Magyar Szemle, 2014 (23. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Éles Csaba: Esztétikai kultúrák kritikai koronatanúja - 150 éve született Justh Zsigmond II.
ESZTÉTIKAI KULTÚRÁK KRITIKUS KORONATANÚJA 150 éve született Justh Zsigmond 2. rész Műtermek, szobrok, festmények Amikor Ady Endre Párizsban tartózkodott, mindig na-nagyon sokat jelentett számára Auguste Rodin. Nem magának az élő művésznek a közelsége, hanem az „élet szobrának", azaz A gondolkodó (1880) látványának élménye (1904). Justh Zsigmond számára hasonló élményt jelentett egy orosz szobrász: Mark Matvejevics Antokolszkij. Az az ember, aki Justh szemében „igaz és őszinte", s akinek vonzerejét magánlevelének egy mondata hitelesíti: „Sokat vagyok a nagy orosz szobrásszal Antokolszkijjal, s ez hiszem, a lehető legjobb hatással van reám" - írta 1888. február 10-én Reviczky Gyulának. A vonzódás szeretetté fokozódva, kölcsönösnek bizonyult. „Ne feledje soha, hogy a családomhoz tartozik" - mondta Antokolszkij a búcsúzkodó Justhnak május 29-én. Antokolszkij, a magánember tehát nagyon sokat jelentett a mi - művészeti értelemben mondén - hősünknek, de ettől természetesen elválaszthatatlanul a művészember, a műterem és a művek varázslatos világa is. A műterem, ahol Justh rendszeresen megfordult, február 11-én Sarah Bernhardt társaságában is. A nagy színésznő izgalomig, sőt borzongásig fokozódó megigézettsége, majd menekülésszerű távozása drámaian igazolt vissza valami igen tanulságosat. Nevezetesen azt, hogy a szuggesztív, szcenikusan sűrűsödő plasztikai kompozíciók