Magyar Szó, 1904. február (5. évfolyam, 28-51. szám)
1904-02-02 / 28. szám
2 MAGYAR SZÓ. Február 2. Hiányra áthárítani, de tenni nem tesznek semmit a megnyomorítottak érdekében. Az ország pénzén selyemszőnyegen járva, meleg szobában a markukba röhögnek, hogy ez a pipogya nép csizmasarokkal nem tapodta ki még a lelket gyalázatos, nemzetrontó komédiájukból. Nem sokáig lesz alkalmuk a leglelketlenebb léhaságot elkövetni. Jön a leszámolás órája s a kormány végét veti végzetes játékuknak. Végét veti alkotmányos, törvényes fegyverekkel, hogy mennél előbb visszaadja az elhagyott feleségnek a férjét, a nyomorba jutott gyermekeknek a kenyérkereső apát. Sajnos, oly hamar, ahogy a kormány és minden jóérzésű ember szeretné, ez nem fog menni. Július, legkorábban június vége előtt az obstrukczió halálmadarai miatt aligha lehet szó arról, hogy a póttartalékosok visszatérhessenek övéikhez. A jelzett időpontban való kiszabadulásuk is csak akkor lehetséges azonban, ha február végén, vagy márczius első napjaiban meglesz az újoncz megajánlási törvény. Minden további halasztás a póttartalékosok kiszabadulásának időpontját is kitolja, mert mindennél előbbre való állami érdek az, hogy a póttartalékosok fegyver alatt maradjanak mindaddig, míg az ujonczok annyira kiképezve nincsenek, hogy egy esetleges háborúban, melyben az ország minden polgárának mindene forog koczkára, nyugodtan felhasználhatók legyenek. A delegáczió: rK képviselőház tudvalevőleg elnapolta üléseit, hogy alkalmat adjon a magyar delegácziónak munkája elvégzésére. Kettős oka volt erre a kormánynak. Formailag azért történt a delegáczió összehívása, mert a közös kormánynak csak február végéig van felhatalmazása s kell, hogy ez az indenniti költségvetéssel helyettesíttessék, nehogy a közös ügyek terén is exlex támadjon. Lényegileg azonban azért nem kerül sor újabb indemnitire, hanem egész évre szóló költségvetésre, hogy a közös hadügyminiszternek legyen alkalma behatóan, konkrét formában megismertetni a katonai téren elért s megvalósítás előtt álló reformokat. Szükségesnek tartotta ezt a kormány azért főképpen, hogy végét szakítsa ama czélzatosan terjesztett hazugságoknak, melyek szerint a Tisza által beígért reformok puszta ígéretek maradjanak , nem valósíttatnak meg. Az országos közvélemények megnyugtatása s a klerikálisok hazafias mezbe öltöztetett perfid ürügyeinek leálczázása volt tehát a czél, mely Tisza előtt lebegett. Természetes, hogy politikai körökben feszült kíváncsisággal néznek a delegáczió Bécsbén tartandó ülései elé. Beavatottak informácziója alapján megírtuk már szombaton, hogy Pitreich várható nyilatkozata kellemes meglepetést fog kelteni országszerte. El fognak oszlani ama bántó s alaptalan legendák, melyek a katonai reformokról s Pitreich magyarellenes voltáról regélnek. Be fognak igazolódni Tisza István szavai, aki január 14-én ezeket mondotta a képviselőházban: Én úgy tudom, hogy a közös hadügyminiszter úrnak szándéka és óhaja a magyar delegációban nyilatkozni s akkor lesz alkalmuk nyilatkozni — nemcsak a delegáczió tagjainak, de a képviselőház tagjainak is teljesen a preczíz s a részletekbe menő véleményt alkotni, a tervezett nevelésügyi reform méretei felől. Én teljesen nyugodt vagyok aziránt, hogy ezek a részletes felvilágosítások minden objektív ember teljes megnyugtatására fognak vezetni. Azon rövid idő óta, amióta szerencsém, vagy szerencsétlenségem van erről a helyről beszélni, számos fontos ügyben kellett a közös hadügyminiszter úrral beható és bizalmas tanácskozásokat folytatnom. Eddig minden ilyen beszélgetésből, minden közöttünk felmerült ügynek elintézési vagy előkészítési tárgyalásaiból azon meggyőződést merítettem, hogy a közös hadügyminiszter úr egyfelől kiválóan kompetens katonai szakférfiú, másfelől a közjogi kérdéseket tekintve a legnagyobb lojalitással minden hátsó gondolat nélkül akceptálja a közjogi helyzetet, úgy, ahogy az törvényeink alapján fennáll. És minden jelenségből, amelyet tapasztaltam, csak újabb és újabb reményt merítettem arra, hogy a mgyar nemzet érdekében is annyira fontos, nagy horderejű kérdéseit a hadseregnek kölcsönös bizalommal, kölcsönös jóakarattal fogjuk megoldani. Kevéssel, esetleg rögtön a delegáczió ülései után a kormány, mint értesülünk, a képviselőház elő fogja terjeszteni a katonai nevelésügy megmagyarosítására vonatkozó törvényjavaslatokat, nehogy az obstruátok tovább hazudhassák, hogy a kormány nem akarja megvalósítani katonai programai]at. Apponyi lelepleztetése: Gróf Apponyi Albert kisded seregéből Smichovszky Valér, mint ismeretes, pártközi értekezlet kiküldését indítványozta Apponyi tudtával és hozzájárulásával. Az indítványt, melyre Apponyi szombaton nyíltan szavazatát is adta. Tisza tudvalevőleg nem fogadta el. Igen helyesen azzal indokolta álláspontját, hogy pártközi bizottságok kiküldése ellenkezik a parlamentarizmus lényegével, mert azok felelősséget involváló kérdéseket felelősség nélkül akarnának elintézni. Az ügyhöz most hozzászól Kossuth Ferencz is, a függetlenségi párt nagynevű és nagyérdemű elnöke. Írván egy újságcikkben írkövetkezőket : Amit Bmialovszky Valér akart házhatározatilag elérni, azt több inben javasoltam a Ház elnökének, még oly időben, mikor ez kivihető én üdvös lehetett volna. Még az indemnity lejárta előtt és utána többször kértem gróf Apponyi Albertet, hogy mint a Ház elnöke (ki pártokon kívül és a pártok felett áll), használja fel akkor még meg nem ingott elnöki tekintélyét arra, hogy Szilágyi Dezső példáját követve, (mellyel e felejthetetlen férfiú a „sajtószabadság“ obstrukczió idejében előljárt), gyűjtse maga köré a kormányt és a pártokat és kísérelje meg azt, hogy a törvényhozás rendes működése helyreállhassék. Bizonyára az ő meggyőződése szerint, erőd okai voltak arra, hogy ne hallgasson tanácsomban ne hajoljon kérelmemre; de én máig meg vagyok győződve, hogy ha az elnök másképpen határozott volna, sok rázkódtatástól lett volna megkímélhető az ország és a nemzeti követelésekre vonatkozólag (a hadsereg terén) szinte előbbre lennénk, mint ahogy most leszünk, még akkor is ,majd, amidőn a parlament munkaképessége helyreállván, hozzá fog láthatni, a törvényhozás ahhoz, hogy valósággá tegye az ígéreteket, testet és lelket öntsön abba, ami még sokaknak szemei előtt üres lárvának néz ki. Leszögezzük a czikknek e részeit, teljesen eltekintve annak felfogásától. Leszögezzük, mert fontos informácziót látunk benne a közvélemény számára. Íme: gróf A’monyi Albert, a „magasröptű“, „tiszta szándékú“, a „tisztult felfogású“ politikus. Széll és Kliuen idejében, jóllehet egyik sem hozott katonai téren semmi jót, „erős okai voltak“ a pártközi konferenczia ellen. Tudta, hogy a komédia vége az a kívánság lesz: mondjon le Széli, mondjon le Khuen s minden rendbe jő. Ezt pedig nem akarta. Most azonban, hogy Tisza hozott fontos katonai reformokat, többet, mint amennyit A^xragi ellenzéki korában követelt, most kellene neki a pártközi komédia, melynek bevallottan is a Tisza felvétele volna a czélja. Mi ez egyébb, mint a leszcsúnyább személyes politika ? Apponyinak, Régi farsang. Írta: Gróf Vay Sándor. Farsangkor bő alkalom nyílik emlékezni régi farsangokról. Ezeknek egyik legérdekesebbike az 1790-ik év farsangja. József császár a megyékhez már szétküldötte volt hires Kescriptumát, s ez országszerte óriási örömöt szerzett. 1790. február 17-én, úgyszólván haldoklott már a császár, midőn Budára haza indította a koronát. A szent ereklyét már a határon a köpcsényi kastélyban nagy disszel fogadták. Bált is tartottak, amelyben „nagy divatja volt a magyar táMcznak“, s mint egy régi följegyzés mondja: „--------egy gyík a Koronát kisérő Testőrző — Soóky major uram mutatta be." A bálon különösen Szápáry Pál gróf és Inkey urak buzgolkodtak, hogy: „a Föranguság és Nemesség jól érezze magát." Ugyancsak ebből az alkalomból Vörös István pestmegyei főszolgabíró és Belányi István vármegyei kapitány, nagy mulatságot adtak. Február huszonkettedikén pedig Laczkovits, a megye máétól ispánja. Tekintetel arra, hogy éppen erre a napra esett a császár temetése, nem szólt zene. Báró Orczy László gátolta meg, mondván: „Ha némi nemű jogainkban csorbított is a boldogult, tudatos ácsván megbánta, és mint ritka kitünőségü Ember, megérdemelt$$Gróf Zichy Károly országbíró estvéli társaságában is sokan gyűltek össze. Többnyire Főrendek. Még a nők is magyarba öltözködtek itt, s különösen szép és ékes köntöst viselt maga a háziasszony, Khevenhüller grófnő és Orczy Lászlóné, Traun grófnő. Ebben a társaságban különösen föltűnt — a jegyzett szerint — Cziráky Antal gróf, egy fiatal törvényhallgató, aki „remekül ejtette a magyar szót. Zene és táncz itt sem volt. A Rescriptumok megyék szerte is nagy örömöt gerjesztettek. Egy régi napló említést tesz arról a gyűlésről, mikor Biharmegye székházánál fölolvasták a császár Visszairásait. Ezen napról emlékező irás következőket mondja: „---------nyomtatott tzédulátskákat küldöztek az Uraságoknak és a Meghívó is mellékelve van a naplóhoz: „Szabad Bikét a Gróff Teleki Házánál Februárius 3-dikán estvéli 6 órakor Magyar Nemesi Mulatságra.“ A bál rendkívül fényesen sikerült s mint a száz és egynéhány év előtti följegyzés mondja: „Öltözetekkel is megmutatták az oda sereglett Urak és Dámák, hogy igaz Magyar Hazafiak s Leányok. Néhány jeles Ifiak egyforma módos öltözetben, úgy mint zöld Mentében, piros Nadrágban és sárga sarkantyús csizmában járták el a magyar katonák Tántzát. Vezetőjük a Devins Regementjének érdemes Óbestere, Báró Petrás volt, aki maga is magyar Budában lévén. Testének a^ódog lélegetéses,gyors Mozgásai által a nemes Társaság örömét még nagyobbra fokozta s közönséges Tapsolást okozott. Az ugróf Matska-Tántzot, Tisza István, egy jeles Ház fia járta.. .“ Somogy megyében. — Nagy-Gombán, Festlich Lajos gróf rendezett fényes bált. Itt a magyar tánczot ifjú Festetich János gróf mutatta be. „— A’milyen nagy volt ezen a Részen az idegen öltözetekre való Majmozás, olyan nagy most már a patyolatos módi, az igaz magyar öltözetnek Betsülése. — írja egy múlt századbéli familiáris levél. — Aztán leírja, hogy a bálra az egész megye összesereglett, s hogy Gróf Festetich „Gréven Regementbéli Oberslajdinánt Ur Hitves Tárna kiélt. Ballér Judith asszony óz Deseő Imre Ur Hitvese Rosty Jusztina, valamint Gál Francziska kisasszony“ régi díszes Magyar öltözetben jelentek meg. a lelkes hölgyek itt. Kazinczy munkájára gyűjtést is indítottak, aki, Széphalmy Vinozp név alatt, akkor bocsátotta világgá’ Orfeus-ot, és keresett fordítót, Rousseau hires Contract Social-jim, mert a szerkesztős? bokros teendői mellett erre ő maga nem ért rá. Naplójában különben Kazinczy is megemlékezik a 1790-ik év magyar divatjáról, s egy helyen azt irta, hogy mikor a koronát visszahozták Budára, az ottani gombkötők nem tudtak elég sújtani, sallangot, gombot és zsinórt készigteni. Még a mvelYÜuk'_apostola is fölvette ajnaj