Magyar Szó, 1968. december (25. évfolyam, 330-360. szám)

1968-12-09 / 338. szám

Hétfő, 1968. december 9. Megnyílt a Topolyai Művésztelep tárlata A Topolyai Művésztelep fennállásának 15. évfordu­lóját ünnepli. A másfél évtizedes jubileum jegyé­ben nyílt meg szombaton este a művésztelep idei őszi kiállítása. A megnyi­tón a művészeken és a műpártolókon kívül ismert közéleti személyiségek is részt vettek. A vendégek között ott volt Stevan Do­­ronjski és Nagy József elvtárs, Géza Tikvicki, ha­zánk budapesti nagyköve­te és Dušan Knežević kon­zul, Vukovics Géza, a Ma­gyar Szó főszerkesztője, Girizd László, a Tarto­mányi Tankönyvkiadó igaz­gatója, Ipacs József képvi­selő, Insztitórisz Sándor és Dušan Vladković, a topo­lyai községi szkupstina el­nöke, illetve alelnöke, to­vábbá írók, újságírók és kultúrmun­káso­k. A tárla­ton 17 vajdasági és főváro­si művész több mint 30 al­kotását mutatja be. A ki­állítás anyagát Szabadkán is bemutatják. Szerbiában valamennyi út járható A szerbiai útifelügyelőség közli, hogy a köztársaság te­rületén. Va­lamennyi út járha­tó. Sehol sincs hó, sem jég, csa­k néhány helyen a köd aka­dályozza a za­vartalan közlekedésit. MAGYAR SZÓ Irodalmunk ünnepe: Szenteleky emlékének Mézé®® B­arátok, tiszte­lők, kultúr- és köz­életi munkások, írók gyűltek össze a ködös, sá­ros őszbe burkolt bácskai kisközségben Szivácon, hogy emlékezzenek Szente­­leky Kornélra, a jugoszlá­viai magyar irodalom egyik első írójára, szervezőjére, vezérére, aki 35 évvel ez­előtt, negyvenéves korá­ban halt meg. Irodalmi mun­kásságát, regényei, karcola­­tai, novellái, színművei, ta­nulmányai, műfordításai jelzik, de emlékét ezeknél is nyomatékosabban élete utolsó n­éhány évtizedében kifejtett nagy irodalomszer­vező munkássága őrzi. Erről tanúskodik a halála után kiadott levelezéseinek vas­kos kötete, s erre emlékez­tek elsősorban a tegnapi szi­váci ünnepség részvevői, a vajdasági Kazinczy emléké­nek méltatói. — Ne féljünk a szótól, s mondjuk ki fennhangon új­ra: hőskor volt valóban, amelyben mozgalmunk zász­laját kibontotta. Teljes ér­dektelenségben, minden er­kölcsi és anyagi támogatás nélkül, a tökéletes vidéki közöny és sötétség fojtogató viszonyai között, de ugyan­akkor lenéző fennhéjázástól és sanda gyanakvástól kí­sérve, ő mégis meggyújtotta a lélek lámpafényét ezen a tájon­... Most, amikor az az iro­dalom, amelyet negyven évvel ezelőtt Szenteleky Kornél indított útnak, az övénél kedvezőbb éghajlati viszonyok között megnőtt, megerősödött, nagykorú lett és művek sokaságával ké­pes már kilépni a regiona­lizmus határkövei közül, most nemcsak őrá emléke­zünk, hanem a megtett út­ra is visszanézünk egy pil­lanatra ... Egyszer már el kellett jönnünk e roskatag falusi ház elé megvallani, hogy mi jugoszláviai ma­gyar írók, fiatalok és öre­gek, modernek és nem-mo­dernek egyaránt még min­dig az ő igézetében élünk és írunk — mondta az emlék­tábla leleplezésekor Herceg János. A sárgára festett, sokablakos falusi ház előtt a vidéki vendégek és a hely­beliek, köztük több idős bá­csi és néni, valószínűleg Szenteleky, dr. Sztankovics Kornél egykori páciensei hallgatták Herceg János és az utána következő dr. Bo­­žiđar Kovaček szavait. Ko­­vaček példákkal idézte Szenteleky írói-emberi tö­rekvéseit, hogy a két nem­zet kultúráját közelebb hoz­za egymáshoz, mert ezt kö­telességének tartotta, mert úgy vélte, hogy az irodalom a legjobb és a leghumánu­sabb kapcsolat a népek és a nemzetek között, és mert az volt a szándéka, hogy e bácskai föld egymás mel­lett élő, különböző ajkú né­pei ismerjék és szeressék is egymást. • Az emléktábla leleplezése után a falu végén fekvő te­metőbe vitt a sziváci ün­nepség részvevőinek útja; megkoszorúzták Szenteleky Kornél sírját, s minden részvevő egy-egy szál fehér szegfűt helyezett a sírra, amely előtt dr. Bori Imre emlékezett Szentelekyre. — A legnagyobb hatást kiváltó örökségünk földisé­­gében, testiségében éppen itt, a sziváei temetőben van. Szenteleky Kornél ugyanis több volt, mint a toll mun­kása, itt Vajdaságban. Tel­jes egyéniség volt, kinek pél­dája és műve, emberi ma­gatartása és gondolatai egy­aránt beleépültek tudatunk­ba, s ha irodalmunkról, kul­túránkról beszélünk, valójá­ban őt is emlegetjük, ki nemzedékek tanítója, felfe­dezője és mestere lehetett. Neve éppen ezért kötelez is, hiszen tájunkon egyike volt a szép szó legszenvedélye­­sebb elkötelezettjeinek, s nyilván akkor dolgozunk valóban annak a hagyo­mánynak a szellem­ében, amit tőle örököltünk, ha mostani viszonyaink, s a magunk új feltételei között az írástudók mai feladatait, felismerve a szellem igényét, a művelődés szép eszmé­nyeit, a művészetek becsü­lését, az alkotómunkát kép­viseljük, s­­a magunk mód­ján hozzájárulunk ahhoz, hogy tartományunk ne csak népek hazája legyen, de valóban a szellemnek, a művészeteknek, a tudásnak a tartománya is. A tegnapi Szivács ünnep­ség részvevőit fogadták a helyi vezetők, a délutáni órákban pedig megnyitot­ták a Szenteleky-emlékszo­­bát, ahova a költő könyveit, kéziratait, fényképeit gyűj­tötték össze a helyi műve­lődési egyesület tagjai, akik továbbra is munkájuk je­lentős feladatának tekintik a kallódó emlékek egybe­gyűjtését, s kérnek minden Szenteleky dokumentumot őrző egyént, juttassák el hoz­zájuk, hogy így szerény múzeumuk minél teljesebb legyen. A Kossuth Lajos Művelődési Egyesület veze­tősége díszülést tartott, amelyen elhatározták, hogy ezentúl Szenteleky Kornél­ról nevezik el a helyi kul­túrkört. Este írók, kortár­sak, fiatalok, és legfiatalab­bak részvételével irodalmi ■estet tartottak Szivácon, ahol a jugoszláviai magyar irodalom vezére élete utolsó másfél évtizedében élt és orvosként működött. Herceg János méltatja Szentcse­y Kornél munkásságát. Vukovics Géza, a Magyar Szó főszerkesztője és dr. Juhász Géza a Fórum Könyvkiadó főszerkesztője elhelyezik a Fórum koszorúját a költő sírján . (Brezsán Gyula felvétele) . Miért drágul az új lakás Zágrábban adtak el legtöbb lakást­­ Szlavón­­bródban a legdrágábbat Hihetetlen, de igaz: minél messzebb van a beköltözés pillanata, annál többet fizet­nek a vásárlók a lakásért. Pillanatnyilag a legolcsóbbak a kész lakások 1496 dinárba kerülnek négyzetméteren­ként. A most készülő laká­sok már­ drágábbak, 1577 di­nárba kerül négyzetméte­rük. A legdrágábbak azon­ban azok a lakások, amelyek­nek építése még meg sem kezdődött. Ezeknek négy­zetmétere 1582 dinárba ke­rül. Ennek a drágulásnak két oka van. Egyrészt gyorsan emelkedik az építőanyagok ára, másrészt korszerű ki­vitelezésben építik az új la­kásokat. Az a lakás, amely­be csak a vizet és az ára­mot vezették be, 1453 dinár­ba kerül négyzetméteren­ként, központi fűtéssel 1570 dinár. Ha pedig lift is van az épületben 1667 dinárra emelkedik a lakás ára négy­zetméterenként. Az év első felében a be­ruházók 12 329 lakást adtak el. Az utóbbi években egy­re több lakást építettek el­adás céljából. Az idén azon­ban a múlt évhez képest nem változott az arány az összesen felépített és az el­adásra szánt lakások száma között. 1964-ben 51 520 la­kást építettek, társadalmi eszközökből és ebből mind­össze 7460-at szántak eladás­ra. A múlt évben 45 150 la­kás közül már 24150-et el­adtak. A vásárlók között első he­lyen a gazdasági szerveze­tek állnak. Az első félévben 6360 lakást vettek meg. A gazdaságon kívüli szerveze­tek 3379, a magánszemélyek 1651, a közigazgatási szer­vek pedig 939 lakást vásá­roltak. Legtöbb lakást 2217- et Zágrábban adtak el. Belg­­rádban 1924, Ljubljanában 568, Rijekán 564, Újvidéken pedig 557 lakás talált gazdá­ra. A legdrágább lakások Szlavongródban épültek, ahol 1780 dinárba kerül a lakások négyzetmétere. Sve­­tozarevón mindössze 1281 di­nárt fizettek az új lakások négyzetméteréért. — Mit csinálsz koma? — Az adóhivatal szerint önálló értelmiségi szolgáltatást végzek! Nemzetközi temásskozás a családról Belgrádiján Belgrádiban december 12- étől 14-é­ig A család a kor­szerű­­bádraad­eijemben címmel nemzetközi tanácskozást tar­tattak. A jugoszláv Nők Szö­vetsége szervezte meg. A ju­goszláv képviselőkön kívül részt vesztnek rajta Auszt­ria, Belgium, Franciaország, Finnország, Guinea, Indoné­zia, Oil­eoro­rsziá­g, Mali, Ma­gyarország, Svájc, Szíria, Csehszlovákia, Románia, Bulgária és a Szovjetunió, valamint a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség, a Nemzetközi Nőtapács, a Nemzetközi Szociális Segély­nyújtási Hivatal és más nemzetközi szervezeteik kép­viselői. A nagy érdeklődésit az ed­digi öt tanácskozás sikeré­vel lehet magyarázni. Ezek nagyon hasznosnak bizo­nyultak, mert lehetőséget nyújtottak a''tapasztalat- és véleménycserére ez okban a kérdéseikben, amelyek gátol­ják a nőket, hogy a­ mai modern társadalom­ban részt vegyenek a gazdasági és tár­sadalmi életben. • A tanácskozáson Dr. Milan Bosanac, a zágrábi jogi kar tanára olvas fe­l beszámolót. Kis postaládát­ ­ helyeztek el az iskola fo­lyosóján. A­ diákok felír­ják egy papírra, milyen témáról akarnak előadást hallani, milyen kérdések­re szeretnének választ kap­ni, s a papírt bedobják a postaládába. Az iskola or­­­vosa nyitja fel a ládikat, ő olvassa el a leveleket, és ezek nyomán készíti el előadásait arról, hogyan kell vigyázni az egészség­re. Talán nem is lenne szükség arra a postaládá­ra, de így érdekesebb az egész, nem unalmas elő­adássorozatot hallgatnak a diákok, hanem afféle „kér­dezz—felelek” játékot ját­szanak. Meg biztosan ar­ra is gondolt az orvos, hogy a serdülőkorban le­vő fiúk, lányok szégyellő­sek, sok mindenről nem is mernének kérdezősködni egyébként. Számtalan módja van annak, hogy érdekes, ered­ményes, egészségügyi fel­­világosító­­ munkát szer­vezzenek az iskolákban. Nem kell hozzá nagy fan­tázia, csak egy kis jóaka­rat. Sajnos a legtöbb is­kolában megfeledkeznek arról, hogy a diákokat egészségük megóvására is meg kell tanítani. A pe­dagógusok azt mondják, hogy az egészségügyi fel­világosítás inkább az orvo­sok dolga. Orvosok azon­ban ritkán fordulnak meg az iskolákban. Valójában arról van szó, hogy sem az iskolák, sem az egészségházak munka­tervében nincs pontosan meghatározva, kidolgozva az egészségügyi nevelés programja. Merőben más lenne a helyzet, ha a tár­sadalombiztosító intézet megkövetelné az egészség­­ügyi intézményektől, hogy munkatervükben a felvilá­gosító munka is­­ helyet kapjon, s azután év végén számon kérnék: hány elő­adást tartottak az orvo­sok az iskolákban, üze­mekben stb. mit tettek az egészségügyi nevelés érde­kében. Mert így, amíg csak agy-egy orvos vagy peda­gógus jóindulatától függ, nem sok olyan iskolát ta­lálunk, ahol komolyan ve­szik a betegségek megelő­zésének egyik legfonto­sabb részét, az egészség­­ügyi felvilágosítást. K. E. 3. oldal

Next