Magyar Szó, 1972. július (29. évfolyam, 179-193. szám)

1972-07-07 / 185. szám

Péntek, 1972. július 7. Szép eredmények a közoktatás, a művelődés és a testnevelés tovább­fejlesztésében Az adai községi képviselő-testület üléséről A napokban az adai községi képviselő-testület PRO­KOP Lajos elnökletével megtartott ülésén a közoktatás, a művelődés és a testnevelés továbbfejlesztésében el­ért eredményeket elemezte. NAGY Frigyes bevezető­jében hangsúlyozta, hogy az utóbbi években a község kü­lönösen nagy gondot­ fordí­tott az iskolahálózat korsze­rűsítésére, bővítésére. A Cseh Károly Általános Is­kola felépítésén és a Novak Radonné Iskola bővítésén kívül tavaly a Petar Drap­­šin Gépészeti Iskolaközpont­ban hat új tanterem és is­kolaműhely épült. Az 1 700 000 dináros befektetés­sel megoldódott a tanterem­­hiány, és a tanulók gyakor­lati oktatása is zökkenőmen­tesen folyhat. A Macedónia városrészen megkezdett kor­szerű óvoda építése ez év szeptemberére befejeződik. A kiadásokat (115 000 dinárt) az újvidéki Gazdasági Bank­tól kapott kölcsönből és a gyermekvédelmi alapból fe­dezik. Az oktatás minőségének javítása az elkövetkező idő­szakban további beruházá­sokat követel. A terv sze­rint a Cseh Károly Általá­nos Iskolában 2 200 000 diná­ros beruházással tornaterem épül. Erre a célra a helyi járulékból 450 000, a gyer­mekvédelmi alapból 400 000 dinárt fordítanak, a többi kiadást pedig az újvidéki Gazdasági Banktól kapott kölcsönből fedezik. Ezenkí­vül a meglevő óvodák bőví­tésére, rendbe hozására 850 ezer dinárt, a Novak Rado­nné Általános Iskolában és a Petar Drapšin Iskolaközpont­ban mintegy 1 500 000 diná­ros beruházással szennyvíz­levezető csatornahálózat ki­építését irányozták elő. Er­re feltétlenül szükség van, mert a megfelelő szennyvíz­levezető csatornahálózat hi­ánya miatt a fertőzés veszé­lye állandóan fennáll. Az építkezésre kapott kölcsön visszafizetését a község sza­vatolja. Az ülésen megállapították, hogy az óvodákban és az ál­talános iskolákban az elő­adói káder megfelelő, és a tanulók minőségi oktatásban részesülnek. A község egyet­len középiskolája, a Petar Drapšin Gépészeti Iskolaköz­pont azonban már évek óta tanerőhiánnyal küzd. A szak­tantárgyakra nehéz megfe­lelő szakembert találni, és így az oktatás sem lehet zökkenőmentes. Különösen nagy szükség van gépész­­mérnökökre. Egy korábbi határozat ér­telmében ez a középiskola nemrég szakosította tevé­kenységét, és csak meghatá­rozott szakmákra vesz fel ipari tanulókat. Több kis­iparos felszólalásában kifo­gásolta, hogy az iskola nem nyithat vegyes tagozatot, és emiatt a szobafestő, aszta­los,­ autófestő, cipész stb. szakmákat nem tanulhatják a fiatalok. Valamelyik vidé­ki szakmunkásképző iskolá­ban kellene folytatniuk ta­nulmányaikat, erre viszont nem mindenkinek van anya­gi lehetősége. Az ülésen el­határozták, hogy erre a problémára még az új iskola­év kezdete előtt a környező községekkel közösen próbál­nak megoldást találni. A kommuna művelődési életéről szólva megállapí­tották, hogy a kultúrintéz­mények szerteágazóbb tevé­kenységet folytatnak és a rendezvények színvonala is megfelelő. A műkedvelés az utóbbi időben némileg háttérbe szorult, de több jól képzett szakember to­borzásával ez a munkafor­ma is bebizonyíthatja létjo­gosultságát. * A község művelődési éle­tének legjelentősebb eredmé­nye a Szarvas Gábor Nyelv­művelő Napok megszervezé­se. Erre a község határain kívül is jelentős kulturális rendezvényre ez év októbe­rében ismét sor kerül. A terv szerint jövőre megszer­vezik a Novak Radojné Kép­zőművészeti Napokat is. Az ülésen igen sok szó esett a népkönyvtár munká­járól. A jelentésben mint hiányosságot említették meg, hogy a népkönyvtár fokoza­tosan iskolai könyvtárrá alakul, és a kapcsolat az idősebb korosztállyal nem ki­elégítő. Az adatok például azt bizonyítják, hogy tavaly több mint 20 000 diák, és mindössze 1150 felnőtt ol­vasó volt. A felszólalók vé­leménye szerint a népkönyv­tár munkáját mégsem lehet elmarasztalni, mert szerte­ágazó tevékenységet folytat, és nagy erőfeszítéseket tesz a könyv népszerűsítéséért, megszerettetéséért. Új, főleg felnőtt tagok toborzására, a könyvállomány bővítésé­re, szakkönyvek vásárlására azonban feltétlenül szükség van. A kommuna sportegyesü­letei is figyelemre méltó eredményeket érnek el az utóbbi időben. Legmagasabb versenyfokozatban, a máso­dik szövetségi ligában sze­replő kézilabdázók az idén is bebizonyították, hogy köz­társaságunk legjobbjai kö­zé tartoznak. A felfiatalított AFK labdarúgó­klub az észak-bácskai labdarúgó liga élcsoportjában, a moholi Bačka labdarúgói pedig a zentai ligában az első he­lyen. A Potisje női kézilabdacsapata a vajdasá­gi ligában versenyez, és az idei bajnokságot a második helyen fejezte be. A fiatal tehetségek felkutatásában, a testnevelés továbbfejlesz­tésében különösen szép ered­ményeket ért el a moholi Partizán Testedző Egyesület. A kosárlabda, a birkózó és a szertorna szakosztály na­gyon népszerű, és az edzé­seken sok fiatal vesz részt. Az ülés résztvevőinek véle­ménye szerint az elkövetke­ző időszakban még nagyobb gondot kell fordítani a tö­megesítésre és a munkás-­­ sportjátékok megszervezésé- I re. I K-I I ­ Kanizsai fiatalok a bezdáni munkavállaláson Az Ifjúsági Szövetség bezdáni községi választmá­nyának meghívására a múlt héten a kanizsai fia­talok egy csoportja látoga­tott e Duna -parti városba. Munkavállaláson vettek részt, segítettek az ottani fiataloknak a csatorna épí­tésében. V. K. M. T­ SMTK­ NE­C A probléma csak részben oldódott meg A felsőhegyi gyerekeknek csak 60 százaléka járhat óvodába Felsőhegyen a tavaly májusban elkészült új óvo­daépülettel az iskoláskor előtti gyerekek nevelésének problémája csak részben oldódott meg. Az óvoda két tagozata ugyanis maximálisan 60 gyereket fogadhat be. A szükségletek azonban ennél jóval nagyobbak. A nemrég végzett elemzésből kitűnik, hogy a falu köz­ponti iskolájának első osztályaiba kerülő gyerekeknek csak mindössze 60 százaléka járhat óvodába. A helyi közösséghez tartozó tanyaközpontjában, Szerbiskolán, Bogarason, Oromparton és Adahatáron nincs óvoda. Ezeken a településeken élő kicsinyek felkészítése az iskolára tehát még a felsőhegyieknél is körülménye­sebb. A felsőhegyi óvoda mun­kájáról szóló jelentés megál­lapítja azt is, hogy a tansze­reknek csak legfeljebb 25 százaléka felel meg az elő­irányzott szabványnak. Meg­oldatlan a gyerekek étkezése is. Helyiséghiány miatt ugyanis az óvodások és az is­kolások uzsonnát nem kap­hatnak. Ennek a problémá­nak a rendezésekor a bogara­si tanulókról sem szabad megfeledkezni. A tornyosi óvoda a 2. szá­mú régi iskolaépület egyik tantermében dolgozik. Az óvoda munkatermének felsze­relése korszerű, öltözője és mellékhelyisége azonban hiá­nyos. Az épületben nincs víz­vezeték. Mivel az intézmény csak 36 gyereket vehet fel, igen sok csöppség nevelése a szülőkre hárul. A Burány-sori óvodaépü­let még a tornyosinál is rosz­szabb állapotban van. Az óvo­dát egy régi lakóház átalakí­tása után az 1958/59-es tanév kezdetén nyitották meg. Bú­torzata régi, elavult. A napokban a zentai kom­muna óvodáinak helyzetével a községi képviselő-testület mindkét tanácsa is behatóan foglalkozott. A képviselők határozatukban leszögezték, hogy a rendelkezésre álló eszközöket az iskolásker est­­i intézmény befogadóképes­ségének a bővítésére kell for­dítani. Kimondták azt is, hogy a Snežana Gyermek­kertnek, a felsőhegyi és a tornyosi óvodának a szabad­kai Pedagógiai Intézettel még az eddigieknél is szoro­sabb kapcsolatot kell kiépíte­ni. A képviselők a községi gyermekvédelmi és szociális­­egészségügyi alap igazgató bizottságának azt javasol­ták, hogy a III. helyi közös­ség területén levő óvoda konyhájából az uzsonna szál­lítására megfelelő járművet vegyen. Ss-6 A 36. velencei Biennale Elhagyva a Santa Lucia vasútállomást, ismerősiként üdvözöltem a Canal Gran­­det. Egy pillanatra elbűvölt a látvány: ringó gondolák, csipkés paloták, a csatornát átívelő híd, amelyen nagy felirat hívta fel a figyelmet a 36. Biennalére. Indulnék is egyenesen oda, hiszen utam célja éppen ez, mégis első dolgom, hogy szobát keres­sek. A Hotel Budapestben si­kerül egy pici szobát kap­nom. A szállodától a Szent Márk tér alig néhány lépés­re van. Csomagjaim elhelye­zése után fáradságot nem is­merve sietek a napfényben fürdő térre, mely újra meg újra elkápráztat pompás szí­neivel. A velenceiek mintha itt fogadnák vendégeiket úgy tele van a tér turisták­kal. Kattognak a fényképező­gépek, berregnek a filmka­merák. Mindenki meg akar­ja örökíteni a sok kincset, melyet évszázadokon keresz­tül itt halmoztak fel a város lakói. Legtöbben a Szent Márk - templomot veszik lencsevégre. Valóban, ez a legcsodálatosabb építmény, de meg kell örökíteni a Do­­ge-palotát, az óratornyot, a nagyon szép ritmusú árkád­sorokat, a Sóhajok Hídját és a többi műemléket is, bár ez igen nehéz, mert Velen­cében szinte minden épület műemlék. A legtöbb ház gó­tikus vagy reneszánsz. Mo­dern épületek nincsenek, Ve­lencében, mintha megállt vol­na az idő. Nagyon jó érzés, hogy sehol egy autó, de még kerékpárral sem találkozha­tunk. Este térzene teszi felejthe­tetlenné a velencei tartózko­dást. Verdi, Vivaldi, Albino­ni, Csajkovszkij a műsoron. Mielőtt a Biennale anya­gát megnéznénk, ajánlatos a város központjában a Museo Correr épületében a XX. szá­zad festészete (1900—1945-ig) című kiállítást is megtekinte­ni, mely a legjelentősebb mű­vészek egy-egy művét mutat­ja be. Csak néhány nevet említek: Beckmann, Boccio­­ni, Braque, Carrá, Chagall, De Chirico, Dufy, Max Ernst, Kanfisky, Klee, Ma­tisse, Miro, Modigliani, Mo­holy, Nagy László, Mondri­an, Rouault stb. Nagyon fontos továbbá át­nézni a Guggenheim - mú­zeum anyagát is, mert az utolsó évtizedek legmoder­nebb alkotásaival ismerked­hetünk meg, és mindez na­gyon jó bevezető a Bienna­­l­­éhoz. Végre a Giardini Pubbli­­ciánál vagyok és beléphetek a Biennale területére. Szép árnyas parkban helyezked­nek el, a különböző nemze­tek pavilonjai. A Biennale 1895-ben létesült azzal a cél­lal, hogy a világ legújabb képzőművészeti törekvései­nek nemzetközi szemléje le­gyen. Jelentősége a­ mai na­pig sem csökkent, hisz itt mérhetők le a legfrisebb mű­vészeti törekvések. A 36. Biennále a már is­mert áramlatok mellett ho­zott újdonságot, meglepetést is. Ilyen újdonság a videó­­rendszerű televízióadás. Egy sítét terem négy sarkában elhelyezett televíziós készülé­ken kül­öböző kísérleti fil­meket láthatunk, amelyek a képzőművészethez állnak közelebb, mint a filmművé­szethez. Ezeknek a kísérleti filmeknek a témája az em­ber és az anyag viszonya, s felerősített természeti han­gok szolgálnak aláfestésül. Ezek a filmek cselekmény nélküliek, és a nézőtől nagy türelmet és jó idegeket kí­vánnak. Különös újításnak számíta­nak a fényképszerű alkotá­sok, melyeket „szuper-realiz­musnak is nevezhetnénk. Ilyen alkotások láthatók a német pavilonban, ahol Ger­hard Richter, századunk is­mert személyiségeinek fény­képszerű portréit állította ki. Ecsettel, vonalzóval, olajfes­tékkel készültek ezek a ké­pek fehér-fekete színnel, vá­szonra. Fényképekre emlé­keztető megoldásokat látha­tunk a holland Jan Dibbets­­től. A sok-sok pavilon közül a legfigyelemreméltóbbak az olasz, a japán, a spanyol, a belga és a lengyel pavilo­nok. Magyarország képzőmű­vészetét Domanovszky Endre festő és Kis Nagy András szobrász képviselik. A jugo­­szlávok közül a 36. Bienná­­lén Dušan Otašević belgrádi, Vjenceslav Richter zágrábi és a Párizsban élő belgrádi Vladimir Veličković, művé­szek szerepelnek. Míg a Biennale festészeti anyaga változatos képet mutat addig a szobrászatban főleg az absztrakt törekvések domi­ná­lnaik. Külön figyelmet érdemel a Galleria d’Arte Moderna, mely a Pesaro-palotában van, s itt látható a Biennale grafikai anyaga, 46 nemzet grafikusai mutatják be a kü­lönböző technikával készült munkákat. Végezetül még csak annyit, hogy a Biennale legfőbb hi­vatását abban kell látnunk, hogy fórumot bizotsít a kü­lönböző művészeti törekvé­sek, ötletek számára, mert a fejlődést csakis a leg­különfé­lébb kifejezési módok kérésé­re és állandó versenye biz­tosíthatja. Hogy a kiállított művekből mi marad meg az utókor számára, azt majd az idő rostája dönti el. BENES József Rejtélyes tüzeset Felsőhegyen Leégett Novák Júlia házának a tetőszerkezete Szombaton este 9 óra táj­ban Felsőhegyen kigyulladt NOVÁK Júlia háza. A helyszínre érkező zentai tűzoltók és a lakosság per­cek alatt elfojtotta a lán­gokat, és megakadályozta a tűz átterjedését a közelben levő nádfedeles épületre. A leégett ház is náddal volt befedve. A tűz okát nem sikerült kideríteni, s ez a faluban különféle találga­tásokra ad okot. A kár mintegy 9000 di-­­nár. - b-h Új iskola épül Adorjánon? A tűzoltólaktanyában ta­nultak az elsősök Az adorjáni négyosztá­lyos általános iskola tanu­lói valóban lehetetlen kö­rülmények között fejezték be az elmúlt iskolaévet. Ta­vaszig két épületben tanul­tak a gyerekek, de a nyári vakáció előtt a helyi kö­zösség kénytelen volt le­bontatni az egyiket. Mind­két épület talán még a szá­zadforduló előtt került te­tő alá, s azóta vajmi keve­set tataroztak. Olyannyira tönkrement, hogy az egész­ségügyi felügyelő és az épí­tészeti ellenőr is néhány­szor betiltotta használatát. Tavasszal is fennállt a ve­szély, hogy összedől és ka­tasztrófát idéz elő. Ezért az emberek önkéntes mun­kával lebontották. Több mint 200 órát dolgoztak. Az innen kiszorult osztá­lyok egyike — az első osz­tály — a helyi önkéntes tűzoltó testület laktanyájá­ba költözött és ott is fejez­te be a tanévet. Időközben a helyi közösség a Tarto­mányi Iskolafenntartó Kö­zösségtől ígéretet kapott, hogy egymillió dinárt letét­be helyez az új iskolaépü­let mielőbbi megépítésére. A törvények szerint azon­ban hat hónapig a bank­nál le kell kötni az össze­get, s csak ezután lehet be­ruházásra felhasználni. Ne­kik viszont már az új isko­laévben szükségük volna az épületre. Igaz, addig semmiképpen sem készül­het el, de a kanizsai építő vállalatban megígérték, hogy a pénz lekötési ide­jén saját forgóeszközüket is hajlandók befektetni. Eddig érnek az ígérgeté­sek. Nyilvánvaló azonban, hogy az egymillió dinárt túllépő beruházás megha­ladja az Ador járnak anya­gi képességeit, tehát min­denképpen a felsőbb fóru­mok segítségére van szük­ség, ha nem akarják, hogy szeptemberben az anyák az iskola tanterme helyett ismét a tűzoltó testület ko­mor épületébe vezessék a tudás birodalmába induló gyerekeiket. b­ h Egyházaskér: ünnepség a három felvonásban A napokban benépesedett a kis észak-bánáti falu Egyházaskér iskolája. Bú­csúzni jöttek össze a kisdiá­kok, a szülők. A búcsú mindig fájdalmas, mondják, de az óvodások és a kisdiákok bebizonyították, hogy vidáman, derűs mo­sollyal is lehet búcsúzni. A szabadban rövid szavalatok­kal, táncokkal és táncgya­kor­latokkal szórakoztatták a szép számban összegyűlt szü­lőket és vendégeket. Az alsó osztályok is nagy odaadással és szeretettel ad­ták elő a magyar népi tán­cokat, eredeti magyar népvi­seletben. Nagy sikert aratott a befejező szám, a „barack­­verseny” is. A kisdiákok és óvodások legjobbak munkáiból kiállí­tást rendeztek. A rajzok és kézimunkák, a füzetek és különböző gyűjtemények mind rendszeretetről és fej­lett szépérzékről tanúskod­tak. Az ünnepség csúcspontja a bizonyítványosztás volt. A negyedikesek a csókai iskolában folytatják tanulmá­nyaikat. A szülők és az egész falu­­lakossága nevében köszöne­tet mondott a műsorvezető TURI László tanító, és TURI Gyöngyi óvónő odaadó, fá­radságos munkájáért. A kis diákoknak és óvódásoknak is kellemes nyári vakációt kívánunk. HUSZÁR Gábor Mi lesz az oromparti gyerekekkel? Az oromparti gyerekek is­koláztatásának a kérdése mind összetettebb formában vetődik fel. A tanyacsopor­ton ugyanis nagyon kevés az iskolaköteles gyerek. A most végzett felmérés alapján az 1972/73-as iskolaévben csak mindössze 5 elsős, 1 másodi­kos, 2 harmadikos és 1 negye­dikes tanulója lesz Orompart­nak. Értesülésünk szerint a fel­sőhegyi Csokonai Mihály Ál­talános Iskola Igazgatósága azt javasolta a szülőknek, hogy gyermekeiket Zentán vagy Felsőhegyen helyezzék el A tanyacsoport iskolájá­nak a megszüntetésével ugyanis a gyerekeknek négy­öt kilométert kellene gyalo­golniuk. Ez télvíz idején szín­te lehetetlenség volna, mert Orompartnak kövesútja nincs. Ezzel a megoldással azonban a szülők zöme nem ért egyet. Úgy tartják, hogy a hét-nyolcéves gyerekek kel­lő szintű nevelés csak szü­lői felügyelettel valósítható meg. Hamarosan a bonyolult ügy rendezésével a községi képviselő-testület illetékes ta­nácsa is foglalkozik majd. Sm­ é 5. oldal

Next