Magyar Szó, 1969. november (26. évfolyam, 302-329. szám)

1969-11-10 / 311. szám

Hétfő, 1969. nov. 10. MAGYAR SZÓ Az egyéni érdek szolgálatában Az utóbbi időben nagy érdeklődést kel­tett közvéleményünkben az úgynevezett nem formális csoportok jelentkezése, mind a munkaszervezetekben, mind azokon kí­vül is. Ez a jelenség annál is inkább fi­gyelemre méltó, mert ha megvizsgáljuk okait, akkor rájövünk, hogy éppen az ön­igazgatási rendszerre jellemző amely a demokratikus rendszer és a társadalom haladó erőinek az eszköze, de e rendszer demokratikus formáit egyesek a maguk egyéni céljainak szolgálatába állítják, és ezek a célok egyáltalán nem haladó jel­legűek. Ezt a jelenséget kétségkívül elősegítette az a körülmény is, hogy a Kommunista Szövetség ma már nem hatalmi pozíciót tölt be, hanem csak a társadalom aktív mozgatóerejét képezi. Ha azonban csökken a Kommunista Szövetség befolyása, akkor bővül azoknak az elemeknek a tevékeny­ségi területe, amelyek az önigazgatáson és más társadalmi erőkön kívül igyekeznek érvényesülni. Az önigazgatás keretein kí­vül folytatott tevékenységüket gyakran első pillantásra nem is lehet látni, de érezhető, hogy valami csikorog a gépezet­ben, és hogy a dolgok nem a kívánt irány­ban fejlődnek. Ezeknek a csoportoknak a hatása jelentkezik az önigazgatási szervek legális határozataiban is, és persze távol­ról sem a kollektívák valódi érdekeit tük­rözik. A csoportok hatása azonban akkor érez­hető a legjobban, amikor az egyéni érde­kekről van szó. Lényegében a személyi ér­dekek hozzák magukkal a nem formális csoportok kialakulását, mert a kollektív érdek önigazgatási szervek révén valósul meg, és nincs is szükség arra, hogy más formában jelentkezzen. Az egyéni érdek tehát döntő szerepet kap a nem formális csoportok kialakulá­sában, és ezért felmerül a kérdés, hogyan maradhatnak fenn ezek a csoportok, hi­szen tevékenységük elvi ellentétben áll a kollektíva és a társadalom érdekeivel. A csoportok általában demagóg jelszavak mögé rejtik tevékenységüket. Igyekeznek olyan jelleget adni munkájuknak, mintha a közösség érdekeit szolgálnák, mégpedig az önigazgatási szervek határozatai alap­ján. Éppen ezért olyan nehéz küzdeni el­lenük. Abban a pillanatban, amikor a csoportok eléggé erősnek érzik magukat, hogy még szabadabban folytassák mun­kájukat, azonnal hozzálátnak szándékaik megvalósításához, persze az önigazgatási szervek megkerülésével. Ilyenkor viszont a csoportok munkája már ellentétbe kerül a jogszabályokkal, és ezért könnyebben fel lehet őket ismerni, könnyebb harcot indítani ellenük. A lényeg abban rejlik, hogy idejekorán kell harcot kezdeni a cso­portok megalakulása és tevékenysége el­len, abban a pillanatban, amikor éreztetni kezdik hatásukat. A nem formális csoportos tevékenységét az esetek többségében elősegíti az a körül­mény is, hogy a Kommunista Szövetség nem foglalkozik eléggé a belső problé­mákkal. Az utóbbi időben a Kommunista Szövetség szervezetei csak ritkán tartanak üléseket, és ha elemeznénk az ülések na­pirendjét, láthatnánk, hogy a leggyakrab­ban külpolitikai eseményekkel, a nemzet­közi munkásmozgalom helyzetével és más olyan problémákkal foglalkoznak, amelye­ket a KSZ felső fórumai javasolnak, így aztán a csoportok zavartalanul folytatják munkájukat. A KSZ egyes tagjai gyakran nyíltan is szembeszállnak e csoportokkal, küzdelmük azonban távolról sem könnyű, mert a cso­portok élén rendszerint befolyásos, magas tisztséget betöltő emberek állnak. A cso­portok tanácskozásai is sokféle formában jönnek létre, így a tájékozatlan kívülálló nem is veszi észre, hogy a csoport már éreztetni kezdi hatását. Ha aztán ilyen helyzetben a Kommunista Szövetség nem eléggé aktív, és nem képes idejekorán észrevenni a csoport aknamunkáját, ak­kor aligha akadnak olyanok, akik készen állnak a harcra, mert annak kime­netele is bizonytalan. Ezért láthatjuk, hogy egyesek külső tényezőkhöz fordul­nak, de viszont azok sem szívesen avat­koznak be, mert a kollektívák (különösen pedig ezek a csoportok) jól szervezett el­lenállást tanúsítanak, és arra hivatkoznak, hogy ez az ő belső problémájuk. A tár­sadalmi közösségnek azonban nem szabad lemondania az ellenőrzés jogáról, mert végeredményben nem csupán az a fela­data, hogy olyankor lépjen közbe, amikor valakinek az adósságait kell rendezni, vagy amikor kényszerigazgatást kell be­vezetni valamelyik vállalatban. A társa­dalmi közösségnek tehát előzetes ellenőr­zést kell végeznie. Ki kell emelnünk itt a társadalompoli­tikai tényezők szerepét, de különösen a községi pártbizottságoknak azt a feladatát, hogy közvetlenül is szemmel tartsák a Kommunista Szövetség alapszervezeteinek tevékenységét. Mivel ezekben a csoportok­ban befolyásos párttagok is találhatók, a pártbizottságoknak is be kell avatkozniuk, ha a jelenség erőre kapott. Korábban a pártbizottságok sokkal szorosabb kapcso­latot tartottak fenn a vállalati pártszer­vezetekkel, állandó együttműködést foly­tattak velük. Ez az együttműködés ma már csak elvétve, időről időre folyik, de csak olyankor, ha nem belső problémákról van szó. Kétségtelen, hogy ez is elősegí­tette a csoportok aknamunkáját. A fentiekben csak néhány általános ér­vényű megállapításra szorítkoztunk, de kétségtelen, hogy a jelenség okai többé­­kevésbé azonosak, és hogy az ilyen cso­portok tevékenysége rendkívül káros. D. 2. Készen nélkül is megépülhetne A villanyellátá­s, hajózás szempontjából már-már ha­­tasabrofán­s meneteket ölt a folyók alacsony vízállása. A szőke Tisza is minitisszolknyát ö­ltött, méghozzá szupermi­­nist: itt-ott már kilátszik a feneke. A vén Dune, az öreg csonoszlya (kitart a mona­csiságra mell alatt, habár a bokája már fedetlen. És aki tudja, meddig megy így is? Amint a képen látható, az egykori újvidék—pétervára­­di vasúti híd pillérei úgy menednak ki a vízből, hogy már iszinte nem is a vízben állnak. A parthoz legkö­zelebb levőnek a tövében látszik a deszkaburkolat, amelyet a beton kiöntésekor otthagytak a munkások. A másik, különös alakú, alacsonyabb pillérről, amelyet a legutóbbi nagy áradás idején teljesen ellepett a víz, most tűnt ki, hogy nem is közvetlenül a fenékre épült, hanem cölöpökre. Ahogy nézi ez ember az ,­eredeti formájukból kivet­kőzött” dunai pilléreiket, arra a gondolatra jut, hogy ilyen vízállás mellett meg lehetne építeni őket készen, a vízbe bocsátott harang nélkül, amelybe szivattyúz­ni­­kell a levegőt a bent dolgozó munkásoknak. Érdekes a jelenség, de azért most már elég volt a látványosságból, a hőn szeretett Tisza fenekére sem vagyunk kiíváncsia­k, s ha nem is vágyunk maxu­szork­­nyára a folyókon, mert abból nagyobb károk keletkezhet­nek, itt lenne e­z ideje a jó középútnak! (Dr. Sz. A.) Gyorshajtók­, figyelem! Dante stílusában körülbe­lül így fogalmazhatnám meg tapasztalataimat, amelyekért kétszer ötven dinár tandíjat fizettem. Büntetésnek is nevezhető. A beképzeltség bűnének bün­tetése. Azt hittem, hogy előbb észreveszem én a rendőrségi kocsi radarját, mint ő engem. Egyszer-kétszer sikerült is, de most már bevallom dőre­ségemet. Kénytelen vagyok beismerni, hogy a radar és a kézi adóvevő legyőzött. A radaros kocsit még észre sem vettem, amikor már fi­zettem is a közlekedés őrei­nek, miután szolgálatkészen tudatták velem, hogy 74 ki­lométeres sebességgel hajtot­tam Szenttamás szélén, de már a 60-as kerek táblán túl. Nem kényszerítettek a fi­zetésre. Ám ilyen irányban már előbbről van tapaszta­latom, és másnak is tanácsol­hatom, hogy kékhasú ötvenes nélkül ne üljön kormányke­rék mellé, mert a kihágási bíró három kékhasú, azaz 150 dináron alul nem haj­landó vitatkozni. Persze sokan vagyunk már, akik mindezt tudják. Akik pedig még nem tudják, azok okuljanak e figyelmez­tetésből, vagy saját kárukon tanulják meg, hogy a radar­ral nem lehet játszani. Mindezt nem azért mond­tam el, mert haragszom a közlekedés őreire. Sőt még ajánlatot is adok újabb be­vételi forrásra. Esténként radarozzák le azokat az autó­sokat, akik nem tompítják le a fényt, amikor másik moto­ros jön szembe. Állítom, hogy a radar munkadíja bu­sásan megtérülne, és még az éjszakai közlekedés is biz­tonságosabb lenne. Meg Hagyjatok fel minden re­ménnyel, ti, akik autóba ül­tek, hogy büntetlenül hajt­hattak a megengedettnél gyorsabban. Javaslatcsomag az elszegényedett gazdaságnak A gazdasági reform bevia­­tá­rozottan, hogy a vezető hításakor azt mondtuk, a kommunisták ezentúl felelős társadalom és a gazdaság­i­ség terhe mellett kötelesek úgy osztja egymás között a lesznek maradéktalanul vég­megteremtett javakat, hogy behajtani mindezt, amit meg­­az előbbi 30 százalékot vesz felelő fórumok és képviselő magának, a gazdaságnak és­ testületek elhatároznak. Mert szont hetven százalék marad, ittaz, hogy nem kizárólag az­ Ezzel maga rendelkezik, ez­tól, de nagymértékben attól fogja megteremteni az igazi is függ gazdaságunk fejlődő­­önigazgatás anyagi alapjait, se­­hogy a megszabott irány- Ebből azonban nem lett vonalat, elképzeléseket és semmi. A gazdaság terhei a megállapodásokat miképpen reform óta nemhogy csökken valósítják meg azok, akik az tek volna, hanem még neve­­zül meg vannak bízva, kedtek is. Csak az utóbbi Hogy milyen nagy oka van időben történnek valóban a határozottságnak, azt meg­­nagy erőfeszítések az emlí- próbáljuk konkrétan, a kis­tett elv megvalósítása erdő- hegyesi földművesszövetke­­kében. A késés és más egyéb­zet példáján bemutatni. Fo­­okok is odajuttatták a gazda- dór Mihály­tól, a szövetkezet sagot, hogy ma már nem két igazgatójától hallottuk, hogy pes magát „fenntartani”, gaz évi amortizációjukból (a ge­­dasági műszóval élve, repró- bek, felszerelés stb. haszná­­dukálni. Ez ma társadalmi láza által bekövetkezett ér­közösségünk legnagyobb ér­tékcsökkenés, amit minden legsürgősebb megoldásra vár gazdasági szervezet külön jó problémája. Ezért van­na­ alapba helyez­ az új gépek pirenden a képviselőtestület értékének mindössze 65 sza­­tekben, és ezért készül erről zalékára futja. Más szóval jókora javaslatcsomag a Szo ha a szövetkezet 35 szazale­­vetségi Szkupstina elé. kos nyereséggel dolgozna, ek ,,__, , „ , .___. „„„ kor éppen csak a régi ge-Mert ha va^aa k peknek megfelelő újat tudna tudja reprodukálni önmag . venn. Ha azonban jobb, gaz­akk°r a? ^«ihn^ké­daságosaibb s ennélfogva drá­­vilag más gaz^sagaihoz ke- felszerelést akarnának pest nemcsak hogy egyhely- ekkor körülbelül ben marad, hanem meg a ie százalékos nyereséggel lenlegi helyét sem lesz ke- kellene dolgozniuk. Ezt meg­pes­megta a , követelni viszont képtelen-Ezért sürgette a megoldást volna.­­ Si ka a . ■»«»«»**. «*«• tartott ülésén. Ezért mondta napolja és lehetősége van, ki egyebek között olyan ha- azért készülnek újabban a javaslatcsomagok. Lényegük az, hogy a társadalmi közös­ség nem vehet el annyit a gazdaságtól, mint eddig. Mert különben elszegényed­ne, s a jövőben nem lenne mit elvenni tőle. Ha viszont a társadalom a gazdaság ja­vára lemond az eszközök egy részéről, azzal megterem­ti a fejlődés nagyobb lehető­ségét, s a gazdaság fokoza­tosan talpra állhat. Később a többtermelésből százalék­ban kevesebb, de összegben több jutna a társadalom szükségleteire is, mintha gaz­daságunk elszegényedne. Ezért történnek most sür­gős és minél teljesebb in­tézkedések. LOVAS István Ф Műszaki igazgatót ♦ A tervezőirodába főnököt. A pacséri Joó Lajos Építőipari Szolgáltató Vállalat igazgató bizottsága I pályázat I­I útján fölvesz. I 1 FÖLTÉTELEK: — Mindkét munkahelyen építészmérnök, a legkevesebb ötévi gyakorlattal vezető I beosztásban. — Kötelező a magyar nyelv ismerete. | Lakás jár. ■ | Fizetés illetményszabályzat szerint. A kérvényeket a megjelenéstől számított 15 _ 1 napon belül a következő címre kell beküldeni: | Gradjevinsko i uslužno pređuzeće Joó Lajos, I Pačir, Borisa Kidriča 53. Upravnom odboru. . I___________ 12ШЈ 5. oldal Hova szállnak aludni a varjak? A város felett az égen mindennap estefelé egy szétszórt, fekete ék nyomul a közeli erdők irányába. A lustábbak és a rendbontók messzire lemaradnak, és úgy tetszik, károgásukkal reménytelen szomorúság hömpölyög a tetők felett. Ne tessék ügyelni rájuk: ezek a madarak nem tud­ják levetni rossz szokásai­kat. Kétségtelen, hogy na­ponta hosszú utat kell megtenniük, hogy csillapít­sák kenyérgondjaikat, és emellett szabad szombatjuk sincs A hajósokkal is örökös háborúságban vannak. A hajósok álmukban varjút szoktak főzni, és ebből semmi jó sem származhat egy hajósra nézve, mert a varjú nem fő meg, a baj viszont könnyen megvan, de ez inkább a varjúra vonatkozik. Mindezen túl a varjak még igen ravasz tolvajok. Például ellopják a fáról a diót. Igaz, semmi hasznát nem veszik, mert nem tud­ják feltörni. Csak elszór­ják a határban. Erre azt mondják: kárt tesz! Igen, ám szerencsés körülmé­nyek folytán az apró diók­ból hatalmas diófák sar­jadhatnak. Szállnak a tetők felett, és az ember akarva, aka­ratlan valami rosszra gon­dol, fagyos szélre, vagy hogy itt a tél, és összébb húzza magán a kabátot. Tehát való dolgokra hív­ják fel elernyedt figyel­münket. Látni kell, amikor ki­bontják fekete lobogójukat a havas földön! Egy télen szánkón utaztam egy va­dásszal Topolya felől a Ti­sza felé. Sűrűn ugrabug­ráltak a hóban a varjak, arrafelé, ahol már a madár sem jár. Nevetséges volt elképesztő ügyetlenségük. A vadász nézte, majd „fel­adta a szót”: — Látja, szegények ... — Igen — mondtam —, biztosan éhesek. Hozzátar­tozik az életükhöz. — Szegények ... Kár, hogy nincs itt a puskám. Megereszteni egy duplát a sűrűjébe. — Nevetett. Hát igen. Szellemes ember, BRASNYÓ István

Next