Magyar Szemle, 2002 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Orbán Viktor: Akinek a szava számított - Az Illyés-centenárium megnyitója
fot¡3 V›J^~›Y AKINEK A SZAVA SZÁMÍTOTT* Sokat szabadtam, hogy elfogadjam-e ezt a meghívást, illetve sokat gondolkodtam azon, hogy akik engem ide meghívtak, jól tették-e, hogy éppen engem kértek föl. Nem arra, hogy eljöjjek, mert azt hálás szívvel köszöntem volna egyébként is. Hanem arra, hogy éppen én nyissam meg ezt a centenáriumot. Hiszen tulajdonképpen mindannyian boldogok vagyunk, hogy miniszterelnököknek nem kell többé irodalmi kérdésekben állást foglalniuk, és mindannyian nagyon boldogok vagyunk, hogy egyetlen miniszterelnök sem érezheti úgy, hogy irodalomtörténészek és esztéták helyett neki kell kimondania az igazat, a szót, az irányt irodalmi kérdésekben. No, ha már egyszer egy ilyen boldog kor köszöntött ránk - ami nem volt mindig sorsunk nekünk -, akkor vajon helyes-e, ha egy miniszterelnök nyit meg egy irodalmi centenáriumot. Hát így szabódtam magamban, aztán végül is rájöttem, hogy nem azért hívnak meg engem erre az alkalomra, mert azt gondolják, hogy mondjuk az irodalomtudósoknál vagy esztétáknál alaposabban értenék az Illyés-életműhöz, hanem talán azért, mert nem is erről kell nekem beszélni. És nem eltagadva Illyés Gyula költői, irodalmi jelentőségét, talán éppen azért helyes a szabadon választott kormány . Elhangzott az Ilyés-centenáriumi év megnyitóján, március 21-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban.