Ládonyi László (szerk.): Magyar sportévkönyv 1996 (Budapest, 1996)

II. fejezet. Az 1995-ös év sztorijai

A vádat Marcia Clark ügyésznő, egy egyedülálló anya vezette, aki nő létére is permanensen egy fáradt erőmű­vészre emlékeztetett. Ez volt azonban a kisebbik baj vele - Amerikának leginkább az öltözködése ellen volt kifogása. Mrs. Clark ugyanis minden ízlést nélkülöző ruhákban je­lent meg nap mint nap, a divatszakértők legnagyobb örö­mére, akik versenyt ékelődtek visszataszító göncein (mel­lesleg Clark önként bevallotta, hogy valóban nincs érzéke az öltözködéshez). Társa, a területi ügyész többet ártott, mint használt. Christopher Dardent a jóisten meglehetősen rossz modorral verte meg: nemegyszer ütközött össze a bíróval, sőt Ito felfüggesztéssel is megfenyegette. Ráadásul oly lassú volt a tanúk kihallgatásakor, hogy a többség néha azt hitte, elfelejtette, mit akart kérdezni. (A poént persze itt is lelőtték: ő a gépírók kedvence, akik a Clark-féle hiperin­­tenzív vizsgálódás után kipihenhették magukat Darden körülményeskedésekor.) A harmadik, William Hodgman nem sok vizet zavart: egy, a védelemmel vívott kemé­nyebb ütközet után mellkaspanaszokkal kórházba szállí­tották. Az ellenfél valóságos nagyüzemként működött a három ügyészhez képest. Az ügyvédek Dream Teamjének feje Robert Shapiro, a nagy társasági ember és smúzkirály, aki annak idején felmentette az esküdtekkel azt a fogtechni­kust, aki fejbe lőtte Jimmy Clarkot. Nevezett történetesen Marcia Clark ügyésznő első férje volt... A védelem agya a csavaros eszű Johnnie Cochran (vigyor, integetés, maga­­biztosság, sárm, mindezt ezerdolláros öltönyökben előve­zetve...). Balján F. Lee Bailey ült, aki a szakma szerint a legjobb keresztkérdés-feltevő az egész világon (mellesleg Shapiro rántotta ki egy részegen elkövetett halálos kimene­telű gázolásból), jobbján a csapat pitbulljának nevezett fia­tal akarnok, Carl Douglas, aztán a méltóságteljes akadémi­kus, Gerald F. Uelmen, mögöttük pedig O. J. régi ügyvéd barátja, Robert Kardashian, akit már csak a haverság okán sem lehetett kihagyni a nagy buliból. Ilyen felhajtás közepette aligha csodálható, hogy a vád és a védelem viszonyában olykor megjelent a gyűlölet. Hagyján, hogy Cochranék egyik húzásánál Clark ügyész­nő szabályosan reszketett a haragtól, miközben azt sikítot­ta: „Gusztustalan, ahogy a védelem kidobta az etikát az ablakon!" Hagyján, hogy amikor Denise Brown, a meg­gyilkolt Nicole húga a tárgyalóteremben zokogva omlott össze kihallgatása közben, Cochran mindössze annyit ve­tett oda: „Szép, szép, de mi van, ha tervezett bőgés volt?" Ennél sokkal érdekesebb összecsapásokat is láthattak: a legröhejesebb pengeváltás akkor történt, amikor Clark egyik, szokványosan visszataszító kosztümjének hajtóká­jára egy kis kitűzőt tett. Az angyalka a meggyilkolt Nicole Brown kedvencei közé tartozott - kvázi az áldozatokkal való szolidaritás melletti tüntetésként volt értékelhető. Ito bíró nem vette észre, Cochrannek viszont azonnal szemet szúrt. Közölte, ő sem jön be úgy a bíróságra, hogy hátán a 32-es számot viseli (ez Simpson mezszáma volt anno), ezért a vád se villogjon ilyesmivel. Clark erre visszafröcs­­csent: az ő kitűzője még mindig ízlésesebb, mint Cochran ékszerei... Nem sokkal később amaz oldalvágás gyanánt kijelentette: Mrs. Clark biztosan azért kér halasztást, mert nem tudott megegyezni a baby-sitterrel... A per konkrétumait röviden el lehet intézni. Sok ugyanis nem volt. A védelemnek amúgy is sikerült kihúz­nia a talajt a vád alól a rasszizmus képbe hozásával. A nyomozást vezető rendőrtisztről kiderítették, utálja a feke­téket. Hiába hozott egy orosz kémműholdról készült fel­vételeket Clark, hogy Simpson kocsija nem állt a ház mel­lett a vádlott által vallott időpontban, hiába bizonyította ezt egy taxis is - hiányzott a gyilkos fegyver, nem akadt szemtanú, legfeljebb Nicole kutyája, Kate, akinek véres lábnyomait megtalálták a helyszínen. Minthogy az áldo­zatok torkát átvágták, a kispriccelő vérnek be kellett volna borítania a gyilkos ruháját - ám azt sem lelték meg, így könnyedén intézték el azt a véres kesztyűt, melynek egyik párját a gyilkosság helyszínén, a másikat Simpson házá­ban találták meg. Utóbbit csak a fajgyűlölő fehér rendőrök vitték oda - közölték a tárgyaláson Shapiróék. S minthogy az esküdtszék is véglegesen megosztottá vált a fajgyűlölet miatt (júliusra a fekete és fehér esküdteknek külön video­­szobájuk volt), aligha volt kétséges, hogy Simpsont fel­mentik. S jön. Három nappal később az egyik esküdt név nélkül nyi­latkozott: „Szerintünk is bűnös volt, de nem vállalhattuk el az ódiumát, hogy emiatt zavargások törjenek ki az or­szágban." Eközben O. J. Simpson hazatért brentwoodi villájába, gondtalanul éli világát, golfozik, fürdőzik, partykat rendez, s ígéri, mindent elkövet, hogy megtalálják a gyilkost. Amerika amondó: előbb nézzen körül a saját háza táján. A saját lelké­ben. Ha nem talál semmit, akkor éljen boldogul. Ha tud a történtek után. Csurka Gergely ítélethirdetés után, O. J. Simpson egyik védőjével, Johnnie Cochrannal... ...és a brutálisan meggyilkolt Ronald Goldman nővére és szülei 61

Next