Magyar Sajtó, 1980 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Magasfokú szakmai hozzáértést, alapos politikai tájékozottságot, önálló alkotói készséget igényel a belpolitikai, a gazdaságpolitikai kérdések feldolgozása is. Sajtónk akkor ér el igazi eredményt, ha nemcsak informálni, hanem meggondolkodtatni, sőt mozgósítani is képes az embereket. A politikai döntések, mint az irányítás szellemi eszközei, bonyolult ellentmondásokon, átmeneti feszültségeken keresztül valósulnak meg. Például az előrehaladni igyekvő ember számára a múlt a visszapillantó tükörből úgy tűnhet, mint a tartós nehézségek, a visszahúzó jelenségek tárháza. Ez az emberek értékelését megtévesztheti. A XI. kongresszus óta eltelt öt esztendő számottevő eredményeit tehát úgy kell láttatnunk, tudatosítanunk, mint pártunk változatlan fő irányvonalának gyümölcseit, mint a konkrét helyzetekhez sikeresen igazított célkitűzések megvalósulását. Társadalmunk szocialista vonásainak erősítése, a társadalmi stabilitásra törekvés — jövőnk feladata — teendője a sajtónak is. Tájékoztatásunk nem elégedhet meg azzal, hogy a politika szolgálatában az emberek egyetértését egyszer megszerezte. Nem elég nyugtáznia a cselekvőkészséget és bekaszíroznia a bizalmat. Tájékoztatásunk könnyűnek éppen nem nevezhető hivatása, hogy az irányelvek vitái során is bizonyítsa: az emberek a nagy problémák megoldásáért sokat tudnak tenni, életünk minden kérdéséhez közük és megválaszolásukra befolyásuk van. Legyen szó szövetségi politikáról vagy szocialista demokráciáról, államéletünk kérdéseiről vagy tömegszervezetekről, társadalmunk egyenletes ütemű, harmonikus fejlődése nemcsak a párt ügye, hanem a népé is. Sajtónk a társadalmi eszmecsere során legyen a valódi érdekek szószólója, a tényleges demokrácia szolgálója. Segítse elő, hogy a tömegek érdekeit kifejező társadalmi célok központi céllá, össztársadalmi feladattá ötvöződjenek. Népünk valódi meggyőződésének, aktív közreműködésének adjunk értelmet azáltal is, hogy legjobb lelkiismeretünk szerint képviseljük a szocialista erkölcsiség értékrendjét. A közvagyon megvédése, a hatalommal való visszaélés leleplezése, a közélet tisztasága, vagy a társadalmat károsan befolyásoló magatartás száműzése közügy. Éppúgy a politikai sajtó feladatába illeszkedik, mint a jogrenddel, a törvényességgel összefüggő kérdések. A gazdaság uralkodó helyet foglal el életünkben. A gazdasági tájékoztatás társadalmi közérzetet, közhangulatot befolyásoló tényező. Az irányelvek hosszan taglalják gazdasági építőmunkánk kérdéseit. Újra és újra elolvasva e sorokat a megállapítások mind mélyebb rétegeibe célszerű hatolni, feltöltődni okszerű józansággal. A mondanivalók tömör megfogalmazásait kibontó tömegtájékoztatásnak pedig napjaink józan valóságából kell kiindulnia. A gazdasági újságírás alkotó pártossága, realitása és elvszerűsége számos értékünk érzelmi és intellektuális megnyilvánulása és őrzője lehet. Fel kell karolnia mindent, ami előremutató, elő kell segítenie a szükséges szemléletbeli változásokat, sablonmentesen kell megújítani gondolkodásunkat, fogalmainkat; forradalmian tudatosnak, őszintének kell lennie. Hasonló tudatosságot igényel az ideológiai-kulturális építőmunka dokumentumbeli témáinak tartalomfeltáró elemzése. Az ideológiai, művelődéspolitikai helyzet és feladatkör, a szocialista tudat és életmód állapota nem lényegtelenebb a gazdaságnál, ha az anyagi feltételek megnehezedtek is. Az igazi kultúra vonzásába növekvő köröket kapcsolhat be kulturális újságírásunk, ha erősíti értéktisztító, értékközvetítő jellegét. Az irányelvek vitája során fordítsunk különös figyelmet az értelmiségre és a fiatalokra. Legyen tájékoztatásunk markánsabb szereplője, hatékonyabb szervezője az ideológiaikulturális tennivalók közös kialakításának. Mostani helyzetünk feszesebb, összetettebb és ezért sajtónknak is határozottabbnak, harcosabbnak kell lennie. Az irányelvekről kibontakozó eszmecsere, a vita, amelyben a sajtó élénk közreműködést tanúsít, segíti a helyes vélemények kialakulását, előreviszi a szocialista társadalom építésének ügyét. Azáltal is teszi ezt, hogy erősíti a nem