Magyar Szó, 1963. április (20. évfolyam, 90-118. szám)
1963-04-14 / 102. szám
4. oldal бј épületet kap a Közgazdasági Fakultás és a Tanítóképző Suboticán Két év alatt felépül a palicsi TV közvetítő adó is Suboticán még az idén megkezdik a Közgazdasági Fakultás új épületének, a tanítóképzőnek, az egyetemisták otthonárak és a palicsi televízió közvetítő adónak az építését. A Járási Népbizottság elfogadta az építkezések programját. A terv szerint e négy jelentős objektum legkésőbbb 1965. december 31-éig felépül. Az építkezésekre 655 millió dinárt költenek. Ehhez hozzájárul a Suboticai Járási Népbizottság, a Tartományi Végrehajtó Tanács, továbbá a Zrenjanini Járási Népkeiletébe. A mostani elhelyezése is ideiglenes. A terv szerint az új tanítóképző két év alatt épül fel és 150 millió dinárba kerül. Építését részben a Járási Népbizottság, javarészt azonban a Tartományi Végrehajtó Tanács pénzeli. Ugyancsak az idén kezdik meg az egyetemisták új otthonának építését is. A Járási Népbizottság programja véget vet a kétéves találgatásoknak, hogy vajon sor kerül-e a palicsi TV közvetítő adó építésére. A program szerint az adó építését még ez idén megkezdik. Építéséhez hozzájárul a Járási Népbizottság, a Tartományi Végrehajtó Tanács és a Zrenjanini Népbizottság. Két év alatt 180 millió dinárt biztosítanak erre a célra: az idén hatvan millió dinárt, jövőre pedig 120 millió dinárt költenek rá. zottság és a Novi Sad-i Egyetem. A Közgazdasági Fakultás három évvel ezelőtt nyílt meg Suboticán. Akkor épült fel a Mosa Pijade úton az épülete is, a hallgatók nem várt nagy érdeklődése miatt azonban hamarosan szűknek bizonyult. Ezért az illetékeseket már egy éve foglalkoztatja az a gondolat, hogy a fakultás részére új épületet építsenek. A terv már elkészült, s a fakultás építését még az idén megkezdik. A terv szerint 1965 végéig már át is adják rendeltetésének. Háromszázmillió diárba kerül. Az idén 130 millió dinárt, 1964-ben százmillió dinárt, 1965-ben pedig hetvenmillió dinárt ruháznak be. A tanítóképző elhelyezését sem sikerült eddig megoldani. Először a gimnázium társlakója volt, az elmúlt évben pedig átköltözött a Technikai Középiskola ép. 4 MAGYAR SZÓ »SS, krríik. Háromféle vélemény ki kap húsz dinárral kevesebbet a sertésért A jószágtenyésztés még mindig mellékvágányon Egyes városokban emelték a sertéshús árát A napokban több község népbizottsága foglalkozott a sertéshizlalással, és a húsellátással. Az utóbbi időben ugyanis egyes városokban a mészárszékekben nincs elegendő sertéshús, a kereskedelmi vállalatok és a vágóhidak pedig sok utánjárással és csak magasabb áron tehetnek szert vágójószágra. Egyes vágóhidak ugyan már korábban is jelezték, hogy a város húsellátásában ■ zavar áll be, mert nem kapnak elegendő jószágot, a népbizottságok azonban nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel komolyan. Sőt, amikor a zrenjanini vágóhíd számításokkal, adatokkal igazolta, hogy mennyit fizet rá a vállalkozásra, a népbizottság elvetette javaslatát, azzal a megokolással, hogy nem elég nyomós indokokat sorakoztattak fel. Ugyanígy járt a belgrádi vágóhíd és néhány kereskedelmi vállalat is. A népbizottság ugyanis elutasította első áremelési kérelmüket, de amikor a mészárszékekben nem volt sertéshús, újra napirendre tűzte a kérdést. Kiderült aztán,hogy gyors intézkedések kellenek, mert a vágóhíd még tíz százalékát sem kapja annak a jószágnak, amennyit tavaly ez idő tájban feldolgozott. A belgrádi népbizottság ezután a kereskedelmi tanáccsal együtt tüzetesen kivizsgálta a húsellátás kérdését, és elfogadta a kilónkénti , száz dináros emelést. Novi Sadon szintén nehézségekbe ütközik a sertéshússal való folyamatos ellátás. A népbizottság is foglalkozott vele, egyelőre azonban függőben maradt az egész, noha a Mesoproizvod valamit ráfizet a vállalkozásra, térítményt kell adni, a népbizottság mégis arra az álláspontra helyezkedett, hogy őszig nem kell változtatni a hús árán. A Novi Sad-i népbizottság járt el leghelyesebben. Reálisan mérte fel a helyzetet, mert a jelenlegi sertéspiacra nem lehet alapozni. Az ott kialakult árak egyik napról a másikra változnak, mert nincs elegendő takarmány, s a drágább takarmányon hizlalt jószágot természetesen a tenyésztő nem hajlandó az érvényben levő szavatolt áron eladni. Meg aztán ilyen körülmények között egyes tenyésztők nehezen szánják rá magukat sok sertés hizlalására. A jelenlegi sertésárak egyes helyeken igaz, nehézségeket okoznak a húsellátásiban, de valószínűleg csak őszig, amíg az új termésből nem kapunk elegendő takarmányt. Akkor az élőjószág ára is megállapodik, és a szavatolt árak szerint alakul majd. Ha a jelenlegi sertésárak nyilván nincsenek összhangban a gabona vagy más termények árával. Túl drága. Ezt csakis a szárazsággal, takarmányhiánnyal magyarázhatjuk. A következtetésünket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy habár a vágójószág ára aránylag magas, a vágóhidak mégis lekötötték a szükséges menynyiséget, azaz szereztek elegendő nyersanyagot. Maga a tenyésztő is látja, hogy a jelenlegi ár aránytalanul magas, tehát ezt az árat nem követelheti a szövetkezettől vagy a vágóhídtól. A húsgyárak még mindig kötik a szerződéseket, a földművesszövetkezetekben egyre több tenyésztő jelentkezik, és írja alá a szerződést. Egyes szövetkezetekben és húsgyárakban azonban egy kérdésben nem tudnak megegyezni. Elsősorban is azt kell tisztázni, hogy mit értenek szerződött jószágon. Egyesek azt állítják, hogy a szövetkezet csak akkor fizet két magas árat, és akkor kaphat prémiumot a hízott jószágra, ha a tenyésztővel és a vágóhíddal is kötött szerződést. Mások viszont amellett kardoskodnak, hogy elegendő, ha két fél között létrejön a megegyezés,és aláírják a szerződést. Vagyis, ha a tenyésztő leköti jószágát a földművesszövetkezettel, akkor már a szövetkezetnek joga van teljes árat fizetni és a prémiumra is. A húsgyárakban azonban másként magyarázzák a Szövetségi Gazdasági Kamara rendelkezését. Azt állítják ugyanis, hogy ha a szövetkezet a vágóhídnál nem köti le a jószágot, hanem csak a tenyésztővel köt szerződést, akkor a szövetkezetnek saját, zsebéből kell kifizetni a teljes árat, és természetesen prémiumot sem kaphat. Egyes húsgyáraik ugyanis s arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a szabadon vásárolt jószágért húsz dinárral kevesebbet adnak. Tehát úgy járnak el, mint ahogyan a Szövetségi Gazdasági Kamara előírja. Ha elfogadjuk ezt a magyarázatot, akkor kiderül, hogy a földművesszövetkezetek csak a lekötött jószágért fizethetnek teljes árat és kapnak prémiumot. De melyik osztályba sorolják majd azt a sertést, amit a szövetkezet saját szakállára köt le, mert ilyen is előfordul majd úgyszólván minden szövetkezetben. A húsgyárak ugyanis csak annyi jószágra kötnek szerződést, amennyit feldolgozhatnak. Egyes szövetkezetek viszont többet is leköthetnek. Vajdaságban ugyanis sokkal több sertést hizlalhatnak, mint amennyit az itteni vágóhidak feldolgoznak, tehát egy bizonyos felesleg is mutatkozik majd. фга CRÉME lOVJA ARCBŐREIT AZ LDU-I I JÁRÁS VISZONTAGSÁGAII TOL, TÁPLÁLJA A BOHT és ha úgy magyaráznák a Szövetségi Gazdasági Kamara rendelkezéseit, mint a húsgyárak, akkor a szövetkezetek és a tenyésztők elesnének a nagyobb ártól és a prémiumtól. A Szövetségi Gazdasági Kamara határozatáról, lám, nemcsak kétféle, hanem háromféle vélemény is van, és mind a háromban van valami tény, amelyet el kell fogadni. Mert ha mereven tartjuk magunkat az egyikhez vagy a másikhoz, akkor nem serkentjük eléggé a jószágtenyésztést, az állomány növelését P. E. A vajdasági vegyipar és a társastermelés Új lehetőségek és távlatok - A kőolaj-vegyipar előtérben - A műanyaggyártás összefogása A TARTOMÁNYI GAZDASÁGI KAMARA JAVASLATAI Vajdaságban, amíg a pancsovai vegyipari nagyüzem nem kezdett dolgozni, a suboticai Zorka, a Novi Sad-i Albus és az Idol volt a legnagyobb ilyen üzem, s ezek után sorakozott még néhány. Ezekhez csatlakoztak az utóbbi időben a műanyagfeldolgozó üzemek, s itt kell megemlíteni a Novi Sad-i furfurol gyárat is. A pancsovai nagyüzem és a bánáti kőolaj és földgáz kiaknázása egészen megváltoztatja Vajdaság vegyiparának összetételét. A mezőgazdaság hozta létre az élelmiszeripart, a malmokat, a cukor- és olajgyárakat, majd a keményítőipart, konzervipart, sörgyárakat és a feldolgozóipart. Ugyanígy a kőolaj és földgáz teremti majd meg a kőolaj-vegyipart is. A pancsovai nagyüzemet még az idén követi az eleméri finomító. Az idén elkészül a pancsovai kőolajfinomító terve is, s nemsokára hozzáfognak építéséhez. Tervbe vették egy műkaucsuk-gyár építését is Zrenjaninban; a kikindai, zrenjanini, pancsovai, majd a Novi Sad-i és beočini gyárak többsége pedig áttér a földgázhasználatra. Ezzel párhuzamosan a tervbe vett 127 gyár megújítási programjában szerepel az avult vegyipari üzemek rekonstrukciója is. Ennek keretében áttelepítik a Novi Sad-i Albust és az Idolt, és részben felújítják őket. A šidi Spektart már korszerűsítik, s később sor kerül a verseei Brixol és a kikindai Pyram vegyipari üzemek rekonstrukciójára is. A Zorka és a zrenjanini Luxol megújítása már nagyjából befejeződött, s a Zorka az idén még százezer tonna műtrágyát termelhet. Az avult vagy fokozatosan kiöregedő üzemek körMivel kevés egyéb üzem készít műanyagból közfogyasztási cikkeket, s főleg kisipari, módszerrel dolgoznak, ezért érdemes volna őket átszervezni. szerűsítésének keretébe tar-zeket'SiS áttetsző lemezeket tűzik a Novi Sad-i Kemika- munkatermek fedésére haszlija és a palánkai Nepal. A rokonüzemek integrációjának kérdése is előtérbe került, s a Tartományi Gazdasági Kanálják, s ez az egyetlen üzem az országban, amely ezt a mind keresettebb cikket gyártja. Nyersanyagát az Idol szalmara vegyipari tanácsa márosítja, s ezért azt javasolják, javaslatot dolgozott ki a szó, hogy ez a két Novi Sad ispant és a kozmetikai cikkezem szorosabb társastermekét gyártó üzemek együttműlési viszont alakítson kiködésére, másrészt pedig a műanyagfeldolgozó üzemek gazdasági közeledésére. A kozmetikai cikkek gyártása jövedelmező, ezért minden vegyiparral foglalkozó üzem termel ilyen cikket. Vajdaságban jelenleg hét tzem készít kozmetikai cikkeket, nagyban csupán a Luxor és a Kemikalija, az Albus melléktermékeként a pancsovai Pannónia, a zombori Biljana, a suboticai Slavija (a Zorka egyik üzeme) és a Vidi Spektor pedig kisebb mértékben. A vajdasági kozmetikai cikkeknek mintegy 40 százalékát a Kemikalija, csaknem 20 százalékát a Luxor, 18 százalékát az Albus termeli, a többit pedig a kisebb üzemek. A kozmetikai üzemek között szorosabb kapcsolatot kell teremteni, mert a termelés ésszerű felosztása meggyorsítja az egyes üzemek fejlődését. A Luxol főleg illatszert, az Albus mosóport, az Idol és a Pyram pedig cipőkrémet és egyéb kenőzsírt gyártana. A műanyagfeldolgozó iparhoz hat vajdasági üzem tartozik, a Novi Sad i Emanit, a verbászi Mepol, a palánkai Nopal, az ivanovói Inga, a pancsovai GIP és a srbobrani Metaloplast, esetleg még a főleg kisipari módszerrel dolgozó cservenkai és perlezi üzemek. Tekintettel a műanyagok széles körű feldolgozáséra és alkalmazására, a termelést két csoportra kellene osztani. Az elsőbe azok az anyagok tartoznának, amiket a gyáripar használ fel, a másikba pedig az a sokféle apróság, amit a háztartások használnak. Az Emanit már áttért az Eval-lemezek gyártására. E-hez A beteg tehén a biztosító intézeté Szőregen majdnem minden szarvasmarhát biztosítottak A jószág átltaláinas egészségi és kárbiztosítási kérdése évek óta húzódik. A biztosító intézet az állatorvosi szolgálat és a tenyésztők egyetértenek abban, hogy biztosítani kellene az állományt. De hogyan és mennyiért? Emiatt húzódik a megvalósítás. Próbálkoznak hol itt, hol ott, hol így, hol úgy. Úgy látszik, az érdekek sem ellentétesek, csak hiányzik egy nagyobb indító erő. Ahol ez jelentkezik, ott simán megy a biztosítás. Néhol az állategészségügyi rendelő, néhol pedig a biztosító intézet a kezdeményező. Szőregen is a véletlen játszott közre. Több tehén rövid idő leforgása alatt (biztosított és nem biztosított) elpusztult. A biztosítottakat megtérítették. Az esetek után a községben szinte biztosítási láz tört ki. Ez régi emberi tulajdonság: ha a szomszéd megázik, mi is veszünk esernyőt. Egy százezer dinár értékű tehén kárbiztosítása 2700 dinárba kerül. Egészségügyi biztosítással együtt pedig 3600 dinár. De a ZOZ, az Egyesült Biztosító Intézet csak akkor hajlandó egészségi biztosítást kötni, ha egy helyiségben a jószágállomány, jelen esetben a szarvasmarháknak legalább felét biztosítják. A szőregi tenyésztők 90 százaléka biztosította szarvasmarháját Tehát a ZOZ is vállalta 1600 dinárért darabonként az egészségügyi biztosítást (Együttes biztosítás esetén a kárbiztosítás az állat értékének két százalékába kerül, és még 1600 dinár az egészségi biztosítás). Az ilyen biztosítás egyszóval azt jelenti, hogy a tehén a betegség kezdetétől a biztosító intézet tulajdona. A ZOZ fizeti az állatorvosi költségeket, ha a jószág elpusztul, megtéríti az értékét Ha meggyógyul, a jószágot visszakapja a tulajdonos. Az egészségügyi biztosításhoz tartozik az is, hogy a kötelező oltások költsége is a biztosító intézetet terheli. Az állatorvosi szolgálatnak nagyon megfelelő ez az általános biztosítás, mert a kötelező oltásoknál nem, kell attól tartani, hogy a költségek miatt a tulajdonosok kibújnak a kötelezettségek alól. A gyógyítások is egyszerűbbek, mert a ZOZ állatorvosa, tehát szakember hagyja jóvá a beavatkozást, tehát nem a laikus, és mindig takarékoskodó tulajdonossal kell esetleg vitatkozni a gyógykezelés és a gyógyszerek áráról. A biztosító intézetnek is megvan a számadása. A tenyésztőknek pedig minden bizonnyal kifizetődő 1600 dinárért a biztosító intézetre hárítani az állatorvosi költségeket. Más kérdés a kárbiztosítás összege, ami nélkül azaz csak egészségi biztosításra nem hajlandó az intézet. Feltételezhető, hogy egy általános, tehát tömeges egészségi és kárbiztosításnál a kárbiztosítás összegét is lehetne csökkenteni. A szőregi példa esetleg mintája lehet egy általános jószágbiztosításnak. S talán így lenne a legjobb. * Mez.