Magyar Szó, 1969. augusztus (26. évfolyam, 210-240. szám)
1969-08-13 / 222. szám
W. oldal **|1|!|НГ*1!11|!11|И*<»!!И|1»,1ИИ%''«1»М1,«ЧИ1Ч1»И!1| »IMU'Kill t Kill » Kill í‘KIM'IM#-Kl H/ THM-1111/# UH»'IJtM I’t ill ü 1 >1 И»1 * К1 И»1 % «.Yl»f»t«I« II «< • l> If 8! 1 »I If* 1П §■ sím r ■***•• • '*•' •• * on *. * it f a. § ti tn 'in ti I 'in ti I linn I >i mi iMitii V11% hi* 11% it ti I »11111'111111'11111И1И1м«11»||11и».1и»|1чим'1н»||'1им11»|ичп1'|||*1Н1111Ј f‘í!íí!!!!!!Villi! I.III« ..........■“»Mum JORVALLAN AKPHULLAK I •• tiiiiiiiieni' ítiiiii nittii, i'tii't. fhiii.’iiiiii'iriliiiiii.iiiiii iiiiiMiitiMHm iimviiiimt.tHMHiim'HttH'titm'MniinitiM'HM'iiMU' mui -ihh>4»hi'iiimhhh»iuih4ihh a küldözés történetéből f (59) Ez az esemény is hozzájárult ahhoz, hogy a Lafarge ügy ismeretessé vált az egész országban, és az országon kívül is és a közvélemény nagy érdeklődéssel várta a gyilkossági ügy tárgyalását. A felcsigázott érdeklődésre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy már egy héttel a tárgyalás megkezdése előtt Tulle városkának és környékének vendégfogadóiban lefoglaltak minden szobát. A tárgyalást ugyanis Tulléban tartották. A tárgyalás 1840. szeptember 30-án, egy szokatlanul forró napon, egy század katonaság fogta körül a bírósági épületet, hogy sakkban tartsa a nagy tömeget. Akiknek sikerült bejutni a tárgyalóterembe, kíváncsian megbámulták a vádlottat. Marie Lafarge, a nagy hőség ellenére, talpig gyászba öltözött, s az üldözött ártatlanság megragadó képét nyújtotta. A hallgatóság még a tárgyalás megnyitása előtt két pártra szakadt, s az egyik meg volt győződve a bájos fiatalasszony ártatlanságáról. Decous államügyész beszéde nyitotta meg a drámai főtárgyaidat. — Egészen kézenfekvők azok az okok, amelyek a vádlott Marie Lafarge-ot férjének meggyilkolására késztették — mondotta. — Lafarge, a primitív, faragtalan vidéki férfi, akit már első találkozásuk alkalmával, Párizsban, visszataszítónak talált, elviselhetetlen teherré vált számára, amikor Le Grandier-be érkezése után megismerte az ottani életkörülményeket. Úgy érezte, hogyha nem akar lemondani életének nagy álmairól, ha nem akarja egész életét Le Grandier-ben leélni, akkor meg kell szabadulnia férjétől. Már néhány nappal később megkezdte tettének előkészítését. Lafarge és a család többi tagjai előtt megjátszotta a fiatalasszonyt, aki lassan, fokozatosan szerelemre ébred férje iránt — csak azért, hogy elejét vegye a gyanúnak. Az egymás javára való kölcsönös végrendelkezés is lakihhúzás volt, hogy Lafarge halála után az ősi épület birtokába jusson, átalakíttassa, és előlkelő férjet szerezzen magának. A továbbiakban az ügyész utalt arra, hogy Lafarge párizsi útja kínálkozott az első kedvező alkalomnak a gyilkosság végrehajtására. A baktát, amit Lafarge anyja sütött, a vádlott kicserélte mérgezett kaláccsal. A sütemény elkészítésében és elküldésében hűséges segítőtársa volt komornája, Clementine. Egyetlenegy falat a kalácsból elegendő volt, hogy Lafarge arzénmérgezésre valló tünetek között megbetegedjen. — Sajnos — mondotta az államügyész — nincs bizonyíték amellett, hogy a kalács mérgezett volt, mert maradékát Párizsban megsemmisítették. A párizsi kísérlet azon hiúsult meg, hogy Lafarge túl keveset evett a kalácsból. Ezért a vádlott kénytelen volt megismételni a kísérletet. Erre akkor kínálkozott alkalom és lehetőség, amikor Lafarge visszatért Párizsból. Mérgezett őzsülttel kedveskedett neki! Lafarge ismét megbetegedett. Január 5-én a vádlottnak sikerült arzénra szóló receptet kicsalni Bardou kezelőorvostól, majd néhány nappal később Denis is szerzett nagyobb mennyiségben mérget. Marie Lafarge a mérget állítólag átadta Alfrédnak, a kertésznek, hogy galacsinokat készítsen a patkányok kiirtására, valójában azonban ártalmatlan nátronport adott neki, a mérget pedig megtartotta, és egy malachitdobozban állandóan magánál tartotta. A dobozból mérget kevert férje italába és ételébe mindaddig, amíg az, tíznapi gyötrődés után, kiszenvedett. — Szerencsére — mondotta beszéde végén Decouis államügyész !—, a mérgezéssel elkövetett gyilkosságok kiderítése a közelmúlt óta forradalmi segítséget kapott a vegyi tudományok fejlődése által. A vádlott most bizonyára nem állana bíróság előtt, ha a tudománynak nem sikerült volna csodálatos módon lehetőséget teremtenie arra, hogy a méreg kimutatható legyen ott is, ahol eddig nem volt kimutatható, megállapítható legyen az áldozatokban, a méreggel meggyilkoltak holttestében." — Új korszak következett be a bűnüldözésben! Ennek az új korszaknak a képviselői, a vegyi tudományban járatos brives-i orvosok győzelemre fogják segíteni az igazságot a bírók és az esküdtek előtt! A nagyhangú bejelentés ellenére a Lafarge eset bizonyára mégsem kapott volna olyan nagy jelentőséget a bűnügyi orvostaniban, mint amilyet kapott, ha nem játszik közre a véletlen. Ugyanis Faillet, Marie Lafarge fő védője egyúttal jogtanácsosa volt Orfilának, a toxikológia koronázatlan királyának. Pafflet, a kiváló ügyvéd, tisztában volt azzal, hogy számos gyanúok szól védence ellen, a legfőbb veszély mégis az orvosok szakvéleménye részéről fenyegeti. Ha a szakvélemény meggyőzi a bírókat és esküdteket a mérgezésről, akkor nincs mentség Marie Lafarge számára. Viszont ha sikerül a védelemnek kétséget támasztani a szakvélemény helytállósága tekintetében, ha sikerül megrendíteni az orvosok megállapításának hitelét, akkor a vádlottnak nyert ügye van. Ezért, még jóval a tárgyaláselőtt, amikor kézhez kapta a vizsgálati iratokat, köztük az öt orvos jelentését, meglátogatta Orfilát, hogy tanácsot kérjen tőle. S Orfila kezébe adta a fegyvert, amellyel a tárgyaláson felléphetett a brives-i orvosok ellen. Ezt igen könnyen megtehette, hiszen az orvosok szakvéleményének minden sorából kiolvashatta mennyire tudatlanul, mennyire szakértelem nélkül és hanyagul jártak el. — Ammóniákban oldódó sárga üledéket találtak? Orfila laboratóriumában vezette az ügyvédet és sárga üledéket állított elő, amelyben nyoma sem volt arzénnak. Megmutatta neki, hogy a sárga üledék okozta fémes kicsapódás az izzított gózcsöveken nem bizonyít semmit, ha a kicsapódást nem vetik alá további vizsgálatnak. Drives-ben a hevített górcső felrobbant, még mielőtt az arzén kicsapódott. Ki állíthatja ilyen körülmények között, hogy Lafarge-ot megmérgezték? Ez az állítás tarthatatlan lett volna még abban az időben is, amikor James Marsh még nem szerkesztette meg készülékét az arzén kimutatására. Most merő elbizakodottságnak és vakmerőségnek kell nyilvánítani, ha valaki arzén kimutatására vállalkozik, anélkül, hogy tudomása lenne Marsh készülékéről. Orfila mindezt írásba foglalta, s az írást átadta Paillet védőnek, hogy szükség esetén felhasználja. Tehát Paillet kellőképpen fel volt fegyverkezve, amikor szeptember 3-án délután d’Albay és Massénat orvosok, ünnepi feketében öltözve, megjelentek a bíróság előtt, hogy elmondják szakvéleményüiket. (Folytatjuk) (27) Ha a Földgravitációs terében szabadon esünk, sebességünk másodpercenként 22 mérföld/órával növekszik — de a világon semmit nem érzünk. Ez mindig így lenne, függetlenül attól, hogy a gravitációs tér intenzitása mekkora. Ha valaki a Jupiter felé esne, gyorsulása 60 mérföld/óra lenne másodpercenként, mert a Jupiter gravitációs tere két és félszerese a Földének. A Nap közelében a gyorsulás 600 mérföld/óra lenne másodpercenként, és itt sem éreznénk, hogy bármiféle erő hat ránk. Vannak olyan csillagok — a Fehér Törpék — amelyek gravitációs tere több mint ezerszer akkora, mint a Jupiteré. Ilyen csillag közelében sebességünk másodpercenként 100 000 mérföld/órával növekednék a legkisebb kényelmetlenségérzet nélkül — természetesen addig, míg csak nem kellene sürgősen kieveznünk belőle... A legkülönbözőbb erősségű gravitációs terekben való gyorsulás azért nem okoz bármilyen érzést vagy fizikai igénybevételt, mert egyidejűleg hat testünk minden egyes atomjára. Semmiféle lökés nem megy át rajtunk rétegről rétegre az ütéstől vagy a jármű padlójától kezdődően. Nyilván rájöttek már, mi következik ebből az érvelésből. Ha valaha is szabályozni vagy irányítani tudjuk a gravitációs teret, mint az előző fejezetben felvetettem, ezzel sokkal többet nyerünk, mint a felhő módjára való lebegést. Lehetővé válik, hogy bármilyen irányban gyorsulhassunk, olyan mértékben, amilyen a rendelkezésünkre álló teljesítmény, anélkül, hogy bármilyen mechanikai nyomást vagy erőt éreznénk. Az ilyen meghajtási módszert „tehetetlenségmentes hajtásnak” hívhatnánk — ez olyan kifejezés, amelyet (sok mással együtt) a tudományos fantasztikus írók veteránjától, Dr. E. E. Smithtől kölcsönöztem, bár ő ezt némileg más értelemben használta. Ilyenféle meghajtással járműveink majdnem azonnal megállíthatók és indíthatók lennének. Talán még fontosabb az, hogy jóformántörésbiztosaik lennének. Mesterséges gravitációs terüktől védve egymásba rohanhatnának százmérföldes óránkénti sebességekkel, anélkül, hogy utasaik idegrendszerén kívül bármi másban kár esne. Derékszögben elfordulhatnának, vagy hajtűkanyarokat végezhetnének, és bár egy emberi pilóta reakciósebessége túlságosan kicsi lenne ahhoz, hogy ezeket vezethesse, az ember teljes biztonságban és kényelemben utazhatna bennük. Meg lehetne oldani még azt is, hogy függetlenül attól, hogy mekkora gyorsulással haladnának ezek a járművek, mindig tiszta ellensúlyozatlan és éppen egy gravitációnyi erő hasson az utasokra, s így mindig normális súlyukat érezhessék. Igaz, hogy itt a Földön egészen jól megvagyunk ilyen kifinomult meghajtórendszerek nélkül, de ezek végül is mint az űrkutatás melléktermékei, rendelkezésünkre fognak állani. A rakéta — mondjuk ki bátran — nem valami praktikus módja a jövés-menésnek. Ezt bárki alátámaszthatja, aki tartózkodott már szabad ég alatt egy nagy földi rakétakísérlet egymérföldes körzetén belül. Kell, hogy találjunk valami nyugodtabb, tisztább és megbízhatóbb módszert , amely lehetővé teszi, hogy belépjünk az eddig elérhetetlen sebességtartományokba, a 6., 7., 8., és végül a 9. sávba. Mert hosszú távon — és most talán századokkal tekintek előre — használjuk és eldobjuk a járműveinket, amelyeket a sebességspektrumban való feljebbjutásban alkalmazunk; eljön az idő, amikor az ICBM (Intercontinental Ballistic Missile, interkontinentális ballisztikus rakéta) nem tűnik majd gyorsabbnak, miint az asszír harci kocsi. A köztük eltelt háromezer év az egész történelmet felölelő időben csak egy pillanat, múlt, és jövő — és a történelem legnagyobb részében az embereket csak a sebességspektrum két széle érdekli. Remélem, mindig kielégíti majd őket, hogy két-három mérföldjrás sebességgel sétáljanak a világban, elmerülve szépségeiben és titokzatosságában. Ha pedig sietnek, akkor kevesebbel nem érik be, mint a végső 670615 000 mérföld/óra sebességgel. Persze, még ez a sebesség is teljesen alkalmatlan arra, hogy a csillagközi tér kihívását elfogadhassuk, de földi viszonylatban megoldaná az azonnali közlekedést. A fény egyheted másodperc alatt kerüli meg égitestünket. Lássuk, vajon az ember remélheti-e, hogy valaha ugyanezt tegye. Ш FEJEZET Távolság nélküli világ Az azonnali közlekedés — a „teleportálás (ott termés)” — gondolata nagyon régi, és sok keleti vallásiban megtalálható. Milliók élnek ma is, akik meg vannak győződve arról, hogy a jóguk és más beavatottak már elérték a puszta akaraterőgyakorlatokkal. Aki csak látta a fakir és a tűztáncánerc nagyszerű látványosságát, mint jómagam (1. 17. fejezet), el kell ismerje, hogy a léleknek majdnem hihetetlen hatalma van a test anyaga felett lóg kipróbálására, egyben kitűnő bizonyíték a lehetetlenségére. A gondolati étt-termés lehetetlenségének egyik legjobb, bár kissé ironikus bizonyítékát egy éppen erre alakult társaságról szóló regényben találjuk. Alter Bester A csillagok a végzetem c. könyvét azzal az érdekes ötlettel kezdi, hogy egy ember, akit hirtelen halállal fenyegettek meg, öntudatlanul és akaratlanul biztonságos helyen terem. Az a tény, hogy ilyen esetről nincs hiteles feljegyzés, noha évenként milliónyi alkalom lenne a dolgok kipróbálására, egyben kitűnő bizonyíték a lehetetlenségre. (Folytatjuk) ........, ■ СГ1ТГЛ II Hl I II1111 Ilii I I Hl llttttü MAGYAR SZ*S Szerda, 1969. augusztus 13. Dzsíngisz ki egingott a mohamedán birodalom helyzete. A mongolok húszezer lovassal üldözték a szultánt, úgyhogy végül végkimerülésben halt meg 1221 elején egy szigeten a Káspi-tengeren. Angol megszállás alá került sok gazdag iráni oázis és város is. A mongolok katapultjaikkal és faltörőkossal minden ellenállást megtörtek. Merit, az Ezeregyéjszaka meséjéből ismert várost is sok más városhoz hasonlóan, teljesen lerombolták. .......!Százszor is elátkozott vonal a nagy , Buddha szobrairól híres Ba- ^ mijan város. A kán parancsára, a még meg sem született csecsemőknek is pusztulniuk kellett. A muzulmánok egy átmeneti győzelmük után hasonló kegyetlenséggel bántak a mongol foglyokkal: szögeket vertek a fülükbe. V Dzsingisz kán az eseten felbőlegszülve személyesen irányította a további hadműveleteket. Az ellenséges vezér India és Afganisztán határvidéke felé menekült. Lovával oly bátran ugratott át egy patakot, hogy még a jelenetet szemlélő Dzsingisz kán is elámult, és nagylelkűen megtiltotta harcosainak lenyilazását. MM