Magyar Szó, 1969. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1969. újévi szám Az idén eljutunk a Holdra Döntő szakaszba érkezett a szomszédos égitest meghódításáért folyó nagy versenyfutás Sohasem múltak olyan gyorsan a percek, mint amikor az elmúlt napokban a televízió előtt végigizgultuk az Apollo–8 jelzésű háromszemélyes űrhajó kilövését, élveztük a közvetlen közvetítéseket a sok ezer kilométer távolságban száguldó űrhajó fedélzetéről, gyönyörködtünk abban a csillogó égitestben, amelyről kiderült, hogy nem más, mint sárgolyónk, a Föld, és lélegzetvisszafojtva figyeltük a Hold felszínét alig száz kilométer magasságból. Korszaknyitó vállalkozásnak voltunk szem- és fültanúi a napokban, és bizony, sokunkban felmerült az a türelmetlen kérdés, hogyha már minden ilyen tökéletesen megy végbe, mint az amerikai űrkutató szakembereknek ez a nagy vállalkozása, meddig kell még várnunk arra az expedícióra, amely le is ereszkedik a Holdra, Földünk örökös kísérőjére, első égi szomszédunkra. Az Apollo—9 és az Apollo—10 útja A nagy esemény időpontja most már nincs messze. Talán csak néhány hónap választ el bennünket attól a perctől, amikor az első ember megveti lábát egy másik égitesten, ezúttal „csak” a Holdon. A jóslatot azokra az adatokra alapozzuk, amelyek eddig napvilágot láttak. Az amerikai szakértők — tekintet nélkül az Apollo—8 küldetésének sikereire — továbbra is roppant elővigyázatosak, tartózkodnak a merész kijelentésektől. Hangsúlyozzák, hogy az első Holdutazásra július-augusztusnál korábban semmi esetre sem kerülhet sor. Kiemelik, hogy a nagy expedíció előtt a legtökéletesebben és a legalaposabban felül kell vizsgálni minden berendezést, minden műszert, mert a legapróbb mulasztásnak is végzetes következményei lehetnek. Ezek szerint az Apollo űrhajóval végzett 8-as számú vállalkozást néhány hónap múlva megismétlik, azzal a különbséggel, hogy James McDivitt, David Scott és Russell Schweikart, az Apollo—9 fedélzetén kipróbálják az ember nélküli komphajót. A bonyolult űrberendezést lebocsátják a Holdra, majd távirányítással ismét üzembe helyezik a komphajó bogárnak elnevezett felső részét, és ha ezek után sikerül vele összekapcsolódni a Hold körüli „parkoló”-pályán, akkor a következő vállalkozás — az Apollo—10 legénysége elindulhat történelmi útjára. Ha figyelembe vesszük azokat a körülményeket, hogy az Apollo űrhajókat szállító Saturnus rakéták szerelése körülbelül három hónapig tart, akkor bízhatunk benne, hogy a mostantól számított második vállalkozás 1969 júniusában lesz. Gondoskodnak-e meglepetésről a szovjetek? A világűrkutatás mai színvonalán meglehetősen nehéz jóslatokba bocsátkozni, mert eddig csak az amerikai űrkutatás eredményeit és sikereit vettük figyelembe. Nem tértünk ki egy esetleges meglepetésre, ami szovjet részről következhet be. A szovjet űrkutatás pillanatnyi és általános helyzete ismeretlen. A szovjetek valamennyi kísérletüket a legnagyobb titokban, a nyilvánosság teljes kizárásával végzik. Módszerüket megfelelő érvekkel indokolják, a tudomány eredményeiből azonban — hacsak nem titkos katonai célokat szolgálnak — indokolatlan a közvélemény kizárása. 1968 őszén Moszkvában olyan hírek keltek szárnyra, hogy a Szovjetunió első Hold-expedíciója december 7-én indul, amikor a Föld és a Hold állása ideális. A kedvező Hold-állások ugyanis kéthetenként ismétlődnek meg. A december 7-i kísérlet — ezt ugyan hivatalosan sohasem erősítették meg, s nem is cáfolták —, elmaradt. Van egy másik vélemény is, amely szerint a Szovjetunió űrkutatása stagnál, illetve lemaradt. Az ezt valló szakértők állításukat azzal a körülménnyel támasztják ,alá, hogy az utóbbi néhány év tudományos értekezletein a szovjet küldöttség nem terjesztett be érdemlegesebb munkákat, és a küldöttségek összetétele is megváltozott, újabb, fiatalabb szakértőkkel bővült, akik majd csak ezután mutathatnak fel kézzelfogható eredményeket. Emlékeztetnünk kell arra, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor a szovjet űrkutatás olyan sok fényes sikert ért el, a nemzetközi tudományos összejöveteleken felolvasott szovjet munkák száma arányban állott az amerikai sikerek és felfedezések számával. Meglepetések azonban ezek után történhetnek. Mindenképpen elmondhatjuk azonban, hogy az idei, az 1969. év, a Hold meghódításának esztendeje. FÁY Gábor Mi lesz 2000-ben? BÁLINT ISTVÁN: Az ember remekül fog élni, föltéve, hogy lesz mit ennie. STEINITZ TIBOR: Az emberiség örök fejlődésre van ítélve, ezért színes televízión nézhetjük majd a földlakók harcát a Holdon. BODRITS ISTVÁN: Inkább azt szeretném tudni, mi lesz azzal, aki ilyen buta kérdést tesz föl. TÓTH LÁSZLÓ: Nagy ünnep — ha megérjük. HORNYIK GYÖRGY: Együttműködés a népek között — papíron. MENDREI ERNŐ: A fiam olyan idős lesz, mint én ma, a többi már nemcsak matematika kérdése. J. GARAI BÉLA: A nagyhatalmak — megtörve a lapunkban megjelenő bírálatok súlya alatt — elhatározzák, hogy feloszlatják hadseregüket. JAKOBSZ ISTVÁN: Mi leszünk. (?) MAGYAR SZÓ 3. oldal G. Leslie: A második Hold-utazás komphajó leválása a Hold 4n tííj körül keringő íj A нЧ Apollo minta- Ujjú űrhajóról \_/ Ц1и úgyszólván zavartalanul ment végbe. Joe és Frank, a két pilóta nyugodtan nézte a radar képernyőjét, néha-néha egy-egy pillantást vetettek a műszertáblára, és olykor egy-két tizedmásodpercig üzemeltették a rakéták egyikét. Közben a radar füttyögése gyakoribbá vált. A csillagközi térség sűrűségmérője szerint a komphajón kívül növekedett a hélium, a nátrium és a lítium atomjainak száma. Az interstelláris térség ugyanis nem teljesen üres, köbcentiméterenként néhány atom mindenütt található. A Hold közelében ez a sűrűség növekedett. — Úgy látszik, a Hold tömegvonzásának hatására — állapította meg magában Joe. Joe egy röpke pillantást vetett társára, Frankre. Elmosolyodott, mert a sisakon keresztül is jól látta, hogy Frank homlokán izzadság gyöngyözik. — Mi az Frank, nem működik a hűtőberendezés? — kérdezte. Frank elvörösödött. Kicsit röstellte, hogy Joe észrevette szorongását. Joe azonban nem rótta meg ezért. Érthetőnek találta, hogy az ember az ismeretlen előtt mindig szorong. A félelem csak akkor veszélyes, ha megbénítja az ember tevékenységét, elveszi józan ítélőképességét. űrhajósok __đ már megtérbb szokták a jt*m Jjji jjJP alatt állan-Ш 1! 1ШШ11Ш11 dóan farkas szemet néztek vele. Annyira megszokták, hogy közömbössé is váltak. A kilövés előtt az űrhajósok úgy érzik magukat, mint amikor a közönséges halandó, a földi járókelő csúcsforgalom idején átvág az úttesten. A radar szerint a Hold felszíne már mindössze 16 kilométernyire van a komphajótól. Joe bekapcsolta a táskarádió nagyságú számítógépet, és a leszállást most már az elektronikus berendezés irányította. Nekik más feladatuk nem maradt, mint ellenőrizni a szerkezetek munkáját. — Frank, ügyelj a műszerekre — szólt oda Joe a társának. Úgy gondolta, jobb, ha ad valami elfoglaltságot a fiúnak, legalább nem marad egyedül gondolataival. Önkéntelenül is nyújtózott egyet, és rádöbbent, hogy tulajdonképpen neki sem mindegy a Holdra való leszállás, bár részt vett az első Hold-expedícióban. Hirtelen nyernie kellett, egymás után kétszer is, mert rémülten vette észre, hogy az ő háta is nedves az izzadságtól. Tettetett nyugalommal az űrruha hőmérsékletét szabályozó készülék gombjához nyúlt, és kissé balra fordította. Frank, úgy látszik, már „magéihoz tért”, mert felszabadult, mosolygó arccal fordult a parancsnok felé, és gunyorosan megjegyezte: — Úgy látszik, főnök, hogy ezek a ruhák nem olyan tökéletesek. Az előbb nálam fűtött, most meg ... — Kupán váglak, ha gúnyolódsz — vágta el Joe Frank csúfolódó megjegyzését. — Nem szeretem, ha valaki falra festi az ördögöt — folytatta morogva. — Ha a ruha elromlik, akkor jobb, ha indulunk is vissza. Joe-t dünnyögésében egy zökkenés szakította meg. Csodálkozva vette észre a radarok, hogy a távolságmutató a Holdhoz képest 0 métert mutat. Itt ragyogott a Nap. A kísérteties alakú sziklák és hegyek itt-ott vakítóan tündöklöttek. A komphajó három lába szilárdan állt a talajon. Joe egy gombnyomással üzembe helyezte a lábakba szerelt tapogató csápokat, amelyek pillanatok alatt közölték, hogy milyen erővel hatoltak a talajba, tehát hogy milyen szilárd és milyen az anyag összetétele. Joe ezután megpróbálta üzembe helyezni a felemelkedésre szolgáló tolórakétákat. Baj esetén ugyanis nem a Hold felszínét fogják tanulmányozni, hanem hozzáfognak az elromlott szerkezet javításához. A rakétáktól függ, hogy visszakerülnek-e valaha is a Földre, családjukhoz, barátaikhoz. A vizsgálat jó eredménynyel végződött, és Joe hozzálátott a második próbához is. Bekapcsolta a Geiger-számlálót. A szerkezet békésen ketyegett, jelezvén, hogy a sugárzás nem veszélyes. Felderítő útra elsőnek Frank indult. Az utasítás szerint a komphajón kívül mindig csak az egyik pilóta tartózkodhat, a másiknak a műszerek mellett a helye. Négy óra elmúltával felváltják egymást. Frank alig várta már azt a pillanatot, amikor először teszi lábát a Hold felszínére. Próbaképpen ugrott egyet, hogy a gyakorlatban is meggyőződjön, könnyebb-e itt, mint a Földön. A Holdon ugyanis a vonzóerő a földinek mindössze egyhatoda. Frank kicsit akart ugrani, de akkorára sikerült, hogy majdnem orra bukott. A műszerek elhelyezése után Joe tv-kamerával indult útnak. A képeket egyenesen a Földre küldte, hogy a támaszponton is lássák, milyen környéken értek talajt. Franknak ez volt a második Hold-utazása, benne ez a négyórás kirándulás már nem váltott ki akkora izgalmat, mint fiatal geológus társában. Mégis figyelmesen szemlélődött, és ahol csak valami érdekeset látott, lehajolt, hogy zsákjába tegye. Tszonnégy órás ott-tartózkodás után Joe és Frank visszaindult, hogy a Holdtól 128 kilométernyire találkozzanak Thomas Apollo mintájú hajójával. Az 1590 kilogrammos tolóerőt kifejtő rakétamotort pontosan hat percig üzemeltették. Ekkorra már elérték az 5760 kilométeres óránkénti sebességet. A Holdról való elindulás után egy órával a komphajó műszertartálya már közel volt az Apollo űrhajóhoz. Az összekapcsolódás is simán ment végbe, és a két Holdutas átmehetett a nagyobb, háromszemélyes hajóba. Magukkal vitték azt a 36 kilónyi kőzetet, port és homokot, amit a Holdon gyűjtöttek össze. Miután a filmek és a magnetofonszalagok is átkerültek az Apollóra, a komphajó műszertartályát lekapcsolták, hogy az egymagában folytassa keringését a Hold körül, ők pedig beindították a hatalmas hajtóműveket, és 9000 kilométeres óránkénti sebességgel visszaindultak a Föld felé. Ezzel befejeződött a második Hold-expedíció is. Mérföldkövek a Hold-kutatásban 1959. JANUÁR 2. — A Szovjetunióban egy több lépcsős rakéta segítségével útjára bocsátották a Duna—1 jelzésű Hold-szondát. A 361,3 kilogrammos műszertartály 5000—6000 kilométerrel tévesztette el célját. 1969. SZEPTEMBER 14. — A 390 kilós Luna—2 a Holdra zuhant, az Arkhimédész-kráter közelében. A Föld állandó kísérőjének felszínére néhány szovjet állami címert juttatott. 1959. SZEPTEMBER 24. — A Luna—3 elnevezésű Hold-szonda először készített felvételeket a Holdnak Földről láthatatlan oldaláról, és a képeket bolygónkra sugározta. 1964. JÚLIUS 31. — A Ranger—7 jelzésű amerikai űrlaboratórium a Holdra való leereszkedés közben több ezer felvételt készített és sugárzott a Földre. Ezt a kísérletet az amerikaiak megismételték 1966. február 20-án és május 24-én. 1966. FEBRUÁR 3. — A Luna—9 jelzésű szovjet űrlaboratórium végrehajtotta az első sima leszállást a Holdon. A soron következő három nap alatt a Hold-szonda értékes panorámafelvételeket sugárzott a leszállás környékéről, és méréseket végzett. 1966. ÁPRILIS 3. — A szovjet tudósok Hold-körüli pályára vezényelték a Luna—10 műbolygót. A Hold térségében végzett méréseket. 1966. JÚNIUS 2. — A Surveyor—1 amerikai űrhajó simán leereszkedett a Holdnak Viharok tengere elnevezésű térségében. Két hét alatt sok ezer felvételt sugárzott környezetéről. 1966. AUGUSZTUS 10. — Útjára indult Lunar Orbiter—1. A Hold körül keringett 50 kilométeres távolságban. Azokat a Hold-tájakat fényképezte, ahol majd az idén és a jövőben az amerikai űrhajósok leereszkednek. 1966. DECEMBER 24. — A Lunar—13 a Hold felszínéről adott televíziós közvetítés mellett talajvizsgálatot is végzett. 1967. ÁPRILIS 17. — A Surveyor—3 amerikai űrhajó a Hold felszínéről színes televíziós felvételeket küldött. Közben talajvizsgálatot is végzett. 1967. SZEPTEMBER 11. — A Surveyor—5 amerikai űrhajó tapogató csápjaival fizikai méréseket végzett a Holdon. A Surveyor—6 november 10-én megismételte ezt a műveletet, ezenkívül vegyileg is elemezte a leszállás helyének térségét. 1968. SZEPTEMBER 19. — A Szonda—5 szovjet űrállomás az űrrepülés történetében először megkerülte a Holdat, és visszatért a Földre. Az önműködő berendezés Hold körüli repülése közben sok tudományos adatot gyűjtött össze és hozott magával.