Magyar Salon, 5. kötet (3. évfolyam, 1885-1886/2)
A francziánál az egyént, mint típust, levonni nem lehet. Nem úgy, mint az angolnál, hol ez könnyű. Az angol egyén belső világának külső rugói, századokon való behatásai, ugyanazok voltak. Az erkölcsi tényezők, melyek ezt létrehozták: a vallásosság s az ezzel szorosan egybekötött erkölcsiség, a monarkhia feje iránti tisztelet, az egyéni szabadság fentartása mellett; az erősen kifejlődött családi érzés — és természetesen az ezzel egybekötött családi hatalom; századokon keresztül ugyanazok voltak. A franczia társadalmat és egyént alakító ily általános erkölcsi tényezők nem léteznek. Egy század óta Francziaország folytonos változások színhelye volt, és minden egyes változásnak megvannak a maga alakító, létrehozó elemei — és ez elemek által létrehozott típusai. A francziában mégis találhatók azonos jegyek, melyeknek okai vérmérsékletében rejlenek. Könnyen hevül, könnyen jobbot vet, könnyen kialszik. Beszédes úgy, mint egy nép sem. Jószívű. Szóval sensitiv és ideges. Hogy egyes alakokat nyerjünk, vegyük sorra e társadalom egyes rétegeit, árnyalatait és vizsgáljuk meg aztán minden egyes nyert osztály egyéneit , típusait. A faubourg St. Germain: Minden egyes tagjának, Francziaország első duc-jétől az utolsó szolgáig szíve méri ívébe van oltva a vallásosság, a lemondás a jelenben, a remény jobb jövőben, lojalitás a király iránt. «Tout pour le Roy, tout par Dieu, rien sans lui.» Ezzel karöltve jár az aristokratikus princípium szerinti élet. E princípiumok az egyenlőséget el nem fogadták, s azt tanítják, hogy azon kis rész, mely születésénél fogva kiváló, a nagyobb részszel szemben az uralmat és egyúttal a védelmet is jelenti. Hogy erre e társaság csak akkor jutott, midőn tényleges uralmát már eljátszotta, annak fő oka a Bourbon-ok téves politikájában keresendő. Ezt főleg a XIV. és XV. Lajos tökéletes absolutismus és centralismusra való törekvésében kell keresni, kik a nemességnek csak előjogait hagyták meg, s teendőiket magukhoz ragadták, úgy hogy ez időben a nemesség nem gyakorolhatta kötelességeit a néppel szemben. S az, hogy nem voltak kötelességei, csak jogai, volt főoka a franczia forradalomnak. Mert ez előjogokkal visszaéltek, s így jött el aztán az a pillanat, midőn a nép uraiban hóhérait látta.* A forradalom után ez a társadalmi osztály sokat tanult a saját kárán, s ma, midőn már előjogai nincsenek, ma gyakorolja az akkor elmulasztott kötelességeket. Talán a legjótékonyabb PÁRISI TÍPUSOK. Irta Netzpálli Justh Zsigmond. * Lásd bővebben Taine: «Les origines de la France contemporaine» czimű művében.