Magyar Szó, 1904. február (5. évfolyam, 28-51. szám)

1904-02-02 / 28. szám

2 MAGYAR SZÓ. Február 2. Hiányra áthárítani, de tenni nem tesznek sem­mit a megnyomorítottak érdekében. Az ország pénzén selyemszőnyegen járva, meleg szobában a markukba röhögnek, hogy ez a pipogya nép csizmasarokkal nem tapodta ki még a lelket gyalázatos, nemzetrontó komédiájukból. Nem sokáig lesz alkalmuk a leglelketle­­nebb léhaságot elkövetni. Jön a leszámolás órája s a kormány végét veti végzetes játékuk­nak. Végét veti alkotmányos, törvényes fegyve­rekkel, hogy mennél előbb visszaadja az elha­gyott feleségnek a férjét, a­ nyomorba jutott gyermekeknek a kenyérkereső apát. Sajnos, oly hamar, ahogy a kormány és minden jóérzésű ember szeretné, ez nem fog menni. Július, legkorábban június vége előtt az obstrukczió halálmadarai miatt aligha lehet szó arról, hogy a póttartalékosok visszatérhessenek övéikhez. A jelzett időpontban való kiszabadu­lásuk is csak akkor lehetséges azonban, ha feb­ruár végén, vagy márczius első napjaiban meg­lesz az újoncz megajánlási törvény. Minden to­vábbi halasztás a póttartalékosok kiszabadulá­sának időpontját is kitolja, mert mindennél előbbre való állami érdek az, hogy a póttarta­lékosok fegyver alatt maradjanak mindaddig, míg az ujonczok annyira kiképezve nincsenek, hogy egy esetleges háborúban, melyben az or­szág minden polgárának mindene forog kocz­­kára, nyugodtan felhasználhatók legyenek. A delegáczió: rK képviselőház tudvalevőleg elnapolta üléseit, hogy alkalmat adjon a magyar delegá­­czión­ak munkája elvégzésére. Kettős oka volt erre a kormánynak. Formailag azért történt a delegáczió összehívása, mert a közös kormány­nak csak február végéig van felhatalmazása s kell, hogy ez az indenniti költségvetéssel helyet­­tesíttessék, nehogy a közös ügyek terén is exlex támadjon. Lényegileg azonban azért nem kerül sor újabb indemnitire, hanem egész évre szóló költségvetésre, hogy a közös hadügyminiszter­nek legyen alkalma behatóan, konkrét formában megismertetni a katonai téren elért s megvaló­sítás előtt álló reformokat. Szükségesnek tar­totta ezt a kormány azért főképpen, hogy végét szakítsa ama czélzatosan terjesztett hazugságok­nak, melyek szerint a Tisza által beígért refor­mok puszta ígéretek maradjanak , nem valósít­­tatnak meg. Az országos közvélemények meg­nyugtatása s a klerikálisok hazafias mezbe öl­töztetett perfid ürügyeinek leálczázása volt te­hát a czél, mely Tisza előtt lebegett. Természetes, hogy politikai körökben fe­szült kíváncsisággal néznek a delegáczió Bécs­b­én tartandó ülései elé. Beavatottak informá­cziója alapján megírtuk már szombaton, hogy­­ Pitreich várható nyilatkozata kellemes meglepe­tést fog kelteni országszerte. El fognak oszlani ama bántó s alaptalan legendák, melyek a ka­tonai reformokról s Pitreich magyarellenes vol­táról regélnek. Be fognak igazolódni Tisza Ist­ván szavai, aki január 14-én ezeket mondotta a képviselőházb­an: Én úgy tudom, hogy a közös hadügyminisz­ter úrnak szándéka és óhaja a magyar delegáció­ban nyilatkozni s akkor lesz alkalmuk nyilat­kozni — nemcsak a delegáczió tagjainak, de a képviselőház tagjainak­ is­ teljesen a preczíz s a részletekbe menő véleményt alkotni, a tervezett nevelésügyi reform méretei felől. Én teljesen nyu­godt vagyok aziránt, hogy ezek a részletes felvilá­gosítások minden objektív ember teljes megnyug­tatására fognak vezetni. Azon rövid idő óta, amióta szerencsém, vagy szerencsétlenségem van erről a helyről beszélni, számos fontos ügyben kellett a közös hadügymi­niszter úrral beható és­ bizalmas tanácskozásokat folytatnom. Eddig minden ilyen beszélgetésből, minden közöttünk felmerült ügynek elintézési vagy előkészítési tárgyalásaiból azon meggyőző­dést merítettem, hogy a közös hadügyminiszter úr egyfelől kiválóan kompetens katonai szakférfiú, másfelől a közjogi kérdéseket tekintve a legna­gyobb lojalitással minden hátsó gondolat nélkül akc­eptálja a közjogi helyzetet, úgy, a­hogy az törvényeink alapján fennáll. És minden jelenség­ből, amelyet tapasztaltam, csak újabb és újabb reményt merítettem arra, hogy a mgyar nemzet érdekében is annyira fontos, nagy horderejű kér­déseit a hadseregnek kölcsönös bizalommal, köl­csönös jóakarattal fogjuk megoldani. Kevéssel, esetleg rögtön a delegáczió ülé­sei után a kormány, mint értesülünk, a képvi­selőház elő fogja terjeszteni a katonai nevelés­ügy meg­magyarosítására vonatkozó törvényja­vaslatokat, nehogy az obstruátok tovább hazud­hassák, hogy a kormány nem akarja megvalósí­tani katonai programai]­at. Apponyi lelepleztetése: Gróf Apponyi Albert kisded seregéből Smichovszky Valér, mint ismeretes, pártközi ér­tekezlet kiküldését indítványozta Apponyi tud­tával és hozzá­­járulásával. Az indítványt, melyre Apponyi szombaton nyíltan szavazatát is adta. Tisza tudvalevőleg nem fogadta el. Igen helyesen azzal indokolta álláspontját, hogy párt­­közi bizottságok kiküldése ellenkezik a parla­­mentarizmu­s lényegével, mert azok felelősséget involváló kérdéseket felelősség nélkül akarnának elintézni. Az ügyhöz most hozzászól Kossuth Ferencz is, a függetlenségi párt nagynevű és nagyérdemű elnöke. Írván egy újságc­ikkben ír­következőket : Amit Bmialovszky Valér akart házhatároza­ti­lag elérni, azt több inben javasoltam a Ház el­nökének, még oly időben, mikor ez kivihető én­­ üdvös lehetett volna. Még az indemnity lejárta előtt és után­­a többször kértem gróf Apponyi Albertet, hogy mint a Ház elnöke (ki pártokon kívül és a pártok felett áll), használja fel akkor még m­eg nem­ in­gott elnöki tekintélyét arra, hogy Szilágyi Dezső példáját követve, (mel­lyel e felejthetetlen férfiú a „sajtószabadság“ obstrukczió idejében előljárt), gyűjtse maga­ köré a kormányt és a pártokat és kísérelje meg azt, hogy a törvényhozás rendes mű­ködése helyreállh­assék. Bizonyára az ő meggyőződése szerint, erőd okai voltak arra­, hogy ne hallgasson tanácsomban ne hajoljon kérelmemre; de én máig meg vagyok győződve, hogy ha az elnök másképpen határozott volna, sok rázkódtatástól lett volna­­ megkímélhető az ország és a nemzeti követelésekre vonatkozólag (a hadsereg terén) szinte előbbre lennénk, mint ahogy most leszünk, még akkor is ,majd, amidőn a parlament munkaképessége helyreállván, hozzá fog láthatni, a törvényhozás ahhoz, hogy valósággá tegye az ígéreteket, testet és lelket öntsön abba, ami még sokaknak szemei előtt üres lárvának néz ki. Leszögezzük a czikknek e részeit, teljesen eltekintve annak felfogásától. Leszögezzük, mert fontos informácziót látunk benne a közvéle­mény számára. Íme: gróf A’monyi Albert, a „magasröptű“, „tiszta szándékú“, a „tisztult felfogású“ politikus. Széll és Kliuen idejében, jóllehet egyik sem hozott katonai téren semmi jót, „erős okai voltak“ a pártközi konferenczia ellen. Tudta, hogy a komédia vége az a kíván­ság lesz: mondjon le Széli, mondjon le Khuen s minden rendbe jő. Ezt pedig nem akarta. Most azonban, hogy Tisza hozott fontos katonai refor­mokat, többet, mint amennyit A^­xragi ellen­zéki korában követelt, most kellene neki a párt­közi komédia, melynek bevallottan is a Tisza fel­vétele volna a czél­ja. Mi ez egyébb, mint a leszcsúnyább személyes politika ? Apponyinak, Régi farsang. Írta: Gróf Vay Sándor. Farsangkor bő alkalom nyílik emlékezni régi farsangokról. Ezeknek egyik legérdeke­­sebbike az 1790-ik év farsangja. József csá­szár a megyékhez már szétküldötte volt hires Kescri­­ptumát, s ez országszerte óriási örömöt szerzett. 1790. február 17-én, úgyszólván haldoklott már a császár, midőn Budára haza indította a ko­ronát. A szent ereklyét már a határon a köpcsé­­nyi kastélyban nagy dis­szel fogadták. Bált is tartottak, amelyben „nagy divatja volt a ma­gyar táMcznak“, s mint egy régi föl­jegyzés mondja: „--------egy gyík a Koronát kisérő Test­őrző — Soóky major uram mutatta be." A bálon különösen Szápáry Pál gróf és Inkey urak buzgolkodtak, hogy: „a Föranguság és Ne­messég jól érezze magát."­ Ugyancsak ebből az alkalomból Vörös Ist­ván pestmegyei főszolgabíró és Belányi István vármegyei kapitány, nagy mulatságot adtak. Február huszonkettedikén pedig Laczkovits, a megye máétól ispánja. Tekintetel arra, hogy ép­pen erre a napra esett a császár temetése, nem szólt zene. Báró Orczy László gátolta meg, mondván: „Ha némi nemű jogainkban csorbí­tott is a boldogult, tudatos ácsván megbánta, és mint ritka kitünőségü Ember, megérdemel­t$$­Gróf Zichy Károly országbíró estvéli tár­saságában is sokan gyűltek össze. Többnyire Fő­rendek. Még a nők is magyarba öltözködtek i­tt, s különösen szép és ékes köntöst viselt maga a háziasszony, Khevenhü­ller grófnő és Orczy Lászlóné, Traun grófnő. Ebben a társaságban különösen föltűnt — a jegyzett szerint — Cziráky Antal gróf, egy fiatal törvényhallgató, aki „remekül ejtette a magyar szót. Zene és táncz itt sem volt. A Rescri­ptumok megyék szerte is nagy örömöt ger­jesztettek. Egy­ régi napló említést tesz arról a gyűlésről, mikor Biharmegye székházán­ál fölol­vasták a császár Visszairásait. Ezen napról emlékező irás következőket mondja: „---------nyomtatott tzédulátskákat kül­döztek az Uraságoknak és a Meghívó is mellé­kelve van a naplóhoz: „Szabad Bik­ét a G­róff Teleki Házánál Februárius 3-dikán estvéli 6 órakor Magyar Nemesi Mulatságra.“ A bál rendkívül fényesen sikerült s mint a száz és egynéhány év előtti föl­jegyzés mondja: „Öltözetekkel is megmutatták az oda sereglett Urak és Dámák, hogy igaz Magyar Hazafiak s Leányok. Néhány jeles Ifiak egyforma módos öltözetben, úgy mint zöld Mentében, piros Nad­rágban és sárga sarkantyús csizmában járták el a magyar katonák Tántzát. Vezetőjük a Devins Regementjének érdemes Óbestere, Báró Petrás volt, aki maga is magyar Budában lévén. Tes­tének a^ódog lélegetése­s,gyors Mozgásai által a nemes Társaság örömét még nagyobbra fokozta s közönséges Tapsolást okozott. Az ugróf Matska-Tántzot, Tisza István, egy jeles Ház fia járta.. .“ Somogy megyében. — Nagy-Gombán, Fes­tlich Lajos gróf rendezett fényes bált. Itt a ma­gyar tánczot ifjú Festetich János gróf mu­tatta be. „— A’milyen nagy volt ezen a Részen az idegen öltözetekre való Majmozás, olyan nagy most­­ már a patyolatos módi, az igaz ma­gyar öltözetnek Betsülése. — írja egy múlt szá­zadbéli familiáris levél. — Aztán leírja, hogy a bálra az egész megye össze­sereglett, s hogy Gróf Festetich „Gréven Regementbéli Obers­­lajdinánt Ur Hitves Tárna kiélt. Ballér Judith asszony óz Deseő Imre Ur Hitvese Rost­y Jusz­tina, valamint Gál Francziska kisasszony“ régi díszes Magyar öltözetben jelentek meg. a lelkes hölgyek itt. Kazinczy munkájára gyűjtést is in­dítottak, aki, Széphalmy Vinozp név alatt, ak­kor bocsátotta világgá’ Orfeus-ot, és keresett for­dítót, Rousseau hires Contract Social-jim, mert a szerkesztős? bokros teendői mellett erre ő maga nem ért rá. Naplójában különben Kazinczy is meg­emlékezik a 1790-ik év magyar divatjáról, s egy helyen azt irta, hogy mikor a koronát visszahoz­ták Budára, az ottani gombkötők nem tudtak­ elég sújtani, sallangot, gombot és zsinórt készig­teni. Még a mvelYÜuk'_apostola is fölvette ajnaj

Next