Magyar Siketnéma-Oktatás, 1921 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1921-01-01 / 1-8. szám
1—8. sz. MAGYAR SIKETNÉMA-OKTATÁS. A siketnémák gondolkozása és beszéde i. Schneider Mátyás: A siketnéma gondolkozása és beszéde című műve, amely már 1908-ban, A. W. Zickfelds (Osterwieck) kiadásában jelent meg és amelyet Schulmann kartársunk a M. S. O. 1909. és 1910. évi hasábjain részben fordításban is közölt, mostanában a német kollegák érdeklődésének központjává és Schneider neve, törekvésének fogalmává vált. Az érdeklődés mindenkor értékre mutat, amely kutató figyelmet, akaratot lekötni képes és a fejlődést megindítja. Tanulmányoztam Schneider munkáját és abban tényleg sok pozitív és negatív értéket találtam. Ezeket közkinccsé óhajtanám tenni. E célból Schneider munkájának kerek egészét kell, hogy adjam, hogy melléje állíthassam egységgé összefoglalt hozzászólásomat. A négy fejezet közül az elsőnek a címe: I. Visszapillantás a siketnéma oktatásügy fejlődésének kérdésére. Ebben a jelbeszéd és a hangbeszéd között fennállott és fennálló ellentétekkel foglalkozik, amely ellentétek a 18. században Abbé de l’Epéeben és Heinicke Sámuelben találtak képviseletet. Abbé de l’Epée álláspontjához, hogy: A siketnéma írásban csak azt képes kifejezni, amit a jel útján szellemi látása elé hozott és hogy az írás rá nézve érték nélküli, ha a gondolkozási folyamatot bármilyen módon testmozgásokba átültetni, azaz ha a gondolkozás tartalmát jelekben elképzelni nem képes. — Schneider minden indokolás nélkül saját, általános érvényűnek jelzett álláspontját fűzi, amely szerint: Minden megértés jelek által történik. Heinicke a siketnémát a társadalom hasznos tagjává akarta tenni és az ő nyomán a német süketnéma-oktatás célja, hogy: A siketnéma a beszélő emberiségnek adassék vissza. Az idők folyamán a jelbeszéd és a hangbeszéd közötti ellentét még nőtt, úgy hogy Vatter a jel használatában már a hangbeszéd elsajátításának és az igazi szellemi fejlődésnek akadályát látta, míg Heidsiek szerint a# hangbeszéd nem való a siketnémának, hogy részére a jel a legtermészetesebb kifejezési, a tanár szempontjából pedig a legeredményesebb tanítási eszköz. A hangbeszéd és a jelnyelv jelenlegi viszonya a német siket,néma intézeti tanárok 1894-ben Augsburgban tartott nagygyűlésének határozatában nyer kifejezést : Egyedül a hangbeszéd képes a siketnémát a társadalomnak a lehető legnagyobb mértékben visszaadni. A remélt eredmények azonban csak úgy várhatók el, ha minden egyes siketnáma-intézeti tanár ezt a módszert komolyan és valóban felhasználja ... és: Ügyelni kell, hogy a jelek és a jelbeszéd a tanításból kizárassanak, e helyett azonban a tanítási nyelv szemléltetése — mimikával és cselekvéssel is támogatva — nagyobb tért nyerjen. II. A gondolkozás és a beszéd közötti összefüggés. Az ember lényegéhez beszédképessége tartozik. Az emberi szellem fogalomképző, azaz képzetrendező hatalommal rendelkezik, megrögzíti a gondolatot és motorikus tendenciájával, a mozgást utánzó jelbeszéddel és a hangutánzó hang