Magyar Szó, 1946. március (3. évfolyam, 51-77. szám)
1946-03-01 / 51. szám
A Magyar Szó Ahaladás, a technika fokozottabb alkalmazása a mezőgazdaságban már a háború előtt felvetette a földművelés jobb megszervezéséinek kérdését. Ennek a jobb megszervezésnek célja: kedvezőbb terméshozamot elérni, csökkenteni a termelési költségeket és növelni a mezőgazdasági jövedelmet. A háború után ez a kérdés még élesebb formában megmutatkozott, egyrészt a termelőeszközöknek, főleg a vontató állatoknak a pusztulása folytán beállott hiány miatt, másrészt az ellátás céljait szolgáló gabonatermesztés növekedésének szükségessége folytán. Sok kezdeményező lépés történt ezen a téren éppen a széles néprétegek részéről. Itt is, ott is szövetkezetek alakultak a föld közös megművelésére. Középparasztok és kisparasztok alakították ezeket a szövetkezeteket földjeik egyesítésével és azzal, hogy felszerelésüket, valamint vontatóálataikat közösen használják. Vajdaságban az elmúllt tavasszal a földmunkások igen sok helyen azt kérték, hogy engedjenek át nekik bizonyos fasiszta birtokokat, amelyeket ők a fdám közösen megművelnének. A földreform végrehajtásával és a telepítéssel megnövekedett azoknak az érdekelteknek száma, akik továbbra is követelik a földmegmunkáló szövetkezetek megalakítását. Az ilyen kezdeményezést sokszor objektív indokok is támogatják. A felosztott birtokokon és juttatott földeken letelepített családok nem kapnak mindig — lakóházon és megművelésre szint földterületen teül — megfelelő mennyiségű gazdasági felszerelést és megfelelő számú vontató állatot. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy a telepítést végző hatóságok igyekeztek a telepesek számára a legszükségesebbeket biztosítani a lehetőség szerint, s bár több családra vontató állat is jutott, a szántás nagy részét mégis traktormunkával végzik majd.) Miután a földreformról és a telepítésről intézkedő törvény előrelátta földmegmunkáló parasztszövetkezetek létesítését, a szerbiai népköztársaság kormánya mellett működő telepítési és agrárbizottság végrehajtási utasítást adott ki az ilyen szövetkezetek megalakítása tekintetében. Az új szabályzat biztosítja majd a szövetkezetek helyes és egységes működését. Az agrártörvény alapján annakidején kiadott rendelet úgy intézkedik, hogy azok a bizottságok, amelyek a földosztást és a telepesek, valamint agrárérdekeltek birtokbahelyezését elvégzik, amelyek házhoz és földhöz juttatják a telepeseket és földigénylőket, kötelesek ezt minél előbb végrehajtani, hogy minden telepescsalád még a tavaszi mezőgazdasági munkák megindulása előtt tisztában legyen vele, amelyik az ő földje és az ő háza. Minden családnak a végrehajtott ideiglenes felmérés alapján bizonylatot kell kapnia erről, később pedig hiteles bizonylathoz kell jutnia a végleges felmérés alapján. A telepesek és földigénylők, miután megkapják földjüket, szabadon dönthetnek arról, kívánnak-e szövetkezetet és milyen formában kívánják. Az új végrehajtási utasítás mindenesetre megadja azokat az irányvonalakat, hogyan kell az ilyen földmegmunkáló parasztszövetkezeteket megalakítani A közös földigénylés Ahol bizonyos számú csaláid között hajlandóság mutatkozik a munkaközösségre, szükséges hogy az egyes családok (háztartások) írásbeli nyilatkozatot adjanak át erről a helyi bizttságnak még a földosztás végrehajtása előtt. Ez azért szükséges hogy a földet a szövetkezet egy tagban vagy nagyobb parcellákba kapja. A bizottságok aztán összehívott konferenciákon meggyőződnek arról, hogy a családok valóban önkéntesen határozták el a szövetkezet megalakítását. A végrehajtási utasítás hangsúlyozza, hogy minden kísérletet, amely arra irányul, hogy erőszakolják az érdekelteket szövetkezet alakítására, le kell törni. Mindez odairányul, hogy a földmegmunkáló parasztszövetkezetek egészséges alapon épüljenek fel s hogy az állam által nekik nyújtott segítség egészséges szervezetbe jusson. Abban az esetben, ha bizonyos számú család a „mesgye nélküli” alaktárs mellett foglal állást, vagyis olyan szövetkezet mellett, ahol a szövetkezet maga igényel földet, házat, udvart, belsőségeket az egyes családok nevére írják, a megművelendő földet viszont a szövetkezet kapja közös tulajdonként Azonban ilyen esetben is minden szövetkezeti tag — minden család — tudni fogja, milyen részben illeti őt részesedés, vagyis társtulajdoni rész a közös földiből. A szövetkezet és a magántulajdon Földmegmunkáló parasztszövetkezet alakítható más magántulajdonnal rendelkező földművesek között is, a magántulajdon semmiféle akaA szövetkezetek alapítása úgy történik, hogy minden család (háztartás), amely földmegmunkáló parasztszövetkezetet óhajt létesíteni, bejelenti ezt a népköztársasági mezőgazdasági minisztériumnál, a birtoknagyság és a családtagok számának feltüntetésével. Miután a csali idők szövetkezet létesítésére engedélyt kaptak, közgyűlést kell tartanni, amelyen a család (háztartás) összes 16 éven felüli tagjai résztvesznek. Az így megalakított szövetkezetet legkésőbb egy hónapon belül regisztráltatni kell a járási népbizottságnál, azonkívül az illetékes szövetkezeti főszövetségnél, mint revíziós szövetségnél. Földi megmunkáló parasztszövetkezeteket csak olyan személyek alakíthatnak, akiknek a földművelés főfoglalkozásuk. Az ilyenek egész földjüket, gazdasági felszerelésüket és állatállományukat is beviszik a szövetkezetbe. Nincs intézkedés arról, melyik az a legkisebb birtok, vagy birtokrész, amellyel szövetkezni lehet. A szövetkezeteket csak a helyi viszonyok szerint és ott kell megalakítani, ahol elegendő munkaerő és föld áll rendelkezésre az eredményes munkához. Amikor a szövetkezeti tömörülés megtörténik, meg kell állapítani minden család (háztartás) által hozott földbirtok nagyságát és értékét. A személyes háztartásban a szövetkezetbe tömörült család anynyi apró és nagyobb állatot nevelhet (vontató állatot kivéve), amenynyit a szövetkezeti közös gazdaságból kapott takarmánnyal eltarthat. A szövetkezetbe hozott földeket a szövetkezet számára adott bérlet munka megszervezése a szövetkezetben munkásbrigádok és csoportok útján történik. A szövetkezet összes tagjai kötelesek munkájukat úgy végezni, hogy az mennyiségi és minőségi tekintetben minél jobb legyen. A végzett munka díjazása az elvégzett feladattól és a munka minőségétől függ. A leszámolás munkanapokban történik az érvényben lévő előírások és munkanorma alapján. A munkanormát és a munkadíj elszámolását a szövetkezeti közgyűlés külön szabályrendeletben határozza meg. Az év folyamán a szövetkezet előleget folyósíthat tagjainak készpénzben vagy terményekben családjuk vagy személyes gazdaságuk számára. A szövetkezet legfelsőbb szerve a közgyűlés. Közgyűlést akkor tartanak, ahányszor csak szükség mutatkozik, elsősorban azonban a fontos mezőgazdasági munkák megkezdése előtt. Az agrárreformról és telepítésről intézkedő törvény 23-ik szakasza alapján a szövetségi földművelésügyi minisztérium minta-alapszabályokat írt elő a földműves szövetkezetekre azok egyes típusai szerint a jövedelem megosztása kérdésében, ha a szövetkezeti tagok földet hoznak magukkal a szövetkezeti szervezetbe, vagy ha a föld közös tulajdonként kerül a szövetkezet birtokába. Ezek a minta-alapszabályok a szövetkezetek előrelátott négy típuséra azonosak. A különbség csak a földhöz való viszony különbözőségében van. 1. Ha a föld mint bérlemény kerül a szövetkezet birtokába, a bérbeadó szövetkezeti tag megkapja a költségek levonása után az általános évi bérösszeget. A fennmaradt jövedelmet aztán szétosztják a szövetkezet tagjai között, előzőleg hályt nem képezhet. Minden család, amely földdel járul hozzá a szövetkezet megalakításához, visszakaphatja ezt a földet, ha kiválik a szövetkezetből. Ilyen szövetkezet megalakításánál a családoknak nyilatkozatot kell adniok, hogy legalább három évig tagjai maradnak a szövetkezetnek. Ha valaki kilép a szövetkezetből, a szövetkezeti blokkon kívül eső földterületből juttatnak neki hasonló mennyiségű és minőségű földet. A költségeket ilyen esetben a kilépő szövetkezeti tag vagy család viseli. Ha a föld értéke a közös megművelés alapján például melitizáció folytén emelkedett, a kilépő szövetkezeti tag kártérítéssel tartozik. mény, lehet alapja a szövetkezeti részesedés kiosztásának, lehet szövetkezeti rész, de képezhet egységes egészet is, mint szövetkezeti vagyontárgy (közös földigénylés esetén). A földmegmunkáló parasztszövet, kezet a maga gépeit, szekereit, fel- szereléseit és igás állatait átengedheti munkára a szövetkezeti családoknak személyes földjük megmunkálására is, olyan megtérítés mellett, amelyet a szövetkezeti közgyűlés előír. A szövetkezetek alapszabálya maga fogja meghatározni, hogy a szövetkezetekbe való belépésnél fizetendő-e belépődíj. Az esetleges veszteségek — aszályos év, állatelhullás, stb. — fedezésére a szövetkezetnek tartalékalapot kell teremteni és pedig legkevesebb 60 százalékát az évi tartalékolásra szánt összegnek. Létezhetnek ezenkívül épületalapok, beszerzési vagy szociális-kulturális, stb. alapok. A tervgazdálkodás biztosítására a szövetkezeten belül minden évben termelési-pénzügyi tervet is kell készíteni azoknak az általános előírásoknak alapján, amelyeket az állam ad ki az általános tervgazdálkodásra. A földmegmunkáló parasztszövetkezetekben minden munkát a tagok maguk végeznek, azon előírások figyelembevételével, amelyeket a szövetkezeti közgyűlés megalkot. Bérmunkások, idegen munkaerő alkalmazása csak kivételes esetben engedhető meg, nevezetesen akkor, ha a mezőgazdasági és építőmunka, amelynek határidőre be kell fejeződnie, nem készülhet el, még ha a szövetkezeti munkaerőt teljes menynyiségben kihasználják, akkor sem, azonban bizonyos százalékot levonnak a különböző alapokra. 2. Ha a földet a szövetkezeti tagok mint osztozkodási alapot hozzák magukkal a szövetkezetbe, akkor az általános költségek levonása és az alapok dotációja után a megmaradt jövedelmiét egyrészt a szövetkezeti tagok által hozott föld értéke arányában, másrészt a végzett munka arányában osztják fel. 3. Ha a földet a szövetkezeti tagok mint rész-hozzájárulást hozzák magukkal a szövetkezetbe, a levonások elvégzése után csak a végzett munka arányában osztják el a jövedelmet a tagok között. Ilyen esetben kifizethető bizonyos kamat a szövetkezeti tagoknak és pedig behozott földjük értékéért, ez a kamat azonban nem lehet magasabb az évi törvényes kamatlábnál. 4. Ugyanez az eljárás, ha a szövetkezet maga igényelt közösen földet. A levonások elvégzése után itt is a végzett munka arányában történik a felosztás, kamatot itt is kaphatnak a tagok a föld értéke után. Mindezek a különbségek nem befolyásolják a szövetkezeti tagok jövedelmét, mert ugyanazzal a munkával, azonos feltételek mellett ugyanaz a jövedelem érhető el. Ezekkel az utasításokkal és a minta-alapszabályok alkalmazásával sikerült egészséges alapot teremteni a földmegmunkáló parasztszövetkezetek sormára. Mindezekkel elérhető a költségek csökkentése és a jövedelmezőség emelése a családi közösségek és az egész állam javára. Ha a földi megmunkáló parasztszövetkezetek a fenti alapelvek alapján épülnek ki és így működnek, javára lesznek mezőgazdaságunk fejlődésének és országunk gazdasági élete megerősödésének. Az előttünk álló vetési kampányban traktorállomásaink sokkal rendezettebb viszonyok között kezdik meg munkájukat mint az elmúlt gazdasági év tavaszi és őszi vetési munkáinak alkalmával, noha ma nagykiterjedésű telepesföldek várnak megmunkálásra, amelyek ezúttal kis gazdaságokat képeznek és amelyeknek megművelése különösen traktorokkal tavaly sokkal nagyobb nehézségekkel járt volna. Ezenfelül meg kell munkálni az agrárérdekeltek földjeit is, amelyekhez a földreform útján jutottak. Mindezeket a földeket azokkal a traktorokkal kell megmunkálnunk, amelyekkel a mezőgazdasági gépállomások rendelkeznek. Ennek a feladatnak elvégzésére minden tervezési előkészületet meg kell tennünk, jobban mondva meg kellett volna tennünk. A traktorállomások és a néphatóságok együttműködése Vannak olyan traktorállomások, amelyek bizonyos mértékben eleget tettek kötelezettségüknek. De vannak olyanok is, amelyek előkészítő munkálataikat még meg sem kezdték. Azok közé a traktorállomások közé, amelyek nem készültek fel vagy csak kis mértékben készültek fel, tartoznak a noviszádi, a szuboticai és a petrovgrádi traktorállomások. Szervezettség tekintetében ezek azok a gépállomások, amelyek a legalacsonyabb színvonalon állnak. Ez szemléltető példája annak, hogy egyes traktorállomások vezetői egyrészt nem látnak tovább saját hatáskörüknél, másrészt nem használják fel a meglévő szervezési lehetőségeket saját fejlődésük érdekében. Ezeknek a traktorállomásokon különösen nem helyesen használták ki néphatóságaink munkáját, amelyek az összes intézmények és szervezetek segélyforásai. A gyakorlat ebben a tekintetben először is az öszszes szabálytalanságokat igazolja, másodszor a legjobb tanító. A gyakorlatban beigazolódott, hogy traffitorállomásainknak az a vezetősége felelt meg hivatásának és teremtette meg magának a további fejlődés alapjait, amely mint főerőforrásra a népbizottságokra támaszkodott. Ilyen eset nemcsak a fenti traktorállomásoknál fordul elő. Traktorállomásaink ilyen munkája nem biztosíthatja azt, hogy azokat az új feladatokat, amelyek ma előttünk állanak és amelyek még a jövőben várnak ránk, sikerrel elvégezhetjük. Ez a tény megköveteli, hogy traktor állomásaink vezetői ezentúl tegyék szorosabbá kapcsolataikat a helyi népbizottságokkal, hogy hozzáférhetőbbek legyenek mint eddig, amivel újra feladatuk magaslatára emelkedhetnének, de egészségesebb alapon. A traktorállomások és a néphatóságok közötti kapcsolatok szorosabb kiépítése, valamint a néphatóságok komolyabb érdeklődése a munkák iránt az alapfeltétele a traktorállomások fejlődésének, alapfeltétele az előttünk álló feladatok sikeres elvégzésének. Új emberek kellenek egyes traktorállomások élére Mezőgazdasági gépállomásaink irányítását eddig főleg mechanikusok látták el és kisebb mértékben gépészmérnökök. A gyakorlat bebizonyította, hogy sem az egyik, sem a másik munkája nem volt eredményes. A mérnökök is, meg a mechanikusok is csak a saját műhelyeikben dolgoztak, ami azt jelenti, hogy a szélesebb és szűkebb szervezési munkákat kerületükben elhanyagolták. Ez is egy ok, amivel meg lehet magyarázni, hogy egyes traktorállomások miért nem végezték el idejében a szervezési munkákat a tavaszi mezőgazdasági kampányra, amelynek már küszöbén állunk. Felmerül annak szükségessége, természetesen még csak távlatodban, hogy a mai vezetőket, különösen azokat, akik nincsenek megelégedve tisztségükkel, új emberekkel váltsuk fel. Ezeknek a tisztségeknek betöltésére jó és sokoldalú gazdászokat kell találtaink, akik a mezőgazdasági gépszolgálat körüli teendőket kedvvel fogják elvégezni. Tartományi mezőgazdasági traktorállomásunk vezetőségének ezen kérdésre már most nagy gondot kell fordítania. Újjászervezik a traktorbrigádok adminisztrációs munkáját A traktorbrigádok fogalma népeink nagy részének tudatában behatolt már, mert ezekről a brigádfajtákról sokat imák lapjaink. Egyes brigádunkat már ki is tüntették a II osztályú munkaérdeijellel. Ezek egészen új brigádok voltak, amelyek még nem rendelkeztek kellő tapasztalatokkal. A mostani m mezőgazdasági kampányban olyan új brigádokkal veszünk részt, amelyek nemcsak formailag, hanem lényegileg is különböznek a régiektől. Természetesen itt csak azon brigádokról van szó, amelyeknek vezetői lelkiismeretesen végezték munkájukat. Mindazon követelmények mellett, amelyek brigádjainkban jelenleg fennállanak, legfontosabb az, hogy minden egyes brigádnak könyvelővel kell rendelkezie, akinek feladata az adminisztrációs munkák elvégzése lesz, mert a traktorbrigádoknak mint a mezőgazdasági gépszolgálat egységeinek helyes és tervszerű működése nélkül, nem működhetnek a traktorállomások sem tervserűen. Kész könyvelőink nincsenek. Gyorsan és saját sorainkból kell őket mozgósítanunk és kiképeznünk. Az ellenőri szolgálat helyes megszervezése A traktorállomásoknál vannak bizonyos technikai ellenőrök, vagy ahogy nevezik őket: inspektorok. Az ellenőrök vagy inspektorok fogalmát jobban kell tisztáznunk és meghatároznunk mint eddig különösen a traktorműhelyekben. A mezőgazdasági traktorszolgálatban meg kell jelölnünk pontosabban az úgynevezett idényellenes munkakérét is, akinek kizárólagos feladata az, hogy ellenőrizze a munkákat amíg a tavaszi kampány tart. Ezzel a kérdéssel szintén a vajdasági traktorállomások központi igazgatóságának kell behatóan foglalkoznia. Az ellenőröket a legérdemesebb fiatalok közül kell kiválogatnunk, akik jobbkezei lesznek nemcsak a néphatóságoknak, hanem a tartományi mezőgazdasági gépállomásnak is. Ha a tartományi mezőgazdasági traktorállomás tárgyilagos felvilágosításokat kap az egyes vidékekről módjában lesz, hogy közbelépjen és segítséget nyújtson ott, ahol erre szükség mutatkozik. A felelősségérzet hiánya Eddig az volt a szokás, hogy azokat a traktorokat, amelyek a műhelyből kikerültek nem vette át bizottság és az átadásról nem vetetek fel jegyzőkönyvet pedig ezzel az eljárással elejét vehetnénk a különböző visszaéléseknek és szabotázscselekményeknek. Ami a legfontosabb nincs kifejlődve a munkásoknál és az alkalmazottaknál a felelősségérzet, amire különösen az ilyen munkáknál nagy szükség volna. Másrészt az állami traktorállomások lelkiismeretlensége miatt, földműveseink elveszítik bizalmukat a traktorszolgálattal szemben. Feltétlenül szükséges, hogy tartomernyi mezőgazdasági gépállomásunk a jövőben megszervezze a traktoroknak bizottsági úton történő átadását tekintet nélkül arra, hogy állami vagy magántulajdonban van-e a műhelyből kikerülő traktor. A másik kérdés, amelyet szintén nem szabad szem elől téveszteniük traktorállomásaink vezetőinek, a kijavított mezőgazdasági gépek értékelése. Traktorálllomásaink eddig kisebb javítási munkálatokért olyan óriási összegeket kértek, amelyeket a traktortulajdonos nem tudott kifizetni. Ezt az eljárást azonnal meg kell szüntetni. E tekintetben szakszervezeteink tehetnek a legtöbbet A kölcsönös segélynyújtás és a tervszerű munka Traktorállomásaink műhelyei színtén alig törődtek valamit azzal, hogy munkáikat tervszerűen végezzék. Ezért történik meg az, hogy egyes traktorállomásoknak „önkormányzatuk” van és saját számlájukra dolgoznak. Érmek a nem rendszeres és nem tervszerű munkának következménye volt az, hogy pl. az irigi traktorállomás egyes gépalkatrészeket nagyon körülményesen és nehézkesen maga állított elő, ahelyett, hogy ezt a munkát más műhelyekkel végeztette volna el, ahol sokkal könnyebben és olcsóbban elkészíthették volna a gépalkatrészeket. Egyes traktorállomások nélkülöznek bizonyos gépalkatrészeket, míg másutt ezek a tárgyak kihasználatlanul hevernek a lomtárban. Elérkezett az ideje annak, hogy ezzel a tervszerűtlen munkával felhagyjanak és triktorállonoltanik, valamint a tartományi traktorállomás igazgatósága is nagyobb rendszerességgel és tervszerűséggel végezze ezentúl kötelességét. Ez az egyedüli alap, amelyből a traktorállomások munkásainak ki kell indulnia, nehogy az események felkészületlenül érjék őket. Romac Paskó a fiskognivikáló parasztszövetkezetek • A felépítési és földreformbizottság megszabta azokat a feltételeket, amelyek mellett megalakíthatók az ilyen szövetkezetek A szövetkezet megalapítása A díjazás a végzett munka mennyiségétől és minőségétől függ A traktorayomások feladatai a faszi vetési kampányban nii.