Magyar Szó, 1969. október (26. évfolyam, 271-301. szám)

1969-10-18 / 288. szám

2. oldal A tisztogatás tovább tart Hét csehszlovák parlamenti képviselőt megfosztottak mandátumától — Jan Prohaskát kizárták a Pártból Prágából jelenti a Tanjug. A csehszlovák parlament szövetségi gyűlése hét képviselőt megfosztott mandátumától, és négy helyébe már újakat is nevezett ki. Goréak, a Cseh Népfront elnöke, kijelentette, hogy az intézkedés összhangban áll az alkotmányerejű törvényekkel. Ez az első eset, hogy egyszerre több képviselő sorsáról így, nem pe­dig a választási körzetekben döntenek. Goréak a hét képviselőről szólva, azt mondta, hogy nem tekinthetők tovább a nép képviselőinek, mert tevé­kenységük ellentétben áll a nép érdekeivel, és mert visz­­szautasítják a CSKP politi­kai irányvonalát, nem tart­ják tiszteletben a Központi Bizottság áprilisi, májusi és szeptemberi bővített ülésé­nek határozatait. Megfosz­tották mandátumától Krie­­gelt, a CSKP Központi Bi­zottsága elnökségi tagját, a Népfront volt­­elnökét is. Jan Prohaska cseh írót kizárták a pártból. Az indo­kolás szerint pártellenes be­szédeivel és írásaival durván megszegte a CSKP alapsza­bályzatát. Mint ismeretes Prohaska volt az úgynevezett kétezer szavas kiáltvány szerzője. A kiáltványt később a szocialistaellenes erők el­lenforradalmi tartalmú ira­tának minősítették. Kizárták a pártból a prágai városi pártbizottság titkárát is. A kiutazási korlátozások további részletei Prágában újabb részlete­ket közöltek a csehszlovákok külföldi utazásainak korláto­zásáról. Egy személy éven­te csak egyszer utazhat Nyu­gatra, de ehhez is a válla­lati igazgatónak vagy helyet­tesének jóváhagyása szük­séges. Nem engedik külföld­re azokat, akikről a rendőr­ség feltételezi, hogy külföl­dön maradnak. A vízum­ké­rőknek mellékelniük kell külföldön élő hozzátartozó­juk hatóságilag hitelesített meghívó levelét. Enélkül ma­gánszemély csak akkor utaz­hat külföldre, ha a bank va­lutát utal ki számára. A ki­utazási vízum a korábban szokásos egy év helyett há­rom hónapra szól. Megszüntetik Líbiában a külföldi támaszpontokat Kairóból jelenti az AP. El Gazafi ezredes, a Líbiai Forradalmi Tanács elnöke, Tripoliban egy nagygyűlé­sen mondott beszédében fog­lalkozott az ország területén levő angol és amerikai tá­maszpontok sorsával. Hang­súlyozta, hogy a szeptemberi forradalom után nyilvánva­ló a külföldi támaszpontok sorsa, fennállásuk csak­ ideig­lenes jellegű lehet Az ezredes hozzátette, hogy Líbia szükség esetén harcol­ni fog szabadságáért és füg­getlenségéért. Egyúttal re­ményét fejezte ki, hogy az USA és Nagy-Britannia bé­kés úton kiüríti Vilusban és El Ademban levő támasz­pontjait és hogy a két or­szág továbbra is baráti kap­csolatokat tart fenn Líbiával. Időpontot nem említett, viszont hangsúlyozta, hogy a támaszpontokra vonatkozó szerződéseket semmiképpen sem hosszabbítják meg. Az egyik támaszpont szerződése 1970 decemberében, a mási­ké pedig 1971-ben jár le. A japán gazdasági csoda sikerei Tokióban hivatalosan közölték, hogy Japán valuta­­tartalékai elérték a 3,23 milliárd dolláros csúcsszin­tet. A külkereskedelmi mérleget szeptemberben szintén csúcseredménnyel, 340 millió dolláros többlet­tel zárták. Nem vitás, hogy Japán a gazdasági csoda időszakát éli, és hogy mind jelentő­­sebb szerepet játszik a világ­­gazdaságban. Fukuda pénz­ügyminiszter kijelentette, hogy országa nagy léptekkel halad előre, az USA és Nyugat-Európa gazdasága viszont lassabban fejlődik. A miniszter egyúttal utalt a rohamos fejlődéssel járó veszélyekre is. Japán évente 15 százalékkal növeli ter­melését. A kormány bizo­nyos korlátozásokkal sze­retné a termelés fokozását évi 10 százalékra csökken­teni. Fuikuda szerint ugyanis az országnak jelentős pénz­ügyi problémái lesznek, ha további öt éven át évi 15 százalékkal növeli a terme­lést. Az ország külkereskedel­me még rohamosabban fej­lődik. Mint már mondottuk, szeptemberi külkereskedel­mi mérlegét 340 millió dol­láros többlettel zárták, az augusztusit 200 milliós, a jú­liusit pedig 282 millió dol­láros többlettel. Fukuda miniszter mind­ezek figyelembe vételével kívánatosnak tartja, hogy a kormány több pénzt fordít­son közmunkákra. A hazai és a külföldi tőkések is fo­kozott érdeklődést mutatnak a japán gazdaságba való beruházások iránt. Rohamo­san fejlődik a nehézipar, amely az idén 15 millió ton­nával növeli az acélterme­lést. A gépkocsigyártás a világranglista második he­lyén áll, közvetlenül az USA után következik. Tokióban hangsúlyozzák, hogy a japán gazdasági cso­da többek között a második világháború előtti militaris­ta politika feladásának ered­ménye. Japán politikájának gyújtópontjában most a gaz­dasági tevékenység áll, kö­vetkezésképp csö­kkent a szi­getország szerepe a nemzet­közi fegyverkezési versen­gésben. (17) A földesúrnak való feltétel nélküli ki­szolgáltatottság állapotában éltek, az korlátlanul rendelkezett életükkel. Ez a helyzet, sajnos, még ma is fennáll. Meg kell mondtanom, hogy a köztár­sasági forradalom kitörésekor ezek a páriák deliriumos örömrivalgásban törtek ki, mivel egyes politikusok azt ígérték nekik, hogy megváltásuk évszá­zados szenvedéseiktől a küszöbön áll, szükségleteik arányában kioszttatik köz­tük a föld, s a nekik juttatandó terüle­tek örökös tulajdonukba mennek át. „Sajnálatos tény, hogy azok a politi­­­kusok, akik ezeket a szivárványos ígé­reteket tették a parasztságnak, a későb­biekben képtelenek voltak megtalálni a gyakorlati megvalósítás módjait. A re­formokhoz nem elég annyi, hogy kije­lentjük: ezt meg ezt tesszük, aztán meg még ezt és ezt is keresztülvisszük. El fogjuk venni az arisztokrácia földjeit, melyeket az ősi jogon tart birtokában, és az utolsó holosig ki fogjuk osztani a nyomorult parasztok között, akik­ tagad­hatatlan tény, évszázadokon keresztül arcuk verítékével művelték meg ezeket a földeket... Ismétlem, ez nem elég, mert ez a kérdés ennél jóval bonyolul­tabb és kényesebb. „Hadd állapítsam meg végül: a kezde­ti republikánus kormányok sok ígéretet tettek a népnek, és kétségkívül a leg­jobb hittel és szándékkal, csak sajnos nem mérték fel jóelőre a megvalósítás lehetőségeit, módjait és szükségszerű határait.” Mit mondott­­ a szép szavak köntösében Azana miniszterelnök? Azt, hogy a parasz­tok milliói, minden köztársasági ígéret ellenére,­­tegyenek le egyszers mindenkorra a földreformnak még a lehetőségéről is, mert a spanyol föld elidegeníthetetlenül és mindörökre a spanyol arisztokrácia ősi jussa. Ez az arisztokrácia, szövetségben a pénzmágnásokkal, már akkor ugrásra ké­szen állt, s aztán 1936-ban, az európai fasizmus tevőleges támogatásával, jogai teljes visszaszerzésére kirobbantotta a szörnyű testvérháborút, melyben spanyo­lok egymást gyilkolták halomra, a közöm­bös Európa szeme láttára.” „La Espana de Franco vendida a los imperi­­alistas norteamerica­­nos...” Mielőtt belemerülnénk a Franco-klikk hazaáruló politikájának elemzésébe, érde­mes fellapozni­a Dolores Ibárruri drámai szavainak és Manuel Azana miniszterelnök cinikus nyilatkozatának ismeretében — egy közgazdász-szociológus, Cristóbal de Castro vaskos tanulmányát, melynek címe így hangzik: Al servicio de los campesi­­noe, vagyis „Parasztságunkért”. Lássuk csak: „A Dirección General de Propiedades (Birtokügyi Főigazgatóság) 1950-ben köz­zétett Évkönyve szerint olyan minta-tar­tományoknak nevezett országrészekben, mint Ciudad Real 894 000 hektár megmű­velt terület mellett 1 022 000 hektár mű­veletlen, Granadában 588 000 megművelt mellett 605 000 műveletlen, a „miinta”-tar­tománynak kikiáltott Valenciában pedig 172 000 hektár megművelt szántóföld mel­lett 327 000 hektár műveletlen található! Ezek hivatalosan beismert adatok,­­ mi lehet a helyzet a valóságban? Megállapít­hatjuk, hogy 50 millió hektár szántóföld­ből a mai napig (1961) még mindig 31 millió hektár áll parlagon Spanyolország­ban! Teljes joggal állapíthatják meg tehát a nyugati és keleti közgazdászok egyaránt, hogy a 20. ez. derekán egyetlen ország­ban maradtak fenn még középkori lati­fundiumok: Spanyolországban... hogy egyedül a spanyol rezsim haj­landó még ma is eltűrni ebben az or­szágban a nagybirtokos oligarchák­­kis­­királyságát, s azt, hogy a termőföld ilyen óriási területeit megműveletlenül hagyják... hogy közgazdasági öngyilkosság egy országra nézve, amit a spanyol rezsim közel 30 éve folytat, hazárd módon ebek harmincadij­ára hagyva értékes termő­­területeket, miközben a nép elképesztő tömegei élelem híján gyógyíthatatlan betegségeket kapnak, vagy egyszerűen éhen halnak. A Spanyol Köztársaság rövid néhány évéről is meg kell tárgyilagosan állapíta­nunk, hogy a föld népének szörnyű hely­zetében vajmi kevés javulás történt. To­vábbra is sok millió emberi lény tengődött vályog-, pala-, szalma-, tőzeg- és egyéb kunyhókban és más leírhatatlan odúkban, földbe vájt barlangokban­. Együtt laktak állataikkal, romlott ételeket ettek, vagy azt habzsolták fel, amit az állatok meg­hagytak a moslékosdézsa fenekén, fertőzött vizet ittak. A csecsemők 87%-a halva jött a világra, s a megmaradottak között is döbbenetesen sok lett gyengeelméjű, vagy súlyos testi hibákkal terhelt. Nem tudták meg soha, hogy van a világon higiéné is, létezik olyasmi, hogy kultúra, vannak kórházak, vasutak, újságok, köny­vek, mozi, színház ... Hozzá kell tennünk rögtön azt is, hogy ennek a rettenetes közállapotnak a folytatódása nem írható a Köztársaság számlájára, hiszen a Spa­nyol Köztársaság rövid léte alatt egyebet sem tett, mint küzdött az őt folytonosan elpusztítani akaró reakció mesterkedései ellen, s ezeknek a mesterkedéseknek a következtében pusztult is el később, anél­kül, hogy valójában hozzá is foghatott volna beígért társadalmi-gazdasági re­formjai megvalósításához. Így aztán meg­állapíthatjuk, hogy a Diadalmas Technika Huszadik Századában mégis van egy da­rabja a földnek, ahol a nép a legsötétebb középkor, az Inkvizíció fény­korának álla­potai között tengeti nyomorult életét, ezt az életnek sem nevezhető vegetálást, mely leginkább a gályarabok szörnyű létére emlékeztet­é­s ez a föld, ez a megdöb­bentő ország a mi hazánk. Cervantes, Lope de Vega, Velázquez, Murillo és Unamuno Spanyolországé.. A­­fejezet címe: La Espana vendida a los Imperialistas norteamericanos, arra a tragikus folyamatra utal, amelynek so­rán Spanyolországot felelőtlen és rabló­­gazdálkodó új urai. Franco Falangista klikkje, kényre-kedvre kiszolgáltatták az USA agresszív katonai terveinek. (Folytatjuk) ВИЈШ.arriba.1^p^aZ1 MAGYAR SZÓ A Fiat igazgatóságának válasza a munkások sztrájkjára Torinóból jelenti a Reu­ter. A Fiat gyár tulajdonosai pénteken bezáratták a gyár irodahelyiségeit. Az intézke­­dést azzal magyarázzák, hogy viszály támadt a mun­kásság és az igazgatósági alkalmazottak közt, s az igazgatóság képtelen gon­doskodni a tisztviselők biz­tonságáról. Pénteken egyébként or­szágszerte sztrájkoltak a magánvállalatok dolgozói. A szakszervezetek ugyanis ar­ra a megállapításra jutot­tak, hogy a munkaadókkal az új kollektív szerződések­ről folytatott tárgyalásokon semmi haladás nem törté­nt, s ezért a sztrájk mellett dön­töttek. .................................•Ilin.................. BELGRÁD. — Nijaz Diz­i­darevic, a JKSZ Elnöksége ■ Végrehajtó Irodájának tag­­­ja, a belgrádi nemzetközi , ifjúsági szemináriumon elő­­­adást tartott hazánk külpo­­­ litikájáról, a nemzetközi kapcsolatokról és a világ­­ haladó erőinek izmosodásá­­­tól. (Tanjug) LUXEMBURG. — A Közös Piac külügyminiszterei Luxemburgban tárgyalnak Nagy-Britannia csatlakozási kérelméről. (AP) BERLIN. — A lengyel, a csehszlovák, a keletnémet és a szovjet katonai egységek törzskari hadgyakorlatot tar­tottak. (ADN) NEW YORK. — U Thant, az ENSZ főtitkára, hétfőn fogadja William Rogers ame­rikai külügyminisztert. (AFP) MOSZKVA. — Nyikolaj Patolicsev szovjet külkeres­kedelmi miniszter és Guis­­card d’Estaing francia pénz­ügyminiszter vezetésével a két ország képviselői a szov­jet—francia gazdasági kap­csolatok 1974-ig várható ala­kulásáról tárgyaltak. (TASZSZ) NEW YORK. — Észak- Korea kérte, hogy képvise­lője részt vehessen az ENSZ-közgyűlés koreai vi­­i­tájában. (UPI) FRANKFURT. — Jedry­chowski lengyel külügymi­niszter a nyugatnémet tévé­nek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Lengyel­­ország minden feltétel nél­kül bármilyen kérdésről haj­landó tárgyalni a nyugat­német kormánnyal. (AP) RIO DE JANEIRO. — Pinto brazil külügyminisz­ter felmentését kérte. (Tan­jug) LONDON. — Vasárnap an­gol szakértői csoport uta­zik Algériába és Marokkó­ba, hogy tanulmányozza az angol kivitel csökkenésének okait. (Tanjug) KAIRÓ. — Az egyiptomi iparügyi miniszter közölte, hogy az ország kőolajterme­lése elérte az évi 17 millió tonnát, jövőre pedig előre­láthatólag 25 millió tonna lesz. (Tanjug) LONDON. — Anglia ta­valy 207 millió font ster­linggel, a nemzeti jövedelem 0,7 százalékával járult hoz­zá a fejlődő országok támo­gatásához. Főleg a Brit Nem­zetközösség tagállamait se­gíti. (Tanjug) KAIRÓ. — A Szudáni Forradalmi Tanács elnöke közölte, hogy a kormány nem szándékozik államosí­tani a külföldi bankokat (AFP) ESSEX. — Chester Bow­les, az USA volt indiai nagy­követe, kérte Nixon elnököt hogy jövő nyárig vonja ki az amerikai csapatokat Viet­namból. (UPI) Kép a csehszlovák nemzetgyűlés csütörtöki plenáris üléséről. Oldrici­niszterelnök, a kormány programnyilatkozatát olvassa Cerník mi- Szombat, 1969. okt. 18. RIO DE JANEIRO — Bolí­via továbbra is kijáratot kér Chilétől a tengerre, amely egy korábbi hadviselés során elfoglalta Bolívia tenger­partját. (Tanjug) PÁRIZS. — Franciaor­szág lényegesen bővíti gaz­dasági kapcsolatait Spanyol­­országgal. Többek között 2,5 milliárd frank értékű kő­olajat szállít Spanyolország­nak. (AFP)

Next