETETT ESETBEN A BÁMÉSZKODÓK KÖZÖTT tartózkodó katonák nyilván a rendőr segítségére siettek volna, ha az egyértelműen és félreérthetetlen módon hozzájuk intézett felszólítással ezt kérte volna tőlük. Akkor pedig az intézkedés jogszerűen, amellett célszerűen zajlott volna le, s nem keltette volna a kíméletlenség, illetve a megtorlás látszatát sem. Dr. Bócz Endre ügyész SZABADULT INDULATOK tátta a szabálysértő motorost. A Pannónia megtorpant — de csak pillanatokra! Azután a vezetője váratlanul jó ötven kilométeres óránkénti sebességgel egyenesen rávezette járművét az intézkedő rendőrre. Az ellépett és sietve a gépkocsiba ugrott. S a járőr üldözőbe vette a gátlástalan legényt Két sarok után beérték, elébe vágtak, s megállásra kényszerítették. Az igazoltatás során kiderült, hogy az Acsay Lajos 20 éves, autószerelő, szegedi lakos. Kiss Ferenc főtörzsőrmester közölte vele: előállítják! — Motorját tolja be a legközelebbi ház udvarába, zárja le, azután üljön be a járőrkocsiba! — szabta meg a tennivalóit. — Nem tudok semmit sem csinálni a motorral... Nagyon fáradt vagyok, félek elesem — szabadkozott az érzékelhetően eléggé ittas Acsay Lajos. Erre Bús őrvezető indult el a Pannóniával. A két rendőr, sajnos, nem számolt a részeg fiatalember támadó szándékával. A 180 centis, markos legény viszont csak azt várta, hogy az őrvezető elforduljon. Nekiugrott a Egy bv-őrnagy kertjében foglalatoskodva figyelt fel az erőszakos cselekményre Cserháti Flórián büntetésvégrehajtási őrnagy. Teendőit azonnal abbahagyta, s futva igyekezett a rendőrök segítségére. Még szaladtában rákiáltott akörnyékbeli Acsayra, akit egyébként látásból ismert: — Mit csinál maga ott? Vigyázzon! Ekkor azonban már szilárdan tartották a garázdálkodó legényt. A helyzetet kis késéssel félmagára maradt főtörzsőrmesternek, és megkísérelte a földre lökni. Kiss Ferenc azonban nem esett el, mindössze megtántorodott. Közben Bús őrvezető visszalépett Acsay Lajoshoz, aki őt is eltaszította. Az őrvezető megcsúszott és elvágódott, gyors segítsége ismerő rendőrök a továbbiakban villámgyorsan és nagyon határozottan intézkedtek, s erélyesenmegfékezték a „medvetermetű” Acsayt. A büntetésvégrehajtási főtiszt bátor fellépése, közbeavatkozása most már teljesen reménytelenné tette a nagy erejű, részeg agresszív szándékait. Engedelmesen szállt be a járőrgépkocsiba, amely a megyei rendőrfőkapitányságra robogott vele. A Petőfi-telep csendje, nyugalma visszatért, Acsay Lajost őrizetbe vették. Az eset körülményeit a Szegedi Városi és Járási Ügyészség nyomozócsoportja vizsgálta. Dr. Kárpáti Ferenc, csoportvezető ügyész elmondta, hogy Acsay Lajos részben tagadni próbálta tettét. Az orvosszakértői vélemény szerint a kérdéses időben, november 3-án délelőtt közepesen befog Vizsgálataink igazolják, hogy Kiss Ferenc főtörzsőrmester és Bús Ferenc őrvezető törvényesen járt el — szögezte le dr. Kárpáti Ferenc. — S megfelelő számú tanút is biztosítottak ahhoz, hogy az eset minden részletkérdését viszonylag gyorsan tisztázhassuk. A nyomozócsoport meglyásolt alkoholos állapotban volt. Acsay viszont először azt állította: nem ivott, majd a másik végletet szerette volna elhitetni, hogy kóros részegség vett erőt rajta, s nem is emlékszik arra, mi történt vele... A szakértői vélemény és a tanúk vallomásai alapján természetesen megdőlt Acsay Lajos kezdetleges védekezése, állapította, hogy Acsay Lajos ellen eddig még nem folyt eljárás. Tetteit az elfogyasztott alkohol hatására követte el. Szülei távollétében, két barátjával italozott a lakásukon. Sört és pálinkát fogyasztottak, Acsay körülbelül 3 deci tömény szeszt és két üveg bort. Ezután ült fel motorjára és száguldozott bukósisak nélkül, majd a rendőrökkel való találkozáskor teljesen elvesztette fejét a nagyerejű, de józanon egyáltalán nem kötekedő fiatal. Esete is bizonyítja, hogy az alkohol a legrosszabb indulatokat szabadítja fel élvezőiben. — Éppen ezért az ittas személyekkel szemben mindenkor fokozott gondossággal kell eljárni intézkedés közben! Cs. J. (Fotó: Kristóf László) A „bűnös” ismét az alkohol Az intézkedés tanulságait értékeli Papp Gábor őrnagy, alosztályvezető-helyettes (középen), Kiss Ferenc főtörzsőrmester és Bús Ferenc őrvezető