Magyar Szó, 1973. április (30. évfolyam, 89-103. szám)
1973-04-02 / 90. szám
Hétfő, 1973. április 2. MAGYERSZÓ Mégis növekedett a földművescsaládok kötelezettsége A zentai községi képviselő-testület 1973. évi adópolitikájában abból indult ki, hogy a földművescsaládokat nem fogják nagyobb adóval terhelni, mint az elmúlt esztendőben. Sőt, a tartományi törvény alapján az idősebb és kis jövedelmű családoknak felmentést és könnyítést adnak. Így tett Ada és Zenta képviselőtestülete is, a költségvetés a takarékosság jegyében készült. Ez az álláspont azonban nem érvényesül az újvidéki földművesbiztosítottak egészségvédelmi alapjára vonatkozólag. A javaslat értelmében a földművesháztartások hozzájárulását a kataszteri tiszta jövedelem 15 százalékáról 20,5 százalékra növelik, ugyanakkor minden biztosított után az eddigi 100 dinár helyett 250 dinárt kell fizetni. A kötelezettségek ilyen nagy arányú növelésén kívül, az 1972. esztendőben élvezett jogok csökkentését is javasolják. A törlésre javasolják a 200 dináros kelengyepénz folyósítását, a temetkezési költségek fedezését, valamint az útiköltségek megtérítését és napidíjat. A javaslat szerint ezen felül még minden orvosi és laboratóriumi vizsgálatért, minden doboz vagy külön csomagolt gyógyszerért és minden orvosi beteglátogatásért a biztosítottnak 5 dinárt kell fizetnie. Mindezt azzal indokolják, hogy az alapnak az 1972. esztendőben 21 741 000 dinár vesztesége volt. A biztosítottak felteszik a kérdést, ki az, aki mindezt fedezni tudja. A választók és biztosítottak napokban tartott gyűlésein általános volt az elégedetlenség. Megállapították, hogy ez a helyzet elsősorban abból ered, hogy ez az érdekközösség nem teljesítette az alkotmányfüggelékben előírt feladatokat. A pénzeszközök elosztásába nincs beleszólásuk megteremtőiknek, minderről a központi szerv dönt. Ezért óriási aránytalanság keletkezett a pénz felhasználásában. A járulékot egyes területeken csak részben gyűjtötték be: Beocsinban csak 48,89 százalékban, Zsablyán 54,12, Kishegyesen 64,56 százalékban. Más területeken nagyon szép eredményt értek el: Becsén 92,31, Adán 93,31, Zentán pedig 100,49 százalékot. Az egész közösség területén azonban csak 74,89 százalékban fizették be a járulékot. Tehát a kivetett 82 837 000 dinár összegből csak 62 037 000 dinár folyt be. Ha az összeget 95 százalékban begyűjtötték volna, a biztosítottak veszteség nélkül zárták volna az évet. Megengedhetetlen különbségek mutatkoznak a pénzeszközök felhasználásában is. Bács területén egy biztosítottra 446,45 dinárt, Bácspalánkán 597,33 dinárt, Kishegyesen pedig 58,91 dinárt költöttek. Egy biztosítottra legkeserebb összeg Titel területén jutott, azaz 391,81 dinár, Zsablyán 426,66 dinár, Kikindán pedig 434,88 dinár. A közösség területén egy biztosítottra átlag 497,46 dinárt költöttek. Ez az összeg 1971-ben 361,26 dinár volt. A fenti adatokból világosan látható, hogy a felelőtlen pénzügykezelés milyen következményekkel jár. Ha az alkotmányfüggelékeket következetesen megvalósítják, vagyis a biztosítottak közvetlen hatást gyakorolnak jogaik érvényesítésére, kedvezőbb volna a helyzet. Gyors intézkedéseket igényel a község alapszabályzatának módosítására tett javaslatoknak az alkotmányfüggelékek szellemében való megvalósítása. A választók és biztosítottak gyűlésein hangsúlyozták, hogy mivel ez a kérdés általános társadalmi érdekű, alkalmazni kell a szolidaritás és egyenlőség elvét. Biztos azonban az is, hogy ezen alapelvek alkalmazásakor a kötelezettségek és jogok egyenlőségét nemcsak a törvényben és a közösség előírásaiban kell biztosítani, hanem a valóságban is. Az eddigi gyakorlat azonban nem ezt igazolja, egyelőre nem beszélhetünk egyenlőségről. A biztosítottak követelik tehát, hogy a közösség területén az alap eszközeinek megfizettetésére és felhasználására mércét kell megszabni. A javaslatok arra irányulnak, hogy a megfizettetés minimuma 90 százaléka legyen, az egy biztosítottra eső költség pedig a közösség területén elért átlag. A szolidaritás elve csak ott érvényesülhet, ahol ezeket a kritériumokat alkalmazzák. Ezen javaslatokról a vita még folyamatban van. Dr. SÜREGI Zoltán és Radovan BOJANOVIC A brigád megalakulásának 30. évfordulója alkalmából részleteket közlünk Djordje Vasiénak, a brigád útjáról szóló, rövidesen sajtó alá kerülő könyvéből. (3) Ezen az útjukon megtanulták, hogy a zabkenyér a kukoricakenyérnél is roszszabb, mély hóban, mínusz 20 fokon is lehet az állásokban hasalni, januárban is át lehet gázolni a folyókon és a patakokon, s mindemellett még tanulni, olvasni, írni is kell, miközben a meleg otthon, az édeszanyjuk, feleségük, gyermekük alakja jelenik meg gondolataikban. Annak ellenére, hogy a Szerémségben híre ment a tífusznak az éhezésnek, a hidegnek és az ádáz harcoknak, a tavasz meghozta Boszniába az önkéntes harcosok újabb áradatát. Most már voltak közöttük bácskaiak és bánátiak is. A JKP megújított vajdasági tartományi bizottsága óriási erőfeszítéseket tett, hogy lehetővé váljon a bánáti és a bácskai harcosok átkelése a Szerénységbe. Április elejéig a Szerémségben a népfelszabadító mozgalom erői egyről négy, Boszniában pedig háromról öt zászlóaljra növekedtek. Nem várakozhattak tovább a Legfelsőbb Parancsnokság rendeletére, ezért 1943. április 11-én Brdjaniban, egy a Majevica alatti kis falucskában, három zászlóaljból megalakították az I. Vajdasági brigádot. Alig kilenc nap múlva, egy önkéntes harcoscsoportnak a Szerénységből való átkelése után, megalakult a II. Vajdasági brigád is. Az I. Vajdasági brigád parancsnokságának az alábbiak voltak a tagjai: Marko Pericvi-Kamenjar, a brigád parancsnoka, Slobodan Bajic-Paja politikai biztos, Шја Bogdanovic-Cica parancsnokhelyettes, Luka Mrkšić-Miša politikaibiztos-helyettes, Voja Ilic törzskari főnök, dr. Dušan Savic- Deda szanitécparancsnok és Boško Jokic- Mile hadtápparancsnok. Az első zászlóalj parancsnokságába Djordje Bikicki-Rojnik zászlóaljparancsnok, Dusan Vuksanovic-Diogen politikai biztos, Sima Veskovic parancsnokhelyettes, Nikola Jovanovic politikaibiztos-helyettes és Olga Djuran egészségügyi előadó tartozott. A második zászlóalj parancsnokságát Stevan Bikác parancsnok, Blažo Radunovic politikai biztos, Vasa Slavnic parancsnok-helyettes és Déda Dimitrijevic politikaibiztos-helyettes alkotta. A harmadik zászlóalj parancsnokságába Živan Pericin parancsnok, Milan Stepanovic-Matroz politikai biztos, Jovan Matic parancsnok-helyettes, Bogdanka Budisavljevic szanitéc, Boško Mandic hadtápfelelős tartozott. A kísérő század parancsnoka Pera Kuzmanovic-Matasz, politikai biztosa pedig Vasa Veskovic volt. Ők voltak ebben a pillanatban a szerémségi zászlóaljak legjobb katonai és politikai vezetői. Mindannyian negyvenegyes harcosok. A harcosok és a párt által végzett állandó és szigorú ellenőrzésen mentek át, egyszerű harcosokból váltak vezetőkké. Sokan közülük már nagy elismerésben részesültek, és a nép egységeiket az ő nevükről ismerte. A brigád a következő fegyverekkel rendelkezett: 470 puska, 28 géppuska, 3 nehézgéppuska, 4 géppisztoly, 2 aknavető, 2 ágyú. A brigád a parancsnokságokkal együtt 568 harcost számlált. Megalakulása napján 160 párttag, 21 jelölt és körülbelül 200 SKOJ-tag volt soraikban. Valamenynyien arányosan voltak elosztva a zászlóaljakban és a századokban. Hároméves fennállása alatt Jugoszláviaszerte folytatott harcaik során az I. Vajdasági brigád harcosainak és parancsnokságának összetétele még inkább vajdasági, jugoszláv és munkásparaszt osztályjelleget öltött. 1943 tavaszától egyre több bácskai és bánáti érkezett a brigádba, úgyhogy 1943 végén már egy bánáti zászlóalj is alakult. Ugyanebben az időben alakult meg a Janošik nevű 80 tagú szlovák század is. 1944 végén a brigád a Bácskába kelt át, és a bácskai magyarokból megalakult a Petőfi-zászlóalj. A brigád tagjainak körülbelül 15 százaléka került ide Jugoszlávia más vidékeiről, azonkívül egy orosz század is tartott hozzá, amely a gyűjtő- és fogolytáborokból és az ellenséges hadseregből megszökött oroszokból alakult meg. Egy körkérdésből, amelyben 2768 brigádtag vett részt (a feltevések szerint körülbelül 5000 harcos küzdött a brigád zászlaja alatt) kiderül, hogy körüleelül 60 százalékuk ifjú és 15 százalékuk nő volt. Szociális összetételük szerint 66 százalékuk földműves, 27 százalékuk munkás és iparos. E körkérdésből az is kitudódik, hogy a háború alatt a brigád legénységének 37 százaléka elesett _ (Folytatjuk) __ Boráé Vasié: Az I. Vajdasági brigád nagy csatái A Belgrádi Egyetemen rendeződni kezd a helyzet A Szerb Kommunista Szövetség Központi Bizottságának szombati titkársági ülésén megállapították, hogy a Belgrádi Egyetem kommunistái jelentős akciót kezdtek az eszmei-politikai egység helyreállítására, a Kommunista Szövetséggel szemben álló eszmei-politikai irányzatok kiszorítására, a főiskolai oktatás megreformálására. Akciójuk hozzájárul a Kommunista Szövetség általános akcióképességének fokozásához. Az ülésein megállapították, eredménytelen maradt a jogi kar egyes tanárainak az a törekvése, hogy „kegyelmet eszközöljenek ki” Mihajlo Djuric nacionalista előadó számára. A péterréveiek egyszerűen szegfűgyárnak nevezik a péterrévei földművesszövetkezet kéthektáros üvegházát, ahol az egy méternél magasabb szárú gyönyörű szegfűket nevelik. Kezdetben igen sokan voltak olyanok, akik kifogásolták a kertészet létrehozását. Úgy vélték milliókat herdáltak el, léptennyomon hangoztatták a vajdasági földműves állítását, hogy virágot csak otthon, a kertben kell nevelni, kinn a szántóföldön minden virág taracknak számít. Nos, a péterrévei üvegház 38 főnyi munkaközössége bebizonyította, hogy a borúlátóknak, csúfolódóknak nincs igazuk. A másfél hektár virág tavaly 7 700 000 dinárt jövedelmezett, többet mint amennyit a szövetkezet 450 hektáros gazdasága más növények termesztésével elért. — Ha most egy 30 hektáros üvegházunk lenne, nagyobb jövedelmünk lenne, mint 20 000 hektáros földterületen — mondta Nikola Kalazic mérnök, a kertészet vezetője. Az idén február 20-ától március 10-éig 400 000 szál szegfűt adtak el. A péterrévei szegfűt meg lehet találni Újvidék, Belgrád, Zágráb, Zenta, Szabadka, Szarajevó és más városok virágüzleteiben. A virág 60 százalékát a zentai Genex- Flora révén értékesítik. Ötéves szerződésük van ezzel a céggel, és a kezdet azt mutatja, hogy később sem lesz semmi probléma. Az üvegházat angliai tapasztalatok alapján létesítették. Nikola Kalazic mérnök Tarján Endre technikussal, a kertészet munkavezetőjével néhány hónapot töltött a szigetországban és tapasztalataikat most itt a bácskai rónán igyekeznek hasznosítani. Az üvegházat és a kazánházat úgy építették, hogy jelentéktelen beruházással négy hektárra bővíthessék. A tervek szerint a szegfű mellett kerti vetemények termelését is bevezetik. Az üvegházban automata klímaberendezés biztosítja az állandó hőmérsékletet, a locsolóberendezés pedig mindig idejében látja el a növényeket nedvességgel. A péterrévei üvegház sok olyan embernek nyújtott munkalehetőséget, akik azelőtt idénymunkából éltek, de szép számban dolgoznak itt mezőgazdasági technikusok is, akik a mezőgazdasági szakközépiskola elvégzése után csak itt kaptak állást. Hamarosan néhány üzemmérnöke is lesz a szegfűkertészetnek, mert vannak, akik folytatják tanulmányaikat. A péterrévei szegfűkeztették hatásukat. Vajdaságban a válság legerőteljesebben a hatodik tartományi választmányi ülés után jutott kifejezésre, vagyis Tito elnök és a Végrehajtó Iroda levele után tartott ülésen. Akkor hiányzott a készség a pártálláspontok következetes végrehajtásához, sőt az álláspontok egy részét kiszorították, vagy egészen mellőzték. Különösképp azt, ami a részet eddig Angliából, Hollandiából és Belgiumból szerezte be a szükséges magvakat, de most igen kedvező üzleti kapcsolatok vannak kialakulóban a budapesti Rozmaring kertészettel. Mindent összevetve, megállapíthatjuk, hogy Péter révén virágzó jövedelemforrásnak bizonyult a virág. A ber- Hatéhöz épül Benkovcin Milka Planinc, a Horvát Kommunista Szövetség Központi Bizottságának elnöke tegnap alkalmi ünnepség keretében elhelyezte Benkovcin a leendő 400 vagonos hűtőház alapkövét. Az értékelések szerint a hűtőház fordulópontot jelent majd a vidék mezőgazdasági és élelmiszeripar termelésében, munkásosztály helyzetének javítására, az önigazgatás továbbfejlesztésére, a liberalizmusra, a Kommunista Szövetség politikájával öszszeférhetetlen opportunizmusra, a vezérkedésre, a frakciókra és a káderpolitika kisajátítására vonatkozott. A tartományi pártbizottság 52. ülésén megállapította, hogy a Vajdasági Kommunista Szövetségben uralkodó helyzet a Kommunista Szövetség elszigetelődésével fenyegetett. Ilyen körülmények között nem is kezdődhetett meg a 21. elnökségi ülés határozatainak megvalósítása. Nem mérték fel bíráló szemmel önmaguk gyakorlatát, a 21. ülés határozatait leszűkítették, és elsősorban a horvát nacionalizmusra vonatkoztatták, holott a határozatok félreérthetetlenül kimondták, hogy a köztársasági és tartományi pártbizottságoknak erélyes eszmei-politikai akciót kell indítaniuk a nacionalizmus és minden egyéb szocialistaellenes, tehát ellenséges erő ellen, főleg pedig a liberalizmus, a technokratizmus ellen, az önigazgatás, a munkásosztály szerepe érvényesítésének, a nemzetek és nemzetiségek testvériségének és egységének, valamint a Jugoszláv Kommunista Szövetség egységének érdekében. A jelentés megemlíti egyebek között, hogy abban az időben a liberalizmust és a technokratizmust teljesen elhanyagolták, s a párt tevékenységével kapcsolatban úgyszintén nem tettek említést a szerb nacionalizmus elleni akció szükségéről. A liberalizmust és a technokratizmust meg sem említették A VKSZ Tartományi Bizottsága mai ülésén felméri munkáját A Vajdasági Kommunista Kumiista Szövetségben érez Szövetség Tartományi Bizottsága ma felméri az 1971 decemberétől a mai napig terjedő munkáját. Az ülés elé készített jelentés kimondja, hogy egészen a levél megjelenéséig ez az időszak a Vajdasági Kommunista Szövetség kifejezett eszmei és akcióválságának periódusa volt. A gyökerek messze visszanyúlnak a múltba, és nemcsak a Vajdasági Kom Virágzó jövedelemforrás a virág A péterrévei virágkertészet példája 3. oldal