Magyar Sajtó, 1990 (31. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-29 / 1. szám

2 AZ ELNÖKSÉG JANUÁR 10-I ÜLÉSE Róbert László elnök lemondott - Tartunk-e újabb közgyűlést 90-ben? - A delegátusok tanácsának első ülése február elsején lesz - Javaslat Táncsics Mihály-díj alapítására s a Nívódíj-pályázat zsűritagjaira A delegátusok tanácsának összehívására Ben­csik Gábor főtitkár tett javaslatot: eszerint az ülésen tájékoztatni kell a delegátusokat a köz­gyűlés óta folyó munkáról, a MUOSZ jelenlegi helyzetéről. Az elnökség vitára bocsátja mind­azon döntéseit, amelyeket a delegátusi tanács jogkörében hozott, ismerteti az újságíró-iskola, a Magyar Sajtó és a társadalmi bizottságok helyzetét, de nem áll módjában beszámolni a vagyongazdálkodásról, mert sem az 1989-es adatok összesítése, sem a 90-es költségvetés nem készül el erre az időre. A vitában Bencsik Gábor hangsúlyozta, hogy ez csak javaslat, a napirendet a delegátusok tanácsa fogadja el vagy állapítja meg. Több elnökségi tag felvetet­te, hogy közvetlenül a parlamenti választások után hívjon össze újabb közgyűlést a MUOSZ, ugyanis már most sem tükrözi a szervezet a sajtóban végbement változásokat, rosszul al­kalmazkodik ezekhez, még kevésbé lesz képes erre a választások után. Másfelől: viták ugyan zajlanak arról, hogy a szövetségnek át kellene alakulnia szakszervezetté, de ilyen kérdésekben csak a közgyűlés dönthet. Az ezt követő heves vita azt tükrözte, hogy az elnökségi tagok többsége - ha szükséges lenne, akkor - későbbi időpontban tartaná helyesnek a közgyűlés megtartását, szeretné elkerülni a kapkodást; úgy véli, ha másképpen akarjuk felépíteni a szövetség szervezetét, meghatározni a céljait, akkor ezt átgondolt, megvitatott elképzelés alapján szükséges megtenni. Bencsik Gábor emlékeztetett arra is, hogy minden új vezető­ségnek legkevesebb negyed évre van szüksége az áttekintés megszerzéséhez. Ennyi ideig sokat tenni sem tud. Tarnai Gizella javaslatára az elnökség bizottságot hozott létre azzal a fela­dattal, hogy fogalmazza meg: hogyan válhat nyitottabbá a MUOSZ, hogyan reprezentálja jobban az újságíró-társadalmat mai állapotá­ban, hogyan szolgálja kézzelfoghatóbban az érdek- és értékvédelmet. A bizottság tagjai, Tarnai Gizella és Ballai József, a MUOSZ alelnökei és Bényei József, Komlós Attila, Mar­tin József, az elnökség tagjai. Megvitatták Bencsik Gábor A jövő, a szakszervezet című cikkét, amely a Magyar Sajtó 25. számában jelent meg. Bernáth László nem ért egyet a kiváltságokról szóló gondolatmenettel; el­mondta, tévedés, hogy a gépkocsit olcsóbban kapjuk, ellenkezőleg, 10 százalékkal többet fizetünk a soronkívüliség fejében. Szegő Tamás, a volt főtitkár a cikkben őt ért bírálatra a következőket mondta: a bírálat etikátlan, tartalmilag valótlan, de csak az elnökség előtt kívánja tisztázni az ügyet, nem fordul az etikai bizottsághoz, s nem kíván a Magyar Sajtóban válaszolni, mert a vita helyett a MÚOSZ érdekeit tartja szem előtt. A gazdasági munka vázolt nehézségeiről nem­­ tehetett, Gémes Sándor „kilépett” bejegyzéssel is elment volna a felmondási idő letöltése nélkül. A következő kilépőket (főkönyvelő és könyvelők) a közgyű­lésig sikerült visszatartania. Nézete szerint mindezekben az elnökség már állást foglalt, s a cikkben foglaltak ezzel ellentétesek. Most tud­ta meg, hogy a kedvezményes lakáshitelüket az érintettek megtartották, rá kellett volna vezetni a Mill-lapjukra. Ugyanők készítik most a MUOSZ mérlegét, vonják le a honoráriumuk­ból a hitelt - javasolta. Fel sem merült, mon­dotta, hogy a MUOSZ fizetésképtelenné válik, mert az iskola pénzéből átmenetileg fizethették a kiadásokat, béreket. A munkák korrekt átadása nem maradt el. Egy hétig tartott, amíg Bencsik főtitkárnak mindent átadott. Az előnytelennek ítélt szerződésről közölte, hogy az előző elnökség kényszerítette őt a megköté­sére, jobb meggyőződése ellenére, itt sem volt, amikor ezt a szerződést elfogadta az elnökség. Ballai József megjegyezte, hogy az előző gazda­sági főosztályvezető, Gémes Sándor felmondá­si idő nélküli eltávozásába az elnökség annak idején szintén beletörődött, de később kiderült, hogy az az átadás-átvétel maradt el, melynek keretében Gémes Sándortól vették volna át hivatalosan az általa kezelt vagyont. - Ez kis részletkérdés, de gondolom, ezzel Szegő Tamás is egyetért - tette hozzá. Szántó Péter megbízott főszerkesztő: - Bencsik Gábor, a szerző felnőtt állampolgár; ha állításai valótlanok és Szegő Tamás ezt tényszerűen bizonyítani tudja, akkor írjon válaszcikket, kérjen helyreigazítást. De nem értem, miért kell ezzel az elnökségnek foglalkoznia. Bencsik Gábor fenntartotta, hogy munkába állása napján a szövetségnek nem volt műkö­dőképes gazdasági osztálya, sem aláírási jogú munkatársa. Róbert László ismertette lemondási szándéka indokait (alább közöljük). Bencsik Gábor rö­vid nyilatkozatából kiderült, hogy ő az alap­szabályban foglaltak alapján vállalta el a funk­ciót, az elnök és közte fölmerült viták kapcsán ezt szükségesnek tartja leszögezni. Megerősí­tette, hogy kettőjük között az információcsere valóban minimálisra csökkent, és kijelentette, hogy az elnökkel kapcsolatban neki is hasonló mértékű kifogásai vannak. Többen felvetették, hogy az elnök lemondását ugyan csak a köz­gyűlésnek van felhatalmazása elfogadni, vi­szont az elnökségnek nincs joga nem tudomá­sul venni a határozott lemondási szándékot, így az eszmecsere arról folyt, melyek a következő teendők. Megállapodtak, hogy a delegátusok tanácsának első üléséig Róbert László ellátja az elnöki feladatkört; a legsürgősebben elkészítik a máig hiányzó ügy- és munkarendet; a három alelnök - Ballai József, Rédey Pál és Tamás Gizella -, továbbá Ritter Aladár, a MUOSZ tiszteletbeli elnöke (mint akik hivatottak az elnököt akadályoztatás, vis maior esetén he­lyettesíteni) a későbbiekben megállapodnak az elnöki munkakör megosztásáról. A munka megosztása mellett az szól, hogy az alelnökök fő hivatásukban rendkívül lekötöttek. Megál­lapodtak, hogy Ballai József január 11-én a Hírháttér című televízióműsorban, s később a képviselőház kulturális bizottságában (a me­gyei lapokkal kapcsolatban­ milyen közös ál­láspontot képviseljen. A nívódíjbizottság tag­jaira tett javaslat elfogadásakor hangzott el, hogy öt nappal a határidő előtt még csak 24 pályázat érkezett­­ az előző évek több száz pályázatával szemben. Elhangzott, hogy a saj­tótörvény tervezet „B variációjának” elkészíté­sére reformgondolkozású független szakem­bereket kellene felkérni. Ballai József tájékozó­dik, hogy volna-e erre vállalkozó. A következő elnökségi ülést január 31-re terve­zik, amelyen esetleg Szűrös Mátyás, az ideigle­nes köztársasági elnök is részt vesz. Két fő napirendre készülnek: a megyei lapok és az újságíróképzés helyzetének vitájára. A delegátusok tanácsának első ülését február elsejére tervezik. A hallgatók kérésére az ideiglenes tagsággal rendelkező iskolások tagdíja 120 forint marad. (A dolgozó ideiglenes tagok 600 forintot fizet­nek.) - e - a Elhatározásomat nem elsősorban a MUOSZ főtitkárával való együttműködés ellehetetlenülése, illetve az elnökség egy részének vezetői módszerei­met, stílusomat érintő, részben jogosnak mondható bizalmatlansága váltotta ki. Ami lemondásomat megérlelte, az minde­nekelőtt a TV kuratóriumot egyértelműen bíráló, elítélő eredeti és következetes elnök­ségi álláspont káros megváltoztatása, amelybe egyébként jobb meggyőződésem ellenére magam is beleegyeztem. (Ez egyben lehetetlenné tette a Nyilvánosság Klubbal való első közös akciónkat is.) Lemondási szándékomhoz a többi között hozzájárult, hogy a MUOSZ főtitkára a szövetségünk életét érintő számos döntésé­ről sem az elnökséget, sem engem nem informált, így például a Sajtószakszervezet­tel való megfelelő konzultáció és együttmű­ködési előkészület nélkül hozta nyilvános­ságra egyébként nem helytelen álláspont­ját, mely szerint a szövetséget szakszerve­zetté kívánja átalakítani. Részletesebb in­dítékaimat - különös tekintettel, ami a TV kuratóriumot és az általános kaotikus helyzetét illeti - a delegátusok tanácsa, illetve más nyilvános fórumokon kívánom kifejteni. Négyhónapos elnöki működésem alatt - úgy érzem - megfeleltem annak a magam számára előírt követelménynek, amely szö­vetségünk legfőbb célját, a független, de­mokratikus, etikus sajtóért, a szerkesztőségi kollektívák nagyobb, hatékonyabb jogaiért vívott harcot szolgálta. Emellett tettem hitet harmincöt év óta cikkeimben, könyveim­ben, filmjeimben is. Az ebben való részvételről - funkcióban vagy anélkül - a jövőben sem kívánok lemondani. Budapest, 1990. január 11. Róbert László a fenti nyilatkozat személyemet érintő kérdéseiben állásponto­mat magam is a delegátusok tanácsa előtt kívánom kifejteni. Egy megjegyzést azon­ban már itt szükségesnek tartok: nem felel meg a valóságnak, hogy én a szövetséget szakszervezetté kívánom átalakítani - ez nem az én feladatom. Ellenben javaslom, hogy az arra hivatott fórumok ilyen döntést hozzanak. Bencsik Gábor

Next