Magyar Sajtó, 1989 (30. évfolyam, 1-25. szám)
1989-04-24 / 8. szám
MÁSODKÖZLÉS E nincs módomban, vagyis ami miatt én mazgok, és hogyha ez mind elfogadható, akkor azt kell mondjam, bocsánatot kérek, hogy eddig a konklúzióig ilyen gyorsan eljutottam, hogy igenis gyakorlatilag óriási szükség volt arra, hogy megjelenjen a Beszélő, hogy megjelenjen a Demokrata, meg még egy csomó egyéb szamizdat folyóirat - még akkor is, hogyha a benne foglalt tartalom mindegyikével természetesen én magam nem értek egyet. De ha így van, akkor vajon nem az következik ebből, hogy nekik arra kellene törekedni, hogy megkapják a maguk legitimációját, hogy megkapják a maguk szerepét ebben az új társadalmi nyilvánosságban? Törekednek erre egyáltalán? Új tájékoztatási törvény K. F.: - A jelenlegi törvényi szabályozás nem teszi lehetővé, legalábbis közvetlen módon, a Beszélő legalizálását, ugyanis a 86-os sajtótörvény azt mondja ki, hogy lapengedélyért csak jogi személy folyamodhat, s minthogy a Beszélő szerkesztőségének nincs jogi személyisége, nem is kérhetünk lapengedélyt. Cs. J.: - Ez pillanatnyilag valóban így van, ezért is kezdeményezte az MSZMP, más politikai tényezőkkel és erőkkel együtt, hogy új tájékoztatási törvényt alkosson a magyar Országgyűlés, amely nem zár ki senkit, természetes és jogi személyeknek egyaránt megadja a lapindítás lehetőségét, amennyiben az alkotmányosság alapján, a törvényesség betartásával kíván dolgozni. Ebben az esetben kaphat legális működési engedélyt. Pontosabban nem is engedélyt, ez egy elszólás, nem engedélyezési eljárás lenne az új tájékoztatási törvény szerint ennek a menete, hanem ugyanúgy, mint ahogy már a parlament által elfogadott egyesülési törvénynél, a bejegyzés az, amitől tulajdonképpen az állam az adott kiadó, magánkiadó, vagy magánlap,rádió vagy -televízió működését legitimnek tekinti. M. Á.: - Nagy Jenő úr, azt hiszem, nem tartja véletlennek az Ön elszólását. Jól gondolom? N. J.: - Mi úgy gondoljuk, a Demokrata szerkesztői és munkatársai is, hogy amíg bármilyen engedélyezési processzus lesz, addig nem fogjuk kérni a legális működésünket, de senki ne higgye azt, hogy nekünk lételemünk a szamizdat. M. Á.: - Kíván a Beszélő legális lenni? N. J.: - Abban az esetben, ha a tájékoztatási törvény úgy intézkedik, hogy a bejegyzés valóban igazgatásrendészeti aktus, akár egy lakcímbejelentés, akkor természetesen a Beszélő bejegyezteti magát. M. Á.: - A Demokrata is szeretne legális lenni? N. J.: - Ilyen értelemben igen. De azért azt hozzá kell tennem, hogy a mi célunk nem az újság, a nyomtatott sajtó monopóliumának megtörése volt csak. Amit Csikós úr mondott, az igaz a nyomtatott sajtóra bizonyos mértékben, de a rádióra már kevésbé, a televízióra még kevésbé. M. A.: — Amit Nagy Jenő úr mondott, abban az is benne van, hogyha nem föltételezhető, hogy megindulnak majd magánrádió-adások és magántévé-adások, akkor gyakorlatilag itt egyfajta manipuláció történik. Tehát egyenesen fel kell tennem a kérdést: lesz lehetőség magántelevízió és magánrádió megindítására vagy nem? Cs. J.: - A kodifikáció jelenlegi állása és a gondolkodás szerint igen. Mind a kettőre. Sőt, én úgy gondolom, hogy van annyi magántőke is Magyarországon, amely ezt képes támogatni és finanszírozni. M. A.: — Bocsásson meg, itt arról van szó, hogy ezek a magánrádiók nem szolgáltatással foglalkoznak majd, hanem keményen politizálni is fognak! Ennek a politizálásnak meglesz-e a legális lehetősége? Ezekben a magánrádiókban, magántelevíziókban meg fog jelenni olyan vélemény, amely nagyon is szembenáll a kormány és a párt véleményével, különösen, ha olyan helyzetet tételezünk föl, amikor már nem egy, hanem több párt van. Akkor nem is lehet elvárni, hogy egy központi akaratnak engedelmeskedjenek ezek a folyóiratok, mert ha a központi hatalom ezt elvárja, akkor ezek azon nyomban visszamennek az illegalitásba, vagy pedig ebbe a korábbi állapotba, amikor szamizdatként jelennek meg, nem? K. F.: - Természetesen. Voltaképpen nem elegendő azt mondani, hogy minden magánszemélynek és magántársaságnak is joga van rádiót és televíziót indítani, mert az esélyegyenlőség azzal még nem valósul meg. Itt arról volna szó, hogy a tőkeakkumuláció, amelyet a jelenleg uralkodó párt politikai eszközökkel hajtott végre, olyan esélytöbbletet biztosít ennek a pártnak, ennek az uralkodócsoportnak, amelyet pusztán azzal, hogy a jogi lehetősége megvan a magántelevízió indításának, nem lehet kiegyensúlyozni. Cs. J.: - Én úgy látom, úgy gondolom, úgy tudom, azért dolgozom, hogy a fokozatosság elvét betartva megvalósuljon már ma is ezeknek a nemzeti intézményeknek az a fajta szerepköre, amelynek következtében a társadalom különböző érdekérvényesítésű csoportjainak szerepük, befolyásuk arányában adnak hangot. Nincs más hátra, mint előre M. Á.: — Nekem az az érzésem, hogy a legjobb utat választotta, amikor most ezt elmondta, tudniillik az egérutat. Ugyanis az egérút az Ön számára az, hogy nincs más hátra, mint előre. Tehát nézzünk előre, és minél inkább előre nézünk, annál inkább elfelejtjük, hogy milyen volt a korábbi helyzet. Ha elfogadom irányadónak, vagy legalábbis biztatónak, azt amit most ön mondott a jövőre nézve, akkor azt kell mondjam: itt embereket, szervezeteket súlyos felelősség terhel azért a helyzetért, ami idáig juttatott bennünket a társadalmi nyilvánosságban és a tájékoztatáspolitikában. Most erre azt hiszem, hogy Ön bólint egyet és azt mondja, tökéletesen, igazam van, de ezzel a dolog még mindig nincs elintézve. Mert azok az emberek, akiket súlyos felelősség terhel, még mindig rendkívül fontos pozícióban vannak a magyar tájékoztatáspolitika élén. Szíveskedjék erre válaszolni! Cs. J.: - Hát a válaszom első szava az, hogy igen. Felelősség terheli azokat is - így pontosítanám a dolgot -, akik a magyar sajtópolitika gyakorlatában, irányításában dolgoztak, illetve még ma is ott dolgoznak. És mindenekelőtt terheli a felelősség