Magyar Szó, 1970. november (27. évfolyam, 301-328. szám)

1970-11-15 / 315. szám

0. oldal MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1970. nov. 15. Mindennapi vérnyomásunk Amiről a legjobb lenne nem tudni semmit­­ A nők jobban tűrik a magas vérnyomást . Ezt, igazán nem értem, hol m­agas a vérnyomásom, hol szabályos. Az egyik or­vos magas vérnyomást ál­­lapít meg, a másik rendben talál mindent. Ehhez hasonló méltatlan­­kodást gyakran lehet halla­ni. Gyakori a kérdés: hát mikor van tulajdonképpen az embernek magas vérnyo­mása, melyik vérnyomás „magas”? Dr. Kovács Birkás József, a szabadkai kórház belgyó­­gyász-endokrinológusa szíve­sen vállalkozott a mai isme­retek összefoglalására, noha— mint mondotta — talán a legjobb lenne, ha az emberek nem tudnának semmit a ma­gas vérnyomásról, jobban mondva, ha nem tudnák, hogy mikor méri az orvos a vérnyomást.­­ Ugyanis sokuknál már az izgalom, a félelem is ma­gas vérnyomást idéz elő. És rendszerint csak akkor van magas vérnyomásuk, amikor az orvos a karjukra helyezi a szorítószalagot. — Az orvos viselkedésétől is függ a páciens vérnyomá­sa. Ha például a mérés előtt fejcsóválva kijelenti: félő, hogy magas a vérnyomás, már elő is idézte emelkedé­sét. — És persze, sok minden más is befolyásolja a vérnyo­mást. Este például maga­sabb, mint reggel; evés után szintén magasabb, mint evés előtt; a nikotin is megemeli az értéket, azután a munka is, és mint mondottuk, az idegesség. Ha valaki például azután megy vérnyomást méretni, miután megtudta, hogy nyert a sorsjegye, vagy hogy megcsalta a házastár­­sa, bizony magas lesz a vér­nyomása. Legalábbis addig, amíg meg nem nyugszik.­­­Mindez azt jelenti, hogy az egyszeri, találomra mért vérnyomás számadatai még nem sokat mondanak a be­tegnek. A számok csak vi­szonylagosak, és az orvos döntheti el, hogy mit jelente­nek, hogy például a 180/100 vérnyomás magas-e vagy sem. Kinél magas, kinél nem. Kétféle vérnyomás — Mielőtt tovább men­nénk, el kell mondani, hogy a vérnyomásoknak két nagy csoportját szokás megkülön­böztetni. Az egyik az úgyne­vezett másodlagos vérnyo­más (secundaris hypertonia), valamilyen betegség, például vesebaj következménye; a másik pedig az úgynevezett ismeretlen okú magas vér­nyomás (essentialis hyperto­nia).­­ A másodlagos hyperto­nia előfordul fiataloknál, öregeknél egyaránt valami­lyen betegség következmé­nyeként. Az ismeretlen okú hyper­tonia viszont a 40 éven fe­lülieknél kezd jelentkezni. A jelenlegi beszélgetés is erre az úgymond önálló betegség­re vonatkozik, amelytől fél­nek az emberek, mert való­ban meg is rövidíti az éle­tet. Ezt kétségkívül bizonyít­ják a statisztikai adatok. Ál­talános tapasztalat, hogy akik „kis nyomáson” élnek, tovább élnek. Tehát ezt az ok nélküli, vagy úgy is mond­hatnánk, öregedési vérnyo­mást mielőbb gyógyítani kell. És lehet is. Mekkora a rendes vérnyomás? — Már az előbbiekből is kivehető, hogy ezt nehéz szá­mokkal kifejezni, mert sok minden befolyásolhatja a mérés eredményét, azonkívül egyénenként is különböző hypertonia tekinthető nor­málisnak, illetve az egyén állapotától is függ, hogy mi­kor kell elkezdeni a gyógy­kezelést. Egy gyönge szívű vagy cukorbajos embernek előbb kell csökkenteni a vér­nyomását, mint másokét. Nőknél viszont ritkább a ma­gas vérnyomás, és ha elő­fordul, akkor is jobban tű­rik.­­ Az orvostudomány még nem mondta ki határozot­tan, hogy miyen vérnyomás tekinthető kórosnak. A leg­általánosabb vélemény, hogy a normális vérnyomás egy 20 évesnél: 120/80; 50 éves­nél: 150/90; 70 évesnél 170/ 100 stb. Tehát 100 felett any­­nyi, amennyi éves az em­ber. Persze, a második szám, a diasztolés vagy minimális nyomás értéke is nagyon fon­tos. — No, de mondottuk, hogy nemcsak a számok a dön­tőek. Tehát a beteg, amikor kezébe kerül a lelet, ne ma­ga akarja eldönteni, hogy magas-e a vérnyomása vagy sem, és különösen fontos, hogy ne ijedjen meg a pusz­ta számoktól. A magas vérnyomás gyógyítható . Annál is inkább nincs szükség az ijedtségre, mert ma már kitűnő hatásos gyógyszerek vannak. Azon­kívül a kellemetlen, sótlan, zsírtalan diétától sem kell félni. A mai gyógykezelés nem „bünteti” a beteget, ha­nem csupán ajánlja a kevés­bé sózott és kevésbé zsíro­zott ételeket. A húsevést sem kárhoztatja, sőt még a ser­téshús fogyasztását sem, ha nem zsíros.­­ Még a dohányzást sem tiltja meg teljesen, noha a nikotin, miként az elhízott­­ság, biztos emelője a vér­nyomásnak. Ma az a véle­mény, hogy a betegtől nem szabad megvonni az apró él­vezeteket. — Persze, vannak kivéte­les esetek is, amikor köte­lező a szigorú diéta. — Hogy az ember meg­előzze ezt, és hogy a magas vérnyomásosak elhalálozásá­nak statisztikai adatait ne rontsa, ajánlatos a követke­ző: — negyvenéves kor után, nem árt a vérnyomást fél­évenként ellenőriztetni (per­sze félelem nélkül); — különösen akkor, ha „enyhe” szédüléseket észlel az ember; — azonkívül e korban kü­lönösen ajánlatos csökkente­ni a kilók és az elszívott ci­garetták számát. — Végezetül még egy fon­tos tudnivaló. A gyógyítás nem hetekig, hanem évekig tart, még akkor is, ha egy­két mérés azt mutatja, hogy a vérnyomás a normálisra csökkent — mondotta dr. Kovács Birkás József. Dr. MIAVECZ­I. Támogatás az össznépi honvédelem koncepciójának összeült a KSZ hadseregbeli választmányának bizottsága Tegnap bővített ülést tar­tott Belgrádban a Kommu­nista Szövetség hadseregbeli választmánya bizottsága. A hadseregben működő kommu­nistáknak a JKSZ választmá­nyi ülése után való felada­tairól tárgyalt. A bizottság megállapította, hogy a JKSZ választmánya teljes mértékben helyeselte a hadseregbeli kommunisták ed­digi tevékenységét az összné­pi honvédelem szervezésé­ben, a fegyveres erők fejlesz­tésében és a társadalom ön­védelemre való előkészületei­ben. Határozatai nemcsak ar­ra kötelezik a hadseregbeli kommunistákat, hogy folytas­sák munkájukat a honvéde­lem szervezésében, hanem arra is, hogy minden tudá­sukkal működjenek közre a gazdaságszilárdítási intézke­dések végrehajtásában, a né­pek és nemzetiségek egyen­jogúságának erősítésében, az önigazgatás további tökélete­sítésében és a politikai rend­szer kiépítésében. Az ülésen felszólalt Nikola Ljubičić vezérezredes, hon­védelmi államtitkár is. Ar­ról beszélt, hogy további erő­feszítések szükségesek a ka­tonai kiadásoknak a társada­lom lehetőségeihez való iga­zítása végett, de úgy, hogy ez semmiképpen se menjen a katonák és tisztek életszín­vonalának rovására, s az or­szág védelmi képességeit se csökkentsék. Bejelentette, hogy a hadsereg bizonyos in­tézkedéseket tervez a hon­védelmi előirányzatok ész­szerűbb és gazdaságosabb felhasználása végett. Nem az Óperenciás tengeren túl hanem Újvidéken van egy vendéglő, ahol a fize­tőpincér az ebédhez nem számolja hozzá a Jupiter holdjainak májusi közép­távolságát az anyabolygó­tól. A vasútállomás resti­jében dolgozó pincérek most már elhanyagolhat­ják fáradtságos és hossza­dalmas csillagászati tanul­mányaikat. Munkájuk ma mindössze abból áll, hogy kiszolgálják a vendégeket. A vendéglőben ugyanis bevonult a gép. A gép, amely minden fantáziától mentesen hajszálpontosan ad össze, von ki, szoroz és oszt és másodpercek alatt elkészíti a vendég számláját. Az összeütközés elkerül­hetetlen volt. Elszánt gép­­rombolók állták körül a sokbillentyűs kattogó ré­met. Sötét tekintetük igen jól vágott fehér egyenru­hájukhoz, őket azonban ebben a pillanatban nem érdekelték a külsőségek, hanem egészen más. Mit kezdjenek ezután fürgén szántó ceruzájukkal, amely­lyel, mint egy varázspál­cával teremtették elő sze­mélyi jövedelmük variábi­lis részét? A pontosan szá­moló gépet ezért egyszerű­en ki akarták közösíteni világukból. A kassza azonban nem hagyta magát. Ott maradt, vígan kopogtatva a borjú­­pörköltek, natúrszeletek és fröccsök árait. És egyszercsak szinte egyik napról a másikra, valami egészen furcsa do­log történt. A vendégek ajkán elnémultak a szit­kok és átkok, és szelíden mosolyogva fizették ki a legborsosabb számlákat is. A borravalók pedig egyenes arányban nőttek a bizalommal. Mi történt? — kérdezték a pincérek, és nem jöttek rögtön rá, hogy miután le­tették a ceruzájukat, szin­te varázsütésre ismét ven­déglátóvá váltak a vendég szemében. A nevetséges talán az, hogy mindez egy gép mű­ve. Ha ezen egyáltalán ne­vetni kell. (csergő) A krétától a számítógépig Megnyílt a belgrádi nemzetközi tanszerkiállítás A krétától az egyszerűbb computerig mindenféle tan­szer és egyéb iskolai kellék látható a tegnap megnyílt és november 22-éig tartó belg­rádi nemzetközi tanszerkiál­lításon. Több mint hatvan hazai és külföldi gyár mu­tatja be termékeit: tíz és tíz­ezer különféle tárgyat, köz­tük iskolapadokat, szekrénye­ket, szertárakat, sportszere­ket, laboratóriumi kellékeket, íróeszközöket, mérő műszere­ket, diafümeket, vetítőket, szemléltető eszközöket stb. A napközis gyerekek számára pedig játékszer is van itt még Japánból is. A rendező bizottság máris tervbe vette, hogy jövőre szintén szervez hasonló — csak jóval nagyobb — kiál­lítást, azután pedig minden két évben. Böngésző GÁL László rovata A szakállas fiatalokról Levelet írt egyik olvasóm, velem korabeli, tehát öreg. A „hosszú hajú, szakállas” if­jakra panaszkodik, akiket — szerinte —, mi neveltünk a „rosszra”, mert „a mi időnkben” más volt az ifjúság. Ma nem becsü­lik a munkát — ezt írja —, isznak, táncolnak vagy inkább „rángatóznak” vad és a mi fülünknek idegen muzsikára. „Hová tart ez az ifjúság?” — kérdezi ol­vasóm. Hát ezt nem tudom, csak hiszem, hogy végered­ményben éppen oda tart, ahová mi elérkeztünk. És nem bizonyításként, inkább csak azért, mert érde­kes, hadd idézzek egy száznégy éves („Politikai diva­tok, Pest, szeptember 12-én, 1866.”) újságból: „... Ezekhez járul még az általam más vidékeken nem annyira tapasztalt korhelység és könnyelműség. Ócsárlási szándék nem vezeti tollamat, de ... el lehet mondani, hogy vidékünkön (bár itt is vannak kivéte­lek) sok a dologkerülő, iszákos, borhely, kiket csak­nem mindennap lehet Szerdahelyen a kocsmákban látni s pislogni nap-­s éjhosszat egy meszely bor mel­lett; lehet látni hosszú szakál­lú dologkerülő fa­lusi ifjú urakat... s így aztán nem lehet csodálkozni, ha azon üres udvaron, melyből 10—12 ökör kijáro­­gatott hajdan, a korhely fiú vagy unoka idejében az utczáról besodort szemetet szállítja s kergeti a szél egyik szegletből a másikba. A napszámos osztály ha­sonlóan nem szeret dolgozni, s ha dolgozik is, nagy bért kíván, s ha ezt nem kapja meg, inkább koplal vagy koldusbotot vesz kezébe. A koldusok száma ná­lunk légió ... Fáj a lelkem, hogy ily szomorú képet adhatom a vidéknek, s kételkedve kérdem: lesz-e itt valaha jobblét?” Z. E. hajdani kollégám ezt a címet adta írásának: „Szomorú világ. Szűk termés. Gaz uzsorások. Csavar­gó falusi ifjú urak. Dologtalan nép.” „Aranykorbeli” újságból idéztem és lám, nem is olyan nagyon 104 éves ez az évszázados újságcikk. És lám, arról az ifjúságról, amelyet igazán nem mi „ne­veltünk”, sőt, ők „nevelték” később nagyapáinkat­­apáinkat, aztán még a „napszámos osztályról” (nyil­ván földbirtokos volt a haragos öregúr) csaknem ugyanazt mondja, amit levélíró kortársam. Nem tudom kit hányszor riasztottak fel koldusok ebéd utáni álmából? Engem tegnap is, tegnapelőtt is, csaknem mindennap. Igaz, koldusbot nem volt a ke­zükben. Beszélgethetnénk még a „szűk termésről”, a „gaz uzsorásokról”. Még a „szomorú világ”-ról is, amely nyilván száznégy évvel ezelőtt sem volt éppen min­denkinek ennyire szomorú. S hogy lesz-e valaha is „jobblét”? Azt sem éppen ma írták, hogy „Ember küzdj és bízva bízzál!” 0, EZ AZ ŐSZI NAPOCSKA! Hol lehetne jobban élvezni, mint a Duna-parton. A nagymamák kedvükre pi­hennek a padon, süttetik fázó csontjaikat, az unoka biztonságban játszhat a mell­véd mellett, amely megóvja, hogy a vízbe bukjon. Csak arra kell ügyelni, hogy a gyerek föl ne másszon rá. Holnap talán már vad kősava nyargal itt, s eső vagy havaseső paskolja a padot és a korlátot. Addig csak üljél, nagymama, játsszál kis unoka.

Next