Magyar Szó, 1902. február (3. évfolyam, 28-51. szám)

1902-02-01 / 28. szám

Február 1. MAGYAR SZÓ ismertette a petíczió tartalmát, mely abszolút és rela­tív érvénytelenségi okokat foglal magában. A relatív érvénytelenségi okok felsorolása után, 1178 választó szavazatát kéri érvénytelennek ki­mondani; felsorolja tanúit a bizonyítási eljárás el­rendelésének esetére, és kéri a megválasztott kép­viselő, valamint Samassa József egri érsek kihallga­tását is. Hiszi, hogy a bizonyítás eredményeként a Kúria ki fogja mondani a választás érvénytelen­ségét. Dr. Ragályi Lajos vál­asztásvédő kéri a petíczió­­nak, mint minden alapot nélkülöző valótlanságok halmazának elutasítását.­­ Ezután szünet követ­kezett. Szünet után az elnök kihirdette, hogy íté­letet holnap délben hoz a Kúria. A katolikus autonómia. A katolikus autonómiai kongresszus tegnap délután négy órakor folytatta tanácskozásait gróf Szapáry Gyula elnöklete alatt. A vita a huszonhetes bizottság javaslatának 20. §-a körül forgott. Első felszólaló Gieswein kanonok volt, aki módosítást ajánlott, mely így hangzik : Az ön­­kormányzat külömböző fokozatain a következő tes­­testületek és közegek szerveztetnek : Egyházközségi tanács, esetleg képviselőtestület ; egyházmegyei tanács, esetleg egyházmegyei gyűlés ; országos katolikus gyűlés és igazgató­tanács ; a második in­dítvány : egyházközségi gyűlés, tanács, képviselet. Szmrecsányi Pál, Ugron Gábor, Zichy Vladimir, Zsoványi Gyula, Asbóth János, Szemnecz Emil, Zichy Nándor, Margulits Ede felszólalásai után a kongresszus elfogadta Gieswein Sándor javaslatát. Ezután megválasztották az e kérdésben tanácskozó bizottságot, melynek tagjai lettek : báró Jósika Sá­muel, Párvy Sándor, Gieswein Sándor, Hoványi Gyula, Günther Antal, gróf Zichy János, Hován József, Pásztély Jenő és Győrffy Gyula. Szmrecsányi püspök indítványára a kongresszus február 17-ig elnapolta üléseit, szesülnek a nemzet általános tiszteletében, mert hiszen ha katolikus felekezeti jelleget tulajdonítanánk nekik, akkor az ország la­kosságának közel huszonöt százalékát tevő protestánsoknak, s mintegy tizenöt száza­lékát tevő görög - keletieknek és egyéb vallásúaknak egyszerűen tiltakozniok kel­lene. Ez az ország keresztyén ország, de nem katolikus ország. Politikai és kultúrái vezetésében érvényesülniök kell az általános keresztyén szempontoknak, de se politikai, se társadalmi életében nem ér­vényesülhetnek a kizárólagos pápista szem­pontok. Hogyan lehetséges tehát az, hogy Bartha Miklós a liberalizmus követeléseivel a magyar állam katolikus jellegét állítja szembe. S azzal a követeléssel vonul fel, hogy a magyar állam a maga kiépíté­sét azok szerint a tervrajzok szerint vé­gezze, amelyeket a kereszt és a Mária­­kép pápista magyarázata, mint aféle «in hoc signo vinces» égi jelet kijelöl. Ez egy­szerűen a Kolonics-politika felújítása, és tel­jes megfeledkezés arról, hogy a magyar állam 1848. és 1868 óta intézményileg is megszűnt felekezeti állam lenni. Tudta-e Bartha Miklós, mikor a czikket megírta, hogy mit csinál? Mi —­ őszintén szólva — nem látunk benne elég átgondoltságot, de minden esetre érdemes arra, hogy följe­gyezzük, mint ennek az elcsavart fejű kor­szaknak egyik furcsa aberráczióját. A szálkás mandátum. A Jakabff­y István ellen beadott petíczió dolgában a Kúria II. választási tanácsa ma délelőtt hirdette ki végzését. A Kúria a bizonyítási eljárást elrendelte, s foganatosításával a budapesti kir. ítélőtáblát bízta meg. A kápolnai választás. A hevesmegyei kápolnai­­ választókerületben a k­in­t évi október hó 3-án megtartott orsz. képviselőválasztás alkalmával dr.­­Samassa János szabadelvű pártit választották meg több mint 600 többséggel, Kállay Manó független­ségi jelölt ellenében. A választást Barácz Mihály és 9 társa petíczióval támadta meg, etetés, itatás, vesz­tegetés miatt kérvén a mandátum érvénytelenítését. A kérvényt ma tárgyalta a kir. Kúria I. választási tanácsa Paiss Andor elnöklete alatt. A kérvényezők képviseletében dr. Nagy Péter mis­kolczi ügyvéd jelent meg, választásvédőként dr. Ragályi Lajos budapesti ügyvéd szerepelt. Alaki kifogás a kérvény ellen nem emeltetvén, kérvényezők képviselője A koczkás nadrágban ékeskedő szolgabíró pipesen ereszkedik le a kocsi felhágóján s bizonyos fölényt erőszakolva magára, elő­kelő köhintgetés közt szedegeti ki a kocsi­ládából a vaskos pisztolyokat. A két orvos hátrább húzódik. Az öregeb­bik szeretettel nézi végig a deli Szewh­­towszkyt, kinek most azért lőnek ólmot az oldalába, mert olyan feleséget mert válasz­tani, aki ... — Előre uraim, — nyafogott a közigaz­gatás érdemdús bajnoka. — Mit keresnek ott azok a kölykök ? a kocsis az ostor után nyul, de a Balog­süti vinczellér kiváncsi naplopói nem várják be a veszedelmet, hanem ész nélkül csör­tetnek befele a cserjésbe. A kisebbik majd feldönti futtában a keskeny gyaloguton szembejövő uriasszonyt,­­ Csitt! Az utonálló-jelöltek mohón nyúlnak az ezüstpénz után és a kocsik körül való set­­tenkedésnél élvezetesebb mulatság után látnak, szerfelett vagyonosnak érezvén ma­gukat, zsebükben a piczulával.­­— A «Szemitüsdki» nagyságos ur fele­sége a­ — böki oldalba egyik a másikat. Mondom, hogy dáridó lesz a «vellá»-ban. A piros karton, illatos ruha nesztelenül lebben tova, mig egy akalm­as bokor mögül kilát Szemitovszkyné a tisztásra. Kázmér lassan indul kijelölt helye felé és fejét lehajtva elgondolkozik. Legjobb barátja áll vele szemben. Miért ? Hiszen nem is haragusznak egymásra. Meg merne rá esküdni, hogy ha eldobná f­egy­ve­­­­rét, ellenfele­­ ugyanezt tenné és kényezve . Sima mederben folydogált a mai költség­vetési vita. A szélsőbaloldal grófja, Be­­nyevszk­y Sándor szólalt fel elsőnek, hogy igen mérsékelt hangon ostorozza a kor­mány politikáját, amelyet a nemzet megnyi­tójának mond. A költségvetést persze nem fogadja el. Nagyobb érdeklődéssel találko­zozulna nyakába és csókolgatná és kérné, hogy bocsásson meg neki. Mert Szewhtovszky Kázmér ellenfelét nem tartja bűnösnek. Alig van néhány percznyi ideje a kritikus pillanat előtt, de ezerféle gondolat kavarog agyában. Eszébe jut Éva meg a kígyó. . . az az, a kígyó . . . Aztán nem tudja ren­dezni gondolatait. Övé az első lövés joga. Az ő boldogságát tépték széjjel, az ő szen­télyét dúlták fel : — ennyi előnye legyen. Ellenfele alig van tizenöt lépésnyire. Jól látja arczán a dacz, a bűnbánás, az engesz­­­­telés, az életkedv vegyü­lékének sajátságos kinyomatát. Megölje? Hiszen lövése biztos. Ha kérkedni tudna, megkérdezné, hogy melyik gombjára lőjjön és odatalálna. Ki­mondhatatlan keserűség szorítja össze torkát és megint csak az jut eszébe, hogy ő azt az embert gyűlölni sem tudja . . . Hanem a másikat, az asszonyt — kimonhatatlanul. Kázmér sasszeme piros karton-blúzt lát odább, a cserje közt, vagy száz lépésnyire. Jól ismeri azt a ruhát. Stég azt is látja, mi­ként hullámzik az a ruha egy izgatott pi­­hegő kebel fölött . . . A talmi­ dzsentri szolgabiró harmadszor sürgeti : — Egy . . . kettő . . . Szewitowszky Kázmér villámgyorsan emeli fel a fegyvert és biztos kézzel lő bele an­nak a piros czélpontnak kellős közepébe... . . . Ugyan, kedves nőném, olvastam a szajnaparti drámát, de azért, igy eszendő n, valami vigabbat meséljen. i --------------­ 28. szám 3 A képviselőház ülése. Budapest, január 31. zatt a szabadelvű párti Papp József beszéde. Jól esett hallani a tegnapelőtti szász ok­­vetetlenkedés után ennek a született román embernek gyönyörű magyarsággal elmon­dott hazafias szónoklatát. A románságnak nincs oka Magyarországon panaszkodni. Úgymond. A magyar nemzet szeretettel ölelte magához a román fajt és amaz ezred­éven át, mióta magyar ez az ország: a ma­gyar védelmezte meg a románságot a ki­irtás veszedelmétől. A túlzó románok panaszkodnak, hogy miért tanulnak gyer­mekeik magyarul ? Hát mi van ebben föl­panaszolni való ? Természetes, hogy az állam nyelvét m­eg kell tanulni minden Magyarországon élő nemzetiségnek. Dákorománra bolond álom, amely soha­­soha meg nem valósulhat. Jól teszi a ma­gyar állam, ha ama túlzó románokat, akik Magyarország területi épségének megbontá­sára törnek, drákói szigorral üldözi. De, viszont fogadja testvéri szeretettel keblére ama románokat, akik magukat a magyar haza szerető gyermekeinek vallják. Ez a beszéd érthető feltűnést keltett. A szabadelvű párt Papp minden mondata után helyeselt, éljenzett és beszédének végén perczekig tapsolt. Számosan siettek üdvöz­lésére. A néhány nemzetiségi képviselő, kö­zöttük a szászok is, pedig komoran ültek helyeiken. Meglátszott azczukon, hogy se­hogy sem tetszik nekik ez a «renegát» szó­noklás. Dr. Krasznay Ferencz a Kossuth-párt padjairól figyelemre méltó beszédet mon­dott, amelyben indokolta, miért nem fogad­hatja el a költségvetést. Az ülés végén gróf Zselénski Róbert a maga külön agrár álláspontját fejtette ki, de a költségvetést elfogadta. Részletes tudósításunk a következő: Az ülésen gróf Apponyi elnököl. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök bemutatja a Kúria átiratát az Ítélettel együtt, mely szerint gróf Zichy Jenő képviselő választásának érvényes­sége ellen beadott kérvényt a Kúria elutasította. A költségvetés folytatólagos tárgyalásánál elsőnek gróf Benyovszky Sándor szólalt fel. Szerinte a jelen költségvetés ugyanabban a hibában leledzik, mint az előző évek költségvetései. Ismerteti a jelen súlyos gazdasági helyzet okait és hangsúlyozza az önálló vámterület sürgősségét. Az ipari és kereskedelmi pangást, a kivándorlást, a kisgazda elszegényedését abból a körülményből magyarázza ki, hogy nincs önálló vámterületünk. Rátér a tisztviselők helyzetének ismertetésére és fizetésük javítását elkerülhetetlennek tartja. A nagyobb javadalmazású tisztviselők fizetésének javí­tása egyelőre nem égető szükség, azonban a kisebb tisztviselő helyzetén okvetlenül segíteni kell. A munkáskérdésről szólva kijelenti, hogy a munkaidő szabályzása nálunk ez idő szerint még lehetetlen, miután a közviszonyok nálunk sokkal rosszabbak, mint külföldön. A munkanélküliség részleges enyhí­tésére inségmunkák megkezdését sürgeti. Radikálisan ugyan az ínségmunka sem segít a munkások nyo­morán. Ha ezen gyökeresen és alaposan akarunk segí­teni, az életet kell olcsóbbá tenni. Munkásellátási szövetkezeteket kell alapítani. Az államnak kevés áldozatába kerülne és a munkátlanok nyomorán nagyot segíthetne. A költségvetést nem fogadja el, hanem csatlako­zik Kossuth Ferencz határozati javaslatához. Fapp­ József történeti remíniszciencziákkal kezdi felszólalását, majd áttér a románság magatartására s kijelenti, hogy a románok hű fiai a hazának (Fel­kiáltások: Hóra és Kloska). A Hóra és Kloska fel­kelése nem a magyarság ellen irányult, az a pa­rasztság harcza volt a nemesség ellen. Mindnyá­junknak az legyen czélja, hogy minden tényezőt egyesítve, e hazát nag­gyá tegyük. A jelenlegi kor­mány liberalizmusa teljesen áthatotta a románságot. Ebben az országban a magyar nyelvé az elsőség és baj-e az, hogy az állam nyelve legyen az ural­kodó. (Éljenzés.) Választókerületében is ugyanezt mondotta. (Éljenzés.) Ebben az országban másképp nem is boldogulhat senki, csak úgy, ha egységes a magyar állam. Tá-

Next