Magyar Szó, 1961. július (18. évfolyam, 152-176. szám)

1961-07-06 / 156. szám

Г f1. oldal MAGTA-K SZÓ Riport hátulról Karika-paripán a tanyavilágban (1) Beszámoltam már Opátia századvégi palotáiról, sziklás partjairól, írtam elbűvölten a dubrovniki ünnepi játékokról, szkopjjei riportom a burdozserokról szólt, amikkel eltakarítják a régi házakat, hogy kilométeres új sugárutak mentén helyet csináljanak nyolcemeletes par ridáknak; tóparti gyermeki emlékeimet is felidéztem jó néhányszor eddig, és fogom még a jövőben, s a pancsevói inasiskoláról is elmondtam milyen jó a fölszerelése, gondosak a tanárai; hivalkodtam külföldi utazásaimmal. S megírtam beszélgetéseimet nevezetes emberekkel, pökhendien feleseltem a másképp vélekedőkkel, meghunyászkodtam ha rám olvastak, tré- fát űztem sok-sok mindenkiből, legtöbbet a magamból. S mégis, mégis úgy éreztem, valahol még nem jártam, valamiről még sohasem mondtam el, amit kellene, valakivel még nem találkoztam. Képzeletemet most nem a Broadway ajzotta fel és nem Hong-Kong, Szarajevó vagy a Trigláv csúcsa sem hivott kirándulásra, s arra sem vágytam, hogy interjús küldetésben elbeszélgessek Ilyés Gyulával, Ivó Andriccsal vagy Tennessee Williamssal. Nem. Az a valaki és az a valahol közelebb volt ide hoz hzám, olykor közelebb mint kóválygó önmagam. Néha ujjam hegyével érintettem, az- 'után elillant, eltávolodott oda, ahova a vasút el nem visz. Most tudtam: utána kell mennem! Eljött az idő, hogy szemébe nézzek, találkozzam azzal akinek legszükségesebb a szavam s akitől meg, tudhatom, milyen legyen, hogy még szükségesebb legyen. Vannak itt, körülöttem, a városi bérpalotákban is akik barátsággal bírálják, buzdítással kisérik munkámat. Megbecsülöm az ítéletüket, mert kiforrott, ízlésük meghatározhatja a helyemet a skálában, támogatnak a mesterség elsajátításában. Mégsem velük ülök szemben amikor megragadom a tollat. Valaki más van az asztalom túloldalán. Arcvonásai fakultak már ugyan, mert eltávolodtunk egymástól az idő lerakódása és a társadalom újjá rétegeződése során. Közeli is, idegen is az arca amellyel rám tekint. Sokszor csak ünneplőbe öltözött fotográfia amelyről rokon tekint felém akit még ha el is holtá lehetett volna nyilvánítani a merev tekintetű fénykép tanúskodásával. És ez az én rokonom-nem rokonom akivel még sógorságunk is oly bizonytalan. Akit valamikor ott hagytam a Kakas-soron mert hát elköltöztünk, s akihez egy ideig viszszajárt kisérteni a lelkünk, az enyém és az apámé. Azután ők kísértettek a mi elszakadt lelkünkben, amig csak éltünk. Az enyémben, aki csoda folytán itt maradtam, mind a mai napig... Barátommal a költővel akit kicsit poggyászként, kicsit útmutatónak „vittem” magammal, hajnalban indultunk el Szabadkáról. Ha elolvassa e sorokat nem a poggyászi minőség fogja bosszantani sem arcátlanságom, hogy még én vittem őt, én a gyámoltalan. Őt a „hajnal” fogja bosszantani, mert nyolc óra is lehetett már, amikor felkerekedtünk, ő azonban béres, robotos korából származó rossz szokása szerint négy órakor kel, és nyolckor már uzsonnázik. Én félliteres kezdősebességgel indultam.ő málnaszörppel és koktával üzemanyagolta a kerékpárját, akkor kezdetben és mindvégig. Ennek következtében minduntalan fékeznem kellett mert a kerékpár is megérzi milyen italon él a gazdája. A palicsi főbejárat előtt, lopakodva haladtunk el, mint legény koromban a nagynénim háza előtt ha találkára siettem és féltem, hogy majd marasztal. Most is attól tartottam, hogy megszólít a víztorony, oda int egy-két szóra és azt majd száz követi mert nyilván sok pletyka gyülemlett fel hegyes kupakja alatt amióta utoljára beszélgettünk. — Itt harmincegynéhány éve jártam — szóltam az utitársamhoz amikor elhagytuk a Kispalics békanyálas partját. — Az ott a Brindza-villa, ki tudja ma kié, amott a po-rcsolyában amire most látom csak mennyire nem illik, s mennyire túlzás még a „Kispalics” elnevezés is, vígan lubickoltunk, mi, gyerekek meg a kismalacok, néha egy ló, egy-két tehén. — Lám, mégis nagyra nőttél — szólt vissza a koktakoma és jobban megnyomta a pedált. Azután már a ludasi határban karikáztunk, becsalt csárdák mentén, Rózsa Sándor nyomdokain, haramia módján, azzal az elszántsággal, hogy ahol csak lehet, hátulról közelítjük meg a tanyavilágot, meg a szocialista mezőgazdaság kiskirályságait. Hátulról, ha lehet. És akkor is ha nem lehet. Hogy az ilyesmi miként történik, hogyan mentettem meg Petőfi Sándort a letartóztatástól ésatöbbi, azt majd a folytatásban mondjuk el. SZTANCSICS András Tragikus kimenetelű szerencsétlenség rázta meg Noviszádon a Rumenacska utca környéki lakosokat. 1958. márciusában egy reggel G. F. 10 éves kisfia elkapta nagybátyja kerékpárját, hogy egy kicsit karikázzon. A gyerek már tudott kerékpározni, de nem érte még el rendesen a férfikerékpár pedálját. Szabályosan az út jobboldalán hajtott a Rumenacska utcában. Mögötte haladt egy pótkocsis tehergépkocsi. Amikor a teherkocsi megelőzte, a fiú, nem tudva, hogy pótkocsi is van mögötte, hirtelen balra kanyarodott, fejjel nekivágódott a pótkocsi jobboldalának, majd a pótkocsi jobb hátsó kereke alá került. A kerék átment a szerencsétlen kisfiú fején és összeroncsolta a koponyáját. Kit ítélt el a bíróság ezért a szerencsétlenségért? •uojjBinzo^ tepzojfđJiaia^ irou цпрз иал9 juuszs y.oMnqczs tsapa5i3[zo5i e ‘цаШ -asuajiasouajazs e sgpjaj etXteqXgBU if D Sbioj?zt51 Miben halnak el az emberek 12 nyugati ország adatai Az Egészségügyi Világszervezet egyik beszámolójában az elhalálozás leggyakoribb okait ismerteti, 12 nyugati ország adatai alapján. A szóbán forgó országok: Egyesült Államok, Kanada, Anglia, Franciaország, Németország, Dánia, Finnország, Norvégia, Hollandia, Svájc, Svédország és Ausztria. Megállapították, hogy a haláleseteknek több mint 75 százalékát 10 betegség okozza, ezek között is a szívbajok, a rák és a balesetek állnak a „ranglista” élén. Az említett országok lajtosságának majd egynegyede valamilyen szívbajban hal meg. A haláleseteknek mintegy 20 százalékát a rák okozza, több mint 10 százalékát pedig baleset. A halál leggyakoribb oka, országok és korosztályok szerint nem mindig ugyanaz. Érdekes, hogy a gyermekeknél, 15 éves életkorig, Angliát kivéve az említett országok mindegyikében a halál leggyakoribb oka valamilyen szerencsétlenség. A gyermekeknél második helyen a tüdőgyulladás áll, a harmadikon pedig a rák. A következő korosztályban — a 15—45 éves személyek között — a baleset még mindig igen számos áldozatot szed, és továbbra is tartja „első helyezését”. Különösen Kanadában szembeötlő ez, ahol az elhalálozások 30 százalékát már évek óta a szerencsétlenségek okozzák. Utánuk a rák következik, és csak harmadik helyen a szívbaj. Az Egyesült Államokban az elhunytak mintegy 20 százalékát a szívbaj viszi sírba. A többi országokban ez a százalék valamivel kisebb. Erre a korosztályra jellemző még, hogy itt a leggyakoribb a gyilkosság és az Öngyilkosság. A 45-65 évesek körében aszívbaj és a rák viszik el a pálmát. Az Egyesült Államokban, Kanadában, Svédországban, Finnországban és Ausztriában a szívbaj áll az első, a rák pedig a második helyen. A többi országban fordított a sorrend. A ráknak Svédországban van legkevesebb áldozata, Skóciában a legtöbb. A felsorolt országok mindegyikében, ennél a korosztálynál a halál negyedik leggyakoribb okozója az idegbetegség. SÍPONSÁG A HÁZIASSZONYOKNAK ÉS GYERMEKEKNEK RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁS AZ ALBUSZ HÁZI MOSÓPOR DOBOZÁN. Csütörtök, 1961. reljes 8. Mindenféle a pénzről De Gaulle francia köztársasági elnök egyik igen fontos gazdasági intézkedése volt a frank megszilárdítása. A francia pénz ugyanis a legingatagabb valuta volt a második világháború után. Igen erős nagyító és a legérzékenyebb vegyészmérleg kellett volna aranyértékének megállapításához, mert ez csupán két milligramm és 900 ezred volt, azaz 180 milligramm tiszta arany. Százhatvanegyszer kevesebbet ért, mint őse, a Bonaparte-frank, amely százéves korában múlt ki 290 milligramm tiszta arany értékkel. Mielőtt megszilárdították, 10 francia frankot kellett adni egy belga frankért, 40-et egy mexikói pesóért, 90-et egy svéd koronáért, 128-at egy német márkáért, 130-at egy holland forintért, 500-at egy dollárért és 1382 frankot egy font sterlingért. Nemcsak a devizaforgalomban okozott ez nagy gondot a franciáknak, hanem otthon is. A benzinpumpák számlapján nem volt elég hely a hatalmas összegek jelölésére, a bankokban a könyvelők elvesztek a nullákban, a pénzesutalványok is szűknek bizonyultak igen gyakran. Mindezen segített a kemény frank. A Pénz értékének tömörítése, a pénzszámolás egyszerűsítése úgyszólván a pénzzel együtt keletkezett törekvés. A legkezdetlegesebb népeknek, törzseknek is vannak kisebb és nagyobb pénzegységeik. A Malden-szigetek bennszülötteinek fizető eszköze a kagylóhéj, de ha nagyobb eszeget fizetnek nem egyenként számolják, hanem füzérekben. Sziámban a bennszülöttek 800 kagylóhéjat egy fuandnak neveznek, 1600- at egy mayonnak, aztán 6400, 25 600 és 512 000 kagylóhéjnak is van külön neve.