Magyar Szemle, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 11-12. szám - ESSZÉ - M. Szebeni Géza: Budapest-Róma: 1922-1944 - Magyar diplomaták az olasz politika alakulásáról -1. rész

M. SZEBENI GÉZA: BUDAPEST-RÓMA: 1922-1944 59 dik a fasiszta hatalomátvétel miatt.21 Viszont Mussolini napról napra népsze­rűbb, s a néppárti opportunisták zaja már réges-régen átpártolt a fasisztákhoz - zárta Somsich fejtegetéseit. Barcza pedig később - majd tíz évvel a lateráni egyezmény aláírását követően - arról jelentett, hogy az olasz papság fasizálódása már a Szentszéket is erősen zavarja.22 A római követ Hory András korábbi jelentésében arra hívta fel a figyel­met, hogy a lateráni egyezményt követően a felső papság kifejezetten a rezsim mellett állt ki, hangoztatva: a választások nem egy párt győzelméről szólnak, hanem a hazáról. Hozzáfűzte, bebizonyosodott, hogy az egyház vezetői és a fa­sizmus vezetői nyíltan együttműködtek és kétségtelen szolidaritást vállaltak.23 A Politikai Osztály „reservált" iratai között található egy három és félol­dalas „igen bizalmas" jelzéssel ellátott és futárral felterjesztett, francia nyelvű, 1922. november 10-re datált beszámoló „Le coup d'état fasciste en Italie"24 cím­mel. Fontosságát a döntés-előkészítő szint számára mutatja, hogy a „reservált" iratok közé került, s így elkerülte az irattári selejtezéseket, és állandóan rendel­kezésre állt további tanulmányozások számára. A dokumentum (készítője nem ismert) pontosan leírta a Marcia su Roma lefolyását, a király és a hadsereg szerepét, Mussolini kormányalakítási meg­bízatását. Jelezte az erőszakos cselekményeket, de hozzáfűzte, hogy „ez a for­radalom" minimális felfordulással járt. Rámutatott, a duce előre sorolta a leg­komolyabb problémákat, melyek legsúlyosabbika a pénzügyi válság, melynek a megoldására radikális takarékossági intézkedéseket tűzött ki célul. A köz­­igazgatás létszámcsökkentése a közvélemény széles támogatásában részesült. A parasztság Mussolini korábbi ígéreteinek a teljesítését várta: a parlagon ha­gyott földek felszámolását - s ennek a reménynek a kifejezése, hogy a korábban néppárti, 20 ezer paraszt átiratkozott a fasiszta pártba. A személyes szabadság elleni számos intézkedés kétségkívül sérti „a mi de­mokratikus érzékünket", de meg kell mondani - így a szerző -, hogy a fasiszta forradalom sok, mérsékelt nézeteket valló olasz szerint is szükséges volt. Ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy Olaszország megszabaduljon „az ügyes­kedő üzleti és politikai klánoktól, melyek mással sem foglakoztak, mint saját ügyeikkel, s képtelennek bizonyultak arra, hogy harcoljanak a szocialista ve­szedelemmel szemben, és, hogy helyreállítsák az ország hitelét". A folyamato­san zavarokkal működő kormányzás meggyőzte a közvéleményt arról, hogy az állam és a fennálló rezsim képtelen az országot a szociális haladás és a gaz­dasági virágzás felé vezetni. Nem szabad elfeledkezni arról sem - folytatódik a jelentés -, hogy a háború utáni olasz politikai életet megbénította a szocialista párt. Ez utóbbi folyamato­san arra törekedett, hogy megsemmisítse a polgári erényeket, az erkölcsi erőt (hazafiság, vallásos érzelmek, a katonai kötelességtudat és a munka tisztelete), 21 Uo. 113. 22 Uo. 163. 23 K 63,1929.271. doboz, 23. tétel. 24 „Fasiszta államcsíny Itáliában"

Next