Magyar Sajtó, 1986 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-01 / 6. szám
nem tekintetében Lengyelország viszi el a pálmát... ennyit az objektivitásról. A szocialista országokkal való foglalkozás egyik formája - ezúttal ismeretterjesztés köntösében - a történelmi tárgyú TV műsorok. Évről-évre elővették 1956-ot, 1968-at, Sztálint és a sztálinizmus rémtetteit, a berlini falat. Magam sem csodálkoztam, amikor antwerpeni ismerősöm családjával akart eljönni Magyarországra, s tőlem kért garanciát (!) hogy vissza fogják engedni. (Egyébként 1978-ban a francia TV alig emlékezett meg az 1968-as párizsi eseményekről.) Jól bevált módszer a „csoportos tárgyalás" is. Ilyen esetben a szocialista tábor összes fellelhető problémája terítékre kerül, mindegyiknél egy-egy Szécsi Éva: Mit írnak rólunk „odaát"? című cikkében (Magyar Sajtó, 1986. január) okosan csoportosított példákkal elemezte: hogyan foglalkozik a nyugati sajtó Magyarországgal. Örülök, hogy ez a téma szakmánk nyilvánossága elé került, mert - valljuk be - hajlamosak vagyunk a befelé fordulásra. Pedig szükségünk van arra, hogy tudjuk, hogyan vélekednek rólunk, akik nem feltétlenül barátaink, mert csak kellő vértezetben, azaz jól célzott ellenérvek birtokában nyerhetünk csatát. Fejtegetései végén Szécsi Éva feladja a leckét: hogyan lehetne befolyásolni nemszocialista kollégáink szemléletét? Kell is, lehet is. Ezt szolgálják például idegen nyelvű kiadványaink, amelyek eljutnak a tömegkommunikációs szervek munkatársainak kezébe is. (A gazdaságpolitikai tartalmú Hungaropress Bulletin, az idegenforgalmi tartalmú Tourinform Bulletin kifejezetten az írott és az elektronikus sajtó munkatársainak szól.) Ezt szolgálják Magyarország mellékletek világlapokban. Ezt szolgálja újságírók, rádiósok és tévések meghívása Magyarországra (a vendéglátó elsősorban a Magyar Kereskedelmi Kamara és az Országos Idegenforgalmi Hivatal). Ezt szolgálja egy kevéssé közismert, de annál nagyobb hatósugarú funkció: a sajtófőnökség külföldön. A sajtófőnöki kinevezés-kiküldetés általában külföldi nagyobb magyar gazdasági vagy idegenforgalmi kiállításhoz kötődik, amihez gyakran kapcsolódik gazdaságpolitikai előadás-sorozat, kulturális rendezvény, képzőművészeti tárlat, divatrevü, gasztronómiai fesztivál. A sajtófőnök ilyenkor - alapfoglalkozása mellett - már a felkészülés idején szinte együtt lélegzik, együtt él a rendezővel (mely főleg: Hungexpo), az érdekelt vállalatokkal, intézményekkel. Egyrészt nagyjából ismernie kell mindazt, amit a külföldi látogatók hazájukban majd Magyarországról tapasztalnak, hogy az ő szemszögükből, de saját céljaink jegyében tudja tájékoztatni külföldi kollégáit. Másrészt a sajtófőnök feladata a nagyközönséország megemlítve, viszont előnye, hogy az olvasó meg van győződve, hogy valamennyi probléma valamennyi országban megvan. Tapasztaltam a „vállon veregetést" is. Mi ugyan nagyon klassz gyerekek vagyunk, ami persze csak a Kádár zsenijének köszönhető, s szó sincs arról, hogy egy kiegyensúlyozott társadalom, egy viszonylag normális ellátottság a szocialista rendszer sajátja is lehetne. Még sok „szellemes megoldást" lehetne említeni, de nem akarok parafrázist írni „így írnak ők!" címmel, épp csak jelezni szerettem volna, hogy milyennek látszunk a nyugati sajtó tükrében tőlünk is függ, de sok függ attól is, hogyan is foncsorozzák ők a tükröt. bíró Péter Lehet get, a szakközönséget és a tömegkommunikációs szerveket informáló hirdetések, programfüzetek, háttércikkek, kapcsolatillusztráló videó-kazetta-forgatókönyvek stb. megfogalmazása, megszerkesztése lehetőleg úgy, hogy egyezzenek a lakosság ízlésével, szokásaival. Megfelelő előkészületek után a helyszínen egykét hét áll rendelkezésre ahhoz, hogy egy nagyváros és környéke vagy egy egész ország jóindulatát Magyarország javára befolyásoljuk. A hírverés legfőbb fóruma a sajtóértekezlet; manapság már alig akad provokatív felszólalás, inkább a gazdasági problémák összefüggései, az újdonságok, a várható gazdaságpolitika, idegenforgalom-politika iránti érdeklődés került előtérbe. Megannyi lehetőség helyes irányú befolyásolásra! A sajtófőnök néhány egyéb „ütőkártyája": interjúk szervezése és adása, a jelenlévő érdekesebb személyiségek szerepeltetése, hírek elhelyezése (jelentősebb üzletkötések, híres emberek látogatása). Nem mindent közölnek, de ami napvilágot lát - már csak az illendőség miatt is - többnyire korrekt. Az itthoniak kíváncsiságát is ki kell elégíteni kommünikék, riportok, összefoglalók küldésével az MTI-nek, napi- és szaklapoknak. Véleményem szerint az olvasók, a hallgatók, a nézők nemzeti öntudatát fokozzuk azzal, hogy érzékeltetjük: milyen pozitívan fogad bennünket a külföld , és az is hasznos, ha hiányosságokra (csomagolás stb.) hívjuk fel a figyelmet. Magyarországról külföldre szánt gazdasági és idegenforgalmi kiadványok szerkesztőjeként ért az a megtiszteltetés, hogy eddig négy kontinens 24 országában (egyesekben többször), túlnyomórésztfejlett és fejlődő nemszocialistákban láthattam el sajtófőnöki funkciót. Volt időszak, amikor alig nyíltak ki előttem a szerkesztőségek ajtajai, de én csak a szépre emlékezem. Arra, hogy kötetet töltenének meg a sajtófőnöki munkásságom nyomán Magyaror