Magyar Szó, 1973. június (30. évfolyam, 148-160. szám)
1973-06-07 / 154. szám
12. oldal Anyanyelvükön tanulhatnak a külföldön dolgozó munkásaink • Szeptember 1-éig életbe lép az erről szóló társadalmi megállapodás Valószínűleg már a nyáron aláírják a köztársasági és tartományi végrehajtó tanácsok azt a társadalmi megállapodást, amellyel a külföldön dolgozó munkásaink és gyermekeik oktatását, illetve továbbképzését szabályozzák. Ennek a rendkívül fontos dokumentumnak — áll a több szövetségi és köztársasági intézmény tanácskozásán hozott határozatban — még szeptember 1. előtt életbe kell lépnie, hogy már az idén meg lehessen kezdeni külföldön dolgozó munkásaink és gyermekeik iskoláztatását. A statisztikai adatok szerint a külföldön munkát vállaló polgáraink közül 68 000 nem fejezte be az általános iskola első négy osztályát, 310 000 az általános iskolát, 133 000 pedig csak az általános iskolát fejezte be. Félmillió jugoszláv munkás és több tízezer gyerek igényli az anyanyelven történő oktatást. A tandíjat, a tanárok fizetését, a helyiség bérletét és más hasonló kiadásokat az illető ország fedezné, a munkásainktól behajtott iskolaadóból, ezenkívül hozzájárulna még a munkaadó és maga a munkás is. Megalakult a Vajdasági Zeneszerzők Egyesülete Újvidéken megtartották a Vajdasági Zeneszerzők Egyesületének alakuló közgyűlését. Az elnök Rudolf Bruči zeneszerző, a titkár pedig Pándi Oszkár zenekritikus lett. Az egyesület célja, hogy egybefogja a vajdasági zenealkotást, és szoros kapcsolatot teremtsen a tartomány minden nemzetének és nemzetiségének zeneszerzői között. Feladatai közé tartozik még a zenekultúra ápolása és népszerűsítése társadalmunkban. Megalakult a Fest 74 tanácsa A jövő évi belgrádi nemzetközi filmfesztivál, a Fest ’74 újonnan alakult tanácsa tegnap megtartott első ülésén Aleksandar Bakočevićot, a Köztársasági Végrehajtó Tanács alelnökét választották meg a tanács elnökévé. Alelnökök: Bogdan Bogđanović, a belgrádi Közművelődési Közösség elnöke és Vatroslav Mimica zágrábi filmrendező. A tegnap elfogadott szabályzat értelmében a következő Festet jövő év február 1-e és 9-e között rendezik meg. Újítás, hogy a programot ezután a fesztivál igazgatója és a műsortanács közösen fogja összeállítani, a végleges döntést pedig a fesztivál tanácsa hozza meg. Tegnap már meg is alakították a műsortanácsot. MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1973. június 7. Nagyobb támogatás a művelődési otthonoknak A Tartományi Művelődési Közösség Közgyűlésének értekezlete A tavalyi tevékenységről, az idei munkaprogramról és a pénzügyi tervről tárgyaltak tegnap a Tartományi Művelődési Közösség Közgyűlésének értekezletén. A vita azonban nem az eddigi munkáról és a küszöbönálló feladatokról bontakozott ki, hanem a mind ez ideig mellőzött művelődési otthonok problémájáról. A művelődési otthonok közösségének képviselője felhívta afigyelmet, milyen súlyos ezeknek az intézményeknek a helyzete, holott a falvakban a kultúra egyetlen hordozói. A tartományban mintegy 200 művelődési otthon van, legnagyobb részük közvetlenül a háború után épült, rendszerint nem megfelelő terv alapján. Sokat közülük be sem fejeztek teljesen, s azóta is úgy állnak, vagyonjogi helyzetük pedig még a mai napig sem rendeződött. A könyvtári munkától kezdve a műkedvelő színjátszásig szerteágazó tevékenységet folytatnak, de anyagi helyzetük olyan súlyossá vált, hogy az elhanyagolt állapotban levő, roszszul felszerelt művelődési otthonok tulajdonképpen a munka fékezőjévé váltak. A tartomány több mint tízmillió dinárt költ kulturális beruházásokra, és felszerelésre, de ezt szinte teljes egészében a csúcskultúra intézményeibe fekteti, amelyekből a falvak dolgozóinak nem sok hasznuk van. A fenti összegből tavaly a művelődési otthonok mindössze 80 000 dinárt kaptak, az idén pedig egyetlenegy dinárt sem terveznek a számukra. A párthatározatok értelmében a művelődési otthonok teljes támogatást várnak a Tartományi Művelődési Közösségtől, valamint a Tartományi Képviselőháztól. Két alibunáris képviselő a művelődésre szánt pénzeszközök újraelosztását javasolta. Ez azonban azt jelentené, hogy a munkaprogramot visszajuttatják a művelődési közösség különféle bizottságaihoz, hogy újat készítsenek, ami súlyos megrázkódtatásokkal, járna, ugyanakkor egyik bizottság sem tudna lényeges változtatásokat eszközölni. A művelődési otthonok ügyében folytatott csatát a Tartományi Képviselőházban kell megnyerni. Ehhez azonban legalább olyan egységesen kell fellépniük a képviselőknek, mint egyes tanügyi kérdések esetében. Az idei munkaprogramot és pénzügyi tervet végül mégis elfogadta a közgyűlés azzal, hogy a Művelődési Közösség a Tartományi Képviselőházhoz fordul, hogy a költségvetésből támogassa a művelődési otthonokat. A továbbiakban jóváhagyják azt a javaslatot, hogy a Tartományi Végrehajtó Tanácshoz fordulnak egymillió dináros kölcsönért, a műemlék- és természetvédelem kiadásainak fedezésére. Ezenkívül a filmjárulék megszüntetéséről szóló törvény értelmében úgy döntöttek, hogy az újvidéki Neoplanta-filmnek és a pancsovai Pan-filmnek kétmillió dinárt adnak állandó forgóeszközként az egykori filmalap ki nem osztott pénzéből. Eszerint a Neoplanta másfél milliót, a Pan-film pedig 500 000 dinárt kap. A közgyűlés javasolja a Tartományi Művelődési Közösség Végrehajtó Bizottságának, hogy újra vitassa meg a műemlék- és természetvédelmi bizottság számára a filmalapból kölcsön adott pénz visszafizetésének határidejével kapcsolatos kérdéseket. Nemzetközi megbeszélés az oktatásfejlesztésről Az UNESCO Párizsban megtartott közgyűlésén elfogadták a szervezet oktatásfejlesztéssel foglalkozó nemzetközi bizottságának jelentését, ami egyúttal a június 7-e és 9-e között Stubičke Toplicéban sorra kerülő nemzetközi megbeszélés témáját is magába foglalja. Ennek a kerekasztal-megbeszélésnek a kezdeményezője a jugoszláv UNESCO-bizottság volt, szervezői pedig a belgrádi Oktatásfejlesztő Intézet és a Horvát SZK Oktatásügyi Tanácsa. A megbeszélésen részt vesznek az UNESCO képviselői is, katonák az említett oktatásfejlesztéssel foglalkozó bizottság titkára is. A Párizsban elfogadott jelentés, amelyet a jugoszláv küldöttség is támogatott, röviden felvázolja az oktatás fejlődését, az ókori civilizációktól kezdve napjainkig. Ami különösen figyelemreméltó benne az az, hogy tartalmazza a jelenkor oktatásügyi követelményeit, egybekapcsolva a jövőben szükségletté váló követelményekkel és más fontos tényezőkkel is. A megbeszélés szervezőit az az elképzelés vezérelte, hogy neves oktatásügyi szakembereink részvételével kritikai elemzésnek vessék alá a nemzetközi bizottság jelentését, figyelembe vette-e a hazai oktatás- és nevelésügy sajátosságait, lehetőségeit és feltételeit. Szó lesz arról is, hogy a jelentésben javasolt megoldások menynyire nyerhetnek alkalmazást hazánkban. Mindez alapul szolgálhat a jugoszláv oktatásügy kritikai értékeléséhez, ezenkívül előkészület is egy külön jugoszláv tanácskozásra, amelyen neveléspolitikánk meghatározott kérdéseivel foglalkoznak majd. A toplicei kerekasztalmegbeszélések eredményei alapján valószínűleg hozzájárulhatnak a JKSZ X. értekezletének alaposabb előkészítéséhez. Pancsován: Sikeres volt az V. dél-bánáti szemle Szombaton, a pancsovai városi színházban megtartották a dél-bánáti művelődési egyesületek V. szemléjét. A gazdag és változatos műsorban nyolc együttes vett részt. A székelykevei Petőfi Sándor egyesület amatőr színjátszói előadták Karinthy Frigyes A bűvös szék című egyfelvonásos paródiáját. A hertelendi falvaiak magyar és szlovák néptáncokkal, a debelyacsaiak pedig harmonikazenekarukkal léptek fel a szemlén. A pancsovai Stanko Paunovic tagjai macedón, vlah és vranjei, a vlajkovaciak pedig magyar néptáncokat mutattak be. A kovini Rákóczi Ferenc Művelődési Egyesület vígballadákkal jelent meg a találkozón. A verses Petőfi Sándor vegyes kórusával és énekeseivel képviseltette magát. És végül, a pancsovai Petőfi Sándor tagjai sióagárdi magyar néptáncokat adtak elő. Általános vélemény szerint a dél-bánáti művelődési egyesületek idei szemléje sikeres és színvonalas volt. Sőt, ha tekintetbe veszszük, hogy nagy részük elenyésző, vagy pedig semmilyen anyagi és erkölcsi támogatásban sem részesül, csakis azt mondhatjuk, hogy munka- és egyéb körülményeikhez viszonyítva ez alkalommal is a lehető legtöbbet adták. K. I. A Petőfi-iskolák találkozója Petőfi Sándor születésének 150., valamint a Petőfizászlóalj megalakításának 30. évfordulója alkalmából a hét végén Doroszlón megtartják a Petőfi Sándor és a Petőfi-brigád iskolák első találkozóját. Bánáti, szlavóniai, bácskai és baranyai tanintézmények jelentették be részvételüket. Az alábbiakban ismertetjük a részletes műsort: # Június 10., vasárnap, fél tízig a vendégek fogadása és elhelyezése; 10 órakor a találkozón részt vevő iskolák küldöttségeinek szemléje és ünnepi nagygyűlése a Petőfi Sándor iskola udvarában. Utána Petőfibélyegkiállítás és -rajzkiállítás megnyitása. 17 órakor vetélkedők: Petőfi Sándor élete és költészete, a Jó Pajtás szerkesztőségének szervezésében, valamint a Petőfi-brigád útja, az Újvidéki Gyermekrádió szervezésében. 20 órakor találkozó a Petőfi-brigád egykori harcosaival, tábortűz. Június 11., hétfő. 8 órakor kirándulás Zomborba, múzeum-, kiállítás- és gyárlátogatás, egy küldöttség pedig Bolmánra utazik, és megkoszorúzza az elesett harcosok emlékművét. 16 órakor a találkozó részvevőinek közös műsoros délutánja. (1) A képtárak és múzeumok mint oktatási intézmények Szolgálhatják-e a képtárak és a múzeumok az oktatás ügyét? Igen. Csak ennek meg kell találniuk a módját. A képtárak és múzeumok műértéket őriznek, vagyis kulturális tevékenységet végeznek. Đe ha ezeket a műértékeket tanulmányozzák is, akkor már tudományos munkát folytatnak. A képtárak és múzeumok műértékeit a közönség nevelésének céljai szerint állítják ki. Ezzel elindítják a nevelés folyamatát, és ha a kiállított anyagot magyarázó szövegek, katalógusok, magnóvezetők, dia- és filmvetítések követik, akkor ez színvonal szempontjából egy egészen új tevékenység. Nálunk, mondja dr. Bogomil Karlavaris, a képtárak és a múzeumok a kulturális, vagyis megőrző szerepükön nemigen lépnek túl. Nem eléggé tanulmányozzák az anyagot, és semmit sem tesznek a közönség nevelése és oktatása érdekében. Egy képtári pedagógiai szolgálathoz természetesen fel kell készülniük, ami azt jelenti, hogy program, szakember és anyagi alap kell hozzá. Nálunk még nincsen képtárvezetői szolgálat. A múzeumi pedagógia mint tudományág, fejletlen. Több mint 10 évvel ezelőtt alakult ki az a nézet, hogy a múzeumokban és képtárakban különálló pedagógiai tagozatokat kell alakítani, a képtári résztől különálló, elválasztott helyiségekben. Ezekben a fölszerelt előadótermekben, didaktikus, tehát nevelési és oktatási célt szolgáló (instruktív) kiállításokat szerveznek a gyerekek és az ifjúság részére. A gyakorlati munkának is helyet kell biztosítani. Erre már több példa van, s Karlavaris adatai szerint különösen fejlett az ilyen pedagógiai szolgálat Angliában, New Yorkban a Metropolitan Múzeumban, Stockholmban a Modern Galériában, Kölnben, ezenkívül még a Louvre-ban és Moszkvában a Puskin Múzeumban is van pedagógiai szolgálat. A 32. velencei biennálén 1964-ben volt egy részleg, melyben a nagy galériák működését és egy évtized alatt vásárolt anyagát mutatták be. A galériák működésük és művészeti irányelveiket 10 évenként prezentálják a nagyközönségnek. Annak idején lapunkban írtunk erről. Ezekben a képtárrészlegekben reprodukciókat, könyveket, plakátokat árusítanak, és tájékoztatással szolgálnak a művészet minden kérdését illetőleg. Újabban a képtár pedagógiai fejlődés szempontjai tovább fejlődtek, mondja Karlavaris, és olyan nevelési szempontok jelentkeznek, hogy a képtári részben kell a gyerekeket és az ifjúságot képezni, hogy megfelelő vizuális kultúrát kapjanak, de az ilyen fajta törekvés semmi esetre sem jelenti az előbb említett és a közönség állandó és „szabványos” érdeklődésének kirekesztését a „pedagógiai szolgálatból”. A rendszeres képzőművészeti nevelés fogalmát és gyakorlatát ki kell terjesztenünk az óvodáktól, az iskolától a képtárig és a különféle szervezeti, kiállítási meg alkalmi rendezvényekig. Nálunk is voltak kísérletek a rendszeres képzőművészeti nevelésre eddig is. Példának hozhatjuk fel a zentai Művésztelepet, ahol kezdetben „képbemutatókkal” összekapcsolt „nevelési munka folyt” közvetlen társalgási formában. De sajnos ez nem volt rendszeres, hiányzott hozzá a program és egy elemző munka. Szabadkán a Képzőművészeti Találkozó során, illetőleg annak tárlatain Devics Imre kezdeményezésére előfizetési jegyeket vezettek be, és így szervezték meg a kiállításokra a csoportlátogatást. Egy ideig jól is működött. Ugyanezt a rendszert megkísérelték a Matica és a Beljanski Képtárban is, de a kezdeményezésnél nem jutottak tovább. Hogy a gyermekek és az ifjúság képzőművészeti nevelésében, nem haladtunk előre, annak legnagyobb akadálya a fejletlenség, a pénzbeli támogatás és nem utolsósorban az iskolák kezdeményezésének hiánya. A nevelés ügyét a képtáraknak és a művésztelepeknek is támogatniuk kell. ÁCS József Nem késhet a világnézeti nevelés A tanév vége időközelben van, attól azonban még messze vagyunk, hogy az eredményeket összegezhetnénk. Pedig külön érdekel bennünket, mit sikerült elérni a marxizmus „visszahonosítása” terén. Főleg a középfokú tanintézményekben, amelyek káderképzésünkben kulcsszerepet töltenek be. A kérdés az: mi történt tartományunkban tavaly óta, amikor az idevágó véleménykutatás lesújtó adatokat hozott felszínre. Kiderült ugyanis, hogy a középiskolás diákok egyáltalán nem ismerik a marxizmus alapelveit, úgyhogy szó sem lehet esetükben valamiféle világnézetről. Alig akadt néhány, aki fel tudta sorolni a marxizmus klasszikusainak pár művét. Csak egy-két épkézláb válasz hangzott el arra a kérdésre, miben nyilvánul meg a munkásosztály vezető szerepe. Népfelszabadító harcunk sajátos jellege sem kapott kellő magyarázatot, önigazgatásunk mibenlétét csak elenyésző számú tanuló írta körül, inkább csak hozzávetőlegesen. A szocialista internacionalizmus, nacionalizmus, unitarizmus, függetlenség és sok más közkeletű fogalom szintén kívül rekedt ismeretkörükön. Ezt a ténymegállapítást követte a felismerés, hogy a marxizmus beszorult egy tantárgy, az úgynevezett társadalmi alapismeretek keretébe, hogy a túlzsúfolt tanterv csak az oktatást engedte meg, de nem a nevelést is, hogy a fő mérce az osztályzás lett, nem pedig az ember formálása. Előtérbe került aztán az is, hogy maguk a pedagógusok sincsenek eléggé felvértezve a világnézeti nevelésre, hogy hiányzanak a megfelelő tankönyvek, s egyéb kiadványok, hogy eltűntek a különféle kiegészítő formák: szemináriumok, vitaklubok, önképzőkörök, amelyek a puszta feleltetést kiegészítik a rákérdező párbeszéddel. Az idő parancsszavára a felelős községi, tartományi tényezők, intézmények, közületek hozzáláttak a baj orvoslásához. Megbeszélések követték egymást, utasítások születtek, némileg változott a program is, valamenynyi tanintézményben elsődleges gond lett a marxizmus beiktatása a tanmenetbe. Mindenesetre a probléma elmozdult holtpontjáról. Ha nincs is teljes betekintés abba, mi minden történt az elmúlt egy év alatt, a részleges ismeretek birtokában is megállapítható, hogy a munka oroszlánrésze még mindig várat magára, rendkívül sok a teendő őszig, az új tanév kezdetéig. A feladatok garmadával jelen vannak: át kell értékelni a tanterveket, össze kell egyeztetni a társadalmi ismereteket nyújtó tantárgyakat, újabb könyveket kell kiadni, folytatni kell a pedagógusok felkészítését. Egyszóval mindazt meg kell tenni, amit a társadalom kötelezően elvár, hogy a marxizmus késedelem nélkül bevonuljon az iskolákba, és lehetővé tegye a társadalmunk szükségelte világnézet kialakítását. V. G. Előkészület a jövő évi színházi szemlére A Sterija Játékok újonnan megalakult művészeti tanácsának első ülésével tulajdonképpen megkezdődtek a jövő évi XIX. színházi szemle előkészületei. Az idei Sterija Játékokról megállapították, hogy hűen tükrözte a jugoszláv drámaprodukció helyzetét. Munkajellege nem pedig parádés találkozó volt, s ezt a jövőben is követni kell. Megállapították, hogy ezután jobban együtt kell működniük a köztársasági selejtező bizottságoknak, s állandó kapcsolatban kell lenniük a Sterija Játékok művészeti igazgatójával. Ezen a téren közreműködik majd az újonnan megalakult művészeti tanács is. A színikritikusok és a színháztudományi szakértők nemzetközi értekezletét pozitívan értékelték, s már megtették az első intézkedéseket az 1976-ban megtartandó szimpózium megszervezésére. Ennek az összejövetelnek a témája a következő lesz: A színház és a közönség.