Magyar Szó, 1958. május (15. évfolyam, 119-142. szám)
1958-05-01 / 119. szám
Csütörtök, 1958. május 1 A KÖRNYEZETEMBEN...? Májusi ankét a fiatalokkal Vélemények nézetekről, viszonyokról, magatartásról (és egy kicsit az öregekről is) R. MALAGURSZKI, a novi stádi filozófiai fakultás harmadéves hallgatója: JELENA TOSICS, a konaki háztartási iskola hallgatója: Hogy könnyebben férjhez mehessenek Megtanítom anyámat háztartást vezetni Kicsit furcsán hat így egymás mellett: maradiság és egyetemi hallgatók. Furcsán hat, mert megszoktuk, hogy az egyetemi ifjúság mindig haladó és forradalmi. Ez nagyjából így is van, de azért mégis úgy érzem, hogy sokszor csak puszta megszokásból tesszük ezt a megállapítást. Mert bizony van még maradi felfogás az egyetemi környezetben! Itt vannak rá a példák. A hallgatóik egy része csak azért iratkozik be, mert annak a szónak, hogy egyetemi hallgató megvan a maga varázsa. Az ilyenek a beiratkozás után önmagukat és környezetüket is arról szeretnék meggyőzni, hogy a puszta beiratkozással értékesebb emberek lettek. Számtalan esetet tudok, hogy lányok csak azért iratkoztak be, hogy mint egyetemi hallgatók jobban és könnyebben férjhez mehessenek. Erre a célra különösen alkalmas az idegen nyelvek tanulása, mert ezzel esetleg olyan álmok is megvalósulhatnak, hogy a leányka külföldi ismeretséget kössön és úgy menjen férjhez. — Maradinak tartom azt is, ha az egyetemi hallgató csak azért törekszik a diploma megszerzésére, hogy a társadalmi életben nagyobb tekintélyt vívjon ki magának. Tehát maradiság az, amikor a tekintélyért tanulunk, néga pedig azért, hogy tudásunkkal többet adhassunk a társadalomnak. Azt hiszem a mai egyetemi hallgatók között sokan vannak, akik csak az említettek miatt iratkoznak be az egyetemre. Sz. J. — Ha valaki szereti az irodalmat, annak nem merném tiszta lelkiismerettel ajánlani, hogy ‘ beiratkozzék a noviszádi bölcsészeti kar irodalmi szakára— mondja ifjúi szélsőséggel Kozarezki Mária, akinek a neve nem egészen ismeretlen, mert már gyakran ott láttuk a vajdasági magyar költők szerb nyelvre fordított művei alatt. Eredeti verseivel is jelentkezett már sajtónk hasábjain. — Sok mindennel foglalkozom. Zenei középiskolát végeztem. Most Bachot játszom. Ha lehetne zeneszerzőkre specializálódni, soha mást nem játszanék. Hivatásomnak vállalnám. Ilyen lehetőség híján egy hivatás helyett négy-ötöt is betöltőik. Irodalomszakos egyetemista vagyok. Technikai rendező a rádiónál. Zenész. Műfordító. Költő. ... és minden valószínűség szerint az ősszel már orvostanhallgatónő Szarajevóban. Remélem, az emberek gyógyításában megtalálom igazi hivatásomat. — Magánélet, szerelem, szórakozás, művelődés? A Brzava jobboldalán, közvetlen a közúti híd tövében díszes kastély fogadja azt, aki a bánáti Konak kisközségbe téved. A valamikor főúri kastélyban ma mintegy harminc falusi leány él s szorgosan tanul és dolgozik, az itteni egyéves háztartási iskolában. Egyik közülük Jelena Tosics. A többiekhez hasonlóan ő is türelmetlenül várja júniust, az iskolaév végét. Szeretne már visszatérni a megszokott környezetbe és ... felvértezve sok uj, az iskol— Túlságosan felbolygatott világban élünk. Az emberek szerelmi kapcsolatai is válságban vannak. A nyárspolgárok úgy mondják: »... a mai férfiak, a mai nők így meg úgy .. .«, én úgy látom, hogy valami megszűnt és nem alakult még ki helyette az uj. De ne filozofáljunk. Az embernek valahogy élni kell Primim est vivere... — Tulajdonképpen nem szórakozom. Az olvasás több. Ha zongorázom vagy másokat hallgatok... az is. Ha elmegyek az Ifjúsági Tribünbe, az is leginkább több, mint szórakozás. (Nagyra becsülöm ezt az intézményt.) Néha, ritkán, táncolok a Putnik bárban, rendes, tisztességes hely. Csak nem fér el benne mindenki, aki megérdemelné. — Szüleik? — Nagy hibánk nekünk fiataloknak, hogy nem eleget foglalkozunk a szülők nevelésével. Pedig megérdemelnék, mert általában rendesek. És általában nagyon rászorulnak egy kis felvilágosításra az életről, a mai korról és a korszerű nevelésről. — Javaslat? — Lokális viszonylatban: lehetővé tenni, hogy a minden dicséretet megérdemlő egyetemista mozgalom, amely Noviszádon tapasztalható, minél hamarabb és minél mélyebb nyomot hagyjon a tanszékek munkáján ... Nagyon haragszom azokra, akik nem tesznek eleget hivatásuknak, hogy megszerettessék a fiatalokkal az irodalmat. És az atombombára haragszom nagyon. Nincs egy nyugodt álmom azóta, hogy az új Damoklesek megsemmisítő kardja a fejünk felett, lebeg. Világviszonylatban tehát: ... ha a világ minden legénye ... đr. Sz. A. jában szerzett tudással, kiküszöbölni mindazt, amit otthonában, a háztartásvezetés mindennapi gyakorlatában maradinak, elavultnak tart. Otthoni, szinte küldetésnek érzett, tennivalóiról így vélekedik: — Anyám étlapja még ma is igen egyoldalú. Krumplipaprikáson, babfőzeléken, savanyúkáposztán és néhány tésztafélén kívül nem igen szokott mást az asztalra tenni. Több gyümölcsöt, főzelékfélét és általában változatosabb étrendet szeretnék kiharcolni. — Konyhánkban továbbá rossz a bútorok és berendezések elhelyezése. Hiszem, hogy emiatt anyám hetenként sok felesleges kilométert tesz meg a konyhában és körülötte. — Csak itt az iskolában jöttem rá, hogy veteményes- és virágoskertünkben, az éléskamrában, a baromfiudvarban és másutt a ház körül sok mindent meg kell változtatni. Otthonunk szürke, kevés benne a fény, virág, dísztárgy és egyéb, ami melegebbé kedvesebbé tenné szülőotthonomat. A magabiztos és ma már a korszerű öltözködéssel teljesen megbékült szipszkaznyai földművesleány, dicséretre méltó elhatározással ismételte: Ha hazamegyek, megtanítom édesanyámat háztartást vezetni. M. T. Akár hiszi, akár nem, nehéz ifjúnak lenni. No, nem minden ifjúnak, de aki más életet akar, mint az öregek, annak bizony sokat kell nyelnie, főleg akkor, ha ha nem a saját lábán jár. ... Nálunk Topolyán még megszólják a lányokat, ha fürdeni mennek. Azt mondják róluk, hogy mutogatják magukat. Kész lagzinak veszik, ha már két fiatal együtt sétál vagy szórakozik. Bizony sok helyütt, a fiataloknak csak akkor szabad meg is ismerniök egymást, ha már a szülők a nevükben megkötötték a frigyet. Dudás Misi egy érdekes esetet mondott el, a régi felfogás csökönyösségéről. Ő egyik alapító tagja a topolyai földművesszövetkezet ifjú földművesek klubjának. Az ifjú földművesek annak rendje-módja szerint eljártak a szépen berendezett helyiségbe, tanultak, szórakoztak, beszélgettek, szabadon vitatkoztak mindenről. A földművesszövetkezet egy vezetőségi tagjának azonban ez nem volt ínyére, nem tetszett neki a szabad hang, s odáig vetemedett, hogy azt mondta a klubról, hogy az mesterséges megtermékenyítő állomás. Ezen nagyon felháborodtak a fiatalok. Mert, hogy nyíltan, szabadon beszélgetnek egyes kérdésekről, még ha szerelemről van is szó, az még nem bűn. Vannak még tehát, akiknek a gondolatvilágával nem fér össze, hogy a műtrágyahasználat mellett megtanulunk szabadon gondolkodni és saját fejünk szerint cselekedni, hogy templom helyett fürdeni járunk, s talán még azt is, ha a leányok rövidebb szoknyát viselnek, mint az ő idejükben ... — Hiába, nehéz haladó ifjúnak lenni régi környezetben. P. E. KOZÁRSZKI MÁRIA: Noviszád: Ha valaki szereti az irodalmat... DUDÁS MISI, Topolya: Nehéz ifjúnak lenni R. Malagorszki Kozárszki Mária Jelena Tosics Dudás Misi LAKICS TANYA, egyetemi hallgató: Diákházasságok Nagyon sokat vitatkozunk arról, hogy az egyetemi hallgatók egymás közötti házasságát milyennek lehet minősíteni: haladóknak-e vagy pedig maradinak. Természetesen mind a két nézetnek vannak hívei és mindkettő mellett számtalan érvet lehet felsorakoztatni. Tiltani és ellenezni az egyetemi hallgatók egymás közötti házasságát, azt hiszem, nagyon is maradi felfogás. Ha valaki ezt negatív társadalmi jelenségnek minősíti, azt hiszem, az alapjában véve téved. A szülők szinte kivétel nélkül ellenzik az ilyen házasságot. Még akkor is ezt az álláspontot képviselik, amikor a fiatalok, az egybekelendő egyetemi hallgatók egzisztenciája és lehetőségük a zavartalan tanulásra biztosítva van. Arról is meg vagyok győződve, hogy azokra a diákházaspárokra, akik komolyan készülnek hivatásukra, egyáltalán nincs rossz hatással az, hogy házasságban élnek. Sőt sokszor előnyükre van, mert mindig együtt vannak a többiek pedig nagyon sok időt vesztenek azzal, hogy együtt lehessenek. Úgy gondolom, a szülők nem jól teszik, amikor az egyetemi hallgatók egymásközötti házasság elé mesterséges akadályt gördítenek, mert ezzel lényegében nem érnek el semmi mást csak azt, hogy maradiságukat kinyilvánítják. Sz. J. Lakics tanya MAGYAR SZÓ Az ankétet készítették: GYŐRI Péter, KOVÁCS KÁROLY, MARJAI Magda, MINDA Tibor, PAP Endre, dr. SZTANCSICS András, SZERENCSÉS József és THURZÓ Miklós 3. oldal DERKOVICS GIZELLA, Topolya: Csak utána kérem a jóváhagyást .Nagyon szeretek minden újat (szívesen viselnék rövidebb szoknyát is, ha nem rína ki a többi közül), örömmel hallgatok minden előadást, amin újításokról beszélnek. Az ifjú földművesek klubjában sokszor beszélgetünk a modern mezőgazdasági termelésről. Gyakran bántott, amikor a modern jószágtenyésztésről beszélnek, s eszembe jutott, hogy csinálják otthon nálunk. Egy ízben elhatároztam, hogy ha megmossák is érte a fejemet, de hozok fehérsertést. Kaptam is érte fejmosást! De aztán hamar megszerették az »úri disznót«— És mit szólna ahhoz, ha egyszer a szülei azzal lepnék meg, hogy kiválasztották a vőlegényét? — Ez nem történhet meg, az élettársamat én választom meg, csak utána kérek rá jóváhagyást. P. E. Pár név. Pár mondat: magabiztos vagy szégyenkező, határozott vagy félszeg, kerek vagy suta, de mind olyan, hogy mögéjük képzelhetem az arcot, egy örök és mai húszéves mozgékony, eleven arcát, villanó fogsorát, felszökő szemöldökét, hirtelen derűit és elborulásait; olyan, amilyen csak az először kérdezettek első önálló szava lehet: őszinte és mindent elmondani vágyó. Pár név, pár mondat, és lám, milyen tavasziasan friss és tarka lett tőle ez a két komoly újságoldal. Pár név és pár mondat ideejti elénk azt az egész gondolatsort, amely — kedvező vagy elítélő véleményünktől függetlenül — feltétlen elindul bennünk, amint kimondjuk: a mi ifjúságunk. Mert amit itt (és mindenütt) húsz- és még kevesebb éveseink elmondanak, több, sokkal több, mint öregek és fiatalok örökös ellentéte. Szülő és iskola ellen mindig is lázongott a béklyót nem tűrő ifjúi kedély, de mennyire más lázadás az, amikor ma mondja az ifjú munkás: ,,Mi majd másképp neveljük gyerekeinket". És mennyire más a mai fiatal fölénye is: „Szegény, lehetetlen apák t Ők csak a robotot és a szűk látókört örökölték”. És milyen más élű ma a kifakadás: „A mesterem a régi nótát fújja”. És milyen másként párosul szeretet és segítő szándék: „Megtanítom anyámat háztartást vezetni”. Maradiság — sose gondoltam még írja e szómélyére, mint most, pár fiatal ember pár mondata nyomán: szinte testileg érzem, hogy lemarad rólunk, meg marad emléknek és emlékeztetőnek. És úgy hiszem, épp ezért lesz jó, ha máskor is megkérdezzük a fiatalokat, és éppen erről, amit a legjobban tudnak, amit talán nálunk is jobban tudnak: hogy mi a maradiság, mi maradt el és mi maradt meg belőle egyre-egyre fiatalodó napjainkban. K. K.