Magyar Szó, 1954. március (11. évfolyam, 56-86. szám)

1954-03-01 / 56. szám

re étfő. 1954 Hr. X Még mindig bizonytalan a helyzet Szíriában Állítólag megalakult az új kormány Beiruthból jelenti a Reu­ter. A helyzet Szíriában még mindig bizonytalan. Az or­szágból érkező ellentmondá­sos­­ hírek nem teszik lehe­tővé, hogy világos képet al­kossunk a helyzetről. A da­maszkuszi rádió tegnap su­gározta Sukairi vezérkari fő­nök nyilatkozatát a parla­ment feloszlatásáról. Ugyan­akkor azonban az aleppói rádió azt közölte, hogy Su­­kairit letartóztatták és a rádió felhívta Sisaku­ kormá­nyának tagjait, hogy rögtön mondjanak le. A rádió kö­zölte azt is, hogy a légi had­erő csatlakozott a felkelés­hez, és Al Hudszki ezredes lett a fegyveres erők főpa­rancsnoka. Legújabb hírek szerint a szíriai hadsereg képviselői és a kiemelkedő politikusok tegnapelőtt este megegyez­tek az ország egységének helyreállításában. A damasz­kuszi rádió közölte, hogy Lukairi vezérkari főnök át­adta a hatalmat azoknak, a­­kiket törvényesen megillet, és felhívta a lakosságot, hogy tartózkodjon a tünteté­sektől és zavargásoktól. A rádió közleménye szerint Hasem El Atasi volt köztár­sasági elnök az ország veze­tőinek egyezménye értelmé­ben ismét átvette a köztár­sasági elnöki tisztséget. Mind­járt ezután állítólag megala­kult az új szíriai kormány is. Az új kormány miniszter­elnöke, Huszni Barazi meg­tartotta 5. honvédelmi tár­cát is. A külügyminiszter pedig Adnan Atasi lett. Időközben Damaszkusz ut­cáin komoly tüntetésekre ke­rült sor. A tüntetésekbe nem csak a rendőrség, de a ka­tonaság is beavatkozott. Az eddigi hírek szerint mintegy 50 ember megsebesült, kö­zülük húsz súlyosan. Az alep­pói katonaság gyorsabb ü­­temben megindult Damasz­kusz felé. A városban rend­őrségi zárórát vezettek be. A balkáni egz­ezmentj­ö­vedelem és edetittműködés­mi megoldási formája A Borba vasárnapi számá­ban Joszip Gyergya írt cik­ket az­ ankarai hármasegyez­­mény első évfordulója alkal­­mábók cikkében a többi kö­zött ezeket írja: „Az utóbbi időben a világ­­esemény gyakran felveti az ankarai egyezmény távlatai­nak és jövőjének kérdését. Ami ezt illeti, a mi hazánk­ban ezt az egyezményt terü­­lete­ök­e biztonsága és függőt­ BOPSA­ lensége előremozdítójának te­kintjük és első pillanattól fogva nemzeti politikánk tá­voli célkeitűzésének és törek­véseink és érdekeink kifeje­zőjének tartjuk. Ez a politi­ka olyan természetű, hogy nem a pillanatnyi helyze­tekhez vagy viszonyokhoz igazodik. Minthogy minden azt mutatja, hogy mindhá­rom országban ugyanez az ér­zés lett úrrá, joggal hisszük, hogy az egyezmény előtt nagy jövő áll és nagy lehető­ségeket nyit meg. " Eddig is voltak nehézsé­gek a megtett után és min­denképpen lesznek a jövő­ben is. De ahogyan az ed­digi nehézségeket nem sú­lyuk szerint, hanem kiküszö­bölésük sikere szerint mér­tük fel, közös magasabb ér­dekből, úgy kel hinnünk a jövőben is, amely elé mind­három ország félelem nélkül, de fölösleges illúziók nélkül is tekint, egymáshoz való bi­zalommal és nyitott szemmel. A hármas egyezmény való­ban új forma a védelmi prob­lémák és az építőjellegű e­­gyüttműködés megoldása te­rén, független, egyenjogú és békeszerető népek között, o­­lyan időben és olyan viszo­nyok között, amikor egyre in­kább megmutatkozik, hogy a béke és a világmegnyugvás fő­képpen ezeknek az érveknek a tiszteletben tartásától és a védelmi erőfeszítésektől függ“. összeütközése a szocialisták­kal és az a tény, hogy az­­arab felszabadítási mozgalom Sisaku­ vezetésével nem ara­tott semilyen sikert, noha nagy programmot tűzött ma­ga elé. Nem tudta átlépni a párt kereteit, melynek töme­ge kizárólag állami hivatal­nokokból állt. A tábornok ta­pasztalatlan politikusnak bi­zonyult, nem tudta kibékíteni a pártvillongásokat és ugyan­akkor megőrizni hazája füg­getlenségét. Sisakit ma azzal vádol­ják, hogy »romlott politikát« folytatott. Mindössze két éve annak, hogy a tábornok át­vette a hatalmat s ez túlsá­gosan rövid időszak ahhoz, hogy felmérjék Sisakit rend­szerét és azt az utat, ame­lyen vezetni akarta Szíriát. Mégis meg kell állapítani, hogy szociális és gazdasági téren jelentős eredményeket ért el, s ezeket az eredmé­nyeket nem gyengíti az a kö­rülmény sem, hogy a politi­kai élet igen szűk keretek között folyt. Ezt viszont el­sősorban az is okozta, hogy Sisakit így akarta kiküszö­bölni a külföldi erők befo­lyását. A Sisakot követő új rendszernek meg kell majd mutatnia, vájjon Szíria füg­getlen ország marad-e, vagy pedig a Közelkeleten dühön­gő politikai válság fergete­­gében elveszíti oly nehezen szerzett szabadságát­. Az áffé kulcsa Moszkva kezében van A beográdi Politfika vasár­napi száma bécsi tudósítójá­nak interjúját közli Figl osztrák külügyminiszterrel Arra a kérdésre, hogy Figl véleménye szerint milyenek a kilátások az osztrák állam­szerződés megkötésére a ber­lini kudarc után, az osztrák külügyminiszter a többi kö­zött így válaszolt: »Az első, amit meg kell áll­apí­tani: még mindig nyit­va áll az ajtó az osztrák probléma megoldása előtt, noha Berlinben kudarcot él­tünk át. Az ajtó kulcsa azon­ban Moszkva kezében van. Moszkva viszont azt követeli, hogy az idegen csapatot­ az államszerződés megkötése u­­tán is Ausztriában maradja­nak. Úgy hiszem nem mond­hatok mást, mint azt, hogy ezt a követelést egyetlen nép sem fogadhatja el. A diplo­ K­AUHTHKFI­ máciai megbeszélések való­színűleg megkezdődnek eb­ben a kérdésben és remél­hető, hogy a Szovjetunió vég­leges választ ad, hogy melyik az a végső dátum, ameddig­ a szovjet csapatok Ausztriá­ban akarnak maradni. Véle­ményem szerint, ha a Szov­jetunió módosítaná elfogad­hatatlan követeléseit, az oszt­rák államszerződést pillana­tokon belül meg lehetne köt­ni.« S­zakli a nagyhatalmi poltika áldozata A Belgrádi NIN vasárnapi száma »Mi történt Szíriában« cím­mel Sisakli elnök sorsáról ír érdekes cikket és a töb­bi között megállapítja: »Kétség nem fér ahhoz, hogy Sisakii a nagyhatalmi J­O JEREAiHE JOtfjH(DÜPM.A TUB­HE politika áldozataként bukott el A nagyhatalmaknak nincs ínyére egy független Szíria megalakulása és megerősödé­­se. De mondhatjuk, hogy a kistermetű szerény és halk­­modorú »tábornok-diktátor­nak« nem volt szerencséje a belpolitikai életben sem. Kez­detben a néppártot üldözte, később pedig rájuk bízta a kormány megalakítását, hogy azután végül a többi politi­kai párthoz hasonlóan őket is feloszlassa. Ilyen módon az támadt, amely lehetővé tette a külföldi befolyások fokozá­sát. Kihasználták ezt a nép­párt hívei és az Irakkal va­ló egyesülés­ével is. Hozzá­járult az egészhez Sisaki­ MAGYAR SZÓ Nagib helyreállítja a parla­menti életet Egyip­tmban „A feledés fátyla boruljon az álétt válságra .. .” Kairóból jelenti az AFP. Az egyiptomi forradalmi ta­nács tegnapelőtti ülésén be­leegyezését adta, hogy Na­­gib tábornok ismét átvegye a köztársasági elnök tisztsé­gét. Ezzel kapcsolatban Na­­gib tábornok üzenetet inté­zett a tanácshoz. Az üzenet hangsúlyozza, hogy Nagib önként mondott le köztársa­sági elnöki tisztségéről és felhívja az egyiptomiakat, hogy »egységesen kövessék a forradalmi tanácsot« és ne hallgassanak az ország »el­lenségeinek rosszakaratú pro­pagandájára«. »Szükséges-­­ nek tartom hangsúlyozni — folytatja a tábornok üzene­te, hogy a forradalmi tanács döntése, nem egy személy vagy több ember érdekeit szolgálta, hanem az ország magasabb érdekeinek szelle­me hatotta át«. Az üzenet­ben Nagib kijelenti, azért adta be lemondását, mert a forradalmi tanács tagjainak lehetővé akarta tenni, hogy dolgozzanak »a forradalom nemes céljainak megvalósí­tásán, és a hódító ellenség kiűzésén, amely még min­dig megszállva tartja terüle­tünk egy részét«. A forradalmi tanács ülése után kiadott közlemény ér­tesíti »az egyiptomi és szu­­dáni népet és a baráti arab népeket«, hogy »Nagib tábor­nok, köztársasági elnökkel együtt folytatják tovább ed­digi munkájukat«. A forra­dalmi tanács felkéri az egyip­tomi-szudáni népet, hogy nyújtson segítséget »a béke és nyugalom helyreállításá­ban és a feledés fátyla bo­ruljon az átélt válságra«. Nagib tábornok az ülés után fogadta az újságírókat és a legutóbbi eseményekre célozva kijelentette, hogy »ilyen események minden forradalomban előfordul­nak«. Hatalmas tömegtől kísérve Nagib tábornok tegnap reg­gel 8.30 órakor megérkezett a köztársasági elnök székhá­zába. Kilépett az erkélyre és az egybegyűlt tömeggel kö­zölte, hogy rövidesen helyre­állítják a parlamenti életet az országban. »A legrövidebb időn belül össze kívánom hív­ni az alkotmányozó nemzet­gyűlést, amelynek az lesz a kötelessége, hogy ismét hely­reállítsa a parlamenti életet az országban«. Ugyanakkor az alkotmányozó nemzetgyű­lés elkészíti az ország új al­kotmányát is. Beszédének végén Nagib felhívást inté­zett a »nép minden rétegé­hez, hogy támogassák a par­lamentet«. Közölte, hogy sza­badon bocsátják mindazokat, akiket az utóbbi napokban tartóztattak le. Kairóban köve­tölték azt is, hogy Nagib köz­társasági elnök ma repülő­gépen Kartúmba utazik, hogy részt vegyen a szudáni parlament megnyitásán. Az egyiptomi lapok és a kairói rádió Nagib visszaté­rését a forradalmi tanács és Nagib tábornok közötti ro­­konszenvel akarják magya­rázni Valószínű azonban, hogy erre a lépésre Nagib népszerűsége kényszerítette a forradalmi tanácsot. A nyugalom persze még min­dig nem állt helyre. Egyip­tom még mindig készültségi állapotban van. A forradal­mi tanács rádió és sajtó út­ján figyelmeztette a lakos­ságot, hogy »erélyesen elfojt minden támadást az ország biztonsága ellen«. Ennek el­lenére Egyiptomban tünte­tésekre került sor. Kairóban az­­ egyetemisták tüntettek Nagib visszatérése ellen. A rendőrség beavatkozott és negyven egyetemistát meg­sebesített. SZUDÁN ÜDVÖZLI NAGIB VISSZATÉRÉSÉT El Azhari szudáni minisz­terelnök üdvözölte Nagib tá­bornok visszatérését a­ köz­társasági elnök tisztségére. Megelégedését fejezte ki az­zal kapcsolatban, hogy Egyipt­­omban a dolgok ismét nor­mális mederbe jutnak visz­­sza. Szudánban általában örömmel üdvözölték Nagib visszatérését. Mint ismere­tes, Nagib lemondásával kap­csolatban tiltakozó tüntetés­re került sor Kartúmban. A tábornok lemondása valósá­gos válságot idézett elő E­­gyiptom és Szudán viszonyá­ban. Cincsévi Noviszadon A novoszádi Dnevnik »Két fakultás: mezőgazdasági és bölcsészeti« címmel a Novi­­szádon megnyitandó egyete­mi fakultások kérdésével foglalkozóik és a többi között ezeket irtja:­ ­ AHEBHHK »A tartományt közoktatása és kuilustanács javaslatában mezőgazdasági, orvosi, böl­csészeti és jogi fakultás meg­nyitását indítványozta Novi­­szádon, mert Vajdaságban nagy szükség van szakkép­zett értelmi­ségiekre. A kö­rülmények és lehetőségek ala­pos kivizsgálása után meg­állapítást nyert, hogy egye-­­lőre csak a bölcsészeti és mezőgazdasági fakultás meg­nyitására van reális alap, az orvosi és jogi fakultásra vi­szont nincs. Ebben az érte­lemben alakították át a konk­rét javaslatot. Noha Vajdaság adja ha­zánknak a legtöbb mezőgaz­dasági terméket, a termelés nálunk meglehetősen elmara­dott, a többi között azért is, mert nincs elég mezőgazda­sági szakemberünk. Vajda­ságban j­elenleg ezer mező­gazdász működik, de közülük mindössze 250 agronómus mérnök, ami egyál­ailén nem­­ elegendő. Nem elég ez még az állami birtoklók és szövet­kezetek számára sem. Vajda­ságban legalább 2000 agro­­nómus­ mérnötűre van szük­ség. Ha tekintetbe vesszük, hogy a beográdi egyetem me­zőgazdasági fakultására az évben mindössze 200 tanuló iratkozott be, akkor egészen nyilvánvaló, hogy tartomá­nyunk belátható időn belül nem számíthat megfelelő szá­mú mezőgazdasági szakem­berre. A legújabb értesülések sze­rint még ebben az iskolaév­ben megkezdi működését a két fakultás. Egyelőre az el­ső év nyitik csak meg és fo­kozatosan épül ki tovább. A fakultásokat a péterváradi erődben és a Nyájaséva ut­ca saroképületében helyezik el. Már csak arra van szük­ség, hogy a szerbiai képvise­lőhöz minél előbb végleges döntést hozzon, és nyomban m­egkezdődnek az előkészüle­tek­. Scelba veriiicte nem írig i­sremello A »7 Nap« legújabb száma »Saragat kezében a helyzet kulcsa« cím­mel az olasz po­litikai eseményekkel foglal­kozik és a többi között eze­ket unja: »Mind a mellett, hogy Scel­ba kormánya erős ellenállás­ba, ütközött, mind a jobb, mind pedig a baloldal részéről kormánya mégis megállhat a parlamentben, mert sem az egyesült jobboldal, sem a bal­oldal nem képes megbuktat­ni. Más oldalról fenyegeti veszély Scelba kormányát Az egyik veszélyt az jelen­ti, hogy Saragat esetleg ki­ábrándul s eltávolodik a ke­reszténydemokratáktól sőt ellenük fordul, hogy megbuk­tassa a kormányt. A másik veszély pedig az, hogy eset­leg a kereszténydemokraták egy része fordul szembe Scelbával, azzal a célal, hogy­­ megbuktassa. Akármilyen furcsán hangzik is, ez a má­sodik lehetőség a közelebbi a mostani helyzetben. Scelba szerepe és helyzete tehát egyáltalán nem i­rigy­ lésremérítő és egyáltalán nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy a mai olaszországi hely­zet sokban hasonlít az 1922- es helyzethez, amikor a belső sj­ártharcosobain­­ torzsallkodó parlament kapui szélesen ki­tárultak a fasizmus előtt. Sokan emlékeznek még erre és ez a tapasztalat egyaránt él azokban, akik ettől félnek, és azokban, akik ezt megis­mtételná Szenetnél­. 3.­­Ads 4 Hanta visszatérése az egyiptomi rend­szer bizonytalansá­gát bizonyítja hangsúlyoz­zák Londonban Londonból jelenti a Tam­­sug. A londoni vélemények szerint Nagib visszatérése az egyiptomi rendszer belső gyengeségét bizonyítja. A fenti vélemények szerint Na­gib tábornok gyors vissza­térése azt is bizonyítja, hogy a kairói válság tovább tart. Találgatják, mi lesz Naszer ezredessel, Nagybritannnia legfőbb ellenségével. A dip­lomáciai megfigyelők ugyan­is biztosra veszik, hogy Na­gib visszatérése bizonyos vál­tozásokat idéz elő a kormány­ban. Nagy kérdés, Naszer­­nek sikerül-e megőriznie ki­vívott pozícióját. Tény az, hogy az összeütközésből Na­gib is és Naszer is megcsor­bult tekintéllyel kerül ki és valószínű, hogy egyiknek le kell számolni a másikkal. Kétségtelen, hogy az első összecsapásból Nagib került ki győztesen, a kérdés csak az, hogy mennyire tudja ki­használni a szerzett előnyt. Nem kell azonban szem elől téveszteni, hogy Nagib visz­­szatérése mégiscsak kompro­misszum, hisz az országban a hadsereg az egyetlen erő, amelyre a rendszer támasz­kodhat. A jelek szerint Nagybri­­tannia most még kevésbbé hajlandó tárgyalni Egyip­tommal mint azelőtt. A Sun­day Times diplomáciai hír­magyarázója hangsúlyozza: »Az egyiptomi rendszer bi­zonytalanságának visszatük­rözést kell nyernie Nagybri­­tannia álláspontjában is.« Az Observer pedig megálla­pítja, hogy a középkeleti za­vargások kiemelik Törökor­szág és Pakisztán egyezmé­nyének jelentőségét. EISENHOWER INTÉZ­KEDIK MCCARTHY ELLEN Washingtonból jelenti az AFP: Eisenhower amerikai elnök közölte a szenátus köz­társasági vezetőivel azt a kívánságát, hogy a jövőben McCarthy bizottságának min­den köztársasági tagja rész­t­­vegyen a bizottság valameny­nyi ülésén. Eddig ugyanis gyakran megtörtént, hogy McCarthy a bizottság egyet­len képviselőjeként szere­pelt.­­ Ezzel kapcsolatban Roose­velt asszony tegnapelőtt es­te tartott sajtóértekezleten kijelentette, hogy McCarthy szenátor »a félelem terjesz­tésével« az USA »legnagyobb veszélyévé vált«. Eisenhower döntésével kap­­csolatban Morrison volt la­­burista külügyminiszter üd­vözölte az amerikai szená­tusnak kísérletét, hogy kor­látozza McCarthy felhatal­mazását. Morrison szerint McCarthy szenátor »egyre nagyobb kárt okoz az USA nemzetközi tekintélyének«. Legfőbb ideje, — hangsúlyoz­ta — hogy az amerikai nép tegyen valamit ezzel kapcso­latban.

Next