Magyar Szó, 1961. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-01 / 126. szám

' Csütörtök', IS­­. VI. , MAGYAR SZÓ Nagyobb jövedelem, magasabb kereset lehetőségeit rejtik magukban a vállalati belső tartalékok. Számtalanszor elhangzott már, és szinte szólammá vált, hogy: a vállalati tartalékok felkutatása az önigazgató szer­vek, a szakapparátus és az egész munkaközösség elsődleges feladata és lehetősége a jövedelem és keresetek növelé­sére. Belső tartalékok. Fel kell őket kutatni. Ez rendjén is van, de hogyan? — Nem vagyunk mi detektívek, hogy nyomozást végez­zünk — gondolják egyesek. Ha azonban tudjuk azt, hogy a jövedelem-növelés min­­den dinárjából 75 para a vállalatban marad az alapok és a személyi jövedelem gyarapítására, akkor azt is tudhat­juk, mennyire kifizetődő kicsit körülnézni házunk táján, hogyan és miként lehetne növelni a vállalat jövedelmét. Mi ugyanis a belső tartalékokat a jövedelem és a kere­setek növelése szempontjából tartjuk fontosnak. Ez pedig minden egyes dolgozót közvetlenül érint. Hogy ne essünk abba a hibába, hogy a tartalékok fel­kutatásának fontosságát csak ismételgessük, megkíséreljük gyakorlati szempontból megközelíteni a dolgokat. Mielőtt a tárgy lényegére térnénk, elöljáróban meg kell említeni, hogy nemcsak az irodában (legkevésbé ott) buk­kanunk a jövedelemnövelés belső lehetőségeire, hanem minden munkahelyen, legyen az termelőosztály, adminiszt­ráció, előkészítő­ vagy kisegítő osztály. S még egy meg­jegyzés: kutatásunk csak akkor járhat sikerrel, ha ismer­jük vállalatunkat , helyzetét, lehetőségeit, no meg fogya­tékosságait is, továbbá, ha tudjuk, mit akarunk, röviden, ■ha van megfelelő termelési, vállalatfejlesztési irányvona­lunk. Ha így felkészültünk, akkor a kutatómunka is ered­ményes lesz. Nézzük hát, hol is rejtőznek azok a bizonyos tartalékok. Az egyik szubotioai vállalatban például megál­lapítot­ták, hogy az egyik osztály 25 százalékkal növelheti a ter­melést, ha átrendezik a gépeket, és ezzel folytatólagos ter­melési folyamatot teremtenek. Rövid időn belül, aránylag kevés eszközzel, számottevő jövedelemgyarapodást értek el. Íme egy másik eset, szintén Szuboticáról, a Partizán kerékpárgyárból. A kész kerékpárokat évekig faléc-kere­tekben szállították. A fa ára azonban rohamosan növeke­dett, tehát a szállítási költségek is. Foglalkozni kezdtek ezzel a kérdéssel, s csakhamar új megoldást találtak: pa­­pírburkolatban szállítják a kerékpárokat. Ezzel számotte­vően csökkentették a költségeket, ez viszont közvetlenül a jövedelem gyarapodását eredményezte. Sokszor megtörténik, hogy a vállalat termelőképessége többet is elbírna, de egy gép vagy szerszám hiánya miatt nem használhatják ki eléggé az egész üzemrészleg terme­lőképességét. Nyilvánvaló, hogy itt a termelés és a jöve­delem növelésének lehetősége a szűk garatban rejlik. Munkaközösségeink zömében a legnagyobb belső tar­talékokat a munkaerőfölöslegben látják. Kétségtelen, hogy a munkaerőtöbblet fölöslegesen növeli a termelés költsé­geit, s valamiképpen meg kell szabadulni ettől a tehertől. Túlságosan leegyszerűsítenénk a dolgot, ha a megoldást kizárólag a munkaerőfölösleg elbocsátásában látnánk. Er­re csak végső esetben kerülhet sor. Előbb próbáljunk meg minden lehetőt a munkaerő produktív foglalkoztatására, hisz olyan emberekről van szó, akik már ismerik a válla­­lat termelési módszerét,­­ beütemezett termelőmunkáso­kat vesztünk el. Sokkal nagyobb lehetőségeket használhatunk ki, de ala­posan felülvizsgáljuk az anyagi költségeket. Közismert ugyanis, hogy az előállítási költségek 80 százaléka anyagi kiadás. Valószínűleg épp itt rejlenek a legnagyobb tarta­lékok. Csupán néhány százalékos anyagtakarékossággal szá­mottevően növelhetjük a vállalat jövedelmét. További lehetőség az ügyviteli eszközök teljesebb ki­használása, a két vagy három váltás bevezetése, a szabad kapacitások kooperációs termelése stb. Sok vállalatban a termelés növelésének módját még mindig szinte kizárólag új, korszerűbb gépek vásárlásában , beruházásokban látják. Ezért minden rendelkezésre ál­ló eszközt invesztálnak, s megfeledkeznek arról, hogy az új gépekhez több nyersanyag kell, tehát nagyobb forgó­tőke szükséges. Erre viszont már nem jut pénz. Előfordul emiatt, hogy a megnövekedett termelőképességet nem tud­ják teljes mértékben hasznosítani. Mint látjuk, a vállalati eszközök gazdaságos arányban való felosztásában is föllel­hetjük a jövedelem növelésének lehetőségét. Nem egy esetben megbizonyosodhattunk arról, hogy egy-két jó szakember számottevően előrelendítette a ter­melést. Ha mérnök vagy technikus az illető, a munkaszer­vezés tökéletesítése érdekében sokat tehet. Az ipari terme­lés megszervezése terén viszont még sok vállalatban nagy lehetőségek vannak. Számos vállalat gyakorlati eredményei sokszorosan bebizonyították, milyen ösztönző hatása van a díjazás rend­szerének. A serkentőbb javadalmazás bevezetésével nem egy vállalatban rohamosan fokozódott a termelékenység, csökkentek az előállítási költségek. Itt is termékeny talaj­ra találunk a jövedelem növelésére. Az elmondottakon kívül még számtalan lehetőség van a jövedelem növelésére, csak nem kell csukott szemmel járni a vállalatban, hanem lelkiismeretesen ellenőrizni a munkahelyeket, az üzemrészleget és az egész vállalatot. El­sősorban a dinárt tartsuk szem előtt, s magunk is megle­pődünk majd azon, mi mindent tehetünk a belső lehető­ségek kihasználásának érdekében, ez viszont gazdaságilag a legegészségesebb út a nagyobb jövedelem, a magasabb keresetek megvalósítására. Sz. G. Az új intézkedések és zárszámadás Miért késnek a mezőgazdasági szervezetekben az új rendszer bevezetésével Az új intézkedések ismerte­tése a mezőgazdasági szerve­zetekben egy kicsit későn kezdődött meg. A kezdeti ne­hézségeken ugyan már túl vannak, de bizonyos kérdése­ket részletesebben még nem tárgyalt meg a munkaközös­ség. Az okokat ismerjük: el kellett készíteni az évvégi zárszámadást, nyakukon volt a tavaszi vetés stb. Kezdetben, amikor az új intézkedések megismerése u­­tán rájöttek, hogy most tel­jesen szabadon gazdálkod­nak, maguk osztják el a ki­termelt javakat, itt-ott (fő­képp kombinátusokban és az üzemekben) a nyers számí­tások alapján áremeléssel pró­báltak nagyobb keresetre szert tenni és az alapokat nö­velni. Azt hitték, hogy így gyorsabban fejleszthetik az üzemet, kombinátust, de ha­marosan belátták, hogy ily módon voltaképp visszaélnek helyzetükkel, és csakis több­termeléssel, az anyagi költsé­ggek csökkentésével lehet a közösség kára nélkül na­gyobb jövedelmet szerezni és tovább fejleszteni az üzemet. Ahol már bevezették az új rendszert, itt-ott helytelen jelenségek észlelhetők. Meré­szebben költik a pénzt, mint ahogy termelésük, jövedel­mük megengedi. Eltúlzott ter­veket készítettek, s többet költenek beruházásokra, mint amennyit a folyamatos termelés megenged. Egyik­másik mezőgazdasági szerve­zetben pedig felduzzasztott tervek alapján formázzák meg a személyi jövedelem alapjait, tehát a végéről kez­dik a munkát. Ezek a megállapítások a­­zonban csak néhány mező­­gazdasági szervezetre vonat­koznak, általában az a hely­zet, hogy késnek a gazdasági reform bevezetésével. Leg­inkább az év végi zárszám­adásra hivatkoznak, amiben van is némi igazság, mert a zárszámadásokból bizony sok mindenféle kiolvasható. Az év végi zárszámadások a már ismert nehézségeken kí­vül — a mezőgazdasági szer­vezetek elégtelen gépesítése, az úthiány, a szakember­hiány, a mértéktelen beruhá­zások stb. — még néhány, ed­dig ismeretlen tényezőre hív­ták fel a mezőgazdasági szer­vezetek önigazgató szervei­nek figyelmét. A zárszámadásokból tűnt ki például, hogy a mezőgaz­dasági szervezetek egy része igen komoly veszteségeket szenvedett, mert a vezetők javaslatára a piaci árak letö­rése végett olcsóbban adták terményeiket. Nem egy bir­tokon emiatt felbontották a szerződést olyan felvásárló­vállalatokkal, amelyek jóval többet adtak a terményért, jószágért mint a helybeli vál­lalatok. Gyakori eset az is, hogy a földim­űvesszövetkeze­­tek nyakló nélkül kötöttek kooperációs szerződést, csak­hogy eredményt mutassanak fel, pedig, ha egy kicsit is jobban elemzik az árakat, nyilván nem kötik meg eze­ket a szerződéseket. Egyik­­másik szövetkezet, noha elő­re tudta, hiszen a kalkuláció is mutatta hogy vesztenek bizonyos kooperációs formá­kon, mégis erőltette a társas­termelést. Továbbá, lassan már tradí­cióvá vált, hogy a mezőgazda­sági szervezetek patronusává válnak egy-egy kulturális in­tézménynek, vagy sportegye­sületnek. Ez a patronátus ter­mészetesen meglehetős kiadá­sokkal jár, olyanokkal, ame­lyeket egyébként a kommu­náknak kellene fedeznie. A­­kad olyan birtok is Vajdaság­ban, amelyik, ha az erre a célra kiadott pénzt visszakap­ná, vesztesége se volna. Ezzel természetesen nem azt mond­juk, hogy a mezőgazdasági szervezeteknek ki kell von­ni magukat az ilyen gazda­ságtalan beruházásokból, csak nem kell túlbecsülni erejü­ket, csupán ehhez mérten járuljanak hozzá a sportegye­sületek, kulturális intézmé­nyek stb. fejlesztéséhez. Minden mezőgazdasági szer­vezetben több ülésen is napi­rendben volt az év végi zár­számadás, és töviről-hegyire megtárgyalták a kiadásokat és a gazdálkodást. A veszte­ségnek sokféle oka volt, a ta­nulság azonban csak egyféle: legfőbb szempont a jövedel­mező termelés és az újra­termelési anyagok, meg a gépek ésszerű kihasználása. Nagyon jól jönnek ezek a tapasztalatok. Látjuk ezt az új tervekből is, sokkal óvato­sabban bánnak a pénzzel, a­­mikor építkezésiről, gépek vá­sárlásáról stb. döntenek. Az­­ eddigi tapasztalatokból azon­ban, úgy tetszik, még nem látják tisztán, mennyire hat­­a termelés jövedelmezőségé­re a munkaerő-létszám kér­dése. Ha kevesebb munkást tartanak, akkor ugyan csök­kentik a személyi kiadásokat, de ezt a növényápolás sínyli meg, tehát kisebb lesz a ter­més, ha pedig megtartják vagy éppen növelik a munká sok számát, akkor elvégezhet­nek minden munkát határ­időre, viszont a személyi ki­adások nagyon magasra eme­lik az önköltségi árat. Mindezek természetesen csak az első megfigyelések, majd a jövő mutatja meg, hogy az új rendszer mennyi­re járul hozzá a mezőgazda­­sági szervezetek fejlesztésé­hez és a keresetek növelésé­hez. P. B. TANÁCSKOZÁS ÉS TANFOLYAM az új egészségügyi intézkedések alkalmazásáról Hétfőn délelőtt járási jel­legű tanácskozást tartottak a szuboti­ai járási társadalom­biztosító intézet székházá­ban az egészségügyi intézmé­nyek képviselőivel az egész­ségügyi intézmények pénzelé­séről szóló törvény alkalma­zásáról.. A megbeszélésen részt vett RÚZSA TADICS, a tartományi egészségügyi ta­nács elnöke és DR. MÜLLER IMRE, a tanács titkára is. DR. SZEKÉR LAJOS a já­rási népbizottság egészség­­ügyi tanácsának titkára szó­beli jelentést terjesztett elő a törvény alkalmazásáról és a vele kapcsolatos problémák­ról, majd a felszólalók véle­ménycseréje után válaszoltak a feltett kérdésekre. Kedden délelőtt és délután szintén a társadalombiztosí­tó intézet harmadik emeleti nagytermében tanfolyamot tartottak a törvény alkalma­zásával kapcsolatos teendők­ről az egészségügyi intézmé­nyek önigazgatási szervei ré­szére, ...........I _ S. elđaf 1 a noviszádi községi népbizottság igazgatók kinevezésére alakított pályázati bizottsága pályázatot hirdet a noviszádi PTT VÁLLALAT IGAZGATÓI ÁLLÁSÁNAK betöltésére. FELTÉTELEK: Egyetemi vagy főiskolai végzettség, legalább­ tízévi gyakorlattal, ebből öt év vezető állásban, vagy magasszakképzettsé­gű telefon-távíró munkás­a 12 évi gyakorlattal, amelyből öt év vezetői állásban; vagy középfokú szakképesítés legalább 12 évi munka­gyakorlattal, amelyből öt év vezető beosztásban.­ Kérvényeket a pályázat megjelenésétől számított 15 napon belül fogadunk el. A pályázók tüntessék fel iskolai vagy szakmai kép­zettségüket, mellékeljék iskolai végzettségükről, illetve eddigi munkájukról szóló okmányukat. Kérvé­nyeket a noviszádi községi népbizottságba, a Komi­­sija za raspisivanje konkursa za postavljanje direktora címre kérünk. 360-1 Márkó bácsi, zbogom! A­z életnek egy közkato­­nája tegnap délután azt mondta: zbogom! Az élet pedig azt mondta ennek a közkatonának, hogy: köszönjük, Márkó bácsi! A dolgozó emberek végte­len hosszú menetoszlopából tegnap délután kivált egy em­ber, kilépett a sorból, hogy holnap sétabotot vegyen a ke­zé­be és a parkok hűvös pad­jairól kisérje, figyelje tovább az élet zaját és moraját. Agudics Márkó mindössze tizenkét éves volt, amikor 1908-ban beállt a dolgozó em­berek menetoszlopába, egy csurogi cipészműhelybe inas­­kodni. Negyvenhárom évvel ezelőtt belevette magát az é­­let tengerébe, melynek hul­lámai végigvitték, hordoz­ták egy életen át a Csurog, Galícia és Noviszád reláción, sok műhelyen, munkahelyen át, hogy végül tíz évvel ez­előtt a rádió portásfülkéjé­ben nyugodtabb vizekre ke­rüljön. Megállóhely nagyon kevés volt az életében, különösen olyan, amely örömet is szer­zett számára, talán a gyere­kek születése, az első a má­sodik, a harmadik és a ne­gyedik gyerek világrajövete­le jelentette életében az öröm és a pillanatnyi boldog­ság megállóhelyét, és végül az, hogy mind a négy gye­rek fölcseperedett, megnőtt, valamennyiből a társadalom­nak hasznos tagja lett, és az örömét még azok é Jete uno­kák is jelentik, az öt kislány és az egyetlen kisfiú, akikre mától kezdve még több idő jut, akikkel a már nyugdíjas nagyapa ezentúl még többet együtt lehet. Márkó bácsi mától kezdve évi szabadságon van. Munka­helyére, a rádió épületébe a­­zonban még visszatér, majd­­a szabadság letelte után­ visz szájon, de csak egy napra, mindössze néhány percre, hogy elbúcsúzzon a munka* ' közösségtől azon a kis ünnep­ségen, amelyet a munkaközös­ség készít számára. Agudics Márkó mindig köz* katona volt, akkor is, amikor szülőfaluját Csurogot el kel* lett hagynia, mert a rend* őrség minden léptét kisérte és fenyegette. A noviszádi villanytelep gépházában is mindig közkatona volt, ke* nyerét mindig két kezével, munkával kereste meg, sok* szor, sőt majdnem mindig ne­hezen és küszködve, mert nagy volt a család, sokan vol­tak, sok kenyér és sok iskola­táska kellett a gyerekeknek De kitartott az élet tengeré­­nek sokszor viharos hulláma­­in, és maga helyett három gyereket állított a dolgozó emberek menetoszlopába, (egyik lánya 1941-ben meg­halt), és ezeket a gyerekeket a menetelők első sorába dik­­totta, ma is mind a hárman az élcsapat első soraiban áll­nak. Éppen úgy mint ő, gye­rekei is valamennyien kom­munisták ... Negyvenhárom évi munka után annak örül, hogy egész­­ségesen került a nyugdíjasok névjegyzékére. S ezen a na­­pon mást nem is mondha­­tunk, csak ezt: Márkó bácsi köszönjük, és zbogom! Szs. Agucics Márkó

Next