Magyar Szemle 19. kötet (1933. 9-12. sz.)

Csiszár Béla: Danzig és a lengyel folyosó

MALMASZEMLE 1933 SZEPTEMBER XIX. KÖTET 1. (73.) SZAM DANZIG ÉS A LENGYEL FOLYOSÓ M­IÓTA HITLER MOZGALMA, a nemzeti szocializmus átvette a német életműködés irányítását, Európa közvéleménye mind több és több érdeklődéssel fordul Danzig s a lengyel folyosó problémája felé: egyrészt, mivel a nemzeti szocialis­tákkal a legradikálisabb revíziós álláspontot valló párt került hatalomra, mely már uralomra jutása másnapján kinyilatkoztatta a königsbergi tüntetéssel, hogy a mai területi állapottal szemben a legélesebb harcot indítja meg, másrészt, mivel azóta az elszakított Danzigban is döntő túlsúlyra jutott a Hitler-párt, maga az államfő is soraikból került ki s ezzel a német-lengyel kérdés végkép bevonult az elodázhatatlan európai problémák közé. A németség ugyan a békekötés évei óta egyszer sem szűnt meg tiltakozni keleti határai ellen s még a weimari Németország kormányai sem fogadták el soha a lengyel igényeknek ilyen formában való kielégítését, mégis a nyílt és tervszerű küzdelem a jelenlegi rend megváltoztatásáért tulajdonképpen csak a „harmadik birodalom" megszületésével indult meg. Danzig elszakadása, a lengyel folyosó ügye a háború előtt s a háború alatt még nem szerepelt a megoldásra váró európai sorskér­dések között. Azokon a tárgyalásokon, melyeket a lengyel vezetőkörök a háború folyamán előbb a bécsi, majd később a pétervári udvarral folytattak, csak önkormányzatuk kiépítését, illetve az önálló Lengyel­ország felélesztését állították fel feltételül. Nemhogy a danzigi igény, de még a kiszakítandó folyosó kérdése sem került soha itt szóba. De nem szerepelt a három érdekelt hatalom ígéretei között sem, melyekkel a lengyel nép támogatását akarták biztosítani a maguk számára. Franciaország ezidőtájt — 1917 előtt — még nem sok figyelmet szentelt a lengyel kérdésnek, s elintézését ráhagyta Orosz­országra, amit az is bizonyít, hogy mikor Wilson, akit Danzig elszakításának vehemens propagátora Dmovszky Román már ekkor befolyásolni igyekezett, az antantnál ez irányban érdek­lődött, azt a választ kapta a francia kormánytól, hogy „őfelsége, az oroszok cárjának Lengyelországra vonatkozó szándékai világosan le vannak szögezve abban a proklamációban, melyet hadseregéhez intézett s ugyanez Franciaország álláspontja is e kérdésben" (Briand jegyzéke Wilsonhoz 1916 december 30-án). A kiáltvány, melyre a francia jegyzék célzott, a danzigi követelésről még mit sem tudott, csak egy szűkebb önkormányzatot helyezett kilátásba a lengyeleknek győze­lem esetére. Nagyobb engedményekre a cári kormány később sem volt hajlandó. Danzig bevonása a nemzetközi problémák közé i 5

Next