Magyar Szó, 1946. május (3. évfolyam, 103-128. szám)
1946-05-01 / 103. szám
Rohammunkások !A májusi murcaverseny lezárult. A dolgozók nagy ünnepén sor kerülhet a számadásra: végeztek és hogyan végezték el munkásaink az elébük állított feladatokat. Tudjuk, hiszen a verseny idején sorra látogattuk az üzemeket, gyárakat s láttuk azt a nagy lendületet, amely a dolgozók munkáját jellemezte. A mi üzemeinkben ilyen lendületes munkára még nem volt példa. Nem is lehetett, mert éppen az hiányzott, ami ma a munka láthatatlan motorja: az igazi munkásöntudat, a meggyőződés és annak a tudata, hogy a munkás ma önmagának dolgozik, amikor országát versenymunkával újjáépíti. A szuboticai ipari üzemek kivették részüket a májusi munkaversenyből, amit bizonyít az a tény is, hogy a szakszervezeti tanács bíráló bizottsága közel harminc rohammunkást választott ki Szubotica dolgozói, s mellettük közel kétszer annyi kapott jegyzőkönyvi elismerést munkateljesítményeiért. A májusi verseny szuboticai rohammunkásai a következőtt : »Bácska« húsfeldolgozó üzem: Bedő József nyizómunkás * »Rottomatitt« szerszámgyár 3 »Zorka« műtrágyagyé*: Villanytelesr: 5 »Lever« villanymotor gyf Traktorállomás: "• »Marika« cipőgyár 8. »Beck« szappangyár " »Obilics« malom: 10. »Mekka« szőnyeggyár H. Városi népbizottság 12. Kerületi népbizottság *3. Kerületi népbiróság: Matykó Dobokai János László János Szebenyi Mihály Nagytorma Károly Szebenyi József Szuvajdzsics Szteván Dudás Lajos Miklós István Bartus József Osztrogonác Frányó Návai József Péjics Grga Sivics Grga Harangozó István Slezák Márkó Péjics Grga Dudás János Futó Antal Szél István Taskovics László Szathmári István Herman Antal Polyárkovics Terézia Blazsetin Julianna Bogesics Gyúró Dr. Gyetvay Károly Hrisztics Torna Nyilatkoznak a rohammunkások A munkaverseny utolsó napjaira visszatekintünk a közel féléves ♦küzdelemre, és megszólaltatjuk azokat, akik az újjáépítés frontján valóban megvívták harcukat az Oimis^ egy pillanatra tekint fel a is P^ból, ahogy belépünk és márig tovább folytatja az esztergályellen mert — mint mondja — mmfoil Perc nagy veszteség iparunk ^esésében. szerinte kérdezés nélkül kezd el be. kiürít megnyílik előttünk egy 8Váva^SSZ'V’ m'nc*en örömével, vagyT’ ^Bár kisgyerek koromban nabads ?Verettem a gépek közül »láteman't?öni«. Mikor inasnak mentett Sa'nos, nem olyan üzembe kev°u m, ahol géppel dolgozhattam felsőke a vasyani teljesült, mikor ebbe az*u^,som után bekerültem három n -nyárba és az azóta elmúlt ezt a, ev alatt úgy megszerettem várom IszterSaPadot, mintha a testiért,-*. en.nel — és kezével szeretőn, '"ilia egészen észrevétlenül megsiabik-^.Lépet. Egy pillanatra elakadt»tja- '' getés, majd áradozva foly'k. I», »agyel, elvtárs, nincs annál tudjvi öröme az embernek mint kiotor azt,„ h°8y ő is belesegit egy kjabh elkészítésébe, mellyel aztán már csodákat művel a munkás, a U mrnkaverseny előtt sokat anyaggal, az idővel a gépek nagyszerű kihasználásával. Az esztergapadnál találjuk a Sever villanymotorgyár ifjú rohammunkását, az alig huszonegy éves töprengtem, hogyan lehetne leegyszerűsíteni és gyorsabbá tenni a munkát és egyúttal a minőséget is feljavítani. És sikerült. — Mik a tervei, szándéka a jövő tét ! — Még tökéletesebbé tenni az esztergapadot, hogy egy késtartó helyett háromat szereljek rá és hat késsel tudjak dolgozni, így elérném azt, hogy naponta hat villanymotor állórészt tudnék elkészíteni. Persze ennek a kivitele ma még nehéz, de nem keresztülvihetetlen. Legjobban Csehszlovákiába szeretnék kimenni, — be is adtam ez iránt a kérvényemet, — hogy még jobban kiszélesítisem tudásomat a szakmában és nagyobb hasznára legyek hazánk ipari állammá való kiépítésében. Pillanatnyilag annak örülök a legjobban hogy rohammunkámmal és elért eredményeimmel én is hozzájárulhattam május elsejének a méltóbb megünnepléséhez. Mikor elbúcsúzunk tőle mosolyogva új lendülettel fogja kezébe a vésőt és illeszti be a késtartóba, hogy folytassa munkáját, melyet erv pillanatra megszakított. BEDŐ JÓZSEF a »Bácska« húsfeldolgozó üzem büszkesége: rohammunkás. Az első kérdésre a gyár minden egyes munkása és alkalmazottja az ő nevét említi. Mindenki tudja és mindenki büszkén emlegeti: teljesítményével valóban megérdemelte a rohammunkás kitüntetést. Ott dolgozik a nagyüzem vágóhídján. Itt kevés a beszéd, sokkal több a munka, Bedő József szakadatlanul dolgozik, nincs is ideje arra hogy beszélgessünk vagy nyilatkozzon akár önmagáról, akár munkájáról. A munkáról fölösleges is a nyilatkozat. Többet beszél a csodával határos teljesítmény. Amint a leszúrt sertés kikerül a forróvizzel telt kazánból s a kopasztók előkészítik, Bedő egyetlen lendülettel fölvágja a sertés hasán a bőrt és — az óránk lapján nézzük — egy perc s lenyúzta a sertést. Csigán tovább fut a nyúzott jószág, már a következő jön, percről-percre. Ehhez a munkához nemcsak erő, de lendület és munkásöntudat is kell. Bedő Józsefet ez tette rohammunkássá, a »Rottmann« szerszámgyár hatalmas műhelyében végzett munkáért kapta meg a rohammunkás címet. Szebenyi Mihály harminckétéves, Szubotián született, nős. Nemcsak kitűnő és pontos munkás, hanem egyike azon öntudatos dolgozóknak, akik a munka szellemét és lendületét erősítették a gyárban. A rohammunkási címet két találmányáért kapta meg. Az egyik: az esztergapadra kettős »szupertet« szerkesztett amellyel a munka menetét 50 százalékkal meggyorsította. A másik, még fontosabb találmány: egy patent befogó készülék, amelynek: segítségével nemcsak, hogy 50 százalékkal meggyorsította a termelést, hanem ötven százalékka a minőséget is megjavította. Ezzel a két találmánnyal emelte a szeszén gyár munkateljesítményét. a »Hán« zseblámpagyár szerszám - készítője örömmel mesél terveiről, melyeket a szerszámok tökéletesítésével akar elérni. Tizennyolcéves gyakorlattal rendelkezik és sikerült neki rengeteg új szerszámot elkészíteni és a meglévőket tökéletesíteni. — Hogy gondolja, elvtárs, szük-sség volt erre a munkaversenyre? — szakítjuk félbe őt a beszélgetésben. — Úgy hiszem erről ma már nem is kelene beszélni. Minden munkás van annyira öntudatos és tudja, ha többet és jobbat termel, az csak nekünk, dolgozóknak van hasznunkra, mert most már saját magunknak dolgozunk a saját jobb jövőnket építjük. Kötelességemnek érzem, hogy tudásomat és szakmabeli jártasságomat a dolgozók jobblétére fordítsam. Meg vagyok győződve róla, hogy minden munkástársam így gondolkodik és erről ma már nem is időszerű beszélni, mert az eredmények azt mutatják, hogy a munkásság ismeri célját és tudja az utat, amelyen azt el fogja érni. — Nagy örömmel tölt el, hogy annyi keserves év után végre szabadon ünnepelhetünk mi munkások is a világ dolgozóinak legnagyobb ünnepén, május elsején. Meleg fény csillan fel a szemében, mikor arról beszél, hogyan készültek a múlt Jugoszláviában május elsejének a megünneplésére. Beográdban dolgozott és tömegesen vonultak ki ezen a napon Kosutnyákra, röplapokat osztogatva az után, megmutatva ezzel a dolgozók szolidaritását, mellyel a reakciós kormánynak számolni kellett. — Felemelt ököl és rendőrbot volt akkor a munkásság erejének a megnyilvánulása de ma már nem béremelésért tüntetünk, hanem hatalmas erőnket mutatjuk meg hódoló felvonulásunkon Május Elsején és kinyilvánítjuk, hogy nem volt hiába az a rengeteg áldozat, melyet a dől gőzök a szabadságért és a nagyobb darab kenyérérthoztak, mert kiharcoltuk jobb jövőnk lehetőségeit és azt meg is fogjuk valósítani, így beszél az öntudatos Kovács József, egyike a sokszáz millió dolgozónak és mi meghatódottan szorítjuk meg becsületes, erős munkás kezét. Serény munka folyik a Fakó harisnyagyárban. Találomra válasszuk ki a leggyorsabban mozgó elvtársnőt és beszélgetni kezdünk vele. Hamarosan kiderült, hogy a gyár egyik legjobb munkásnőjével állunk szemben, az egészen fiatal SZTANTICS KATICÁVAL —Eleinte lassan ment a munka mert eddig más gépeken dolgoztam. Bizonyára kézügyességemnek köszönhetem, hogy mégis sikerült túlszárnyalnom a többieket, akik maguk is az átlagon jóval felül termelnek. — Ma még kevesebb fizetésem van mint a többieknek, mert nem itt múltam, de annál nagyobb erővé’ dolgozom, mert tisztában vagyok vele, hogy ez szükséges és ezzel én is segítségére vagyok népünknek hogy minél előbb kiépítsük a dolgozók igazi hazáját Ezért volt szükség a munkaversenyre is. — Meg akarja tartani az elvtársnő továbbra is az eddigi magas eredményét? — kérdezzük, de még jóformán be se fejeztük a kérdést már a szavunkba vág: — Mi az hogy megtartani? Túl is akarom szárnyalni! És túl is fogom mert azon vagyok minden erőmmel, hogy megmutassam, mire képes egy öntudatos munkásnő, ha arról van szó, hogy a saját és a többi dolgozó boldogabb életét építi. — Mi a véleménye elvtársnőnak a munkásünnepről? — Mit mondjak erről? Egyszerű munkásnő vagyok, de mindig éreztem, hogy kell lenni egy napnak, mikor mi munkások ünnepelünk hódolunk a munka nagysága előtt. Május elseje a legszebb ünnep a világon, mert ez az első igazi tavaszi nap mikor új életre kel a természet. Nekünk dolgozóknak is a mai mája: elseje az uj, a bokáogstft &Bret szimbolizálja. Gyorsan elbúcsúzunk tőle, mert látszik rajta, hogy már nagyon szeretné folytatni a munkáját, melyet Látogatásunk miatt kénytelen volt megszakítani. Az Erika szappangyár vezetőnője örömmel vezet bennünket a gyár egyik legjobb munkásnőjéhez, a Maris nénihez. RADASICS SÁNDORNÉ már 17 éve dolgozik a gyárban az idős asszony létére is az elsők közé emelkedett a munkaversenyben. A présnél dolgozik és így beszéli el munkáját: — Szegény özvegy asszony vagyok és már tíz-tizenegy éves korom óta dolgozom. Eddig, sajnos mindig csak másnak. Ma azonban más a helyzet. Ha dolgozni is kell ezt magunkért tesszük, a mi életünket tesszük ezzel szebbé. Most már van célja annak hogy dolgozzam Hazánkat építjük, segítjük ezzel és a hazát most mi dolgozóit alkotja és nem a »főnök úr«. Ez vezetett, abban, hogy jobban igyekezzem a munkában és igy sikerült a legjobb, munkások közé emelkedniem idős asszony létemre is. Ezután még nagyobb erővel dolgozom, mert most már, amint mondtam magamnak , dolgozom és biztosítva látom a jövőmet öreg napjaimra. HARANGOZÓ ISTVÁNT a szuboticai májusi munkaverseny eredményeiről BEDŐ JÓZSEF SZEBENYI MIHÁLY KOVÁCS JÓZSEF MÉSZÁROS IMRE a zentai mezőgazdasági gépáttomda rohamom irhása FORGÁCS FRANCISKA a rentai harisnyagyár rohammunkásnője A leemelés állandó növelése) A termelési költségek csökkentése ,meli a dolgozó nép életszínvonalát