Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11-12. szám - ESSZÉ - M. Szebeni Géza: Budapest-Róma: 1922-1944 - Magyar diplomaták az olasz politika alakulásáról -1. rész
M. SZEBENI GÉZA: BUDAPEST-RÓMA: 1922-1944 59 dik a fasiszta hatalomátvétel miatt.21 Viszont Mussolini napról napra népszerűbb, s a néppárti opportunisták zaja már réges-régen átpártolt a fasisztákhoz - zárta Somsich fejtegetéseit. Barcza pedig később - majd tíz évvel a lateráni egyezmény aláírását követően - arról jelentett, hogy az olasz papság fasizálódása már a Szentszéket is erősen zavarja.22 A római követ Hory András korábbi jelentésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a lateráni egyezményt követően a felső papság kifejezetten a rezsim mellett állt ki, hangoztatva: a választások nem egy párt győzelméről szólnak, hanem a hazáról. Hozzáfűzte, bebizonyosodott, hogy az egyház vezetői és a fasizmus vezetői nyíltan együttműködtek és kétségtelen szolidaritást vállaltak.23 A Politikai Osztály „reservált" iratai között található egy három és féloldalas „igen bizalmas" jelzéssel ellátott és futárral felterjesztett, francia nyelvű, 1922. november 10-re datált beszámoló „Le coup d'état fasciste en Italie"24 címmel. Fontosságát a döntés-előkészítő szint számára mutatja, hogy a „reservált" iratok közé került, s így elkerülte az irattári selejtezéseket, és állandóan rendelkezésre állt további tanulmányozások számára. A dokumentum (készítője nem ismert) pontosan leírta a Marcia su Roma lefolyását, a király és a hadsereg szerepét, Mussolini kormányalakítási megbízatását. Jelezte az erőszakos cselekményeket, de hozzáfűzte, hogy „ez a forradalom" minimális felfordulással járt. Rámutatott, a duce előre sorolta a legkomolyabb problémákat, melyek legsúlyosabbika a pénzügyi válság, melynek a megoldására radikális takarékossági intézkedéseket tűzött ki célul. A közigazgatás létszámcsökkentése a közvélemény széles támogatásában részesült. A parasztság Mussolini korábbi ígéreteinek a teljesítését várta: a parlagon hagyott földek felszámolását - s ennek a reménynek a kifejezése, hogy a korábban néppárti, 20 ezer paraszt átiratkozott a fasiszta pártba. A személyes szabadság elleni számos intézkedés kétségkívül sérti „a mi demokratikus érzékünket", de meg kell mondani - így a szerző -, hogy a fasiszta forradalom sok, mérsékelt nézeteket valló olasz szerint is szükséges volt. Ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy Olaszország megszabaduljon „az ügyeskedő üzleti és politikai klánoktól, melyek mással sem foglakoztak, mint saját ügyeikkel, s képtelennek bizonyultak arra, hogy harcoljanak a szocialista veszedelemmel szemben, és, hogy helyreállítsák az ország hitelét". A folyamatosan zavarokkal működő kormányzás meggyőzte a közvéleményt arról, hogy az állam és a fennálló rezsim képtelen az országot a szociális haladás és a gazdasági virágzás felé vezetni. Nem szabad elfeledkezni arról sem - folytatódik a jelentés -, hogy a háború utáni olasz politikai életet megbénította a szocialista párt. Ez utóbbi folyamatosan arra törekedett, hogy megsemmisítse a polgári erényeket, az erkölcsi erőt (hazafiság, vallásos érzelmek, a katonai kötelességtudat és a munka tisztelete), 21 Uo. 113. 22 Uo. 163. 23 K 63,1929.271. doboz, 23. tétel. 24 „Fasiszta államcsíny Itáliában"