Magyar Szó, 1923. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

ARA 10 KORONA EGER * 1923. JANUÁR HÓ *31* MÁSODIK ÉVFOLYAM *24* SZÁM A Hívesmegyei Földminas-Szövetség hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egri Nyomda R.-t. (Eger, Gimnázium­ u. 3. szám.) POLITIKfil NAPILAP LAP VEZÉR: MFIYER ]fÍNOS == ELŐFIZETÉSI A­R« ====] Egy hónapra 200 korona, negyedévre 5§jJ ko; az esetleges potitijai felszámnlt hatása lensturiasival. Egyes szám­ára vasár- és ünnepnapon is­­ Q korona fi nemzetgyűlés — A Magyar Szó telefonértesítése. — Budapest, 1923. január 30. A nemzetgyűlés mai ülését 12 óra után nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Bejelenti, hogy Batitz Gyula napirend előtt kért és kapott felszólalásra engedélyt. Batitz Gyuláról a vasárnapi la­pokban az a hír jelent meg, hogy Pápán a rendőrség nagyarányú kom­­­munista összeesküvést leplezett le, amelynek ő volna az irányítója. A hírek arl is beszámolnak, hogy a vizsgálat kiderítette, hog­y ő a kom­munistákkal folytatott megbeszélése­ket és tudtukra adta volna nekik, hogy a Bethlen-kormányt még feb­ruár elejével eltávolítják a helyéről, lefegyverzik a nemzeti hadsereget és az államrendőrséget, hogy ismét a proletáriátus vegye át a hatalmat. Kijelenti, hogy egy percig sem fog­lalhatná el helyét a nemzetgyűlésen, ha ezek a hírek valósnak bizony­ul­­nának. Batitz Gyula ezután ismerteti pápai épitőmun­kások egyesületét és a bizonyítja, hogy az egyesület törvé­nyesen működött. (Az ülés tart.) Társas ebéd a hatvani nagygyűlésen- Lelkes pohárköszöntők képviselők és választók között. Lapjunk tegnapi számában részle­tesen beszámoltunk a hatvani nép­gyűlésről. A szépen sikerült nagy­gyűlést a Csekő féle nagy vendéglő­ben társas ebéd követte, hol Hatvan­­ és környékének gazdái, földmivesei bizalmasabb hangulatban sokáig szí­vélyes poharazás között ültek egy­ütt a képviselőkkel. Fösvény József, pásztói kisgazda emelkedett elsőnek szólásra. Örven­detes nap a mai nap, mondotta. Pásztó is érzi és Hatvan is érzi ezt. Tisztviselőinket, akiket szeretünk, tisztviselőinket, akik bennünket sze­retnek, asztalunknál tiszteljük. Üd­vözli Ivády Bélát, a pásztói kép­viselőt, üdvözli Alikovinyi Jenőt, a hatvaniak képviselőjét és üdvözli azokat a képviselőket, akik nem egye­dül csak a választás alatt találkoz­nak válaszaikkal. Isten áldását kéri azokra, kik a köz érdekét szolgálják. (Éljenzés.) Mikovinyi Jenő a hatvani kerület nemzetgyűlési képviselője az egész asztaltársaság szeretetétől kísérve mondja el pohárköszöntőjét: Ma a közös cél szent és ko­m­oly kidomborítására jöttünk itt össze Heves megye különböző részeiből. Akik itt vannak, azért is vannak itt, mert szeretnek együtt ienni. És az életnek igen nagy értéke a szeretet és ragaszkodás. A szeretet nélkülöz­hetetlen része az é­ltnek. E nélkül lehetetlen kiindulni és küzdeni. Én úgy látom, hogy a vármegye eme részét közelebbi kapcsolatba vonja, a többihez a földmives szövetség. A célja nem más, mint inasunknak és minden társunknak megkönnyíteni a megélhetést. A fő cél azonban az, hogy megértsük, mit várhatunk és mit kaphatunk és számolnunk kell a lehetőségekkel, hogy ne töreked­jünk lehetetlen dolgok után. A magyar nemzet leghivebb és a jövő megalapozására leghivatottabb rétege a földmíves társadalom. Akik ezért fáradoznak, én azokat üdvöz­löm. Lévay apci kisgazda tanúként je­­lentkezik Mikovinyi Jenő szavaira. Mikovinyi nemcsak szóval szereti a népet, hanem azt tettel is bizonyítja, s a kijelenti, hogy a haza újjáépítésénél a gazdatársadalom is le akarja tenni az alapkövet. Kakuk Ignác a jó képviselőkre­­ üríti poharát, akik úgy összeforrnak népükkel, mint a hatvani és pásztói nemzetgyűlési képviselők. Kovács Antal (alm­isi) apci kis­gazda az intelligenciára űriti poha­rát, mely tágultságánál és tudásá­nál fogva vezetésre hivatott. Barnák István pásztói földmun­kás, kit társai közköltségen küldtek a nagygyűlésre, pohárköszöntőjében a következőket mondotta: „Alig földet nem kapnak a föld­munkások, addig nem tudnak bele­­ illeszkedni a­ földmives, kisgazda és polgári társadalomba, mert a szocia­listák karjaikban tartják őket. Dol­goztok kell a megélhetésért s ha­­ bányába, vagy bármely munkára j mennek, csak akkor veszik fel őket, ha j­ó szervezve vannak. A földmunkáso­­­­kat csak a jól befejezett földreform adhatja vissza a társadalomnak, il­letve mentheti meg a szocialisták karmaiból“. Béla József gy.halászi birtokos a földreformnál tapaszta­t visszaélések ellen emelt kifogást. Lévay apci kisgazda annak az óhajtásnak a dőlt kifejezést, hogy csak a haza és nemzet szempont­jából hasznos elemek kapjanak föl­det és házhelyet. Csór József pásztói kisgazda jó­létet­­ kér a magyarok Istenétől az országra. Azt mondja, hogy a föld­mives osztálynak és az úri osztály­nak eggyé kell olvadniok, mert más­különben elveszünk. Aki nem ér­ valamihez, az ne avatkozzék bele, de aki ígér vakamit, az teljesítse is azt amit ígért! Kelemen Andor a „Magyar Szó” szerkesztője Hatvan első polgárára, Várkonyi Sándor főjegyzőre emel polcat. Kevés közéleti férfiúnak sike­rül az, ami Várkonyi Sándornak Hatvan község élén oly dús sikert biztosit. Üdvözli a főjegyzőt, aki tel­jesen a népé, aki a népnek szen­telte teljes életét és a népen keresz­tül a hazának. Üdvözli a­zt a Vár­konyi Sándort, aki a mi eszménk­nek egyik legrégibb hive, akit akár felfelé, akár lefelé nézünk a társada­lomban, minden oldalról csak sze­retni és tisztelni tudnak. A szövetség a jegyzői karral s a nép vezetőivel is karöltve akar dol­gozni, kétszeres tehát a mi örö­münk, mikor a népnek egy ilyen igazi atyjával találkozunk, aki iránt apraja és nagyja bizalommal lelke­sedéssel és szeretettel van eltelve. (A pohárköszöntő után az egész asztaltársaság hosszasan éljenezve ünnepelte Várkonyi Sándort.) Várkonyi­ Sándor Hatvan főjegy­zője a meleg ünneplésre meghatott szavakban válaszolt: Életemnek egyik legboldogabb napja a mai nap, mikor a község egész társadalma összefog és elis­meri, hogy vezetőre szüksége van. Ezután a képviselőket üdvözli és kijelenti, hogy mindaddig örömmel támogatja őket, m­íg azt látja, amit m­a, hogy ők pedig a népet támo­gatják. Ivády Béla kedves válas­zairól szól. Kijelenti, hogy ő és Mikovinyi nem szók közé az emberek közé tar­toznak, akik a fórumon hangosan ordítoznak, hanem azok közé, akik csendben dolgoznak. Majd így szól: „Annak a középosztálynak, mely­nek mi is tagjai vagyunk, egyedül a mai kisgazda társadalomból kell regenerálódnia /“ Novák István boconádi kisgazda hatása. Kálmán pásztói főjegyzőre mond szép pohárköszöntőt, ki már éppen távozni akar. Megható az a kedves ragaszkodás, mellyel az egész társaság Kalusát körülvette. Hallani akarta mindenki a pásztói főjegyzőt, de a vonat már indulóban volt, neki sietnie kellett és csak rövid szavak­kal éltette az egész társaságot s annak eszméjét. Ebneth Farkas káli kisgazda kö­szöntőjében elmondja, hogy a gyű­lésen, mikor egyik sző­nok a nemzet jobblétéről beszélt, valaki megje­gyezte hogy, várhatjuk a jobblétet 12,000 koronás búzaár mellett! Ki­jelenti, hogy a 12,000 koronás bú­zaárért nem a kisgazdák okolhatók, hanem a háborús kormányok és el­sősorban azoknak közélelmezési mi­niszterei, kiknek érdeme, hogy a kis­gazdák maximális áron voltak kény­telenek eladni búzatermésüket, míg a nagybirtokosok búza helyett ren­des áron értékesíthető árukat termel­tek, répát, tököt, takarmányt stb. Ennek az eredménye az, hogy a búzatermés csökkent és az előbbi mennyiség elérésére most évtizedek kellenek. Sokkal jobban járt volna a kincstár is, ha a búzáért a háború alatt hússal vagy pénzzel fizetett volna. Matékovics József szövetségi jegyző Papp Józsefet, a Hatvani Kath. Kör elnökét köszönti fel lelkes szavakkal, melyre Papp József egy hosszu éle­ten át leszűrt mély bölcseség hang­ján válaszol. Ő, aki 25 évvel ezelőtt alapította Hatvanban a Kath. Kört, most is pár­ok fölé emelkedik és azt mondja, hogy minden tisztessé­ges törekvés, mely az emberiség ja­vára szolgál, jogos. Ezután kijelenti, hogy igenis a mezőgazdaság, de azonkívül az ipar és kereskedelem azok a faktorok, me­lyek nag­gyá tehetik Magyarorszá­got. Ő Nagy-Magyarországra üríti a poharat. Kakuk Ignác szintén Papp Józsefre, mint a régi függetlenségi eszme har­cosára viit poharat. Dóró Gábor a Hatvan és Járása című lap szerkesztője bár úgy sze­retné, ha nem lennének társadalmi osztályok, be­árja a gazdatársada­lom­ szervezkedésének szükségét s mint a szó és betű harcosa a nyom­tatott betű hatalmával e társadalom segítségére áll. A szebb jövő meg- Szerkesztőség, igazgatóság, kiadóhivatal és nyomda, hová az előfizetési pénzek, hirdetések és közlemények küldendők: Eger, Gimnázium-u. 1 sz. **<

Next