Magyar Szó, 1969. augusztus (26. évfolyam, 210-240. szám)

1969-08-20 / 229. szám

Ez olyan betegségiész, de, mégsem az, mert nincsenek boncolással kimutatható tünetei. Egy jótollú orvos, név szerint Magyar Imre könyvében olvastam e minden korban kimutatható, napjainkban elhatalmasodó lelki nyavalyáról. Állítólag Káin volt a világtörténelem első pukkancsa, megsértődött, mert az ő áldozatát nem fogadta szívesen az isten. A mai embernek ezer oka van, hoigy megsértődjön. Míg egyesek a Holdra utaznak, másoknak arra sem telik, hogy elutazzanak a legközelebbi nyaralóba. Atomenergiával is lehetne fűteni, mégis hányan cipelik hideg reggeleken a pincéből a szenet, kotorják a kályhát, nem is beszélve azokról, akik szárízikkel fűtenek. Csoda, ha ezek mind megsértődnek, mert semmi hasznuk a technika haladásából? Újabban világméreteket ölt a sértődöttség, és a világűri kutatások csak még növelik a sértődöttek számát, joggal beszélhetünk hát kozmikus sértődésről. A szerző szerint mindent meg lehet magyarázni ezzel az elmélettel: „Az eladó a kereskedésben sértődött, mert nem ő vesz, hanem ő ad el. Ezért legjobb esetben közömbös, kelletlen, de gyakran egyenesen rosszindulatú, a vevőt ellenségként kezeli, kaján örömmel közli, hogy az áru nem kapható, a kívánt és meglevő áru átnyújtásának, néha odahajításának mozdulata kifejezi az egész sértődött megvetést, mely az ilyen eladót eltölti. A pincér a vendéglőben néha ugyanígy viselkedik. Igazságtalanság, hogy ő szolgál fel, míg a vendég kényelmesen terpeszkedik a karosszékben, tömheti a bendőjét, és még igényei is vannak. „Nem az én asztalom” — mondja —, „sajnos, váltás van” — mondja, és arcáról egyszerűen leolvasható a gondolat. ..— A fene a hasába...” Ez a magatartás biztosan nem azon múlik, hogy az eladó vagy a pincér nem érdekelt a jó kiszolgálásban, mert egészen hasonló magatartás tapasztalható például Párizsban is, ahol ezt a sértődöttségnek még egy összetevője befolyásolja, az idegen utálata. A szerző többek között kifejti, hogy az államéletben a legsúlyosabb károkat az adminisztráció sértődöttsége okozza. Dehát miért sértődöttek a bürokraták? — kérdezhetnénk. A szerző, aki rendezőknek, szabályozóknak nevezi a bürokratákat ellentétben azokkal, akik „építenek, terveznek, bányásznak, tanítanak, gyógyítanak”, s akiket ezért alkotóknak titulál — így magyaráz: „A rendezők, szabályozók ... legtöbbször azokból kerülnek ki, akik az effektív munkára nem hajlanak, ennek következtében ahhoz nem értenek, emiatt azonban mégis sértődöttek, mert a hibát nem magukban látják, íróasztalnál kialakított és sértődöttségükből folyó szabályokat készítenek, amelyek az alkotókat inkább gátolják, mint támogatják.” Már ez a néhány idézet is kész humoreszk, de hadd folytassam. Miről lehet felismerni a sértődöttség állapotát? „A sértődött ember munkahelyén különösen a felekkel szemben meggondolt, kimért, felsőbbséges, lenéző, fölényét éreztető, gyakran keserű, néha gunyoros. Gúnyja maró, bántó és a humornak nyoma sincs benne. A sértődött ember teljesen humortalan.. Nem is folytatom, mert az olvasó még majd azt találja, mondani, hogy ezek szerint ... szóval, hogy a Grimasz humoristái, habár szívesen élelődnek a bürokraták rovására, kicsit azért maguk is ... sértődöttek. K. E. Kozmikus sértődés A felszentelt háborús bűnös Hangya András rajza 1332 oldal TANMESE a vajdasági magyar írókró irodalomról A fák egymás felé való szép lengését, hajladozását figyelve az erdőn, így sóhajt fel a bokor alján a fülemüle: — De gyönyörű egyetértésben is élnek egymással a fáik. Milyen szépen, mennyi szeretettel hajladoznak egymás felé... — Igen ám — mondja neki a bokor —, de csak látnád, hogy ugyanakkor milyen öldöklő harcot folytatnak egymás ellen gyökereikkel a föld alatt. Nagy meglepetés, (A rá, megrúgott boka) A devalvált frank, Ez az az árnc Ahol a bank, Tropa, Az Elysées Palota, Most nem fényűző foga- Idás, Estély, De beteg gazdaságot Gyógyító, Elvarázsolt kristély, kópé 1 perc irodalmi vita Két író beszélget a klubban: — Ha azt hiszed, hogy igazunk van — mondja az egyik —, állj ki érte! 1 perc tudomány Egy csehszlovákiai iskolában magyarázza a tanító bácsi: — Eddig 102 elemet ismerünk ... Ki tud közülük néhányat felsorolni? Pistike felemeli az ujját: — Antiszocialista, antiszovjet és jobboldali-opportunista elemek. ikii! *ет, aq US kel küszködő vállalat м У,'4Н8^^^иНИШВ| a fejét vakargatja: -ШВј Mo — Enyém a vállalat, /'ШВг IWB ezt értem... De miért nem fizetem ki a havi jövedelmemet magam-ШШ a Magyar Szó szatirikus melléklete A 7 Nemigen vásárolnak földet Vajdaságban — olvastuk komoly mellékletünkben. Érthető! Ma már senkit sem érdekelnek a földi holdak. Holdi földeket vennénk inkább. —o—• Beszélgetnek a kiskocsmában. — Mit szólsz ahhoz, hogy az a Miljko Mililanovic dinamitot helyezett el apja ágyába és megölte őt? — Ugyan, mit is várhatnál egy árvagyerektől! —— Erőnléti edzésen voltak a svéd szociáldemokrata funkcionáriusok — olvastuk komoly mellékletünkben —, és egy hét alatt ezer kilót soványodtak... Ezer kilóval kevesebb politikus. Igazán szép eredmény! Komoly mellékletünk panaszolja, hogy nincsen pénz a napraforgó felvásárlására. Egy másik cikkében felsorolja a fizetésképtelenség „tűzfészkeit”. Ilyenek a mértéktelenül nagy költségvetések, járulékok és adók, a fedezetlen beruházások és a bankkölcsönökre fizetett kamatok, amelyek elszegényítették a gazdaságot. És a napraforgók is sokba kerülnek. —o— Írországi elemi iskolában kérdezi a tanító bácsi. — Mondd csak, Pistike, úr ír? — Nem — feleli Pistike. — Az angol. —o—— Egy fizetésképtelen vállalat igazgatója panaszkodik a barátjának, hogy nagy a ráfizetés, üres a kassza. — Érdekes — csóválja a fejét a barát —, és mégis prémiumokat fizettek, külföldre utazgattak, költekeztek. Ugyan, miből? — Tudod — magyarázza az igazgató —, azon mégiscsak keresünk vasarailt, hogy szombaton és vasárnap nem dolgozunk. ШЖ ---------- KEDVES GRIMASZ MADE IN IRELAND Az anyagi nehézségekЈШШјкда ban az egyik dolgozó Tanmese az ifjúságról-öregségről — Aztán mondd, Felség, csakugyan olyan nélkülözhetetlenek, annyira pótolhatatlanok ezek a te kedveid, hogy évtizedekkel is tovább szolgáltatod őket a szabályos időnél? — mondja az Oroszlánnak a fiatal Tigris. — Hiszen a soron lévő nemzedék már tombol türelmetlenségében ... Meglásd, egyszer csak kitör valami ... Az Oroszlán elgondolkozik: — Talán igazad van, a munkájuk már hajítófát sem ér... Dehát tud-e még valaki úgy talpat nyalni, mint ezek az én Medvéim?