Magyar Szó, 1968. július (25. évfolyam, 179-209. szám)
1968-07-01 / 179. szám
2. oldal MAGYAR SZŐ A szakszervezet a munkásosztály érdekeit képviselje Új statútum, határozatok, tisztújítás Szombaton este — négynapos ülés után — befejeződött a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség VI. kongresszusa. Részvevői általános határozatot fogadtak el a szakszervezet feladatairól, külön határozatokat hoztak társadalmunk időszerű problémáinak megoldásáról, elfogadták a szervezet új statútumát, megújították vezetőségét, és végül levelet küldtek Tito elnöknek. A szervezet új statútuma szerint a Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa a jövőben a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Tanácsa néven működik. Létszáma 107, egyharmadával kevesebb, mint az eddigi központi tanácsé. A kongresszus az ülés végén megbízta az új vezetőséget, hogy kezdje meg az előkészületeket az önigazgatók második kongresszusának összehívására. A kongresszus 1970. június 27-én lesz, a munkásönigazgatás bevezetésének 20. évfordulóján. A kongresszus részvevői ezenkívül elhatározták, hogy az év végéig meg kell tartani az új vezetőségi szerv, a választmány értekezletét, hogy felülvizsgálja, hogyan halad a kongresszus határozatainak és követeléseinek megvalósítása. A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Tanácsának elnökévé ismét Dusán Petrovicot választották meg. A Tanács alelnöke Vajo Skenđžić. A kongresszus Dusán Petrovic zárószavainak meghallgatásával fejezte be munkáját, majd levelet intézett Tito elnökhöz. Dusan Petrovic záróbeszédében hangsúlyozta, hogy a kongresszus határozatai nagy társadalmi felelősség elé állítják a szakszervezeti szövetséget. Tisztában van azzal, hogy a határozatok egymagukban semmit sem oldhatnak meg, a legfontosabb teendők kijelölésével azonban nagy mértékben elősegíthetik a társadalmi bajok orvoslását. A dolgozó helyzetének szilárdítása • Egy általános és tizenegy kérdéscsoportot részletesen taglaló külön határozattal fejeződött be a szakszervezetek VI. kongresszusa. Társadalmi és gazdasági életünknek minden fontosabb és legidőszerűbb kérdését felölelik a határozatok, s előtérbe helyezik azt a követelményt, hogy a dolgozó helyzetét feltétlenül tovább kell erősíteni. E célból szükség van arra, hogy a munkaszervezetek — elsősorban a termelő vállalatok — több eszközzel rendelkezzenek. Ф A szakszervezet roppant fontosnak tartja a gazdasági rendszer további tökéletesítését is. A gazdálkodási feltételek kiegyenlítésével el kell tüntetni a jövedelemszerzésben jelentkező különbségeket. Ezek ugyanis nem az önigazgatási döntések eredményességét tükrözik, hanem az önigazgatási rendszer hiányosságaiból származnak. A gazdaságon kívüli tevékenységek jövedelmét összhangba kell hozni a gazdaságban megvalósított jövedelemmel. Éppen ezért az összes tevékenységben érvényre kell juttatni a jövedelem elvét — mondja a határozat —, s a jövedelem elosztásáról a gazdálkodási egységek tagjai döntsenek. Szükség van arra, hogy mielőbb meghozzuk a jövedelmet és elosztását szabályozó törvényt, s hogy már január elsejétől alkalmazzuk. ф A kongresszus külön hangsúlyozta, hogy a gazdálkodási feltételekről, az eszközökről és a munka eredményéről maga a dolgozó döntsön. Az önigazgatási viszonyok további fejlődése szempontjából világosan meg kell határozni a jogokat és a felelősséget is. Az életszínvonal kapcsán a kongresszusi határozat arról is szól, hogy a személyi jövedelmek társadalmi megegyezés alapján a munka eredményét tükrözzék. Meg kell határozni a dolgozó és családja létfenntartási költségeinek minimumát is. A szakszervezetek követelik a keresetek progresszív megadóztatását, a családtagonként átlagos jövedelem szerint. A jogtalan gazdagodásnak mindenképpen útját kell állni. ф A kongresszus többek között nagy figyelmet szentelt az integrációnak is, hiszen az önigazgatási alapokon történő társulás a dolgozók tartós érdeke. A foglalkoztatásban jelentkező nehézségek kapcsán a kongresszus a reform célkitűzéseivel összhangban a teljes foglalkoztatást követeli. A korszerűsítés következtében felszabaduló munkaerőt nem szabad elbocsátani. Foglalkoztatásukhoz módot és eszközt kell találni. Az új, korszerű technológia bevezetése csakis megfelelő káderösszetétellel válhat eredményessé, éppen ezért a kongresszus elítéli azokat a munkaszervezeteket, amelyek magukba zárkóznak. ф A munkanélküliség csökkentéséhez hozzájárulna többek között a munkakör rövidítése, a tiszteletdíjas munka és a nyugdíjasok alkalmazásának betiltása is. A kongresszus elfogadta azt a követelést is, hogy a férfiak számára 35 évre, a nőknek pedig 30 évre csökkentsék a munkakört, valamint az öregségi nyugdíjhoz szükséges korhatárt 55, illetve 50 évre. Erről még az idén döntenie kellene a Szövetségi Szkupstinának. A munkanélküliek anyagi és társadalmi helyzete is javításra szorul. Ezért számukra enyhíteni kell az anyagi segély és az egészségügyi biztosítás megszervezésének feltételeit. ф A kongresszusi határozatok szólnak az oktatás problémáiról is, a lakáskérdésről, hogy előnyben részesüljenek az alacsonyabb keresetű dolgozók, a rokkantbiztosításról, az ifjúság neveléséről, mert alacsony szintű a családi szükségletek kielégítése, valamint a munkások, valamint családtagjaik üdülési körülményeiről. • A kongresszus megállapította azt is, hogy a szakszervezetnek önálló szervezetté kell válnia, amely kifejezi a munkásosztály érdekeit, követelményeit és véleményét. VOLT EGYSZER, hol nem volt, az üveghegyen innen, az Óperenciás tengeren túl, ott ahol a kurta farkú kismalac is dollárokat tűr, ott terült el a földkerekség leggazdagabb országa. Ez az ország mégsem a gazdagságáról, hanem valami egészen másról volt a leghíresebb. Mégpedig arról, hogy el nem múlhatott olyan nap, hogy ötvenkét államának valamelyikében ne történt volna valamilyen iszonytató vagy elképesztő esemény. Akármilyen hihetetlenül hangzik, mégis akadt ennek az országnak egy olyan különös városa, amelyben békességbe és nyugalomban éltek az emberek. Nem lincseltek meg egyetlenegy négert sem, nem lőttek le semilyen politikust, még csak valamilyen vérfagyasztó bankrablásra se tudtak visszaemlékezni a város vénei. ф ANNÁL JOBBAN megrökönyödtek az ügyeletes rendőrök, amikor egyik, nap hajnali háromkor megcsendült a telefon. — Rendőrség! — dünnyögte álmosan a szolgálatos tizedes, füléhez emelve a telefont. — Szánjanak ki tüstént az utcánkba! — mondta a drót másik végén egy izgatott férfihang. — Miért? Mi történt? — ásktozott a tizedes. — Mister Smith, a szemközti szomszédom, váratlanul megbolondult! Még valami kárt tesz valakiben, ha ide nem érnek idejében! — válaszolta vésztjóslóan a telefonáló. Erre aztán a tizedes is kitörölte az álmot a szeméből, de még a kórházba sem felejtett el telefonálni. Mentőkocsit meg két markos ápolót kért, azt is meghagyta, hogy kényszerzubbonyt se felejtsenek el magukhoz venni. Azután felrázta álmából békésen horkoló rendőrtársát, beszálltak a járőrkocsiba és szörnyű szirénázással száguldani kezdtek a kórház felé. Hanem amikor a mentőkocsi kíséretében elindultak a megadott címre, a tizedes mégis okosabbnak látta kikapcsolni a szirénát. A tetthely közelébe érve az ápolókkal együtt kiszálltak a kocsikból, és gyalogosan óvakodtak közelebb a sötét utcán. Először is éktelen kutyaugatásra lettek figyelmesek. Különösen valami hatalmas kuvasz hangja vált ki az üvöltözésből, dühében szinte hörgött, olyan keservesen bömbölt. Azután észrevették, hogy a környező házak ablakai mögül kiváncsi és ijedt hálóruhás népek leselkednek mister Smith háza felé. Onnan eredt az a legrémitebb, eszeveszett ugatás. Amikor aztán mister Smith házának a közvetlen közelébe értek, szinte földbe gyökerezett a lába a két rendőrnek meg a két ápolónak. A nyitott ablakban nem valami hatalmas komondor, hanem épp köpcös, kopasz férfi ugatott. Habot vert a szája, olyan vadul vonított. „Az áldóját! Ez valóban megbolondult!” — mormolta maga elé a tizedes. Némi habozás után elővette szolgálati revolverét és kétszer a levegőbe lett ijesztésül. Egyszerre halotti csönd támadt. Nemcsak a kutyák, de az ablakból ugató köpcös ember is elhallgatott. — Mi történt magával, mister smith? — lépett ki az árnyékból, revolverét szorongatva a tizedes. — Sehogyse bírtam elaludni ezeknek az átkozott kutyáknak a lámájától, s minthogy szépszerével nem tudtam elcsöndesíteni őket, , mérgemben én s elkezdtem ugatni! — válaszolta keserűen a köpcös ember. — A szomszédai már azt hitték, hogy megbolondult! — dörmögte a tizedes. — Az se lett volna csoda ebben a pokoli zsivajban! — sóhajtotta mister Smith. — Most már csak csukja be szépen az ablakot, és térjen nyugovóra! — biztatta megkönynyebbüítve a tizedes. Hanem abban a percben megint elvakkantotta magát egy kiskutya, válaszul három másik is ugatásba kezdett újra. — Hát lehet ezektől aludni!? — emelte karját az égnek kétségbeesésében a köpcös ember. — No, akkor a legjobb lesz, ha velünk jön, mister Smith. Mi majd befektetjük egy csöndes cellába, ott aztán békén alhat, amíg csak jól esik! — mondta barátságosan a tizedes. Így esett, hogy mister Smith merőben ártatlanul a rács mögé került, és még csak nem is volt a dolog ellen semmi kifogása. Hogy is lett volna, amikor végre-valahára valóban békén áthatott. HANEM EVVEL még nincs vége a mesének. Mister Smithet ugyan másnap délelőtt minden további nélkül hazaengedték a rendőrök, nem sokkal később azonban a kihágást bíró elé állították éjszakai csendháborításért. S minthogy a szomszédai sorra azt vallották, hogy nem a kutyák, hanem ő ugatott a legvadabbul, az ő ugatása verte fel őket álmukból, a kihágást bíró száz dollár pénzbírsággal sújtotta mister Smithet. — Úgy nézem, ebben az országban már ugatni se szabad! — méltatlanodott az ítélet hallatára a köpcös polgár. — Már hogyne volna szabad, de csak a kutyáknak! — mosolyodott el önkéntelenül a kihágást bíró. Aki nem hiszi, hát az csak ugasson, mégis jobban teszi, ha nem a nyitott ablakba áll, hanem jól bezárkózik és úgy ugat, hogy senki meg ne hallja. » Atomkori népmesék hetedhét országon innen és túlvette ahol találta, megtoldotta ahogy tudta Komáromi József Sándor Ugatni se szabad! Hétfő, 1968. július 1. A gazdaság vérkeringésének felélénkítése Milentije Popovic beszélgetése a kosmeti politikusokkal Milentije Popovic, a Szövetségi Szkupstina elnöke szombaton eszmecserét folytatott a kosmeti tartomány politikai aktívájával. Fejtegetésében részletesen ismertette az ország gazdasági és politikai helyzetét. A gazdasági helyzettel kapcsolatban közölte, hogy az illetékes közigazgatási szervek hamarosan közzéteszik elemzéseiket a reform eddigi eredményeiről, és újabb intézkedéseket tesznek a gazdaság vérkeringésének felélénkítésére. A politikai helyzetről elmondta, hogy a reform szabta feltételekhez való alkalmazkodás, az új keretekbe való beilleszkedés olyannyira elfoglalta a gazdasági szervezeteket, hogy nem fordíthattak kellő gondot az önigazgatási és társadalmi viszonyok tökéletesítésére. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy a Kommunista Szövetség átszervezésében még csak félútig jutottunk, s társadalmunkban rengeteg ellentmondás keletkezett. A helyzetet menten kihasználták a szocializmus és az önigazgatás ellenségei, és nyílt politikai akcióba léptek. A legveszélyesebb ellenséget azok a képzett személyek — többnyire professzorok — jelentik, akik az élénk és forrngó társadalmi és politikai átalakulás folyamatában aránylag békében és nyugodtan ültek az egyetemeken, és előadásaikkal, cikkeikkel lassan, de biztosan mérgezték a légkört. Körmönfont elméleti fejtegetésekkel bizonyí tgatták, hogy gazdasági tééren helytelen úton haladunk, majd a bölcsészek és szociológusok is csatlakoztak hozzájuk, és hasonló okoskodással le akarták siklatni társadalmunkat az önigazgatás útjáról. Kedvezett az utóbbi időszak a különféle nacionalistáknak és reakciósoknak is. Mivel élharcosaik rendkívül nagy tudású iskolázott emberek, sokkal nehezebb lesz megbirkózni velük, mint a régi „klasszikus” bürokratákkal vagy kispolgári anarchistákkal. Ez a helyzet megköveteli a kommunistáktól, hogy minél jobban felvértezzék magukat a politikai harcra. Minden eddigi eseményből — köztük a nemrégi diákmegmozdulásokból is — le kell vonnunk a tanulságokat, s a JKSZ KB legújabb irányelveinek valóra váltásával és az önigazgatás következetes fejlesztésével kell letörni őket. Milentije Popovic a továbbiakban ismertette a most készülő gazdasági és egyéb intézkedések lényegét. Borivoje Bolesnikov Szegednél autószerencsétlenség áldozata lett Tegnap Szegednél súlyos közlekedési szerencsétlenségben életét vesztette Borivoje Bolesnikov, a Társadalmi Könyvviteli Szolgálat vajdasági főigazgatóságának igazgatója. Sérüléseibe később belehalt felesége Radmila és 13 éves kislánya Ljiljana is. Kisfia csak könnyebben sérült meg. Bolesnikov családjával nyaralásra indult s a szerencsétlenség a szegedi vasúti átjárónál érte, ahol gépkocsija összeütközött az áthaladó vonattal. Borivoje Bolesnikov 1918- ban született, Versec közelében, Pavlišon. A háború előtt földműves volt, majd hadifogságba került s itt csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. A háború után Zágrábban elvégezte a gazdasági főiskolát. Bánátban különböző társadalmipolitikai funkciókat töltött be, s képviselőnek választották a Népszkupstinába és a Tartományi Szkupstinába is. 1963-tól 1965-ig a Tartományi Végrehajtó Tanács tagja, most pedig a KSZ tartományi vezetőségének volt a tagja. Több kitüntetés viselője. A Tartományi Végrehajtó Tanács temetési bizottságot alakított. A temetés időpontját később határozzák Fordulóponton a társadalom (Folytatás az 1. oldalról) sem szabad beleesnünk, hogy felületesek vagy sekélyesek legyünk, hanem a viszonyok legmélyébe kell hatolnunk. Ez a folyamat kétségtelenül! A plénum Mirko Tepavacnak, a Tartományi Pártbizottság elnökének záróbeszédével ért véget. Mirko Tepavac megállapította, hogy az irányelvek készültségi állapotba helyezték a tartományi pártszervezetet Véleménye szerint egész differenciálódást fog kiváltani a Kommunista Szövetségben is, de ez csak hasznára válhat, mert elősegíti forradalmasítását, megreformálását, társadalmunk fordulópontra jutott, s vele együtt a Kommunista Szövetség is, mert az elkövetkező időszak világosan meg fogja mutatni, hogy a Kommunista Szövetség bebizonyítja-e forradalmi voltát, vagy pedig továbbra ir az államhatalommal és közigazgatással párhuzamos vonalon marad. Nagy érdeklődést keltett Mirko Tepavac beszédének az a része, amelyben a Kommunista Szövetségben végbemenő differenciálódással foglalkozott. Leszögezte, hogy sem a tartományi pártbizottságban, sem a Kommunista Szövetség vajdasági szervezetében nincsenek politikai és felfogásbeli ellentétek. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki tökéletesen egyetért a Kommunista Szövetség politikájával, a túlnyomó többség mégis a reform, az önigazgatás és a nemzeti egyenjogúság mellett van, és ebben egységesen kitart. Az elmúlt napokban sok pártszervezetben felvetődött a kérdés, vajon meg is valósul-e az, amit az irányelvek ígérnek. Ez nagyon helyes, azonban többféle olyan hangulat is van, hogy majd csak akad valaki, aki megoldja a megoldandókat. Ezzel a pszichózissal már foglalkoznunk kell, mert minden pártszervezetben, minden kommunában, minden faluban csak az valósulhat meg, amit az ott működő kommunisták véghezvisznek. Egységes kiállás nélkül aligha lesz foganatjuk az irányelveknek. A kommunistáktól függ az Irányelvek megvalósítása