Magyar Sajtó, 1975 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
gunk egyensúlya a világpiaci helyzet átalakulása következtében a tervezettnél kedvezőtlenebb. A kapitalista világpiacon elképesztő módon megváltoztak a cserearányok. Olyan körülmények között kell terveznünk, folytatnunk az eredményes szocialista építést, olyan körülmények között akarjuk folyamatosan növelni az életszínvonalat, amikor gazdaságunk fejlődésének belső adottságai jók, de a külső adottságok rosszak. Az importunkban jelentős szerepet játszó nyersolaj, az ipari, a vegyipari alapanyagok és más termékek árai rendkívül nagymértékben emelkedtek. Ezt ma állampolgáraink jórészt sajtónk tájékoztató tevékenysége nyomán már tudják, számolnak vele és figyelemmel kísérik, milyen lesz a hatása. A cserearányok romlása számunkra egyértelműen azt jelenti, hogy megtermelt nemzeti jövedelmünk növekményének számottevő részével egyszerűen nem rendelkezünk, mert a népgazdaság számára nélkülözhetetlen importált anyagokért több hazai terméket kell exportálnunk, mint korábban. Az előttünk álló esztendőben államunknak emiatt sok milliárdos pótlólagos kiadással, magyarul veszteséggel kell számolnia. Alaposan körül kell tehát néznünk házunk táján, hogy mind a rendelkezésre álló erőforrásokkal jobban gazdálkodjunk, mind pedig a termelés szerkezetének hatékony változtatását következetesebben folytassuk. Azoknak az olvasóknak tehát, akik mint mondottuk,már tudják a tényeket, meg kell mutatni azokat a teendőket is, amelyek rájuk várnak. A sajtónak, rádiónak, televíziónak világossá kell tennie, hogy szigorú anyagtakarékosságra, a drága importanyagok hazaival való helyettesítésére, az exportkötelezettségek teljesítésére, sőt számottevő túlteljesítésére, a termelőberendezések kihasználásának fokozására, a termelékenység növelésére, az önköltség csökkentésére, a termékek minőségének javítására van most jobban szükség, mint eddig bármikor. A takarékosság például, amely napjainkban új értelmet kell, hogy nyerjen, a szocialista gazdaság Lenin által is hangsúlyozott velejárója. A lenini értelemben, de feltétlenül új módon való felvetése a tömegtájékoztatás nagy feladatai közé tartozik. Hogy a takarékosság minden állampolgár alapszemlélete legyen, az kicsit hasonlatos a bürokráciaellenes küzdelemhez. A bürokrácia is mindig más és más mezben jelentkezik, s új módon kell vele szemben fellépnünk. A fejlődés különböző fokozatain ugyanígy más és más a takarékosság fogalma. Amikor mi takarékosságról beszélünk, értjük ezt kis és nagy kérdésekre egyaránt, de mindenképpen lényeges dolgokra. A korszerű takarékosságnak aligha az az útja, hogy elsötétedjenek szép városaink, vacogjunk otthonainkban, vagy esetleg kárt szenvedjen a köztisztaság. Nagyobb tartalékaink is vannak. Megalapozott becslések szerint manapság például a rendelkezésre álló összmunkaidő mintegy 20—25 százaléka, vagyis mintegy negyedrésze, több milliárd munkaóra évente veszendőbe megy Magyarországon. Hogy ez mit jelent, azt bizonyítja, hogy évi 200 millió munkaóra 100 ezer dolgozó egyéves munkaidejét teszi ki , s nálunk pillanatnyilag különböző hiányzások, munkaidő alatti ügyintézések, állásidők, távolmaradások, úgynevezett üres járatok, fegyelmezetlenség, no meg a munka- és üzemszervezés gyengeségei miatt több milliárd munkaóra megy veszendőbe. Ennek mielőbbi megváltoztatása, a korszerű takarékoskodás — egész társadalmunk ügye. A társadalom megmozgatása, a jó tapasztalatok terjesztése, a gyengeségek megvitatása pedig aligha képzelhető el a sajtó munkatársainak lelkes és szakértő erőfeszítése, jó tömegpropaganda nélkül. Vagy beszéljünk a termelőberendezések kihasználatlanságáról. Van olyan gépipari ágazatunk például, ahol a gépeket átlagosan csak fél műszakban használják ki, beleértve a gombnyomásra működő, nagy értékű és nagy teljesítményű, korszerű automata gépeket is. Iparunk ismerői állítják, s alapos tényekkel bizonyítják, hogy e téren a helyzet évről-évre romlik. Lehet, hogy kicsit önkényesnek tűnik, de mégis a szigorúan vett takarékosság fogalmába tartozik a készletek alakulásának ügye is. Igaz, csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk. Ennek széles körű megvilágítása sajtónkban folyamatos és eredményes volt. De arról is célszerű szólni, hogy egyes helyeken nem ritkán olyat is termelnek, amit nem lehet elosztani. Ezekből növekszenek azután az olyan készletek, melyekben pénz, anyag, élőmunka fekszik, teljesen haszontalanul. A takarékosság, a sokkal ésszerűbb gazdálkodás a pénzzel, az anyaggal, az energiával tehát társadalmi kérdéssé, minden öntudatos magyar állampolgár ügyévé vált. Szakemberek kiszámították, hogy az anyagköltségek egy százalékos csökkentésével országosan mintegy 5,5—6 milliárd forint értékű megtakarítás ér