Magyar Szó, 1902. február (3. évfolyam, 28-51. szám)
1902-02-01 / 28. szám
Február 1. MAGYAR SZÓ ismertette a petíczió tartalmát, mely abszolút és relatív érvénytelenségi okokat foglal magában. A relatív érvénytelenségi okok felsorolása után, 1178 választó szavazatát kéri érvénytelennek kimondani; felsorolja tanúit a bizonyítási eljárás elrendelésének esetére, és kéri a megválasztott képviselő, valamint Samassa József egri érsek kihallgatását is. Hiszi, hogy a bizonyítás eredményeként a Kúria ki fogja mondani a választás érvénytelenségét. Dr. Ragályi Lajos választásvédő kéri a petícziónak, mint minden alapot nélkülöző valótlanságok halmazának elutasítását. Ezután szünet következett. Szünet után az elnök kihirdette, hogy ítéletet holnap délben hoz a Kúria. A katolikus autonómia. A katolikus autonómiai kongresszus tegnap délután négy órakor folytatta tanácskozásait gróf Szapáry Gyula elnöklete alatt. A vita a huszonhetes bizottság javaslatának 20. §-a körül forgott. Első felszólaló Gieswein kanonok volt, aki módosítást ajánlott, mely így hangzik : Az önkormányzat külömböző fokozatain a következő testestületek és közegek szerveztetnek : Egyházközségi tanács, esetleg képviselőtestület ; egyházmegyei tanács, esetleg egyházmegyei gyűlés ; országos katolikus gyűlés és igazgatótanács ; a második indítvány : egyházközségi gyűlés, tanács, képviselet. Szmrecsányi Pál, Ugron Gábor, Zichy Vladimir, Zsoványi Gyula, Asbóth János, Szemnecz Emil, Zichy Nándor, Margulits Ede felszólalásai után a kongresszus elfogadta Gieswein Sándor javaslatát. Ezután megválasztották az e kérdésben tanácskozó bizottságot, melynek tagjai lettek : báró Jósika Sámuel, Párvy Sándor, Gieswein Sándor, Hoványi Gyula, Günther Antal, gróf Zichy János, Hován József, Pásztély Jenő és Győrffy Gyula. Szmrecsányi püspök indítványára a kongresszus február 17-ig elnapolta üléseit, szesülnek a nemzet általános tiszteletében, mert hiszen ha katolikus felekezeti jelleget tulajdonítanánk nekik, akkor az ország lakosságának közel huszonöt százalékát tevő protestánsoknak, s mintegy tizenöt százalékát tevő görög - keletieknek és egyéb vallásúaknak egyszerűen tiltakozniok kellene. Ez az ország keresztyén ország, de nem katolikus ország. Politikai és kultúrái vezetésében érvényesülniök kell az általános keresztyén szempontoknak, de se politikai, se társadalmi életében nem érvényesülhetnek a kizárólagos pápista szempontok. Hogyan lehetséges tehát az, hogy Bartha Miklós a liberalizmus követeléseivel a magyar állam katolikus jellegét állítja szembe. S azzal a követeléssel vonul fel, hogy a magyar állam a maga kiépítését azok szerint a tervrajzok szerint végezze, amelyeket a kereszt és a Máriakép pápista magyarázata, mint aféle «in hoc signo vinces» égi jelet kijelöl. Ez egyszerűen a Kolonics-politika felújítása, és teljes megfeledkezés arról, hogy a magyar állam 1848. és 1868 óta intézményileg is megszűnt felekezeti állam lenni. Tudta-e Bartha Miklós, mikor a czikket megírta, hogy mit csinál? Mi — őszintén szólva — nem látunk benne elég átgondoltságot, de minden esetre érdemes arra, hogy följegyezzük, mint ennek az elcsavart fejű korszaknak egyik furcsa aberráczióját. A szálkás mandátum. A Jakabffy István ellen beadott petíczió dolgában a Kúria II. választási tanácsa ma délelőtt hirdette ki végzését. A Kúria a bizonyítási eljárást elrendelte, s foganatosításával a budapesti kir. ítélőtáblát bízta meg. A kápolnai választás. A hevesmegyei kápolnai választókerületben a kint évi október hó 3-án megtartott orsz. képviselőválasztás alkalmával dr.Samassa János szabadelvű pártit választották meg több mint 600 többséggel, Kállay Manó függetlenségi jelölt ellenében. A választást Barácz Mihály és 9 társa petíczióval támadta meg, etetés, itatás, vesztegetés miatt kérvén a mandátum érvénytelenítését. A kérvényt ma tárgyalta a kir. Kúria I. választási tanácsa Paiss Andor elnöklete alatt. A kérvényezők képviseletében dr. Nagy Péter miskolczi ügyvéd jelent meg, választásvédőként dr. Ragályi Lajos budapesti ügyvéd szerepelt. Alaki kifogás a kérvény ellen nem emeltetvén, kérvényezők képviselője A koczkás nadrágban ékeskedő szolgabíró pipesen ereszkedik le a kocsi felhágóján s bizonyos fölényt erőszakolva magára, előkelő köhintgetés közt szedegeti ki a kocsiládából a vaskos pisztolyokat. A két orvos hátrább húzódik. Az öregebbik szeretettel nézi végig a deli Szewhtowszkyt, kinek most azért lőnek ólmot az oldalába, mert olyan feleséget mert választani, aki ... — Előre uraim, — nyafogott a közigazgatás érdemdús bajnoka. — Mit keresnek ott azok a kölykök ? a kocsis az ostor után nyul, de a Balogsüti vinczellér kiváncsi naplopói nem várják be a veszedelmet, hanem ész nélkül csörtetnek befele a cserjésbe. A kisebbik majd feldönti futtában a keskeny gyaloguton szembejövő uriasszonyt, Csitt! Az utonálló-jelöltek mohón nyúlnak az ezüstpénz után és a kocsik körül való settenkedésnél élvezetesebb mulatság után látnak, szerfelett vagyonosnak érezvén magukat, zsebükben a piczulával.— A «Szemitüsdki» nagyságos ur felesége a — böki oldalba egyik a másikat. Mondom, hogy dáridó lesz a «vellá»-ban. A piros karton, illatos ruha nesztelenül lebben tova, mig egy akalmas bokor mögül kilát Szemitovszkyné a tisztásra. Kázmér lassan indul kijelölt helye felé és fejét lehajtva elgondolkozik. Legjobb barátja áll vele szemben. Miért ? Hiszen nem is haragusznak egymásra. Meg merne rá esküdni, hogy ha eldobná fegyverét, ellenfele ugyanezt tenné és kényezve . Sima mederben folydogált a mai költségvetési vita. A szélsőbaloldal grófja, Benyevszky Sándor szólalt fel elsőnek, hogy igen mérsékelt hangon ostorozza a kormány politikáját, amelyet a nemzet megnyitójának mond. A költségvetést persze nem fogadja el. Nagyobb érdeklődéssel találkozozulna nyakába és csókolgatná és kérné, hogy bocsásson meg neki. Mert Szewhtovszky Kázmér ellenfelét nem tartja bűnösnek. Alig van néhány percznyi ideje a kritikus pillanat előtt, de ezerféle gondolat kavarog agyában. Eszébe jut Éva meg a kígyó. . . az az, a kígyó . . . Aztán nem tudja rendezni gondolatait. Övé az első lövés joga. Az ő boldogságát tépték széjjel, az ő szentélyét dúlták fel : — ennyi előnye legyen. Ellenfele alig van tizenöt lépésnyire. Jól látja arczán a dacz, a bűnbánás, az engesztelés, az életkedv vegyülékének sajátságos kinyomatát. Megölje? Hiszen lövése biztos. Ha kérkedni tudna, megkérdezné, hogy melyik gombjára lőjjön és odatalálna. Kimondhatatlan keserűség szorítja össze torkát és megint csak az jut eszébe, hogy ő azt az embert gyűlölni sem tudja . . . Hanem a másikat, az asszonyt — kimonhatatlanul. Kázmér sasszeme piros karton-blúzt lát odább, a cserje közt, vagy száz lépésnyire. Jól ismeri azt a ruhát. Stég azt is látja, miként hullámzik az a ruha egy izgatott pihegő kebel fölött . . . A talmi dzsentri szolgabiró harmadszor sürgeti : — Egy . . . kettő . . . Szewitowszky Kázmér villámgyorsan emeli fel a fegyvert és biztos kézzel lő bele annak a piros czélpontnak kellős közepébe... . . . Ugyan, kedves nőném, olvastam a szajnaparti drámát, de azért, igy eszendő n, valami vigabbat meséljen. i -------------- 28. szám 3 A képviselőház ülése. Budapest, január 31. zatt a szabadelvű párti Papp József beszéde. Jól esett hallani a tegnapelőtti szász okvetetlenkedés után ennek a született román embernek gyönyörű magyarsággal elmondott hazafias szónoklatát. A románságnak nincs oka Magyarországon panaszkodni. Úgymond. A magyar nemzet szeretettel ölelte magához a román fajt és amaz ezredéven át, mióta magyar ez az ország: a magyar védelmezte meg a románságot a kiirtás veszedelmétől. A túlzó románok panaszkodnak, hogy miért tanulnak gyermekeik magyarul ? Hát mi van ebben fölpanaszolni való ? Természetes, hogy az állam nyelvét meg kell tanulni minden Magyarországon élő nemzetiségnek. Dákorománra bolond álom, amely sohasoha meg nem valósulhat. Jól teszi a magyar állam, ha ama túlzó románokat, akik Magyarország területi épségének megbontására törnek, drákói szigorral üldözi. De, viszont fogadja testvéri szeretettel keblére ama románokat, akik magukat a magyar haza szerető gyermekeinek vallják. Ez a beszéd érthető feltűnést keltett. A szabadelvű párt Papp minden mondata után helyeselt, éljenzett és beszédének végén perczekig tapsolt. Számosan siettek üdvözlésére. A néhány nemzetiségi képviselő, közöttük a szászok is, pedig komoran ültek helyeiken. Meglátszott azczukon, hogy sehogy sem tetszik nekik ez a «renegát» szónoklás. Dr. Krasznay Ferencz a Kossuth-párt padjairól figyelemre méltó beszédet mondott, amelyben indokolta, miért nem fogadhatja el a költségvetést. Az ülés végén gróf Zselénski Róbert a maga külön agrár álláspontját fejtette ki, de a költségvetést elfogadta. Részletes tudósításunk a következő: Az ülésen gróf Apponyi elnököl. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök bemutatja a Kúria átiratát az Ítélettel együtt, mely szerint gróf Zichy Jenő képviselő választásának érvényessége ellen beadott kérvényt a Kúria elutasította. A költségvetés folytatólagos tárgyalásánál elsőnek gróf Benyovszky Sándor szólalt fel. Szerinte a jelen költségvetés ugyanabban a hibában leledzik, mint az előző évek költségvetései. Ismerteti a jelen súlyos gazdasági helyzet okait és hangsúlyozza az önálló vámterület sürgősségét. Az ipari és kereskedelmi pangást, a kivándorlást, a kisgazda elszegényedését abból a körülményből magyarázza ki, hogy nincs önálló vámterületünk. Rátér a tisztviselők helyzetének ismertetésére és fizetésük javítását elkerülhetetlennek tartja. A nagyobb javadalmazású tisztviselők fizetésének javítása egyelőre nem égető szükség, azonban a kisebb tisztviselő helyzetén okvetlenül segíteni kell. A munkáskérdésről szólva kijelenti, hogy a munkaidő szabályzása nálunk ez idő szerint még lehetetlen, miután a közviszonyok nálunk sokkal rosszabbak, mint külföldön. A munkanélküliség részleges enyhítésére inségmunkák megkezdését sürgeti. Radikálisan ugyan az ínségmunka sem segít a munkások nyomorán. Ha ezen gyökeresen és alaposan akarunk segíteni, az életet kell olcsóbbá tenni. Munkásellátási szövetkezeteket kell alapítani. Az államnak kevés áldozatába kerülne és a munkátlanok nyomorán nagyot segíthetne. A költségvetést nem fogadja el, hanem csatlakozik Kossuth Ferencz határozati javaslatához. Fapp József történeti remíniszciencziákkal kezdi felszólalását, majd áttér a románság magatartására s kijelenti, hogy a románok hű fiai a hazának (Felkiáltások: Hóra és Kloska). A Hóra és Kloska felkelése nem a magyarság ellen irányult, az a parasztság harcza volt a nemesség ellen. Mindnyájunknak az legyen czélja, hogy minden tényezőt egyesítve, e hazát naggyá tegyük. A jelenlegi kormány liberalizmusa teljesen áthatotta a románságot. Ebben az országban a magyar nyelvé az elsőség és baj-e az, hogy az állam nyelve legyen az uralkodó. (Éljenzés.) Választókerületében is ugyanezt mondotta. (Éljenzés.) Ebben az országban másképp nem is boldogulhat senki, csak úgy, ha egységes a magyar állam. Tá-