Magyar Szó, 1901. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1901-02-01 / 28. szám
Február 1. revízió helyett az új jelszót: a katholikus üldözést. A M. Állam napról-napra erről vezércikkezik és Ugron Gábor, hír szerint, még a kultusz-budget tárgyalását megelőzőleg nagy lármát fog csinálni ebből a kérdésből a képviselőházban. A választásoknál tehát Széll Kálmán pártjának balszárnya a „katholikus" jelszóval fog a kormány és a szabadelvűség ellen síkra szállni. MAGYAR SZÓ ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. I. Budapest, jan. 31. Gyors tempóban a kereskedelmi tárca ma eljutott a végéhez és Hegedűs Sándor válaszolt a fölhozott kifogásokra. Félórás beszédben foglalkozott számos kis és nagy kérdéssel, de az emberek már erre sem voltak kiváncsiak. Mint ahogy a Házban most csak egy dolgot szeretne tudni mindenki: mikor lesz a választás és ki lesz az ellenjelölt ? Ha erről tudna valaki beszélni, annak lenne hallgatósága. De így, csak a folyosó népes, az ülésterem üres. Hát az igaz, nem sokat veszít az, aki nem megy be hallgatni. Major Ferenc, Szalay Károly és több ehhez hasonló nagyság beszél olyan dologról, amihez egyik sem ért; valóságos üdülőhely tehát a folyosó. Nem tudott érdeket kelteni az uj téma, a földmivelési tárca sem s igy unalommal végződött az ülés, mely unalommal kezdődött. 1103 kezdete 10 órakor. Elnök: Tallián Béla. A kereskedelmi tárca. melyeket, melyeket a municipalis városok tisztviselői élveznek. Rosszul vannak úgy is fizetve, minek velük egész vasúti jegyet fizettetni, mikor mások féláron vagy ingyért utaznak ? Endrey Gyula azt hiszi, hogy Mezei Mór tegnap a malomipart és a kormány tarifapolitikáját a lipótvárosi kaszinó ablakaiból nézte. Ez azonban nem olyan hely, ahonnan jó kilátás nyílik. Kijelenti, hogy a kormány tarifapolitikája, amennyiben az a malomipart illeti, igenis helyes. Nem szabad egyoldalúnak lenni és a kérdést kizárólag a budapesti malmok szempontjából megítélni. Molnár Jenővel szemben a leghatározottabban követeli, hogy az Alföldön fejlesszék a közlekedést, különösen építsenek sok vicinálist. Hódmező-vásárhely és Makó között például nincs összeköttetés. Hát állapot ez ? Major Ferenc fölpanaszolja a vasúti tisztviselők és munkások rossz helyzetét s kéri a minisztert, tegyen valamit. A vicinálisok állomásai rendkívül tisztátlanok. Radocza János a vidéki malomipar sérelme nélkül a budapesti malomipar támogatását javasolja. A nyugati pályaudvar áthelyezése tárgyában sürgős intézkedést kér. Kubik Béla a maga részéről ajánlja, hogy a miniszter se kedvezményes áru, sem ingyenes szabadjegyet ne adjon senkinek. Ellenzi annak a kérelemnek teljesítését, melyet Molnár Antal terjesztett elő. Szalay Károly a vasúti balesetek számának csökkentésére intézkedéseket vár. Hegedűs Sándor a székely vasutakat illetőleg kijelenti, hogy azokat ki fogja építtetni, de most nincs pénz. Mihelyt lesz, hozzáfog a munkához. Ami a makói vasutat illeti, azt meg fogja valósítani. Ami a vonatok tisztaságát illeti, gondoskodik a panaszok orvoslásáról. Major rettenetesen sokhoz ért (derültség), még a székely vasutak terén is nagy a tudománya. Azt feleli neki is, amit Lázárnak mondott. Az alisztekre vonatkozólag jelenti, hogy helyzetükön javítani igyekszik. A nyugati pályaudvar kitolásánál meg fogja tartani, amit ígért. Sem népgyűlésre, sem szónokokra nem hallgat, e kérdésben csak a közérdek vezérli. Mezei Mórnak számadatokkal bizonyítja, hogy tarifapolitikája következtében a lisztkivitel emelkedett. A vidéki malmokat nem favorizálja a budapestiek rovására. Hiba lenne tőle, ha a fejlődést megakasztaná. Mivel pedig a tarifa folytán emelkedés látható, azt nem fogja megváltoztatni. Némi engedékenységre kész, de addig nem megy, mint azt némelyek kívánják. Nem tartja magát csalhatatlannak, ha meggyőződik, hogy tévedett, be fogja látni és korrigálni a hibát. Igazságos lesz, mert ez az ország érdeke. Ajánlja a költségvetést elfogadásra. A Ház a költségvetést elfogadja. Öt perc szünet. Szünet után a födmivelésügyi tárca, Bauer Antal sorra veszi az összes termelési ágakat és azt találja, hogy a gazdaközönség "helyzete igen súlyos. Hívő az önálló vámterületnek. Meggyőződése, hogy iparunk és kereskedelmünk csak így lehet erős. Mivel pedig egészséges mezőgazdaságnak alapja egészséges ipar és kereskedelem, álláspontja indokolt. Barta Ödön kéri a Házat, hogy holnap beszélhessen. A Ház ezt megengedi. Ülés vége fél kettőkor. n. Molnár Jenő szerint önálló ipar és kereskedelem csak önálló vámterületen lehetséges. Foglalkozik azután a vicinális vasutakkal és különös figyelmébe ajánlja a miniszternek a vicinális bankettezéseket. Kéri, hogy úgy ezeknek, mint a vicinális üzelmeknek vessen véget. Molnár Antal csak néhány pillanatra kéri a Ház figyelmét. A rendezett tanácsú városok tisztviselőinek érdekében emel szót. Kéri a minisztert, ne vonja meg tőlük azokat a kedvet. No, mi kell, duónk? kérdem a fickót. — Domnule, ezt a kendőt találtam. Ezé a Vazulé. Adja vissza neki. Vazul, mint a vadmacska ugrott oda. — A tied Vazul? — Igen, domnule. — Megvan minden ? A legény gyorsan kibontotta a kendőt. — Minden megvan! Köszönöm Juon. — Hordjon el a draku! riadt rá Juon. Vazul még egy kicsit tétovázott, de azután elment. Juon is készült távozni. Visszahívtam. — Te, Juon, tudod mi volt a kendőben ? — Tudom. — És mégis visszaadtad, látod, ez szép tőled. Pedig, ha vissza nem adod, a Vazul nem tarthatta volna meg a lakziját. — Bánom is én ! Nekem már nem kell a Veronica! — Megbocsátottál neki.? — Nem én! — Nem értem. — Lássa, domnule, mondá a legény, megölhettem volna a Veronicát, vagy a Vazult is. Nálunk a cine mintje járja. De minek ? Nekem öreg anyám van otthon. Majd megboszul engem a Vazul. Hiszen minden nap be van rúgva és ilyenkor verekedő, mint a veszett farkas. Hányszor meg fogja ez tépázni a Veronicát! Több verést kap a Veronica majd, mint kényeret. Hehehe! Minden nap megveri őt a Vazul! És Juon ezt fogja látni és fog örülni, úgy kell, Veronica, úgy kell! csak üsd őt Vazul... És hogy fog sikoltozni a Veronica! Hogy fogja sajnálni, hogy nem Juonhoz ment.. . Hehehe! És Juon elégedett nevetéssel ment ki a sátoromból.. . Peterdi Sándor. 28. szám. 3 A Reichsrath megnyitása, Budapest, jan. 81. Hosszú szünet után újra egybegyűlt ma a Reichsrath, hogy vele és általa, esetleg ellene a Körber-kormány ismét megkísértseaz alkotmányos kormányzást, avagy rátérjen arra az útra, amely az abszolutizmussal van a legközelebbi szomszédságban. Mi teljesül mindebből, bajos megmondani, hiszen Ausztriának legilletékesebb politikai férfiai is csak abból következtetnek, amit az újabb pártalakulások következtetni engednek. Bizonyos az, hogy az öt kúriába osztott választási apparátusnak bonyolódott gépezete meglehetős tartózkodásra szorította az összes pártokat és egyikük sem tartotta ajánlatosnak, hogy napnyugta előtt dicsérje a napot. A diadalöröm és a siralom csak a befejezett választás után tört ki. Sőt voltak olyanok, kik rettentő sebhelyekkel távoztak a harctérről és mégis győzőknek igyekeztek látszani. A keresztény szocialisták például, akik gyönge előőrseiket Cseh- és Morvaországban veszítették, akiket az alsó-ausztriai városokból kiűztek, akiket Bécsben is az ötödik kúria általános választójogával rettenetesen kiábrándítottak, . . . mintegy önvigaszkóp a német radikalizmus győzelmét tüntetik fel a maguk győzelme gyanánt és Wolff zászlajának rongyaival hivalkodnak. A klerikálisok ezúttal őszintébbek. Elvesztették fejüket, elvesztették legnemesebb részeiket és nyíltan siratják Dipaulit, Ebenhochot. Bármily nehéz is az osztrák ötnyelvű, nemzetiségi, politikai és társadalmi motívumokból folyó néphangulatot elemezni, mégis kétségtelennek látszik az az egy, hogy a klerikális reakcionárius zsarnokság ellen nagy erővel lázad fel a tisztesség és a becsületesség. Ausztria sötét gentlemenjei épp az utóbbi években kísérelték, meg minden szabadságnak békéba verését és az obstrukciós időknek félabszolutisztikus kormányzási módját a lesben álló reakcionáriusok alkalmasnak találták arra, hogy a lejáró félben levő hivatalnok-kormány teljesen abszolutisztikus várományosainak tekintsék magukat. A reakciónak fáradhatatlan lovagjai befejezett ténynek tartották azt, hogy Körber után a Lichtenstein-kormánynak kell következnie utolsó „mentsvár*” -kép. De íme, a választások eredménye ezt a számítást kissé zavarni látszik. A sok nyelvű néphangból mintha azt lehetne tisztán hallani, hogy a klerikalizmust, minden árnyalatában a leghatározottabban elítélik. Igaz, hogy erről többet ma, a reichsrath megnyitása napján sem tudunk megállapítani. Ha a nyelvkérdés csak félig meddig is megoldhatónak mutatkoznék, a jelenlegi áramlatban talán egy józan politikai fejlődés biztató jeleit is megtalálnék, — egyelőre azonban erről le kell tennünk. Ma csak az bizonyos, hogy a jobboldal régi többségét úgy a reálpolitikai lengyelek, mint a megalázott klerikálisok is elhagyták és ma már csak a feudális ábrándozók szemeiben létezik. Hogy a reakcionárius és németellenes extöbbség helyére mi fog lépni, azt ma még senkisem tudja megmondani. A németek egymagukban nem vezethetik az uj reichsrathot, ha csehek nem szövetkeznek a lengyelekkel, vagy legalább is az olaszok és románok kis csapatával; a legkisebb csapat is eldöntheti a jobb, vagy a baloldal felé való hajlást. A helyzet tisztázására döntő lépés még nem történt, ingadozással és kísérletezéssel azonban tovább dolgozni nem lehet. Körbernek egy kétségbevonhatatlan állást kell elfoglalnia, vagy pedig nálánál ügyesebb és erősebb utódnak kell a helyét átengednie. * A reichsrath megnyitásáról a következő jelentéseket kaptuk: Bécs, jan. 31. Ma, délelőtt a reichsrath megnyitása alkalmából a Szent István-templomban ünnepi nagymise volt, amelyet Zscbokke prelátus celebrált. Ott voltak Körber miniszterelnökkel az élükön az összes miniszterek, Welsersheimb gróf kivételével, továbbá Windischgrätz herceg, az urakházának elnöke és mind a két háznak számos tagja . . Beos, jan, öl. A képviselőház ma tartotta első ülését. Körber miniszterelnök bemutatja Weigel