Magyar Szó, 1970. augusztus (27. évfolyam, 209-239. szám)
1970-08-08 / 216. szám
kcKutfid •ввввааааааааааааааааавааавааааааввааааааа aeaaaaan •аввв^вввввввавв a aaaaaaaeaaaaaaeaaaaa aaaaaaaaaaaaaapaaaaaaaaaaaaaaaaaaaasaaaBi|BanaauaaaaaaaaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaBaettaaaaa XXVII. évf. 216. (8330.) sfcom Szombat, 1970. aug. 8. |§||Ц| “|ííssísaSSSSSSSÍS' в§*аа ввввввв·вввв*Ш1в*вшв*вв******в**в,ввввв*ввввввв!,|,®в®в®в«***,«®вва®вв®ве"в"вваввввв* ARA 50 PARA Autós szelvény az 5. oldalon A testvériség-egység ma is olyan fontos, mint a háború idején Tito beszéde a žabljaki nagygyűlésen Zabljakból jelenti a Tanjug. A žabljaki főtéren tegnap megtartott nagygyűléssel megkezdődtek a Jugoszláv Kommunista Párt Crna Gora-i, bokai, sandžaki és kosovo-metohijai tartományi értekezlete 30. évfordulójának ünnepségei. A községi szkupstina előtt a tágas, ünnepi díszbe öltözött téren három durmitori község néhány ezer lakosa és számos turista gyűlt össze tegnap délelőtt. A díszemelvényen Tito elnök és felesége mellett Veselin Djuranović, Vidoje Žarković, Dobroslav Čulajić, dr. Žarko Bulajić, Veljko Vlahovic, Veljko Milatovic, Budislav Šoškić, Blažo Jovanovic, a III. tartományi pártértekezlet életben maradt részvevők valamint Szerbia Kommunista Szövetsége Központi Bizottságának és Kosovo Kommunista Szövetsége tartományi bizottságának a küldöttsége foglalt helyet. Mirčeta Buliénak, a KSZ žabljaki községi választmánya elnökének üdvözlő szavai után előbb Veselin Djuranovic, a Crna Gora-i KSZ Központi Bizottságának elnöke mondott beszédet, majd Tito lépett a mikrofon elé. — Elvtársaim, mindenekelőtt engedjék meg, hogy a legszívélyesebben üdvözöljem önöket feleségem és a magam nevében, valamint mindazok nevében, akik velem együtt eljöttek erre a lenyűgöző nagygyűlésre, amelyet a Jugoszláv Kommunista Párt Crna Gora-i, bokái, sandžaki és kosovometohijai VIII. tartományi értekezletének 30. évfordulója alkalmából tartunk. Akkor, 1940-ben, én első ízben jártam Crna Gorában, és itt Zabljakban részt vettem a VIII. pártértekezleten. Ez előtt több értekezleten vettem részt — Szlovéniában, Horvátországban, Szerbiában és másutt —, be kellett ugyanis fejeznünk a pártunk , megszilárdításával kapcsolatos munkát, mivel tudtuk, hogy súlyos, sorsdöntő napok közelednek. Azt is tudtuk, hogy a Kommunista Párton kívül senki sem lesz képes felkészülten várni ezeket a napokat. Arra kellett törekednünk, hogy minél szilárdabbak, szervezettebbek legyünk, hogy készen álljunk mindarra, ami meggyőződésünk szerint bekövetkezhet. Ez az értekezlet kiküszöbölte mindazt, ami addig belülről bomlasztotta a párt szervezetét, mindenekelőtt pedig a frakciós széthúzást, amely felülről, a vezetőségekből indult ki. A Vili. tartományi pártértekezlet előtt és az értekezlet munkája során is beigazolódott, hogy a párt egységes, szilárd, és készen áll az elkövetkező nagy napokra. Személyesen tapasztaltam, hogy milyen eltökéltek voltak az értekezleten jelenlevő elvtársak. Sokan közülük ma már nem élnek, elestek a háborúban, közöttük Ivan Milutinović elvtárs is. A hazánk elleni támadás alkalmával Crna Gorában és másutt is bebizonyult, hogy a párt mindent megtett, hogy felkészülten várja hazánk ellenségeit és megszállóit. A háború után sokan azt mondták, hogy ez ösztönös védelem volt. Különösen az esett nekünk rosszul, hogy ezt szövetségeseinkállították, egyes emberek a Szovjetunióban, sőt még a vezetőségekben is, csak arra helyezve a hangsúlyt, hogy népünk harcias, mindig kész verekedni, amikor erre szükség van.Pedig elvtársaim, nem ösztönösség volt ez, hanem nagyon is átgondolt és szervezett előkészületek folytak az elkövetkező napokra. Ebben az időben a pártnak 12 000 tagja volt. Katonai kifejezéssel élve én azt az öntudatos és mindenre kész vezetők és harcosok (Folytatása az 5. oldalon) Parafálták a szovjetnyugatnémet egyezményt Scheel már el is utazott Moszkvából — A bonni kormány ma rendkívüli ülésen hagyja jóvá az egyezményt — Még ebben a hónapban alá is írják Moszkvából jelenti a Reuter: Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter pénteken Moszkvából visszautazott Bonnba. Elutazása előtt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel parafálta az erőszak kölcsönös kizárásáról szóló szovjet—nyugatnémet egyezményt. Az egyezményt — a Tanjug szerint — kedvező hatással lesz a két ország közötti kapcsolatok fejlődésére, a kelet—nyugat viszony alakulására és az európai helyzet megszilárdulására a status quo alapján. A két külügyminiszter valamivel tíz óra után látta el kézjegyével az okmányt a Szpiridonka-villában. Az egyezmény megkötését rendkívül intenzív és alapos tárgyalássorozatok előzték meg, amelyek befejező szakaszát július 27-én kezdték meg a szovjet fővárosban. Mindkét fél a legnagyobb titokzatosságba burkolózott, úgyhogy a megbeszélés részleteiről nagyon kevés szivárgott ki, mint ahogyan a szerződés tartalma sem ismeretes a nyilvánosság előtt. A bonni kormány szóvivője csütörtökön késő este kijelentette, hogy a Szovjetunióval kötött egyezmény tartalmilag különbözik azoktól a szerződésektől, amelyeket Nyugat-Németország nyugati szövetségeseivel kötött. Hírek szerint az egyezmény aláírására még e hó folyamán sor kerül. Scheel külügyminiszter ma Bonnban részt vesz a kormány rendkívüli ülésén, amelyen elfogadják az egyezményt. Brandt kancellár hétfőn találkozik a parlamenti csoportok képviselőivel, hogy megvitassa velük a moszkvai megállapodást. Noha aszovjet—nyugatnémet megbeszéléseken számos akadályt kellett leküzdeni, a megbeszélések sohasem jutottak válságos szakaszba. Ennek az a magyarázata, hogy mindkét fél őszintén óhajtotta az egyezmény megkötését. Éppen ezért a különféle vélemények és érdekek — különösen Berlin és a német újraegyesítés tekintetében — nem veszélyeztethették a Scheel—Gromiko tárgyalások sikerét. A szovjet—nyugatnémet szerződés megkötése minden bizonnyal hatással lesz azokra a tárgyalásokra, amelyeket az NSZK Lengyelországgal folytat, illetve amelyeket Csehszlovákiával és az NDK- val tervez folytatni. E tárgyalások célja hasonló szerződések megkötése, amelyekkel visszavonhatatlanul elismerik a jelenlegi európai határokat. A Moszkvában folytatott sikeres tárgyalások után az NSZK önálló politikai tényezőként, erőteljesen az európai politikai színtérre lépett. Önállósága azonban csak feltételes, mert a moszkvai tárgyalásokhoz is meg kellett szereznie nyugati szövetségeseinek beleegyezését. Sokak véleménye szerint a Szovjetunió és az NSZK közötti egyezmény hozzájárul a két tömb, illetve a két szuperhatalom kö(Folytatása a 3. oldalon) Hét halott, huszonhárom sebesült A müncheni gyorsvonat Súlyos vasúti szerencsétlenség történt tegnap reggel Szlovéniában. Valamivel négy óra után a SKOTJA LOKUnál müncheni gyorsvonat Ljubljana és Jesenice között, a KézPrttkfrzott Skofja Lokánál belefutott a szembe haladó ljubljanai tehervonatba. Hét vasutas életét vesztette, egy tehervonattal 23 utas pedig megsérült, közülük hárman súlyosan. Az összeütközés a gyorsvonat mozdonyvezetőjének hibájából történt. Mivel Ljubljana és Jesenice között csak egy vágány van, Skofja Lokánál be kellett volna várnia a tehervonatot, jóllehet a menetrend szerint itt nem kell megállnia. Az állomástól 2 kilométerre azonban már figyelmeztette a jelzőlámpa vörös fénye, hogy meg kell állnia. A vizsgálóbizottság egyik tagja szerint a gyorsvonat a menetrendszerű időnél egy perccel korábban érkezett a Skofja Loka-i állomásra, és 100 kilométeres sebességgel haladt. Amikor a mozdonyvezető megpillantotta a vörös jelt — 300 méterre a szerencsétlenség színhelyétől — fékezni kezdett, úgyhogy a vonat sebessége az összeütközés pillanatában 50 kilométer volt. .A tehervonat Ljubljana felől közeledett a Skofja Loka-i -állomáshoz, ahol zöld fény jelezte, hogy befuthat. Az összeütközés pillanatában a tehervonat 40 kilométeres sebességgel haladt. A szerencsétlenség az állomástól 200 méterre következett be. A mozdonyok teljesen tönkrementek, a tehervonat hét kocsija súlyosan, a gyorsvonat 5 kocsija pedig könnyebben megrongálódott. Az első becslések szerint a kár 5 millió dinár. Eddig a gyorsvonat mozdonyvezetőjének és segédjének, valamint a tehervonat egy vasutasának holttestét húzták ki a vagonok roncsai alól, de, biztosra vehető, hogy életét vesztette a tehervonat mozdonyvezetője, segédje és két fékezője is. A gyorsvonat 300 utasa — jórészt Nyugat-Németországban dolgozó munkások — közül 3-an súlyosan, 20-an pedig könnyebben megsérültek. A súlyosan sérülteket mentőkocsival azonnal a ljubljanai kórházba szállították, a többit valamivel később külön autóbusszal. A többi utas autóbusszal Ljubljanába indult, hogy onnan folytathassa útját. Edvard Grebenšek, a ljubljanai vasúti szállítóvállalat közlekedésügyi osztályának főnöke szerint a szerencsétlenség a gyorsvonat vezetőjének hibájából történt, mert nem vette figyelembe (Folytatása a 4. oldalon) összeroncsolt vagonok a Skofja Loka-i vasútállomáson