Magyar Szó, 1959. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1959-12-02 / 283. szám

Szerda, 1959. XII. 2. 6 járási és 57 községi szakszervezeti tanács lesz Az­ ünnepiek előtt a tartományi szakszervezeti ta­nács megtárgyalta a lakásrefommal kapcsolatos teen­dőket, meg az új területi felosztásból eredő szervezeti változásokat. A tartományi tanács felhív­ta a szakszervezeti vezetősé­geket és a szakcsoportokat, hogy teljes mértékben támo­gassák a népbizottságokat és a társadalmi-politikai szerve­zeteket a lakásreformmal kap­csolatos teendők végrehajtá­sában. Az elsődleges feladat mintegy 70 000 lakás pontozá­sa és új lakbér­ alapjának megállapítása. Ezt a nagy munkát aránylag rövid idő alatt kell elvégezni. Később még mintegy 300 000 lakás lakbérét kell meghatározni. A jelenlévők véleménye sze­rint a lakásépítés pénzelését és a lakásviszonyt szabályo­zó törvények lehetővé teszik a gyorsabb lakásépítést. Jö­vőre a lakásépítő alapokban több mint tizenegymilliárd dinár gyűlik össze. Ebből mintegy 6 200 lakást lehet é­­píteni. A vajdasági lakások nagy része régi s nem felel meg a követelményeknek. Ennek folytán 1972-ig mintegy 116 000 lakást, azaz évente 7 763 lakást kell építeni. Sok lakás szorul komolyabb javí­tásra. Emellett a vízvezeték és a csatornázás is tetemes összegeket emészt fel. Mind több emeletes ház épül, a kisebb városokban és községekben is. Ez érthetően csökkenti a­­kiadásokat. Az új területi felosztásból eredő szervezeti változások­kal kapcsolatban a tartomá­nyi tanács plénuma úgy dön­tött, hogy Vajdaságban ja­nuár elseje után hat járási és ötvenhét községi szakszer­vezeti tanács lesz. (sz.) Az ifjúság legnépesebb cserelátogatása Zadárt sport-, Dubrovnikot pedig ifjúsági fesztiváli központtá fejlesztik Az idén 4300 külföldi ifjú járt Jugoszláviában és majd­nem ugyanannyi jugoszláv fiatal látogatott el külföldre. Ez volt a legnépesebb csere­­látogatás a jugoszláv Népi Ifjúság és e külföldi ifjúsá­gi szervezetek között, s egy­ben azt is bizonyítja, hogy a külföldi fiatalok mind job­ban érdeklődnek a jugoszláv ifjúság és Jugoszlávia iránt. Az idén Jugoszlávia nya­ralóhelyeire, versenyeire és találkozóira legtöbb fiatal Nyugat-Németországból (1100) és Franciaországból (1000) jött. Nagyobb csopor­tok látogattak el Ausztriá­ból, Angliából és Lengyel­­országból is. Az idén meg­növekedett ez afrikai és a délamerikai látogatók száma. Nyáron 120 fiatal látogatott el az EAK-ból, 31 Tuniszból és 40 Marokkóból. A jugoszláv ifjúság és Ju­goszlávia jobb megismerését szolgálták a különféle sze­mináriumok. Jó részükön vé­leménycsere folyt a jugo­szláv és külföldi ifjúság képviselői között a művészet több kérdéséről. Külön ér­deklődést keltett az Ismer­jük meg Jugoszláviát szemi­nárium. Ezen a hallgatók be­tekintést nyertek Jugoszlá­via földrajzába, történelmé­be és társadalmi-politikai é­­letébe. Mintegy 40 fiatal szlavista a délszláv nyelvek és irodalmak szemináriumán több kiemelkedő jugoszláv nyelvész előadását hallgatta. A jugoszláv ifjúsági nya­ralóhelyek nemrég elküld­ték programjukat a külföl­di ifjúsági szervezeteknek, s egyes külföldi ifjúsági szervezetek már bejelentet­ték tagjaik látogatását és helyet tartalékoltak a nya­ralóhelyeken. A francia mun­kásifjúsági szervezet 600 tag­ját jelentette be, s­ baloldali szocialisták szövetségéhez kö­zelálló ifjúsági szervezet, pe­dig 400 helyet tartott fenn. Az idén a szervezet 200 tag­ja nyaralt nálunk. Az ifjú természetbarátok német szer­vezete hat csoportot küld Jugoszláviába. A belga ifjú­sági szervezetek is több cso­port látogatását jelentették be. A külföldi fiatalok kelle­mesebb itt tartózkodása vé­gett néhány újdonsággal bő­vítik a nyaralás programját. Szerveznek egy kétnapos vi­torlázást az adriai partok mentén. Az ifjúsági nyaraló helyeket új szórakozási lehe­tőségekkel látják el. Ezen­kívül arra készülnek, hogy Zadárt sport-, Dubrovnikot pedig ifjúsági fesztiváli köz­ponttá fejlesztik. Dubrov­nikben nemzetközi egyete­mista szemlét terveznek, Ro­vinyban pedig új ifjúsági nyaralóhelyet építenek. D. P. A SZUBOTICAI VÁMHIVATAL Csinovnicska 2 1959 DECEMBER 21-ÉN REGGEL 8 ÓRAKOR A VÁM­HIVATAL HELYISÉGÉBEN nyilvános árverésen elad 2 használt OPEL személygépkocsit, 2 BOSCH traktor­­szivattyút, 3 hátsó traktor gumiabroncsot 3 tömlővel, 3 elülső traktor gumiabroncsot 3 tömlővel, 5 darab traktor tengelyt, 6 darab tárcsás fogaskereket traktorhoz, 60 ki­ló festéket, 1 400 kiló nyersvasat, 25 kiló tollat, 30 rádió készüléket, 2 magnetofont, 200 filmtekercset fényképező géphez, 15 különféle háztartási villamoseszközt, 100 nylon kendőt, gyapjúszövetet, selyem és gyapot kelmét és kü­lönféle más díszműárut és divatcikket. Az érdekeltek 1959. december 17-én, 18-án és 19-én a Csinovnicska 2 szám alatt reggel 8 órától déli 1 óráig megtekinthetik az árut és megkaphatnak minden szüksé­ges felvilágosítást. Azok az árverezők, akik nem vesznek részt a szóbeli árverésen legkésőbb az árverés kezdetéig beküldhetik írásbeli árajánlatukat. Az árverésen társadalmi-jogi személyek jogosultak részt venni. Fizetés a Nemzeti Bank útján. Az árverezők kötelesek az árverés megkezdése előtt írásbeli felhatalmazást felmutatni és a megvásárolni szándékolt áru kikiáltási árának 10 százalékát letétbe helyezni 872/L MAGYAR SZÓ A lakásreformról és szervezeti Akcióban a termelők kérdésekről tárgyalt a tartó-­­ termélgo­mányi szakszervezeti tanács tanácsa Interjú egy hasznos zrenyanini kezdeményezésről Azt hallottuk, hogy egy zre­nyanini üzem elvállalta egy ottani nyolcosztályos iskola védnökségét, magára vállal­ta, hogy anyagi támogatást nyújt neki, mert a községi költségvetés nem bír el min­den szükséges kiadást. Arról is értesültünk, hogy a Bega menti iparváros hét legnagyobb üzeme, köztük a hatalmas élelmiszeripari kom­binátus, az olajgyár, a ra­diátor és a harisnyagyár elő­készületeket tesz a termék­­egység szerinti díjazás beve­zetésére. Ezenkívül Zrenyanin nem­rég a választók gyűléseihez hasonlóan megtartották a ter­melők első munkajellegű ér­tekezleteit. A termelők közsé­gi tanácsának tagjai ezeken az értekezleteken gazdasági kér­désekről tárgyaltak választó­polgáraikkal. Végül: ebben a bánáti met­ropolisban nemrég egy csúcs­eredmény született. Nem ke­vesebb, mint nyolc napot ülé­sezett egyfolytában a terme­lők községi tanácsa. A ma­ratoni ülés után záró értékes­letet tartott a vállalatok kép­viselőivel és velük együtt ha­tározatot hozott néhány dön­tő gazdasági kérdésben. Szemre a felsorolt esemé­nyekben alig található közös vonás. S kivéve azt a bizo­nyos csúcseredményt, mindez nem is nagyon rendkívüli. Ennek ellenére Zrenyanin­­ban mégis igen komoly fi­gyelmet keltett ez a három esemény. Sőt, közös nevező­re is hozták őket, azt állítva, hogy egy kialakulófélben lé­vő komoly megmozdulásról van szó, amelynek gyújtó­pontjában a termelők községi tanácsa van. A zrenyaniniak szerint, ez az akció kézzelfog­hatóan bizonyítja, hogy ma­gára talált és komolyan sar­kára állt a kommunális ön­­kormányzat ottani legfiata­labb községi szervezete. Zlatibor Fanka, a termelők zrenyanini községi tanácsá­nak elnöke a következő ma­gyarázatot fűzte az előbbiek­hez: „A termelők községi taná­csa már megválasztása óta arra törekedett, hogy külön ülésein minél behatóbban fog­lalkozzék a község gazdasági életének fejlődésével és a termeléssel, így például külön ülésén tárgyalt az új illetménysza­bályzatok kidolgozásáról, ké­sőbb gazdasági tanácsainak és titkárságainak jelentései alapján megvitatta egyes gazdasági ágazatok tevékeny­ségét. Újabban igen beható­an foglalkozott a kézműipa­ri vállalatok fejlesztésével. Legutóbb pedig nyolc napig tárgyalt a vállalatok félévi zárszámadásairól. Tulajdon­képpen ezzel kezdődött meg az az akció, amely csak a jövőben fogja éreztetni hatá­sát a község gazdasági éle­tében. Célunk állandó kapcsolatot teremteni a munkástanácsok­kal és az üzemek választó­pol­gáraival. Azért tartjuk ezt fontosnak, mert eddigi ta­pasztalataink szerint indítvá­nyaink és javaslataink több­nyire elakadnak a vállalati vezetők irodájában. Komoly baj ez, mert ily módon az önigazgató szervek és az üze­mek dolgozói nem is támo­gathatják kellőképpen állás­pontjainkat, pedig vélemé­nyünk szerint erre most kü­lönösképpen szükség van. A félévi zárszámadások elemzé­sekor ugyanis rájöttünk, hogy a vállalatok gazdaság­politikájában bizonyos elzár­­kózottság tapasztalható. Úgy­szólván nem érdekli őket kö­zösségük, a község gondjai. Ez a közömbösség leginkább pénzeszközeik, keresetük el­osztásában nyilvánult meg. Nevezetesen abban, hogy az első félévben átlag csak fele annyi eszközt valósítottak meg vállalati alapjaikban, mint amennyit társadalmi terveikben előirányoztak. Azt is kifogásoljuk, hogy minden függő termelési prob­lémájukat csak beruházással, szándékoznak megvalósítani. Nem foglalkoznak kellő gond­dal a termelés belső viszo­nyainak megjavításával. Nem gondolnak eléggé olyan belső hatóeszközök felkutatására, amelyek hatásosabban serken­tenék dolgozóikat a többter­melésre, és általában jobb gazdasági sikereket eredmé­nyeznének. Képletesen mond­va, ha valamiben megakad­nak, minden reményük és egyetlen kiütjük a beruházá­si bank. Van ebben a gyakorlatban­­ valami irodaszerű, s ezt az­­ irányzatot szeretnénk a dol­gozók lehető legszélesebb be­vonásával kiküszöbölni. Eddigi­­tapasztalataink azt mutatják, hogy helyes úton járunk. A termelők értekez­letein azt tapasztaltuk, hogy­­ az üzemekben még komoly­­ belső tartalékok vannak. Ma i­suk a dolgozók mutattak rá. A harmad­félévi zárszám­adások is bizonyítják, hogy­­ intézkedései nyomán az ön­igazgató szervek most jobban gazdálkodnak. Arról is érte­sültünk, hogy több nagy vál­lalat munkástanácsa és az igazgatóbizottsága - újabban egész komolyan hozzálátott serkentőbb díjazás bevezeté­séhez. Ugyanezek a szervek ma már behatóbban foglal­koznak dolgozóik lakáskér­désével is, új lakások épí­tése útján. S azt is tapasztal­tuk, hogy az önigazgató szer­vek például igen gyorsan föl­figyelnek minden jelenségre, amely hatással van az élet­­színvonal további alakulásá­­i­ra. A kezdeti eredmények te­hát igazoltá­­, hogy vállalko­zásunk hasznos és hogy sok minden sokkal könnyebben megoldható, ha megvan az állandó kapcsolat a termelők tanácsa és ennek a tanács­nak a választói között”. M. T. A zrenjanini bőrgyár A NOVI SZADI TRUDBENIK ÉPÍTŐVÁLLALAT (Hajdúk Velyke utca 13) MUNKAVISZONYÜGYI BIZOTTSÁGA pályázatot hirdet az alább felsorolt munkahelyek betöltésére: 1. — FŐKALKULANS — építész főtechnikus 12 évi szakgyakorlattal 2. — SEGÉDKALKULANS — építész segédtechnikus ötévi szakgyakorlattal 3. — EGY MUNKAHELY A MŰSZAKI SZEKTO­RON — építész segédtechnikus ötévi szakgyakorlattal 4. - EGY MUNKAHELY A MŰSZAKI ELLENŐR­ZÉSBEN — építész segédtechnikus négyévi szakgyakor­lattal 5. - KÉT MUNKAHELY AZ OPERATIVÁBAN — építész főtechnikusok 12 évi szakgyakorlattal 6. _ HÁROM MUNKAHELY A MŰSZAKI OPERA­TIVÁBAN — építész főtechnikusok 12 évi szakgyakor­lattal. A 6. számú munkahelyekre pályázók 1960 március ele­jén lépnek munkába. Az 1. számú munkahellyel megbeszélés alapján lakás jár. A pályázat a munkahelyek betöltéséig érvényes ________874/1. sgr *­m v acates® Nem a 400 dinár elvesztése iránt, hanem az, hogy rutul lecsaptak, kijátszotta­k. Bután felültem a trükk­nek, ha egyáltalán trükknek lehet nevezni ezt a szo­cialista keresdelembe átme­ntett régi kereskedői fogást. Nem tudom, ki hogy van vele, de én 500 dináronként rakom félre az ingre valót. Fél év múltán aztán össze­verődik a 3 000 dinár, ezért már egy igazán takaros, szép inget lehet vásárolni. Elképzelhetik hát, hogy ami­kor betértem az üzletbe, jó érzésem támadt. Az ing­vásárlás ugyanis egy kicsit mindig ünnepi hangulatot kelt bennem. — Halványzöldet kérnék. A fekete kabátos kiszolgáló, mint a rugó, pattant a létrára, aztán a kezében egy csomó dobozzal leszállt a pultra. Egyszerre öt halványzöld színű ing sorakozott előttem. Mind olyan szép, hogy bármelyiket megvásárolhatom. Az árról ne beszéljünk. Most nem is gondoltam er­re, mert az üzletes szinte el­kábított egy másik sorozat­tal. Ezek halványkékek voltak. — Talán kéket parancsol? Hát most melyiket válasszam? A kiszolgáló habozásomat talán nemtetszésnek vélte, mert egy újabb ingsorozattal lepett meg, mégpedig drapp árnyalatban. Mindegyikből vásárolnék egyet, de nincs 9 000 diná­rom, ezért megmaradtam a halványzöldnél. Aztán ünne­pélyesen, hosszú léptekkel, hónom alatt a csomaggal megindultam hazafelé. S akkor egy kirakat előtt hirte­len megtorpantam. — Nem lehet — dadogtam. De mégis igaz, hiszen a kirakat nem csal. Egy ugyanolyan ing, mint az enyém, mosolygott rám halványzölden a kirakattól. Egy kis cédula is volt rajta m­ára 2 600 dinár. Csúnyább mint az enyém, vigasztaltam magam. Sajnos, nem volt csúnyább, mert kiköpött mása volt. Más anyagból van, próbáltam legyűrni felindulásomat. Felszakítottam a csomagot, összehasonlítottam. Hiába, ugyanaz volt. — Lám, így jár ha férfi megy vásárolni — magyaráz­ta mellettem egy asszony. — Nézze, itt van nálam egy notesz, tele számokkal, minden délelőtt végigjárom az üzleteket, felírom a számokat. Jó kis vigasz. Hogy írjam össze az árakat, amikor dél­előtt el vagyok foglalva. Száz méterrel odébb 400 dinár­ral drágább egy ing. Ez csak úgy magyarázható, meg, ha jobb minőségű az anyag. Az sem magyarázat, hogy az igazgató és az üzletvezető gyakran jár külföldre és ma­gas a rezsiköltség. Egy ing 400 dinárral drágul le. Sok, nagyon sok. Nem sajnálom a 400 dinárt, csak azt bánom, hogy becsaptak. P. E. 3. oldal

Next