Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)
1971-01-14 / 12. szám
14. olđfil P ftfe-Verti' “Pé JL, :I ÖRDÖG VIGYE A GYENGÉT! (8) A pecsenyeképű svéd most kezd úszni, háromszáznál nekilódul, már ott van Fassnacht mellett, húsz méter közelharc, stílustanulmány, a svéd gumimozgása és a nyugatnémet zötyögése. Aztán vijjog a svéd tábor diadalordítása, héja, héja, Larsson otthagyja Fassnachtot, egyedül repül, az utolsó hossz az övé, szólóteljesítmény ez már ... illetve ... Újabb fordulat, újabb szenzáció. Fassnacht erőtartalékra bukkant valahol a mélyben, rakétát gyújt, bukdácsol, de közeleg ... közeleg ... utoléri? ... utoléri? . .. Nem éri utol. Gunnar Larsson 4:02.6 világcsúccsal győz, Hans Fassnacht 4:03-mal második. A lelátón egy golyótestű amerikai törölgeti magáról a verítéket. Tüske hajáról szállnak a cseppek. Ez Don Gambril a Kalifornia Egyetem edzője. Voltaképpen ő állította színpadra ezt az egész középfajú drámát, a svéd és nyugatnémet úszósport világvetélkedőjét. Larsson is, Fassnacht is az ő tanítványa, ott róják hosszaikat a Long Beach-i uszodában. Menj Nyugatra, fiam. Különös, modern aranyláz szemtanúja a sportvilág. Ezúttal nem cserzettképű, övigszakáll bányászok kelnek át a Sziklás Hegységen, hogy aranyat találjanak Kaliforniában, hanem tejfelesképű európai gyerekemberek szagolnak a szélbe, s hagyják ott a szülői házat némely olimpiai nemesfém, világcsúcs kedvéért. Nyugat-Európa úszósportja Amerikában próbál magára találni. A népvándorlás tömeges méreteket ölt. És hogy Kalifornia valóban tartogat aranyat Európa számára, az leolvasható a világranglistákról. Az 1969. évi férfiranglisták 120 helyén 55 amerikai úszó nevét találjuk. És 17 olyan európai versenyzőét, aki Amerikában vált világnagysággá. A mai nyugat-európai torpedóemberek pályafutásának fordulópontján elcsépelt slágerszövegként bukkan fel ugyanaz a refrén: „Aztán átmentem Amerikába...” Hans Fassnacht 4:18.1-et úszott a mexikói olimpiai 400-as döntőjében. Ezzel a nyolcadik helyen végzett. 1968- ban 16:46.7 volt az egyéni csúcsa 1500 méteren. Aztán átment Amerikába . .. 69-ben 4:04-es világcsúcsot úszott 400- on és 16:32.2-re javult 1500-on. 1970- ben 4:03-mal szerzett ezüstöt és 16:19.9- cel aranyat Barcelonában. Gunnar Larsson nevét még az 1968. évi világranglistán is hiába keressük. 1969-ben igen közepes 4:11.8-cal iratkozott fel 400 gyorson, és alig jobb 1:58.2-vel 200-on. Aztán átment Amerikába ... Barcelonában 4:02.6-os világrekordot úszott 400 gyorson és 1:55.7- et 200 méteren. Santiago Esteva 2:13.4-gyel szerepel a 200 hát 1969. évi világranglistáján. 100-on nem található, pedig ide még 1:01.2-vel is fel lehetett kerülni. Aztán átment Amerikába... 1970-ben 2:09.4- et úszott 200 háton és pokoli 58.9-cel szerzett ezüstöt Roland Matthes mögött 100 háton. Jó, de miért? Az öreg kontinens mindig büszke volt magas kultúrájára, differenciált gondolkodására. Miért kell hát szégyenkeznie a medencék partján? Mi az, amit Amerika tud és Európa nem tud az úszásról? Ron Jacks, a Brit Nemzetközösségi Játékok 110 yardos pillangóúszásának bajnoka négy esztendeje dolgozik az Indiana Egyetemen, James Counsilman p professzori keze alatt. Ismeri a válaszokat. — Nagyobb a versengés, talán ennyi az egész. Amerikában 500 000 igazolt úszó indul rendszeresen a különböző versenyeken. A legnagyobb edzők negyven-ötvenes élgárdával dolgoznak. A jelentkezők sorban állnak a küszöbön, fél életüket odaadnák, hogy bekerüljenek a csapatba, de ott természetesen csak a legjobbaknak van helyük. Más országokban jó, ha egy-egy klaszszis úszó felbukkan. Ezt persze dédelgetik, minden szavát lesik, a széltől is óvják. Egyáltalán nem meglepő, ha a fejébe száll a dicsőség. Amerikában ez lehetetlenség. Senki sem lehet sztár, ha körülötte még harminc-negyven ugyanolyan klasszis nyüzsög. Itt az edző a legfontosabb személy. Az ő szava szentírás, mert mindenki tudja róla, hogy jót akar, és egészen magas szinten érti a dolgát. De itt a legilletékesebb is. Persze ezúttal okosabb zsebrevágni a blokkot ,meg a ceruzát, mert Hans Fassnacht szívből utálja az újságírókat. Miben áll hát az amerikaiak varázslata? — Én sosem tudtam volna elérni ezeket az eredményeket, ha otthon maradok. Az NSZK-ban egyszerűen túl hideg van ahhoz, hogy világklasszissá fejlődhessenek az úszók. Kaliforniában 40 fokos meleghez szoktam. Azzal az első pillanatban tisztában voltam, hogy nehéz dolgom lesz. Valóban, nehéz is volt, de megérte. Ha az embernek célja van, akkor mindegy, hogy mennyire fáj. Hogyan edzenek Don Gambrilnél? — Nagyon keményen. Don számomra a világ legjobb edzője. Nem fölényeskedik, de nem is barátkozik túl-ságosan. Néhány csendes mondattal közli, mit kíván, ebből mindenki érthet. Nem babrál sokat a technikával, viszont olyan előre hozza az embert, hogy egyszerűen muszáj jól menni. A nagy versenyek előtt úszást reggelizünk és úszást ebédelünk. Van, hogy 15x400 métert kell időre úsznunk 10 másodperces szünetekkel. Máskor meg 6x1500 van műsoron. Ez úgy megy, hogy az elsőt könnyen kell úszni, mondjuk 18:30-ra. Aztán minden következőt valamivel erősebben, az utolsót pedig teljes iramban, 16:50-re. (Folytatjuk) Hamarosan megpillantotta a géppuskát. Két árnyék ugrott föl, amikor meghallották, hogy jön, és gúnyos nevetéssel eltűntek az éjszakában, mielőtt elérhette volna őket. Elkésett. Lépteik nesze elhalt, ahogy otthagyták neki üresen a homokzsákmellvédet, az üvegkemény, mozdulatlan holdfényben. Yassarian szomorúan nézett körül. Hurrogó nevetés hallatszott megint, jó messziről. Egy ág reccsent a közelben. Yassarian a diadalmámor hideg izgalmában térdre vetette magát és célzott. A homokzsákmellvéd másik oldaláról óvatos levélzörgést hallott, és leadott két lövést arrafelé. Valaki visszajött rá, és ő felismerte a lövést — Dunbar? — szólította. — Yassarian? A két férfi elhagyta rejtekhelyét és leeresztett fegyverrel, fásult kiábrándulással indultak egymás felé, hogy a tisztáson találkozzanak. Mindketten enyhén borzongtak a fagyos levegőben, és nehezen lélegzetetek a meredek lejtőn való felfutástól. — A kurvák — mondta Yassarian. — Megléptek. — Tíz évet raboltak el az életemből — kiáltott fel Dunbar. — Első gondolatom az volt, hogy az a kurvapecér Milo bombáz megint bennünket. Életemben nem féltem így. Bár tudnám, kik voltak ezek a kurvák. — Az egyik Knight őrmester volt. — Gyerünk, öljük meg. — Dunbar fogai vacogtak. — Nincs joga így megijeszteni bennünket. Yassarian már nem akart megölni senkit. — Segítsünk előbb Natelyn. Azt hiszem, jól elbántam vele ott a domb aljában. De Naitelynak nyoma sem volt az ösvény mentén, bár Yassarian felismerte a tetthelyet a vérfoltos kövekről. Nately a sátrában sem volt, és nem is érték utol csak másnap reggel, amikor kórházba vonultak, miután rájöttek, hogy Nately még aznap éjjel kórházba vonult a törött orrával. Nately szikrázott rémült csodálkozásában, amikor Cramer nővér mögött papucsban meg köpenyben becsoszogtak, és kijelölték nekik az ágyakat. Nately orra helyén holmi dagadt roncs éktelenkedett, mindkét szeme alatt lila monokli. Szégyenlős zavarában kérgén pirongott, és folyton azt mondogatta, hogy igazán sajnálja, amikor Yossarian átment az ágyához mentegetőzni, amiért leütötte. Yossarian rettenetesen érezte magát, ránézni se bírt Nately szétroncsolt ábrázatára, bár a látvány olyan nevetséges volt, hogy alig tudta megállni röhögés nélkül. Dunbar utálkozva figyelte érzelmeskedésüket, és mindhárman megkönnyebbültek, amikor Édenkórász Joe viharzott be bonyolult fényképezőgépével, meg világgá kürtött vakbél tünetével, hogy Yossarian közelében legyen, és lefényképezze, ha Yossarian Ducket nővér szoknyája alatt turkál. Akárcsak Yassarian, hamarosan ő is csalódott reményeiben. Ducket nővér elhatározta, hogy férjhez megy egy orvoshoz — bármelyik orvoshoz, mert azok mind jól megtalálják számításukat az életben —, és nem akart semmit kockáztatni annak a férfinak a közelében, aki egy napon majd a férje lesz. Éhenkórász Joe mérges volt és vigasztalan, ám egyszer csak — csodák csodája! — barna kordbársony fürdőköpenyben a lelkészt vezették be, aki úgy tündökölt a mérhetetlen és eltitkolhatatlan önelégültség sugárzó vigyorától, mint valami törpe világítótorony. A lelkész szívpanasszal lépett be a kórházba, amelyről az orvosok azt hitték, hogy a hasában levő gázoktól van, meg előrehaladott Wisconnsin-sömörrel. — Mi a nyavalya az a Wisconsin-sömör? — kérdezte Yossarian. — Ezt szeretnék tudni az orvosok is! — vágta ki a lelkész büszkén, és felkacagott. Senki sem látta még ilyen jókedvűnek, ilyen boldognak. — Ilyesmi, hogy Wisconsin-sömör, nincs is. Nem értik? Hazudtam. Lepaktáltam az orvosokkal. Megígértem nekik, hogy tudatom velük, mikor múlik el a Wisconsin-sömöröm, ha ők nem próbálják meggyógyítani. Soha eddig nem hazudtam. Hát nem csodálatos? A lelkész bűnt követett el, és jó volt. A józan ész azt mondta neki, hogy hazudozni, meg a szolgálat alól kivonni magát, az bűn. Másfelől mindenki tudja, hogy a bűn gonosz dolog, s gonosz dologból semmi jó nem származik. Igen ám, csakhogy nagyon jól érezte most magát, határozottan remekül. Tehát ami mindebbőllogikusan következik, hogy hazudozni, meg kivonni magát a szolgálat alól, az nem lehet bűn. Az isteni intuíció eme pillanatában a lelkész mesterien megtanulta a védekező érvelés célszerű technikáját, és felfedezése széles jókedvre derítette. Csodálatos volt. Rájött, hogy szinte bukfenc nélkül lehet beállítani a bűnt erénynek, a rágalmat igazságnak, a tehetetlenséget önmegtartóztatásnak, a pökhendiséget alázatnak, a kizsákmányolást emberségnek, a tolvajlást becsületnek, a gyalázatot bölcsességnek, az erőszakot hazaszeretetnek, a kegyetlenkedést igazságszolgáltatásnak. Bárki megteheti: nem kell hozzá nagy ész. Csak jellemtelenség. A lelkész buzgó sietséggel trillázta el az ortodox erkölcstelenségek egész skáláját, míg Nately teljesen felajzva ült az ágyában, mint a barátok tébolyult kompániájának afféle centruma. Ez a szerep hízelgő és dühítő volt egyben, tudta, hogy hamarosan megjelenik valami szigorú tiszt, és mindnyájukat kihajítja innen, mint valami részeg bagázst. De senki sem zavarta meg őket. Este az egész banda vidáman kivonult, hogy megnézzen egy tetves, színes, szélesvásznú hollywoodi monstre-filmet, és amikor az egész banda vidáman visszatért a tetves, színes, szélesvásznú hollywoodi monstre-filmről, a katona fehérben már ott volt, mire Dunbar felsikoltott és összeomlott. — Visszajött! — sikoltotta Dunbar. — Visszajött! Visszajött! Yassarian lépés közben dermedt meg: megbénította Dunbar éles, túlvilági sikolya, meg a katona fehérben ismerős, morbid, fehérlő képe, tetőtől talpig gézbe és gipszbe pólyáivá. Yassarian torkából különös, remegő, önkéntelen zörej bugyogott föl. — Visszajött! — sikoltotta megint Dunbar. — Visszajött! — ismételte delíriumos lázában, gépies rettegéssel az egyik beteg. A kórterem tüstént bolondokházává változott. Beteg és sebesült emberek tömege kezdett el zavarosan szónokolni, futkosni és ugrálni a teremben összevissza, mintha tűz ütött volna ki az épületben. Egy féllábú és fél mankós beteg sebesen szökdécselt előre-hátra, és kiabált: — Mi van? Mi van? Tűz van? Tűz van? — Visszajött! — kiabált rá valaki. (Folytatjuk) (148) MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1971. jan. 14. Stuart Mária LORD MAR Mária leszállt a lováról és szó nélkül lépdelt lord Mar oldalán. — Hogy van a fiam? — kérdezte végre. — Jól van Madame, — nyugtatta meg a lord. A kastélyba érve Mária furcsa zajt hallott, az ablakhoz ment és látta, hogy felvonják a kapuhidat. Azt is látta, hogy az őrök fegyvert fogtak. Mária dühösen a lordhoz fordult: — Mit jelentsen ez? Mar tekintetében megvetés volt, de megőrizte tiszteletteljes magatartását a királynő iránt. Madame — válaszolta —, esküt tettem, hogy megvédem a gondnokságomra bízott kis herceg életét. Feltételezem, hogy felséged a hercegért jött, és ha Madame követelné tőlem, nem tehetnék eleget kívánságának. t Mária nem hitt a fülének és szinte dadogva mondta: — Hogyan érti ezt lordságod? — Hozzánk is eljutott a hír, hogy felséged nőül megy Bothwellhez, és fogadalmam tiltja, hogy Skótország jövendő királyát kiszolgáltassam annak az embernek. — Tudatában van, hogy mit beszél? Tudja-e, hogy felségsértés miatt börtönbe vethetem? — ordította Mária. A lord Mária szemébe nézett: — Madame, ezt nem teszi meg, hacsak szenvedélye nem altatta el anyai ösztöneit. Felséged tudja, hogy szeretetem irányítja minden cselekvésemet, és a trónörökösnek nem Bothwell mellett van a helye. Feltételezem, hogy felséged ezt helyesli. Mária elpirult és lehajtotta a fejét.