Magyar Rendőr, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-06 / 14. szám
IFJÚGÁRDISTÁK SEGÍTSÉGE A IX. kerületi Rendőrkapitányság és a BRFK közlekedésrendészet KISZ- alapszerve vezetőinek elhatározásából született az a kezdeményezés, hogy a kerület ifjúgárdistáit bevonják a közlekedési rend fenntartásába. Március 7-én a BRFK közlekedésrendészetén rövid ünnepséggel kezdődött az első közös szolgálat a MÁV Ferencvárosi csomópont ifjúgárda-szakaszának tagjaival. Megnyitójában Szénási Ottó főhadnagy, a közlekedésrendészet pártbizottsága által megbízott KISZ-összekötő annak a reményének adott kifejezést, hogy a közlekedési feladatok ellátásában rendkívül hasznos lehet az a társadalmi segítség, amelyet az Ifjú Gárda tagjai nyújtanak majd. Megállapodás történt Balogh Sándor, a MÁV Ferencvárosi csomópont KISZ-bizottságának titkára és az érintett rendőrségi KISZ-vezetők között, hogy az ifjúgárdisták közlekedést segítő munkájához, illetőleg az ezzel kapcsolatos kiképzésükhöz messzemenő segítséget nyújtanak. A fiatalok körében igyekeznek kialakítani a közlekedési problémák iránti érdeklődést és segíteni akarást. Vannak olyanok közöttük — állapították meg —, akik már évekkel ezelőtt is segítettek a közlekedési rendőröknek, de akkoriban még csak mint a közlekedési úttörőőrsök tagjai. Ott kedvelték meg ezt a munkát, amelyet most tovább kívánnak folytatni. Az első közös szolgálat alkalmából emléklapot adtak át a megjelenteknek. A közös szolgálat során igen sok élményben volt részük a fiataloknak. Aktívan segítették a forgalmas gyalogosátkelőhelyeken általában a gyalogosok — különösen a rászoruló öregek, gyermekek — biztonságos áthaladását. De közreműködtek a radarral végzett gyorshajtás ellenőrzésében is. Elmondták, hogy a szolgálat során egyrészt megismerték a közlekedési problémáknak azt az oldalát, amelyre eddig — mint gyalogosok vagy utasok — fel sem figyeltek, másrészt még jobban megbecsülik a rendőröknek a közlekedési fegyelem megszilárdítására, a szabálysértések megelőzésére és megszüntetésére tett erőfeszítéseit. A tapasztalatok alapján a jövőben is szívesen vállalnak részt a közlekedési rend biztosításában. Festő János rendőr főhadnagy Sebességellenőrzés — radarral (Fotó: Kristóf László) Intézkedés — élénk eszmecserével JURA KÖZTETEK LESZEK...” „... Vitéz Kálmán önkéntes rendőrcsoportvezetőt többször is meglátogattam a csornai kórházban. Az első látogatásnál a súlyos sérült még igen gyenge volt, és az orvos csupán egykét percet engedélyezett a beszélgetésre. Ezt a kevés időt használta fel a sebesült arra, hogy tudtomra adja: nagyon sokat köszönhet annak, hogy az önkéntes rendőri továbbképzés során többször is gyakorolták az önvédelmi fogásokat, mert csakis ez mentette meg a felesége és az ő életét, amikor a kés megvillant a szeme előtt” — írta szerkesztőségünkhöz küldött levelében Várhalmi Péter főtörzsőrmester, bősárkányi körzeti megbízott. A támadást megelőző események a bősárkányi italboltban zajlottak le még napokkal előbb. Itt mulatozott ugyanis Szűcs Péter, a falu határán túl is hírhedt, büntetett előéletű „nehézfiú”. Ha ivott, nem lehetett bírni vele, így hát ezúttal sem mert neki szólni senki. Azaz mégis akadt egy ember, aki eléje állt és felszólította botrányos viselkedésének abbahagyására. Az illető nem volt más, mint Vitéz Kálmán önkéntesrendőr-csoportvezető. Mintha Dávid állna szemben Góliáttal, úgy néztek farkasszemet egymással. Vitéz Kálmán ugyanis 59 esztendős, vékony, alacsonyember, Szűcs Péter pedig 21 éves, bivalyerős fiatalember, aki eddig nemigen koptatta el az erejét munkával — a verekedésben viszont annál inkább kiélte magát. Most is ráüvöltött az előtte álló idős emberre: — Ki a rendőr itt? Csak nem maga!? — fricskázott Vitéz felé a csapszéki verekedő. — Eltalálta! önkéntes rendőr vagyok, ezért jogom van figyelmeztetni! — hangzott a higgadt válasz. A határozott fellépés másokat is felbátorított, így hát a nagyhangú „nehézfiú” kénytelen volt távozni az ivóból. A körzeti megbízott éppen jelentéstételre Csornára utazott, amikor Szűcs Péter egy 38 cm hosszú konyhakéssel megtámadta Vitéz Kálmánt és feleségét a lakásán. A cselekmény pillanatok alatt játszódott le. — Most aztán megfizetek maguknak a feljelentésekért! — sziszegte a bosszúálló és mellbeszúrta az idős embert. Egy másik szúrás Vitézné felé irányult, de az éles penge kissé lecsúszott, úgy, hogy „csak” a fejbőrt sértette fel. De ez a „csak” azért következhetett be, mivel a vérző önkéntes rendőrnek volt még ereje egy gyors fogás alkalmazására, így hullott ki a kés a támadó kezéből. Még egy ügyes fogás, és a meglepett Szűcs már a földön fetrengett. — Mindössze arra emlékszem, hogy a kezem ügyében levő piszkavassal is a támadó felé sújtottam, majd a vasalózsinórral megkötöztem — emlékezik az önkéntes rendőr, aki csak órákkal később tért magához a kórházi ágyon. — Az utolsó pillanatban érkeztem, miután Vitéz néni, vérezve bár, de átszaladt hozzánk segítségért — fejezi be a történtek felidézését a szomszéd, Németh Károly önkéntes tűzoltó, aki akkor lépett közbe, amikor Vitéz Kálmán már elvesztette az eszméletét. A kórházi ágynál és a most már lábadozó önkéntesrendőr-csoportvezető otthonában egymásnak adták és adják a kilincset a falubeliek. Figyelmességükkel halmozzák el azt az embert, aki — mint hangoztatták — „őértük is verekedett”! Az idős harcost, aki a Közbiztonsági Érem arany fokozatával, a Kiváló Határőr kitüntetéssel és a 10 éves önkéntes Rendőri Szolgálatért jelvénnyel rendelkezik, a Csornai Városi és Járási Rendőrkapitányság vezetője bátor magatartásáért pénzjutalomban részesítette. A csoportjának most azt üzeni: — Hamarosan felerősödöm, és újra köztetek leszek... Rozs Mihály Vitéz néni Várhalmi Péter főtörzsőrmesternek felidézi a nehéz perceket Vitéz Kálmán önkéntesrendőr-csoportvezető és felesége a kitüntetéseket szemlélik (Fotó: Gáli Ferenc)